Az ​alkimista lányának különleges esete (Az alkimista lányának különleges esete 1.) 38 csillagozás

Theodora Goss: Az alkimista lányának különleges esete

Miután ​nagybeteg édesanyja elhunyt, Mary Jekyll kénytelen szélnek ereszteni házanépét. Hajdan jónevű orvos-tudós édesapja, dr. Henry Jekyll tisztázatlan körülmények között távozott az élők sorából, így az ifjú hölgy szűkös időknek néz elébe. Ám hamarosan ennél is több fejtörést okozó problémákkal kerül szembe, kezdve nyomban egy vadóc leányzóval, és a gyanúval, hogy apja hajdani barátja, a gyilkossággal vádolt Edward Hyde talán még életben van. Mary már csak megélhetési okokból is kénytelen a rejtély nyomába eredni, s ehhez nem mástól kap segítséget, mint a híres detektívtől, Sherlock Holmestól, és az ő krónikás hajlamú társától, dr. Watsontól. Ahogy nyomozásuk kibontakozik, úgy lépnek a színre újabb, a viktoriánus kor krimi- és természetfeletti horror irodalmából ismerősnek tűnő szereplők, hogy ki-ki megpróbálja megfejteni vagy épp elfedni a szálakat, melyek egy hajmeresztő dolgokra képes, titkos társasághoz vezetnek.

A magyar születésű, de Amerikában felnőtt Theodora… (tovább)

>!
Metropolis Media, Budapest, 2020
504 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155859960 · Fordította: Szente Mihály
>!
504 oldal · ISBN: 9789635510061 · Fordította: Szente Mihály

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Sherlock Holmes · dr. John Watson · Diana Hyde · Mary Jekyll


Kedvencelte 3

Most olvassa 7

Várólistára tette 221

Kívánságlistára tette 278

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

pat P>!
Theodora Goss: Az alkimista lányának különleges esete

Remek regény, igazán.
Először is, ez egy roppant vicces, kalandos, pörgős, szórakoztató regény. Ráadásul van benne egy adag báj és kedvesség, amitől kifejezetten szerethető. Meg XIX. század végi London, Whitechapel, Sherlock Holmes.
Másodszor, csodálatosan ravasz a narratívája: saját magára is sziporkázóan reflektál a kis „beledumálásokkal”, meg a megidézett klasszikusokra is – egészen váratlan elemeiket tudja megmutatni, ami a bő száz évvel későbbi olvasóknak is érdekessé és fontossá változtatja ezeket a műveket. Szóval nagyon meta, és hát kicsikét spoileres. (Ha valaki véletlenül nem tudja legalább nagy vonalakban, miről szól a Frankenstein, a Dr. Jekyll… és a Dr. Moreau szigete, az készüljön fel arra, hogy most megtudja.)
Harmadszor, talán ez a legtermészetesebben Bechdel-pozitív és gender kérdéseket (is) érintő regény, amit valaha olvastam. Szerintem nagyon jól nyúl a kérdéshez, és egy pillanatig sem tűnik didaktikusnak vagy erőltetettnek, nagyon szerettem érte.

Nem is tudom pontosan, miért nem öt csillag igazából. Talán azért, hogy ne legyek gondban, ha valamelyik folytatása esetleg még ennél is jobbnak bizonyul.
(Jó a fordítás és szépen szerkesztett a kötet. A cím érdekes fordításán meg már kezdem túltenni magam, végül is mindegy. )

