Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Amerikai tragédia 162 csillagozás
Klasszikus krimi: egy fiatalember megöli a szeretőjét, s utána elkezdődik nyomozás, a bizonyítás, majd lesújt a büntetés. De talán még izgalmasabb, hogy mi történt előtte? Miért ölt Clyde? Miféle erők játéka végez az áldozattal is, a tettessel is? Furcsa dolog, de a nagy naturalista regényben végül minden jelképpé válik, minden túlmutat önmagán, s amikor az olvasó leteszi a krimit, már tudja, hogy többet és mást is kapott: társadalom kritikát és annál is többet – erkölcsfilozófiát. Miután ugyanis meggyőződünk róla, hogy Clyde-nál sokkalta bűnösebb a társadalom, amely a maga konkrét és elvont mechanizmusával bűnbe hajszolja, felvetődik egy mélyebb és nehezebben megválaszolható kérdés: ez a társadalmi meghatározottság mennyiben veszi le a felelősséget a tettes-áldozat válláról? Vagyis a regény minden látszólagos egyszerűsége ellenérei s több síkon játszódik – talán ennek köszönheti maradandóságát.
Eredeti megjelenés éve: 1925
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A Világirodalom Remekei Európa · Horizont könyvek Kriterion · A világirodalom klasszikusai Európa · Helikon klasszikusok Magyar Helikon
Kedvencelte 42
Most olvassa 9
Várólistára tette 185
Kívánságlistára tette 63
Kiemelt értékelések
Évek óta várólistás könyv, mindig halogatva, tologatva magam előtt, talán azért, mert sokkal nehezebb olvasmányra számítottam. Ezzel szemben a lapok rohamtempóban fogytak. Magam is meglepődtem, mennyire profin képes Dreiser fenntartani az érdeklődésem, miközben valójában a stílus sem sziporkázó, és a cselekmény sem tartogat túl nagy meglepetéseket. Ez utóbbi vázát Dreiser egy megtörtént esetből merítette, a regényt alapos kutatás, dokumentáció előzte meg, ugyanakkor a főhős élettörténetébe a szerző több önéletrajzi elemet is beleszőtt.
A realizmus, naturalizmus és romantika jegyeit ötvöző regényben annak lehetünk tanúi, mivé lesz egy átlagos gyerek, majd fiatalember, aki egy átlagostól eltérő családban felnőve naivan, tudatlanul, romantikusan álmodozó, esendő, gyenge jellemet örökölve megpróbál kitörni helyzetéből. Élni akar. Csakhogy semmi fogodzó, lelki-szellemi-anyagi segítség, amire támaszkodhatna. Szülei gazdasági, társadalmi kérdésekben tájékozatlanok, gyerekeik megaláztatásként, szégyenként élik meg missziós tevékenységüket. Meggyőződés nélkül, ideig-óráig részt vállalnak belőle, majd megpróbálnak saját lábra állni. Clyde, bepillantva a munkások és az előkelő osztályok szigorú kritikai éllel bemutatott, léha, felelősségvállalást nem ismerő világába, úgy érzi, mindenek értéke a pénz – így ebben látja felemelkedésének egyetlen lehetőségét. Csakhogy a felemelkedés és vagyonszerzés rendkívül nehéz vállalkozásnak bizonyul ott, ahol rendkívül szigorú kasztrendszer uralkodik, ahol az emberi viszonyokat a társadalmi helyzet és ennek normái irányítják, ahol a tekintély és státus mindennél előrébb való. Clyde kiszolgáltatja magát ennek a miliőnek, ösztönös vágyaira hallgat, melyek elnyomják benne a halványan pislákoló értelem és morál hangját. Egy öntudatára nem ébredt, gyáva és gyenge jellem vívódásainak, töprengéseinek vagyunk tanúi a regény során, aki azonban többszörös kiszolgáltatottság, gúzsbakötöttség rabja – öröklődés és társadalmi hatás határozza meg életútját, ez utóbbi totális közönye egyrészt az egyes ember vágyai, szabadsága iránt (l. szegénységbe, nyomorba süllyedő, bigott szülők), másrészt a morál iránt (l. a gazdagok sekélyes, embertelen világa).
