The ​Strange Case of the Alchemist's Daughter (The Extraordinary Adventures of the Athena Club 1.) 7 csillagozás

Theodora Goss: The Strange Case of the Alchemist's Daughter Theodora Goss: The Strange Case of the Alchemist's Daughter

Based ​on some of literature’s horror and science fiction classics, this is the story of a remarkable group of women who come together to solve the mystery of a series of gruesome murders—and the bigger mystery of their own origins.

Mary Jekyll, alone and penniless following her parents’ death, is curious about the secrets of her father’s mysterious past. One clue in particular hints that Edward Hyde, her father’s former friend and a murderer, may be nearby, and there is a reward for information leading to his capture…a reward that would solve all of her immediate financial woes.

But her hunt leads her to Hyde’s daughter, Diana, a feral child left to be raised by nuns. With the assistance of Sherlock Holmes and Dr. Watson, Mary continues her search for the elusive Hyde, and soon befriends more women, all of whom have been created through terrifying experimentation: Beatrice Rappaccini, Catherin Moreau, and Justine Frankenstein.

When their investigations lead… (tovább)

>!
Saga Press, 2017
418 oldal · ASIN: B01LY2LM3P
>!
Simon & Schuster, New York, 2017
ASIN: B07148V9DD · Felolvasta: Kate Reading
>!
Saga Press, 2017
416 oldal · keménytáblás · ISBN: 9781481466509

Kedvencelte 1

Várólistára tette 41

Kívánságlistára tette 38

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Gaura_Ágnes IP>!
Theodora Goss: The Strange Case of the Alchemist's Daughter

Én írom a legelső értékelést ehhez a könyvhöz – érzem a felelősséget! :-)

Theodora Goss magyar származású írónő, ez pedig az ő magyar utalásokkal is ellátott, tényleg minden tekintetben fantasztikus regénye. A legegyszerűbb, ha viktoriánus crossoveres fan fictionként vesszük kézbe, melyben főszerepet kapnak a tizenkilencedik század híres szörnyalakjai, azok közül is elsősorban – bár nem kizárólagosan – az őrült tudósok női teremtményei. De mivel ez egy nyomozós történet (épp az őrült tudósok, elveszett apák utáni nyomozás a téma), így természetesen nem hiányozhat Sherlock Holmes és Dr. Watson sem! OK, aki ezek után nem akarja elolvasni, az ne is tekerjen lejjebb, de azért még írnék pár érdekességet a regényről, mert tényleg nagyon szerettem.

A regény számomra izgalmas része ott kezdődik, hogy aki írta, az ha nem is az őrült tudós szemszögéből, de mindenképpen az elhivatott tudós, irodalmár szemszögéből nyúlt ezekhez az alapszövegekhez, s gyúrta egybe az anyagot koherens regénnyé. A végeredmény:

1) Szörnyirodalom, melyben a szörny a kor kulturális lenyomata, és így egyszerre beszél a tizenkilencedik század kultúrtörténetéről, (nagyon precíz korismerettel rendelkezve) és saját jelenünk problémáiról;

2) Feminista regény, melyben a szerző párhuzamba állítja a szörnyek és a nők társadalmi helyzetét, kiemelve azt, hogy mindkét csoportban mekkora felelősség terheli a férfiakat – de hangsúlyozva azt is, hogy a határokon túl lehet lépni, nem minden férfi őrült tudós, ugyebár, illetve a szörny nem egy stabil, bebetonozott fogalom;

3) Olyan szöveg, ami dialógust folytat az alapművek irodalomkritikáival. Különösen Ellen Moers feminista Frankenstein-olvasatát kell megemlíteni itt, a regény nagyon szépen fókuszál a teremtés-motívum mint a Female Gothic egyik alappillére elgondolásra.

4) Olyan formabontó narrációt, amely tovább erősíti a teremtés mint alkotói folyamat értelmezését – és a regényt is egyfajta szelíd szörnyként, az alkotótól származó kreatúraként értelmezi, ahol a legfontosabb szempont, hogy mindenki „hangja” érvényesülhessen, a korábban marginalizálódott szereplők, az elnyomottak saját hangon szólalhassanak meg. Női hangok ezek, a férfi karakterek miatt korábban érvényesülni nem képes szörnyek feltámasztásának szövegében. Ami a narrációt illeti: a történetet úgy ismerjük meg, hogy éppen regény íródik belőle, az egyik szereplő ugyanis pénzt kíván keresni a kalandok publikálásából – a többi karakter pedig folyamatosan kommenteli a leírtakat (illetve egy-egy részt megír belőle, mert mindenki saját maga írja meg a személyes történetét). Ez néha önigazoló vagy önreflektív, magyarázó tevékenység, időnként okos kontextualizálás, de javarészt karakterépítés, illetve kultúrtörténeti okítás, még ha sokszor nem is tűnik annak. A vége pedig írói hitvallás. <3