9 hozzászólás
Noro >!
Theodora Goss: Az alkimista lányának különleges esete

The League of Extraordinary Gentlewomen, Alan Moore második legjobb képregény-sorozata nyomán szabadon. A szerző fogott néhány mindenki által jól (és egy kevésbé) ismert „viktoriánus rémtörténetet”, kiemelte a bennük mellékesen bemutatott, áldozatként megjelenő, vagy éppen teljesen kihagyott női karaktereket, majd hagyta őket kibontakozni. A történet egyaránt olvasható nyomozós kalandregénynek, vagy az eredeti művekre reagáló meta-fikciónak is. Megtudjuk belőle, hogyan élték meg e hölgyek azt, hogy tudományos kísérletek alanyaivá váltak, és miképpen próbálnak alkalmazkodni egy olyan világhoz, amely szörnyetegnek tekinti őket (és bizonyos értelemben talán minden egyes nőt, aki nem elégedett a sorsával).
Goss eközben játszik a szöveggel is: hagyja, hogy szereplői belebeszéljenek a narrációba, és nem csak jellemvonásaikat dolgozza ki, de előadásmódjuk alapján is megkülönbözteti, hogy mikor ki meséli az eseményeket. És ha a stílusban időnként egyik vagy másik nagy előd (Wells vagy Shelley) hatása sejlik fel, valószínűleg az sem a véletlen műve.
A történet alapjai ismerősek lehetnek, hiszen ehhez hasonló viktoriánus homázs-egyveleget már mások is alkottak, és a Whitechapel-gyilkosságoknak sem tíz feldolgozása született. off És őszintén szólva a megoldásban egy kissé csalódtam, mert ennél bonyolultabb végkifejletre is megvolt a potenciál. De a lényeg itt a karakterek reakcióiban rejlik: hogyan dolgozzák fel a személyes érintettséget, hogyan élik meg azt, hogy képesek segíteni magukon és másokon? Az egész egy kicsit olyan, mint egy szuperhős-csapat eredettörténete: nem az ellenfél a legfontosabb, hanem a csapaton belüli dinamika, márpedig az nagyon ígéretes.

6 hozzászólás
Gaura_Ágnes IP>!
Theodora Goss: Az alkimista lányának különleges esete

Én erről a regényről egyszer már írtam értékelést – miután az angol kiadást olvastam. De mivel most elolvastam magyarul is, hát ide is bemásolom olvasásra buzdító szavaim, hátha többen kedvet kapnak az olvasáshoz. :) Szóval:

Theodora Goss magyar származású írónő, ez pedig az ő magyar utalásokkal is ellátott, tényleg minden tekintetben fantasztikus regénye. A legegyszerűbb, ha viktoriánus crossoveres fan fictionként vesszük kézbe, melyben főszerepet kapnak a tizenkilencedik század híres szörnyalakjai, azok közül is elsősorban – bár nem kizárólagosan – az őrült tudósok női teremtményei. De mivel ez egy nyomozós történet (épp az őrült tudósok, elveszett apák utáni nyomozás a téma), így természetesen nem hiányozhat Sherlock Holmes és Dr. Watson sem! OK, aki ezek után nem akarja elolvasni, az ne is tekerjen lejjebb, de azért még írnék pár érdekességet a regényről, mert tényleg nagyon szerettem.

A regény számomra izgalmas része ott kezdődik, hogy aki írta, az ha nem is az őrült tudós szemszögéből, de mindenképpen az elhivatott tudós, irodalmár szemszögéből nyúlt ezekhez az alapszövegekhez, s gyúrta egybe az anyagot koherens regénnyé. A végeredmény:

1) Szörnyirodalom, melyben a szörny a kor kulturális lenyomata, és így egyszerre beszél a tizenkilencedik század kultúrtörténetéről, (nagyon precíz korismerettel rendelkezve) és saját jelenünk problémáiról;

2) Feminista regény, melyben a szerző párhuzamba állítja a szörnyek és a nők társadalmi helyzetét, kiemelve azt, hogy mindkét csoportban mekkora felelősség terheli a férfiakat – de hangsúlyozva azt is, hogy a határokon túl lehet lépni, nem minden férfi őrült tudós, ugyebár, illetve a szörny nem egy stabil, bebetonozott fogalom;

3) Olyan szöveg, ami dialógust folytat az alapművek irodalomkritikáival. Különösen Ellen Moers feminista Frankenstein-olvasatát kell megemlíteni itt, a regény nagyon szépen fókuszál a teremtés-motívum mint a Female Gothic egyik alappillére elgondolásra.