Persze feltevődik a kérdés, van-e, lehet-e szabad akarat ebben a miliőben? Van-e választási lehetőség? Bűnös-e Clyde? És ha az, miért? Azért, amit tett? Azért, amit talán nem követett el, csak megtervezett? Láthattuk a regényben is Sparser esetét – a földi ítélőszék gyakran nem azért büntet, amiért logikusan elvárnánk… spoiler
Bevallom, belőlem Clyde alakja nem váltott ki sajnálatot vagy együttérzést, annak ellenére, hogy Dreiser egyértelműen jelzi, mennyire magára hagyatott, iránytűnélküli tévelygésre ítéltetett. A női szereplők is többnyire kétdimenziósak, Roberta alakja már-már romantikusan egypólusúra sikerült, de a többi alak is megmaradt a maga kis skatulyájában, végigment a maga meghatározott pályáján. Ráadásul túságosan komor-komoly az egész történet, sehol benne egy cseppnyi irónia. Társadalomábrázolása is messze a szatíra leghalványabb jelétől. Persze lehet azt anélkül is, de túl száraz ez így, ráadásul rettenetesen túlírt. Minden szándéka és az óhatatlanul felbukkanó Stendhal- és Zola-asszociáció ellenére nem tudtam szeretni. Azért az elődök ezt jobban tudták.
Gyönyörű ívű fejlődésregény egy jellemgyenge fiatalember főszereplésével, a múlt század eleji amerikából. Egy igazi lélektani gyöngyszem, letehetetlen. Dreiser úgy írt, hogy minden főbb szereplő helyzetét, gondolatait érzi az olvasó. Elgondolkodtató, hogy kinek a tragédiája is, ami a címben szerepel?! Azt hiszem nem csak a főszereplő Clyde-é, vagy a többieké, hanem az egész akkori társadalomé. Terjedelmes krimi, tökéletes mű, igazi, szép klasszikus, öröm volt olvasni minden egyes sorát. Kedvenc lett, olvassátok!
Egy fejlődésregény arról, hogy egy vallásos nevelést kapott fiatalt hogyan ragadja magával az anyagi világ igézete. Hogyan ittasul meg a jólét ígérete láttán.
Clyde jellemfejlődését követhetjük nyomon onnantól, hogy elhagyja a missziót, ahol szüleivel élt és kezdetben egy szállodában kezd el dolgozni. Már itt szembesül azzal, hogy eddig milyen komoly nélkülözésben élt. Boldogulását világi javak megszerzésében látja.
Később iparmágnás nagybátyja gyárában felelősségteljes beosztást kap és az társadalmi elit is maga közé fogadja.
Az anyagi jólét és a társadalmi elithez való tartozás ígérete azonban végzetes lépés megtételére készteti.
Bár kissé túlírtnak tartom, de a maga nemében mesterien ábrázolja a szereplők lelkében lezajló vívódásokat.
Számomra az amerikai irodalom egyik gyöngyszeméről van szó. Hosszú mű, de elejétől a végéig lebilincselő, letehetetlen olvasmány. Tulajdonképpen egy velejéig egyáltalán nem romlott, hanem egy átlagos, ám jellemgyenge főhős útját kíséri végig a cselekmény a tragikus végkifejletig. A becsvágyó Clyde a felelősséget soha nem tudja vagy akarja vállalni tetteiért és ez pusztulásba sodorja. Nagyszerűen megírt történet, abszolút megérdemli az öt csillagot.