Mit mondjak még? A folytatásban a karakterek nemcsak Bécsbe utaznak, hanem Budapestre is – és akkor most muszáj eldicsekednem azzal, hogy én már jártam a regénybeli Dracula rezidenciájában… ;)

4 hozzászólás
Mesemondó I>!
Theodora Goss: The Strange Case of the Alchemist's Daughter

Már az alap koncepciónál megfogott a sztori: Egy történet, amelyben lányok alkotnak egy csapatot – mégpedig híres irodalmi alakok méltatlanul elfeledett lányai! Sohasem voltam a gótikus horror nagy rajongója, és bevallom törelmesen, nem olvastam sokat a klasszikusok közül, amikre a könyv épül, de ennek ellenére borzasztóan tetszett az ötlet. Rapaccini kertje, például, az egyik örök kedvenc novellám – nagyon örültem, hogy ez is bekerült a „válogatott” források közé.
Maga a könyv nagyon szórakoztató olvasmány – de emellett számomra majdnem ugyanilyen fontos, hogy nagyon szerethető is. Minden karakternek megvan a maga külön személyisége és bája, és együtt egy nagyon jópofa csapatot alkotnak. Nyilván ez az első kötet még jórészt a csapat összeállássáról szól, de nagyon várom már a másodikat (főleg, mert az Budapesten – is – játszódik!). Külön tetszett az a húzás, hogy a karakterek bele-belekotyognak a saját történetükbe. Amellett, hogy mókás írói eszköz, a szerző arra is felhasználta, hogy előrevetítsen dolgokat, vagy halvány utalásokat tegyen, amikből többet tudtunk meg a szereplőkről. Láttam kritikákat, amikben panaszkodtak erre, de nekem személy szerint bejött az ötlet.
A kötet tudatosan utánozza a viktoriánus kalandregények és a Sherlock Holmes történetek stílusát; pörgős, izgalmas, de egyben részletekben gazdag is, a korabeli London sötét oldalával és sajátos kultúrájával. A szerző elég sok kutatómunkát fektetett mind az irodalmi előképekbe, mind pedig a történelmi kontextusba, és ez meg is látszik a végeredményen. Klassz élmény volt, jöhet a következő!

3 hozzászólás
ViraMors P>!
Theodora Goss: The Strange Case of the Alchemist's Daughter

She briefly considered eating Alice, but she rather liked Alice.

I wonder which of them would win, in a contest for worst father? Frankenstein, Rappaccini, Jekyll, or Moreau?

Is this one of those scenes where the monster looks in a mirror?

Beatrice closed her eyes and dreamed whatever flowers dream.
BEATRICE: That’s very poetic, but they don’t dream anything. Flowers have no cerebral cortex.

* * *

Nem vagyok nagy fanfiction olvasó, az elmúlt 10-12 évben alig-alig volt szerencsém hozzájuk off, de azt kell, hogy mondjam: kevés ennyire jól összerakott crossover-fanfictiont olvastam, mint ez.
Goss szinte már pofátlanul, de azért elég jó érzékkel szemezget a a klasszikus irodalom terülj-terülj asztalkájáról. Begyűjt egy kisebb sereg őrült tudóst, hogy aztán megteremtse, vagy saját szájíze szerint alakítsa és összeterelje a lányaikat. A történet parádés, tartalmaz némi Sherlock Holmest, jó pár halottat és rengeteg kalandot is. Mindeközben azért szem előtt tartja, hogy a helyszíne az 1890-es évek Londonja, ahol a hölgyek bizony feleannyira sem mehettek a saját fejük után, mint szerettek volna.
Olyan könyv ez, ami egyszerre szórakozik és szórakoztat. Szerettem a narratív kiszólásokat az olvasó felé, és azt, ahogy a lányok maguk is külső szemlélőként megjegyzéseket fűztek a születőben lévő könyvhöz. off Ezzel szemben időnként kicsit soknak éreztem a kaja-ruha-menjünk egymás agyára típusú jeleneteket. Néha zavaróan elnyomtak minden mást.

Bár nem hibátlan, összességében mégis kifejezetten szerettem hallgatni és olvasni a könyvet. A stílusa gördülékeny és Kate Reading remek narrátor, akit jól esik hallgatni. off. Kíváncsi leszek a folytatásra.

