A ​hársak felett az ég 34 csillagozás

Theresa Révay: A hársak felett az ég

Párizs, ​a II. világháború vége. A divat fővárosa felszabadult, és lassan ébredezik kényszerű álmából. A harmincas évek legkeresettebb modellje, az orosz származású Xénia Osszolina most mégis a szétbombázott Berlinbe tart, hisz csak egyetlen cél lebeg a szeme előtt: viszont kell látnia Maxot, az egyetlen férfit, aki valaha is megérintette a szívét. A koncentrációs táborból szabadult egykori sztárfotós azonban csak halovány árnyéka önmagának… A romba dőlt városokban már egy újabb nemzedék próbál szembenézni sorsával. Natasa, Xénia lánya rájön, hogy apja a nácikkal kollaborált, és hogy édesanyja születésétől fogva hazudott neki. A Franciaországban bujkáló fiatal testvérpárnak, Lili és Felix Lindnernek pedig az elfogadhatatlant kell elfogadniuk: hogy szüleik és kishúguk meghaltak a gázkamrákban. De vajon mennyi fájdalmat bír elviselni az emberi szív? E New Yorkban, Berlinben és Párizsban játszódó tragikus és hiteles családregényben megelevenednek előttünk a háború utáni korszak komor… (tovább)

Eredeti mű: Theresa Révay: Tous les rêves du monde

>!
Athenaeum, Budapest, 2011
540 oldal · ISBN: 9789632931814 · Fordította: Kiss Kornélia

Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

Max von Passau

Helyszínek népszerűség szerint

Párizs · KZ Sachsenhausen


Kedvencelte 5

Most olvassa 5

Várólistára tette 28

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

>!
anni_olvas 
Theresa Révay: A hársak felett az ég

Szerintem az első kötettel együtt élvezetes igazán. Kevésbé ütős, de a kettő együtt jó olvasmány volt.

>!
Judy_
Theresa Révay: A hársak felett az ég

Méltó folytatása a Párizs fehér fényeinek. Nagyon gyorsan haladtam vele, hiszen rendkívül izgalmas és olvasmányos. Alig vártam az estéket, amikor leülhettem olvasni. Érdekes volt a háború utáni Berlin története, az, hogy hogyan élhették át az eseményeket azok, akiknek ott kellett maradniuk.

>!
Belle_Maundrell 
Theresa Révay: A hársak felett az ég

A könyvhéten zsákmányolt zsákbabálnámban volt ez a könyv, magamtól nem hiszem, hgy felfigyeltem volna rá. Ebből következik, hogy nem is tudtam, hogy van előzménye, amíg el nem kezdtem olvasni, és őszintén szólva éreztem is az első rész hiányát.
A szereplők így nem kerültek közel hozzám, Xénia és Max szerelme nem jött át, hiába volt felvázolva nagy vonalakban Őszintén szólva sokszor kifejezetten idegesítettek, és a fiatalabb generációt se zártam a szívembe. Egyedül Lillit és Felixet kedveltem meg, átéreztem a küzdelmüket, ahogy próbálták feldolgozni a múltat és szurkoltam nekik. Lilli és Kurt Eisenschacht(?) jelenete volt nekem az egész könyv csúcspontja. Natasa ezzel szemben egyáltalán nem érdekelt, a végén kapott egy képzeletbeli vállveregetést, amiért kezdett valami értelmeset az életével, de a szeméyes drámája se érintett meg. Egy kőszívű dög vagyok. Bizony. Axel a végére pozitív csalódást okozott, nagyon szurkoltam, hogy ne legyen a kis nácipalántából nagy pszichopata, mert akkor vágtam volna a sarokba a könyvet. Nem csinálok ám ilyeneket.
Ami tetszett, az az, ahogy bemutatja a háború utáni újrakezdést, tuladonképpen mindkét oldalról. Érdekes volt, hogyan birkóznak meg a történelemmel vagy éppen a saját tetteikkel a szereplők, de mint mondottam volt, csak a Lindner testvérek sorsa érdekelt úgy igazán.
Nekem kicsit túl romantikus volt (rossz értelemben), kb. ilyesmire képzelem a Claire Kenneth könyveket amiket soha nem fogok elolvasni, csak gondolom ebben azért több a tartalom. Mindenesetre az orosz dívák és német fényképészek évtizedes szerelmetes története nem nekem való, mindegy, milyen a körítés.