4) Olyan formabontó narrációt, amely tovább erősíti a teremtés mint alkotói folyamat értelmezését – és a regényt is egyfajta szelíd szörnyként, az alkotótól származó kreatúraként értelmezi, ahol a legfontosabb szempont, hogy mindenki „hangja” érvényesülhessen, a korábban marginalizálódott szereplők, az elnyomottak saját hangon szólalhassanak meg. Női hangok ezek, a férfi karakterek miatt korábban érvényesülni nem képes szörnyek feltámasztásának szövegében. Ami a narrációt illeti: a történetet úgy ismerjük meg, hogy éppen regény íródik belőle, az egyik szereplő ugyanis pénzt kíván keresni a kalandok publikálásából – a többi karakter pedig folyamatosan kommenteli a leírtakat (illetve egy-egy részt megír belőle, mert mindenki saját maga írja meg a személyes történetét). Ez néha önigazoló vagy önreflektív, magyarázó tevékenység, időnként okos kontextualizálás, de javarészt karakterépítés, illetve kultúrtörténeti okítás, még ha sokszor nem is tűnik annak. A vége pedig írói hitvallás. <3

Mit mondjak még? A folytatásban a karakterek nemcsak Bécsbe utaznak, hanem Budapestre is – és akkor most muszáj eldicsekednem azzal, hogy én már jártam a regénybeli Dracula rezidenciájában… ;)

tonks>!
Theodora Goss: Az alkimista lányának különleges esete

Ez a könyv első ránézésre egy nagy zagyvaság, és bár olvasás közben vegyes érzelmekkel voltam iránta, bakker, hol várat magára a folytatás? Most fognak beindulni a dolgok!
Már címkék adta keretek közé is nehéz beilleszteni ezt a könyvet: hol viktoriánus regény, hol fantasy, hol gótikus regényeknek állít mementót, hol a Sherlock Holmes féle krimiirodalomnak. Az első 200 oldalban egy langyos ifjúsági regény felnövéstörténet ízzel, aztán megérkeznek a véres dolgok és már horror keveredik a feminista kalandregény érzettel. Jó sok minden belefért ebbe az 500 oldalba és talán ezért is voltak olyan vegyesek az érzéseim, mert sok volt ez így egyszerre.
Pedig maga a történet voltaképpen egy krimibe ágyazott szupercsapat eredettörténet, annak minden tipikusságával együtt és ezt a kiszámíthatóságra értem. Mary, az alkimista lánya elindul, hogy fényt derítsen anyja halála után egy rejtélyre, és az idő előrehaladtával egyre több furcsa lányt talál, akiket befogad az otthonába. Közben a hullák és az ellenségek is szaporodnak, de maga Sherlock Holmes és Dr. Watson segítenek nekik eligazodni a nyomok között. A lányok végül közösen megalapítják az Athéné Klubot, és egy kedves házvezetőnővel kiegészülve próbálnak boldogulni egy férfiak uralta világban és fényt deríteni egy titokzatos társaság terveire….. És itt ér véget ez a könyv és ez nem igazság! A következő kötet borítója sokat ígér, hiszen egyenesen Budapestre vezetnek a nyomok. Úgyhogy bőven van még a történetben potenciál, csak úgy érzem, túl sok oldal volt ez egy efféle csapatalakuló történethez.
Egy dolog volt nagyon kínos, egy jövőbeli romantikus kavarodás előrevetítése, amit az írónő se gondolhatott komolyan! spoiler

u.i.: a stílus nagyon érdekes, de nem lövöm le a poént :)