Túl hosszú, feleslegesen terjengős ez a könyv. Az elején tetszett (és egyébként is nagyon érdekelnek ezek a klasszikus amerikai történetek), de amikor Clyde a nők miatt szenvedett (szenvelgett), már nem szerettem a könyvet. Aztán megint izgalmas lett egy időre, az 5-600. oldal körül pedig már nem akartam félbehagyni… Kíváncsi voltam, hogy egyesek miért tartják ezt a könyvet nagy regénynek, de nem jöttem rá. A szereplők ellenszenvesek és nem tudom, mi alapján lehetne Clyde-ot felmenteni vagy akár egy kicsit is kedvelni. A gyilkossággal és a bírósági tárgyalással kapcsolatos részek akár izgalmasak is lehetnének mondjuk 150 oldallal rövidebb változatban. A „romantikus” rész pedig inkább giccses, mint szép vagy akár jól megírt (maradok Jane Austen-nál); a szereplők motivációi nekem egyáltalán nem hitelesek. Ha van érvényes mondanivaló, az az, hogy a szigorú vallásos nevelés senkit sem tesz „jó” emberré, sőt.
Ez egy nagyon hosszú és vontatott könyv, és annyira nem is felcsigázó, hogy az ember falja a lapokat. Szépen, lassan hömpölyög a cselekmény, sodródik az olvasó az eseményekkel. Az elbeszélés módjában lehet érezni egyfajta régies stílust, ami nekem nem volt ellenemre, mert így legalább tisztességgel meg volt írva a könyv. Megismerjük belőle Clyde-ot kívülről, belülről, elölről és hátulról is. Idegszálának minden rezdüléséről képet kapunk, egy kicsit már többet is megtudunk róla, mint feltétlenül szeretnénk. De mindez jól előkészíti a történet második részét, ami elvezet a tragédiához.
Nem gondoltam, hogy már régen is voltak ilyen emberek, ami persze naivság (és butaság), de azt hittem, csak a mai korban hatalmasodott el ennyire az embereken a pénz és a gazdagság imádata.
Persze, megértem, hogy ha az ember mélyről jön, szeretne feljebb jutni, és az egy jó tulajdonság, ha valaki mindig többre törekszik, de azért van egy határ, amit akkor sem szabad átlépni.
Különös dolog az, amikor az ember túl terjengősnek talál egy művet, aztán végiggondolva, hogy mit is lehetett volna kihúzni belőle arra jön rá, hogy bármit is gyomlálna ki, a hatás többé nem lenne ugyanaz. Ezért lóg ez az osztályzat is a négyes és ötös között, mert meggyőződésem, hogy húzni kéne a szövegből, de fogalmam sincs, hogy mit. És ezért is nem lett kedvencem, noha igazán jó szívvel ajánlom mindenkinek, mert valóban remek regény csak lenne valamivel soványabb…
Nem tudtam letenni. A könyv elején még szurkoltam Clyde-nak. Aztán – bár elítéltem – mégis, be kellett, hogy valljam magamnak, megértettem a szándékot… Gyarló, és gyenge a ember. Ösztönei viszik előre, és azoknak nehéz, csaknem lehetetlen megálljt parancsolni.
Kiszámítható volt a történet… ugyanakkor megható… könnyeket csalt a szemembe… de nem annyira Clyde-ért… sokkal inkább a többiek miatt…
Az első olvasmányom volt ez Dreisertől, de nagyon magával ragadott a stílusa és a rendkívül egyedülálló karakterábrázolás. Szerettem, ahogy a régi nyelv stílusában (persze ez a fordításnak is köszönhető), különös odafigyeléssel és régimódi finomsággal ábrázolja a történéseket, a karaktereket, mindent. Habár sok esetben egy fejlődésregény néhol unalmasnak tűnhet, a végére mindig minden a helyére kerül, és még a legapróbb részletek is értelmet nyernek. Clyde nagyon érdekes karakter, az elején nem tudtam eldönteni, hányadán is állok vele, aztán elkezdtem kedvelni, utána rettentően ellenszenves lett, a végére pedig az események és a bonyodalom tükrében talán kicsit talán újra kedveltem. A lényeg, hogy ez egy rendkívül jól összerakott és átgondolt mű, ami rengeteg gondolkoznivalót és érzelmet kelt az olvasóban (legalábbis bennem).