1 hozzászólás
>!
Nikkincs
Theresa Révay: A hársak felett az ég

Az idei olvasmányaim közül Theresa Révay története mindenféleképpen dobogós helyre került. Az első kötet (Párizs fehér fényei) annyira magával ragadott, hogy még mielőtt befejeztem volna, már mentem is beszerezni a folytatást, és egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy melyik tetszett jobban. De nem is kell, mert ez a két kötet együtt alkot egy hihetetlenül színes és valósághű történelmi tablót. Sokkal mélyebb betekintést nyerhettem a második kötet által a 2. világháború utáni borzalmakba, a szenvedés és a nélkülözés, illetve a talpra állás időszakába. A két kötet elolvasása után minden tiszteletem azoké az embereké, akik ebben a korban éltek, küzdöttek és volt erejük az újrakezdéshez is.

>!
nettikeee P
Theresa Révay: A hársak felett az ég

Hát, elég sokáig tartott olvasni, sok volt a lelkizés, meg kellett emészteni.
Amikor elkezdtem olvasni, nem tudtam, hogy ez a második rész, de igazából nem is zavart annyira. Az előző nélkül is egy kiforrott, kerek történet.
A sok szereplő, akik közel állnak egymáshoz, annyira érdekes, ahogy a szálak szét- majd összekapcsolódnak, végül mindenki mindenkivel.
Tetszett, hogy mindenki annyi nyelven beszél, sokszor inkább csak az járt a fejemben, éppen milyen nyelven szólalnak meg a szereplők. :)
Natasát nem kedveltem a könyv elején, olyan hullámzó az egész személyisége, de a végére megszerettem. Talán azért, mert újságíró lett?
Felixet nem, és Axelt sem igazán kedveltem, annál inkább a kis Lillit. Ő volt szerintem a gyerekek közül a legerősebb, a legtürelmesebb, így a legszerethetőbb.
Nos… Max és Xénia Nos… Hm… Igencsak lehetetlen páros, ami mégis lehetséges. Fenséges és nyomorúságos egyszerre. Max emlékeztet engem valakire, míg én elég könnyen azonosultam Xéniával. Bár én nem vagyok ennyire erős…

>!
Amadea
Theresa Révay: A hársak felett az ég

Nagyon megkönnyebbültem, hogy Révay nem tolta el a Párizs fehér fényei folytatását. A fények helyett az árnyékok uralkodnak, éhezés, nyomorúság, mérgező emlékek, gyűlölet, fájdalom, vér és könnyek szövik át az emberek életét, miközben kínkeservesen próbálnak kivergődni a romok alól.
(Bővebben majd a linkeknél.)

>!
AustraliaFan
Theresa Révay: A hársak felett az ég

Egy ideje már kiszemeltem ezt a történetet. Viszont a sors úgy hozta, hogy először a második rész került a kezeim közé. Kicsit elgondolkodtam, jó lesz-e így, vagy hiányozni fog az előzmény?

Most már elmondhatom, nem hiányzott. Vagyis igen, mert kíváncsi vagyok rá, de a történet szempontjából nem éreztem hiányát. Olvasás közben kaptam róla némi információt amikor szükséges volt, így önállóan olvasva is kerek volt a történet.

Romantikus történetet vártam, a háború árnyékában.
De ez a könyv inkább a háborúról, és a háború utáni újjáépítésről szólt, néhány majdnem mellékes szereplő megpróbáltatásain keresztül.
Vagy mégis inkább a szerelemről? Persze nem a költői magasságokban és rózsaszín lányregényekben megélt szerelemről, hanem a mindent túlélő, mindent feláldozni kész ragaszkodásról. Valahol mindkettő.

