Rendes ​környék 55 csillagozás

Therese Anne Fowler: Rendes környék

Az ​észak-karolinai Oak Knoll zöldellő, kertvárosi kerülete. Itt lakik Valerie Alston-Holt, az egyetem ökológiatanára, a környék elismert lakója, a könyvklub fontos tagja.

Valerie élete, bár megözvegyült, mégis egészen gondtalanul telik tehetséges, főiskolára készülő, zenész fiával, Xavierrel egészen addig, amíg a szomszédjukba nem költözik a légkondicionálókból meggazdagodott vállalkozó, Brad Whitman feleségével és nevelt lányával, Juniperrel.
Brad a ház építésével járó munkákkal ugyanis a szomszédja udvarán álló, évszázados tölgyfát is veszélybe sodorta, Valerie viszont lelkes környezetvédőként védelmezi azt. Az ellentét később kibékíthetetlen vitává alakul, majd jogi útra terelődik, és a feszült viszonyt csak tovább nehezíti a két kamasz gyerek virágzó romantikája. A telket elválasztó határvonal észrevétlenül is sokkal mélyebb, a mai napig jelen lévő társadalmi egyenlőtlenségeket érintő törésvonallá válik. A két család pedig elkerülhetetlenül sodródik a tragédia… (tovább)

>!
Európa, Budapest, 2021
392 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635042357 · Fordította: Schultz Judit

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Xavier Alston-Holt


Kedvencelte 2

Most olvassa 6

Várólistára tette 123

Kívánságlistára tette 116

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Málnika>!
Therese Anne Fowler: Rendes környék

”Harcolnunk kell az igazságért, különben semmi sem változik.”

A Rendes környék egy szomszédi viszonyon keresztül tárgyalja a rasszizmus, a környezetvédelem, a nemi szerepek és az erkölcs témáját. A mindentudó elbeszélő, aki mintha egy lenne Oak Knoll lakói közül, már az első lapokon egy szörnyű tragédiát vetít elő. Ahogy lassan kibomlik a cselekmény, úgy haladunk egyre a végzetes esemény felé.

A történet ott kezdődik, hogy Valerie szomszédságába a légkondicionálók királya, a tehetős Brad költözik be családjával. A ház építése merénylet a zöldellő városrész ellen, még az évszázados tölgyfa is kárát látja. A két család között feszülő ellentét bontakozik ki, Valerie egy kínos pert indít, amely sokkal távolabb vezet, mint azt bárki is sejtené. Súlyos döntések, veszélyes vágyak, romba döntő ambíciók, erkölcsi határok, sőt egy bimbózó szerelem is formálja a szereplők sorsát. Az elbeszélő intő példázatként nevezi meg a regény műfaját, amely nem kisebbre vállalkozik, mint hogy súlyos társadalmi problémákra hívja fel a figyelmet. A Kis tüzek mindenütt kedvelőinek garantáltan tetszeni fog Therese Anne Fowler írása, amely egyszerre elgondolkodtató és szívszorító.

3 hozzászólás
cseri>!
Therese Anne Fowler: Rendes környék

Olyan ez a könyv mintha személyesen Reese Witherspoon rendelte volna a Sunshine izé bigyó könyvklubjába, hogy aztán már filmesítse is meg a saját és/vagy Nicole Kidman főszereplésével. Inkább vagy, mert csak egyiküknek jutna benne főszerep. Itt vagyunk az amerikai álom kellős közepén, egyenest a kertvárosban, és ott vannak a problémák, ami ezúttal egy kis környezetvédelem, sok rasszizmus (hívószó: amerikai dél, feketék megkülönböztetése), és spoiler Ha mindig is szerettél volna olyan könyvet olvasni, amelyben szó van az amerikai konzervatívok tisztasággyűrűs szokásáról, akkor ez a te könyved.
Nagyon profi a szerző, itt minden patikamérlegen van kimérve, nagyon tudja a műfaj szabályait, a siker receptjét. Van a könyvben némi műviség tehát, de mégis letehetetlen. spoiler

5 hozzászólás
Bea_Könyvutca P>!
Therese Anne Fowler: Rendes környék

Nehéz olvasmány, rasszizmussal, társadalmi, erkölcsi kérdésekkel, reményekkel és vágyakkal, egyszerre nehezíti el a szívünket és provokál is ugyanakkor.