Népszerű idézetek
Hevületében nem vette tudomásul, hogy olyan lánnyal akadt össze, akiben annyi komolyság sincs, mint egy éjjeli pillében, s aki épp akkortájt fedezte föl, milyen kényelmes és jövedelmező módszer magával egykorú vagy kevéssel idősebb fiúkat kihasználni, s úgy megszerezni mindazt a ruhát, szórakozást, amire vágyik.
88. oldal, Első kötet, Első könyv, Tizenegyedik fejezet (Kriterion, 1970)
A Reménység Kapuja. Bethel Független Misszió. Istentisztelet minden szerdán és szombaton este 8-tól 10-ig, vasárnap 11, 3 és 8 órakor. Mindenki szívesen látunk." E felirat alatt minden ablakra nyomtatott betűkkel ezt festették: „Az Isten Szeretet”, és alája, kisebb betűkkel: „Mikor írtál utoljára anyádnak?”
16.
Alkony; nyári este.
És egy tán négyszázezres lélekszámú amerikai város kereskedelmi központjának magas falai: az efféle falak idővel talán a mesék birodalmába fognak halványulni.
7. oldal, Első kötet, Első könyv, Első fejezet (Kriterion, 1970)
[…] Elvira is, Asa is valamiféle vak, dualisztikus hittel ragaszkodtak hozzá – mint a vallásos hívők általában –, hogy különválasszák Istent minden bajtól, tévedéstől, nyomorúságtól, de ennek ellenére fenntartsák Neki a legfelsőbb ellenőrzést. Más okot kerestek ilyenkor, ártó, csalfa erőt, amely Isten mindentudása és mindenhatósága ellenére is érvényesül […]
29. oldal (Helikon, 1. kötet)
[…] ahogy most jobban szemügyre vette, igazán csinosnak látta a lányt. Delfti-kék bársony estélyi ruhát viselt, hozzáillő színű topánkával, harisnyával, fülében kék fülbevalót. Nyaka, válla, karja sima és gömbölyű volt. Hanem ami Clyde-ot a leginkább zavarta, az a ruhája merész kivágása volt – alig mert odanézni –, meg az, hogy arcát, ajkát festette, ami kétségkívül csak a züllött nő ismertetőjegye lehet.
76. oldal, Első kötet, Első könyv, Tizedik fejezet (Kriterion, 1970)
… ha gyorsan, erélyesen le nem rázza Robertát, elveszíti a kecsegtető pompát, elismerést, ez a másik világ, amelyből származik, kinyújtja érte nyomor- és szegénységcsápjait, és visszahúzza, megfojtja mint ahogy régen, gyermek- és ifjúkorában családja szegénysége fojtogatta.
Negyvenedik fejezet közepe
Említett könyvek
Ezt a könyvet itt említik
- Berkesi András: Sellő a pecsétgyűrűn
- Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
- Jo Nesbø: A birodalom
- Szerb Antal: A varázsló eltöri pálcáját
Hasonló könyvek címkék alapján
- Daniel Keyes: Virágot Algernonnak 96% ·
Összehasonlítás - Charles Dickens: Karácsonyi ének 92% ·
Összehasonlítás - Alice Walker: Bíborszín 91% ·
Összehasonlítás - John Irving: Árvák hercege 91% ·
Összehasonlítás - Aldous Huxley: Pont – ellenpont 91% ·
Összehasonlítás - Dickens Károly: Karácsoni ének ·
Összehasonlítás - Ray Bradbury: Fahrenheit 451 88% ·
Összehasonlítás - Aldous Huxley: A végzet bábjátéka ·
Összehasonlítás - Charles Dickens: Szép remények 86% ·
Összehasonlítás - Upton Sinclair: A mocsár ·
Összehasonlítás