A történet első részében inkább Xénia kerül előtérbe. Megtudhatjuk mennyire kemény asszony, mekkora tartással néz szembe az élet megpróbáltatásaival.
Xéniának egyetlen gyenge pontja van, Max a német fotós. Ezért aztán a háború végén nem nyugodhat, muszáj bizonyosságot szereznie, él-e még.
Némi keresés és egy régi jóbarát segítségével Berlin romjai közt megtalálja. De ez a Max, már nem az Max, és úgy tűnik, van, amikor már a szerelem is kevés….

A 2-3. rész vegyesebb, ami a szereplőket illeti. Mindenki igyekszik megtalálni a helyét és a szerepét az új világban. Próbálnak visszatalálni régi életükhöz, vagy éppen hanyatt- homlok menekülni tőle.
Nem egy egyszerű történet. Jó érzékkel adja át a háború utáni napok nyomorúságát. Mikor már a fásultságon kívül nem marad semmi, sokszor még a méltóság sem.
Aztán szép lassan felülkerekedik az élni akarás, és kőkemény küzdelem következik a jobb élet reményében.

A folyton váltakozó nézőpont miatt nem sikerült teljesen beleélni magam egyik szereplő életébe sem. Bár ezt most nem bánom. Jobb volt némi távolságtartással olvasni.

A történet nagy része a körzetekre osztott Berlin romjain játszódik, de betekintést kapunk Párizs és New York helyzetébe, mindennapjaiba is. Sőt bár (az akkori) Leningrád, csak a beszélgetésekben van jelen, azért elképzelésünk lehet, az akkori szovjet viszonyokról.

Nagyon jól átjönnek az érzések, szépen kapcsolódnak egymásba a szavak. Tetszik Theresa Révay stílusa.

>!
Nalina
Theresa Révay: A hársak felett az ég

A véleményeket olvasgatva és az első rész után eléggé félve vettem a kezemben, attól tartottam, hogy ezt nem fogom annyira szeretni. De ahogy el kezdtem olvasni és haladtam a történettel, teljes mértékben megfogott ez a kötet is. Nem olyan volt, mint a Párizs fehér fényei, de én ugyanúgy tudtam szeretni, mint az első részt. Xénia és Max kapcsolata (megint) kikészített, úgyhogy annak különösen örültem, hogy most a „gyerekek” jobban előtérbe kerültek és így egy kicsit elterelték a gondolataimat Xéniáékról. Voltak szereplők, akik a kezdetektől fogva szimpatikusak voltak (Félix) és voltak olyanok, akiket szép lassan kedveltem meg (Natasa). A vége nekem nagyon tetszett, szerintem nagyszerűen lezárta a történetet az írónő. Kedvenc könyv, úgy, ahogyan az első rész is!

>!
Niki_
Theresa Révay: A hársak felett az ég

Nagyon-nagyon tetszett a „Párizs fehér fényei”, így lehet, hogy túl nagy elvárással kezdtem neki a folytatásnak.
Az írónő megint nagyon jól fel tudta eleveníteni a történelmet, odacsöppentem a II. vgh. végi Párizs, Berlin utcáira, de a hangulata valahogy nem volt még sem az igazi. Olvasmányos volt, jól megírt, de mégis hiányérzetem lett az előző rész után.

>!
violina
Theresa Révay: A hársak felett az ég

A történet előzménye alapján (Párizs fehér fényei) voltak már elvárásaim, szerencsére teljesültek is.
A fülszövegben szereplő 'történelmi tabló' találó a regényre, mert nagyon jó és hiteles a történelmi ábrázolás. Révay a francia -német viszonyt félretéve foglakozott a Németországot a háborúban és utána igen érzékenyen érintő kérdésekkel: pl. a Vörös Hadsereg megtorlásai a civil lakosságon, az egyes ember felelőssége és szerepe- ami aztán családokat oszthat meg. Sok- sok megrázó dologgal szembesülhetünk, ami az emberi sorsokhoz kötve másképpen hat, mint a történelem könyvek lapjain.
A végén én eléggé fanyalogtam, mert a befejezés számomra nagyon szirupos, szinte giccses émelyítő. Ettől eltekintve jó kis olvasmány.