A teljes értékelést itt olvashatjátok: http://konyvutca.blogspot.com/2021/08/therese-anne-fowl…

Amadea>!
Therese Anne Fowler: Rendes környék

Ahogy az tudott, a könyvek képesek összehozni az embereket. @t_ildiko, amellett, hogy megmentett némi felesleges pénzkiadástól, megajándékozott egy ingyenes olvasmányélménnyel és egy kellemes beszélgetéssel az Örs fövő katlanjában – és azt még nem is meséltem neki, hogy a villamos visszafelé ment –, bár erre az örömre a várható csalódás árnyéka vetült, ugyanis Ildikót ígéretes volta ellenére a Rendes környék alaposan felbosszantotta, és a hasonló ízlésünk alapján nem sok jóra számítottam – de talán a diszkontszintre leszállított elvárásaim miatt –, nekem nem okozott akkora csalódást ez a fülszöveg alapján ígéretesnek tűnő societypunk.

A koncepció egyáltalán nem rossz, a felvetett témák érdekesek, szerintem még a karakterek és a köztük lévő kapcsolatok, konfliktusok is működőképesek, a probléma a kivitelezéssel van; Therese Anne Fowler nem elég jó író ahhoz, hogy „felszikráztassa” ezt a robbanóképes anyagot – ezt mondom, ha kicsit gonosz akarok lenni. Ha annyira nem, akkor azt, hogy kellett volna egy erősebb kezű szerkesztő, aki kiveri belőle, hogy ásson a felszíni ripacskodás alá és 100 oldallal megtoldva a regényt igazi ínyencséget tálaljon az olvasók elé.

Gyönyörűen ki lehetett volna bontani a feketékkel szembeni előítéletet Xavier ügyével – amire lehet mondani, hogy lerágott csont, de az írónő elég jól építi fel ahhoz, hogy fenntartsa az érdeklődést –, hát még ezzel az álszent, keresztény értékekkel leplezett mohó kapzsisággal szemben, amit Brad Whitman képvisel, akkora pöcs, hogy bárki tűsarkút húzna azért, hogy jól tökön rúgja. Annyira hemzseg a kiaknázatlan lehetőségektől ez a történet, hogy még bírósági per felé sem kellett volna kanyarítani, pedig egy rutinos, biztos kezű író abból is olyan tűzijátékot írt volna, hogy még én is fetrengtem volna a gyönyörűségtől, pedig Jodi Picoult egy életre elvette a kedvemet a tárgyalótermi drámáktól.

Valerie karakteréből többet ki lehetett volna hozni, ismét gonosz leszek, de engem sokkal jobban érdekelt a társadalmi helyzete, mint a munkája, amire annyira rágörcsölt, mint egy elsőéves biológiaszakos, aki görcsösen próbálja definiálni magát a választott szakmáján keresztül, csak ez egy bizonyos kor felett marha idegesítő. Lehet, hogy az esetében a szerzői szándék jól sült el – vagyis, ha az volt a cél, hogy felpaprikázzam magam rajta –, mert legszívesebben a hajánál fogva húztam volna a virágágyásaiba, amikor kárhoztatja a műanyag strandlabdát, miközben a fiával mindkettejüknek autója van és a búbánatos isten szerelméért, miért nem Whitmanék építkezése előtt csinált valamit, hogy megvédje a tölgyfát, amit annyira szeret? És hogyan juthatott eszébe, hogy a kártérítés milyen jól jön majd a fia egyetemi tanulmányai kapcsán? A fia tizennyolc éves, miért most gondol a taníttatása költségeire? És hogyan fér össze ez az újkeletű anyagiasság az ökovezérelt aktivista gondolkodásmódjával?

Ellenben Therese Anne Fowler fogja ezt a lavinaként hízó feszültséggombócot és ocsmány módon kilapítja. Miért ide kellett ezt kifuttatni, mi értelme volt ennek a megoldásnak? Szentségtörés ilyet művelni!

A lezárás is egy vicc, olyan, mintha a szerző kifutott volna a határidőből vagy a rendelkezésre álló lapok számából és igyekezett volna gyorsan lezavarni a hátralévő munkát. Minden, amit a történet végén leír, teljesen hiteltelen, minden cselekedet karakteridegen, csak csóváltam a fejem ezen a trehány munkán. El lehet olvasni, mert eteti magát (sőt, még a telefonpróbát is kiállta), de a közelében se járt annak, amit egy hasonló tematikájú regénytől elvárok.