CaptainV IP>!
Theodora Goss: The Strange Case of the Alchemist's Daughter

Az ötlet újszerűnek hangzik, a 19. század ismert horrorirodalmi szereplőinek gyerekeit, vagy teremtményeit, leszármazottjait lehet, hogy tényleg nem láttuk még együtt lopakodni a Sohóban, de valójában az évek során annyian nyúltak vissza a viktoriánus érához, hogy nagyon ritka, amikor a „rendkívül új” szemszögből nem azt látjuk, hogy ja, a viktoriánus éra pontosan olyan, mint amilyennek eddig ismertük a sok-sok régi, uncsi szemszög alapján is.
De ha valaki úgy áll hozzá, hogy ő köszöni, de egy egész jól összehozott, női szereplőkből álló gárda mozgatta, a korszak életérzésében lubickoló, szórakoztató krimivel bőven elégedett lesz egy-két hétig, annak bátran ajánlom, mert annak viszont jó. Sőt, a metanarrációtól, amivel a szereplők a jövőből kommentálják a történteket, érdekes, játékos fűszerezést kap, engem az elején ez húzott be. off Van benne női bajtársiasság, meg mindenféle kötelező helyszín (raktár, őrültek háza, freak show cirkusz), meg vannak benne lepecsételt levelek, meg egy úrnője biztonsága és méltósága miatt folyton sopánkodó házvezetőnő, szóval… ezt a könyvet mindenki ismeri.

A cinikus hangvétel ellenére egyáltalán nem tartom rossz könyvnek, élveztem is, csak nem hinném, hogy spanyolviasz, és ehhez a terjedelemhez meg részletességhez egyszerűen nem volt elég érdekes.


Népszerű idézetek

ViraMors P>!

What could women accomplish if they did not have to continually mind their skirts, keep them from dragging in the mud or getting trampled on the steps of an omnibus? If they had pockets! With pockets, women could conquer the world!

ViraMors P>!

How to find Joe was the next question, but Holmes said, “Always ask at the pub, Miss Jekyll. Elementary investigation—the pub always knows.”

ViraMors P>!

“We need to summon the police,” said Mrs. Poole.
“No,” said Mary. “The police would never believe us. What would we say? You need to look for a poisonous girl and a woman who is over six feet tall, because they’ve been kidnapped by a bunch of Beast Men?”

ViraMors P>!

Don’t you have something productive to do? Like, I don’t know, drink poison?

ViraMors P>!

At tea, Catherine discovered that meals at the Magdalen Society included no meat. Because vegetable matter was healthier, said Reverend Throckmorton—have you ever heard such nonsense? She stared down at what Sister Margaret cheerfully informed her was a vegetable ragout.

ViraMors P>!

Through their glass fronts, Mary could see anatomical specimens of various sorts: skeletons, but also row after row of glass jars filled with what were presumably parts of the human body. It looked like the pantry of a frugal housewife who, instead of pickles, had put up hearts, livers, spleens.

ViraMors P>!

Beatrice closed her eyes and dreamed whatever flowers dream.
BEATRICE: That’s very poetic, but they don’t dream anything. Flowers have no cerebral cortex.
CATHERINE: Oh, for goodness’ sake. Can’t you be the romantic heroine? Mary is too sensible, Diana is too impulsive, and Justine is too tall.
BEATRICE: But I’m not a romantic heroine. I’m a scientist.

ViraMors P>!

MARY: I like how neatly you have us talking, when really of course it was a babble of “Do you think they’ll catch him?” and “I bet he’s headed back to Switzerland.” and “Can I have more ham? I’m still hungry.”

ViraMors P>!

“Here, have some tea. It will warm you up.” Watson poured tea from the flask into collapsible cups.
“And while you’re drinking it,” said Holmes, “you can tell me what you’ve been doing since we all stood over the corpse of Molly Keane together. I believe the two of you have been on adventures of your own, have you not, Miss Jekyll? I’m looking forward to hearing about them. And in return, I will take you to see a homicidal maniac.”


A sorozat következő kötete

The Extraordinary Adventures of the Athena Club sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Robert Beatty: Serafina and the Black Cloak
Gail Carriger: Heartless
Stephen King – Peter Straub: Black house
Dan Wells: I Don't Want to Kill You
Stephen King: The Institute
Lauren Beukes: The Shining Girls
Stephen King: The Green Mile
Robert R. McCammon: Boy's Life
Chuck Wendig: Blackbirds
Stephen King: Pet Sematary