Népszerű idézetek

>!
Chrissie

Vannak szerelmek, amelyek olyanok, mint valami seb. Elég egyetlen halvány kis emlékfoszlány, máris előtűnik a régmúlt.

14. oldal

>!
shadowhunter1975 P

Neked.
Immer mit Liebe.

Nem vagyok semmi.
Sose leszek semmi.
Nem is akarok lenni semmi.
De azért a világ minden álma belém szorult.

Fernando Pessoa: Trafik
Somlyó György fordításában

5. oldal (Athenaeum, 2011)

>!
shadowhunter1975 P

Van abban valami megalázó, amikor száműzöttként ismeretlenek jóindulatára kell hagyatkoznunk. Az embert minden bizonyosságtól megfosztják, ellenséges partokra vetik.

19. oldal, Első rész - Párizs, 1944 októbere (Athenaeum, 2011)

>!
Amadea

»A balsors szereti, ha körüludvarolják, pedig okosabb arcon köpni.«

343. oldal

>!
nettikeee P

Néhanapján az egyetemi órákról is ellógott, pedig közeledett a második félévi vizsgaidőszak.

65. oldal

11 hozzászólás
>!
Belle_Maundrell 

Vannak pillanatok, amikor az embernek útra kell kelnie, bármily fájdalmas is.

349. oldal

>!
shadowhunter1975 P

Egyetlen nap sem telt el anélkül, hogy Xénia ne gondolt volna a férfira. Órákon át feküdt, teljesen kimerülve, egész testében érezte Max jelenlétét, tekintetét, lélegzetét, bőre illatát, pedig azt sem tudta, él-e még. A bizonytalanság úgy marta a testét, akár a sav.

15. oldal, Első rész- Párizs, 1944 októbere (Athenaeum, 2011)

>!
shadowhunter1975 P

A szalonban a rendőrök halkan beszélgettek egymással. Az egész város tisztogatásokról beszélt. A franciák igazságot akartak. Igazságot a kivégzettekért, a deportáltakért, a megkínzott ellenállókért. A tömegsírokból kiásott egykori túszokért. Az országot megnyomorító négy teljes évért. Ugyan a németek egyre visszább szorultak a Rajna túloldalára, csak annál kegyetlenebbek voltak, és nem maradt utánuk más, csak a sebtében végrehajtott tömeggyilkosságok véres bizonyítékai. Lehetne-e ezek után bárki szemére vetni, hogy őrjöngő dühében nem feltétlenül várja meg a hatalom jóváhagyását, és azonnali bosszúért kiált?
Csakhogy az igazságtévők távolról sem voltak angyalok.
Natasa tisztában volt vele, hogy néhányan arra használják hatalmukat, hogy ártatlanokat is elintézzenek: riválist, kellemetlenkedő szomszédot, féltékenykedő asszonyt …

28. oldal, Párizs, 1944 októbere (Athenaeum, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: kollaboráns · Párizs · Vichy-kormány
>!
Chrissie

Max rögtön beleszeretett, úgy, ahogy csak azok tudnak szeretni, akik még soha semmit nem veszítettek el.

15. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Mary Chamberlain: A dachaui varrónő
Sven Hassel: Eltörölni Párizst!
Charles Belfoure: A párizsi építész
Ilja Ehrenburg: Párizs bukása
Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt
Charles Belfoure: The Paris Architect
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 8. – Örökké
Földes Jolán: A halászó macska uccája
Szerb Antal: Utas és holdvilág
Sándor Iván: Drága Liv