4 hozzászólás
Kri_Anikó P>!
Therese Anne Fowler: Rendes környék

A történet közepétől már egyre inkább egy modern Rómeó és Júlia történetet véltem felfedezni. Végig fogvatartott a könyv, a kívülálló mesélő szemszögéből haladtunk a tragédia felé. Ez a külső szemlélő vetíti előre a bajt, így már oldalakkal előbb is aggódtam, izgultam a szereplőkért, akiket időben előre hátra mozgatva, fokozatosan ismerünk meg, de megszeretni nem tudtam, nem is mertem őket.

konyvkritika>!
Therese Anne Fowler: Rendes környék

Szerintem ez egy nagyon jól megírt, felépített és kitalált történet, aminek nem csak megható a cselekménye, hanem sok olyan igazságot és elmélkedni valót tartalmaz, amit az olvasó magával tud vinni a könyv befejezése után is.⁣

Ez a drámai történet a jó szomszédi viszonyról, a kamasz szerelemről, az erkölcsi határokról, a társadalmi egyenlőtlenségekről és olyan hétköznapi emberekről szól, akiknek drámája a mai ember problémáiról mesél.⁣

Ez a család- és szerelemi történet provokatív kérdéseivel és éles élethelyzetekkel, komoly társadalmi és etikai kérdésekre keresi a válaszokat, amiket nem a könyv szerzője ad olvasói szájába, hanem az olvasóra bízza az ítélet felállítását és a megfelelő tanulság levonását.⁣

Bővebben a blogomon: https://konyvmoly.com/therese-anne-fowler-rendes-kornyek/

pieta4>!
Therese Anne Fowler: Rendes környék

Tudatosan tárgyilagosnak tűnik a stílus, a közösség egy tagja narrálja az eseményeket. Talán ez az oka annak is, hogy sok olvasó hiányolja a részletezést, a felvetett komoly témák kivesézését, az érzelmi áttöréseket. Én ezt nem tartom hibának, inkább egy jól megválasztott írói eszköznek.

Zsanni P>!
Therese Anne Fowler: Rendes környék

Nem is tudom, mit írjak erről a könyvről. Miután letettem, egyetlen szó jutott eszembe róla: bicskanyitogató. Nemcsak azért, ami történik benne, hanem a stílusa miatt is. Végig olyan szenvtelen, érzelemmentes, hogy már ettől is felháborodik az ember, nemhogy a történet miatt. De talán ez szándékos, hiszen sokszor azért történnek rossz dolgok, mert az emberek mossák kezüket, félrenéznek, nem vállalják a felelősséget saját nézeteikért és előítéleteikért, ahogyan ez a könyvben is a narrátortól sokszor elhangzik: mi nem tudtuk…, ha tudtuk volna… stb. Nem tudni, ki a narrátor, talán egy környékbeli lakó, talán a közösség vagy az egész emberiség lelkiismerete? Mindenesetre a könyvet azzal tettem le, hogy bizony a világ nem változik, és sajnos nem is fog a történtek után sem, akárhányszor ismétlődik – mint ahogyan a történtek előtti történések sem változtattak lényegében semmin –, ha mi magunk nem változunk és nem vállalunk jobban felelősséget saját gondolatainkért és tetteinkért. Mindeközben hálát adok, amiért én nem olyan helyen és időben születtem, ahol hasonló dolgok történhetnek.
A szereplők nem igazán kerültek közel hozzám és úgy gondolom, hogy egyikük sem fekete-fehér. Nem lehet azt mondani, hogy csakis Brad tehet az egészről, hiszen Valerie-nek is része volt benne és persze magának Xavier-nek is és az egész történelmüknek. Sajnálom, hogy így végződött, hogy nem volt más kiút, csak ez, ami már a múltban is sokszor eredménytelen volt. Valahogy azt láttam a szereplőkben, hogy bár ott a törekvés és az elvek egy jobb világ érdekében, de ezek valahogy mégis rosszul sülnek el, ha az ember csak a saját elveit és érdekeit nézi előítéletei tükrében és nem próbálja összehozni másokéval. Márpedig az egymással való őszinte és megértő kommunikáció gyakorlatilag hiányzott a könyvben, de ezt meg is említi a végén.
Még annyit a könyvről, hogy a kiadás nagyon tetszett, szép borító, könnyen fogható és lapozható könyv, tetszetős papír és betűtípus.

4 hozzászólás
blankaveronika IP>!
Therese Anne Fowler: Rendes környék

Tegnap délelőtt fejeztem be, azóta emésztgetem.
Az alapötlet tetszik, viszont a stílus valahogy nem volt az igazi. Nagyon didaktikus, mindent megmagyaráz, így nem igazán enged belemélyedni a történetbe. A karaktereket megszerettem, de mindnél voltak karakteridegen vonások. Ezt én annak tudtam be, hogy a narrátor szerepét egy „külsős” tölti be, egy szomszéd, aki nem láthat mindent, így sokszor csak a megérzéseire hagyatkozik történetmesélés közben.
Jó könyv, sok hibával, de mégis fenn tudta tartani az érdeklődésem, emiatt 4 csillagot kap, mert jó kedvemben vagyok.

Cskcsilla>!
Therese Anne Fowler: Rendes környék

Egy szuper köyvet szeretnék nektek ajánlani. Kár, hogy nem vettem meg magamnak, csak a könyvtárból kölcsönöztem ki… Az idén a Ferrante tetralógia óta a legjobb könyv volt, amit olvastam: THERESE ANNE FOWLER-től a RENDES KÖRNYÉK.
A könyvnek szép a borítója, ami megfogja az embert, viszont a New York Times idézet elég félrevezető… Nem a szomszédi viszonyokról szól (arról is), hanem valójában sokkal többról: családi kapcsolatokról, fehér-fekete ellentétről, előítéletekről, rasszizmusról, igazság(?)szolgáltatásról, szerelemről, becsületről. A helyszín Észak-Karolina. Nagyon sokszor az Ahol a folyami rákok énekelnek-et juttatta eszembe.
Nagyon jó a társadalomrajza. Végig az volt az érzésem, mintha egy JÓ amerikai filmet néznék. Plusz pozitívum a történetben az élővilág állandó jelenléte: fák, kis-és nagy emlősök, madarak, virágok…
Olvassátok el, szeretni fogjátok! :)

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

Málnika>!

Harcolnunk kell az igazságért, különben semmi sem változik.

153. oldal (Európa, 2021)

Málnika>!

[…] senkit nem lehet megítélni pusztán a külseje alapján. Azt mondjuk, az ember hajlamos elrejteni mindazt, ami bántja és összezavarja, helyette inkább azt igyekszik megmutatni magából, amiről azt reméli, hogy mások elfogadják.

9. oldal (Európa, 2021)

Málnika>!

Mi jelenthet többet az emberiségnek, mint a szavak? Cselekvésre hívó szó nélkül nem jön változás.

381. oldal (Európa, 2021)

3 hozzászólás
Kókuszka >!

Milyen igazságtalan, hogy a múlt megváltozhatatlan, mégis lehetetlen hátrahagyni.

256. oldal

Bea_Könyvutca P>!

Nem akarom a legrosszabbat feltételezni ezekről az emberekről, amikor még nem is ismerem őket. Az előítélet ronda dolog. Nem szeretem, ha eszembe jut, hogy én is képes vagyok rá.

39. oldal

Bea_Könyvutca P>!

Xavier már felnőtt. Bármilyen nehéz is nem anyáskodni felette, Valerie-nek hagynia kell, hogy Xavier meghozza a döntéseit, elkövesse a hibáit, megteremtse a saját káoszát, elveszítse a pénzét, megéhezzen, lekésse a buszát, hagynia kell, hogy összetörjék a szívét vagy elárulják, hagynia kell minden mást, amiről tudjuk, hogy egyszerűen az élet részei.

261. oldal

Bea_Könyvutca P>!

Egyikünk sem tud semmi biztosat arról, mit rejt a jövő.

261. oldal

Bea_Könyvutca P>!

Fiatalság. Átélné újra a saját fiatalkorát, ha tehetné?

189. oldal

Kitabu_hu P>!

Mint a legtöbb szülő tudja, igen nehéz keménynek lenni egy gyerekkel, amikor a szívét teszi bele valamibe.

260. oldal

t_ildiko P>!

Van valami nagyszerű a visszalépésben, tudod? Valahogy jót tesz a léleknek.

211. oldal (Európa, 2021)

Kapcsolódó szócikkek: Xavier Alston-Holt

Hasonló könyvek címkék alapján

Diane Chamberlain: Kegyes hazugságok
Colleen Hoover: Verity
Mary Beth Keane: Kérj meg újra
Erin Watt: Cifra palota
Karen Rose: Közelebb, mint hinnéd
J. R. Ward: Az ördög martaléka
Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek
Cassandra Clare: Éjfél kisasszony
Jennifer Lynn Barnes: Örökösök viadala
Kristin Hannah: Szentjánosbogár lányok