4 hozzászólás
theodora P>!
Theodora Goss: Az alkimista lányának különleges esete

Imádtam ezt a könyvet úgy ahogy volt – a különleges szereplőivel, a viktoriánus rémregények bevonásával, az új nézőpontok megszólaltatásával. Ide nekem a folytatást!!
Bővebben a blogon ;)

aurorakönyvmoly >!
Theodora Goss: Az alkimista lányának különleges esete

Adott minden egy jó, misztikus, horrorisztikus, viktoriánus, nyomozós fantasy-hoz és ezt a keveréket használva Theodora Goss is egyedit hozott számomra.
A gyönyörű borító mögött egy érdekes, olvasmányos, egyedi stílusú történetet kaptam, függetlenül attól, hogy a szereplői között felbukkan többek között Sherlock és Watson, Frankenstein vagy éppen Van Helsing. Aki a választott kort és a fantasy stílusát is szereti, akár ismeri ezeket a karaktereket, akár sem, szinte egészen biztos, hogy tetszeni fog neki ez a könyv.

A karakterek jellemének megismerését a beépített narrációk off tökéletesen segítették, a főszereplőinkét legalábbis egészen biztos… akik nem mellesleg nők. És nem is akármilyen nők. Amennyire különböző jellemvonásokkal vannak felruházva, annyira egyediek, mégis könnyen azonosultam velük, megértettem őket, nem éreztem sablonosnak egyiküket sem, és emiatt nem is tudnám azt mondani, hogy mondjuk Diana a kedvencem. Egytől-egyig mindegyik nőszemély kedvencem lett valamiért.

Visszatérve az írónő stílusára, a fordítással együtt nekem nagyon megtetszett, off humorból és csipkelődésből épp annyi volt benne, ami reálisan kellett az amúgy cseppet sem humoros gyilkosságokkal teli, sötét történetbe.
A történet végétől talán nagyobb csattanót vártam volna elsőre, de még ez sem vont le az egyedi olvasási élményből, amit a könyv adott.

Nagyon kíváncsi vagyok a következő részekre is, mert erre megérte ennyit várni. Csak ajánlani tudom mindenkinek!

RandomSky>!
Theodora Goss: Az alkimista lányának különleges esete

Ritka szórakoztató élmény volt ez a könyv, a horrorisztikus meg krimi szálak mellett is. Csavaros a történet, de nekem a legjobban a szereplők tetszettek, a saját hangjukkal, humorukkal, meg a sajátos megoldás, ahogy ők maguk írják a könyvet. Bővebben: http://ekultura.hu/2020/09/14/theodora-goss-az-alkimist…

9 hozzászólás
Vác_nembéli_István_fia_istván>!
Theodora Goss: Az alkimista lányának különleges esete

Kellemes meglepés volt számomra ismeretlen szerző könyvét mindig kicsit szorongva szerzem be, mert ki tudja milyen is lesz. szerencsére nem csalódta.
Viktoriánus kori Angliában a jól ismert gonosz tudósok lányai gyűlnek össze, hogy kinyomozzák saját maguk történetét amibe be segít -Sherlock Holmes-dr Watson.
Abszolút kedvenc Diana minden megjelenése tökéletes volt.
remélem hamarosan jön a folytatás is.

eenca P>!
Theodora Goss: Az alkimista lányának különleges esete

EGYSZERŰEN IMÁDTAM A TÖRTÉNETET, AZ ÍRÁSMÓDOT ÉS A FOLYAMATOS NARRÁLÁST (:

Én nagyon remélem hogy nem kell 2022-ig várni a harmadik részre, de így is gondolkozom rajta, hogy beszerzem angolul is (:

Szóval a történet a XIX. század végén játszódik Angliában és egy izgalmas egyvelege/újragondolása a Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös eseteinek, a Dr. Moreau szigetének, a Drakulának (ez egyelőre még csak sejthető), a Frankeinsten avagy a modern Prométheusznak valamint Sherlock Holmes és Dr. Watson alakjának (itt nagyon szeretem Sherlockot <3). Ezek a történetek szerintem sokunk számára meghatározóak és mind játszottunk a gondolattal, hogy mi lett volna ha a szereplők találkoznak a történetek részben vagy akar egészben összefonódnak … Nos, ez a könyv egy alternatív “regény valóság” ahol ez megvalósul méghozzá női főszereplők szemszögéből. Akik nem egysíkúak, szerethetőek, lehet értük izgulni és nekik drukkolni, továbbá még mai szemmel is tudsz velük részben vagy akár egészben azonosulni. Szeretem azt, hogy boldogulni tudnak ebben a korban, amikor a nőkről a férfiak nem gondoltak túl sokat de semmiképpen sem akarták hinni, hogy egy nő lehet egy férfi szellemi partnere. Én a szívembe zártam Maryt, Dianat, Beatricet, Catherine-t és Justine-t. Mind külön egyéniségek ugyanakkor mások és mégis valahogy jól működik. A fűszerezés (a humor és a csipkelődés aránya) pont jó.

A kiadványról:
– Nagyon tetszik a borító
– Jó a méret, és könnyen lapozható (nem törik)
– Imádom hogy díszesek a fejezet kezdések
– Az én példányomban viszont két lap fordítva van befűzve, mégpedig a 339-340 és 341-342
– Most néztem meg az angol kiadásban, és tényleg nem értem, hogy a gentleman és lady miért nincs a magyar kiadásban lefordítva, ez engem egy picit irritált, de emiatt nem vonok le egy lepkefingnyit sem a csillagozásomból, mert ez a fordító döntése lehetett :D
– Az oldalszám hiányzik a könyv adatlapjáról (ezt most el is küldtem)

3 hozzászólás
Schildkröte P>!
Theodora Goss: Az alkimista lányának különleges esete

Ütős kezdetű történet, sok, más regényből előteremtett fiktív karakter került bele, ami csak növeli azt az érzetet, hogy mindenképp kézbe kell vennie azoknak, akik kedvelik a viktoriánus kori krimiket. Konkrétan semmi hiány nincs benne, a folytatás nagyon várat magára.
Könnyed, jó kikapcsolódó regény.
Ami plusz kiemelhető a kötet részéről, az a szereplők narrációja, ami egyedinek tekinthető, és ez által a négy hölgy akaratlanul is főszerepet kap a történetben.


Népszerű idézetek

aurorakönyvmoly >!

Diana:… Azon a napon, amikor először Maryre hallgatok, megeszem a csizmámat.
Mary: Akkor legalább csendben leszel egy darabig.

51. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Diana Hyde · Mary Jekyll
aurorakönyvmoly >!

Diana: Én csak azért mondtam, mert Holmes hülyeséget beszélt.
Mary: Azért mondtad, mert védeni akartál engem. Mert az elviselhetetlen viselkedésed ellenére szereted a nővéredet. Ezért mondtad!
Diana: Ha még egyszer megpuszilsz, megütlek!

162. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Diana Hyde · Mary Jekyll
aurorakönyvmoly >!

Viszont ez a tizenkilencedik század, a tudomány kora. Ki tudja, milyen lehetőségek léteznek a természet világában? Ha egy hernyó képes pillangóvá változni…

110. oldal

tonks>!

CATHERINE: A szörnyetegeknek nincs otthonuk, legalábbis állandó otthonuk. Ezt igazán tudhatnád.
JUSTINE: Akkor ez mi, Catherine? Tudom, te nem hiszel ezekben az érzésekben. De ez itt otthon, valamennyiünk számára.
MRS. POOLE: És ha nem az, akkor szeretném tudni, mire fel végzem azt a sok házimunkát. Még hogy nem otthon!

238. oldal

aurorakönyvmoly>!

Diana: Nem látom be, mi értelme van a kalapoknak.
Mary: A kalapviselés társadalmi konvenció. Azért viselünk kalapot, mert elvárják tőlünk, akár szükségünk van rá, akár nincs.
Diana: Ez mégis miben mond ellent annak, amit mondtam?
Justine: Kivételesen egyetértek Dianával. Én sem látom értelmét annak, ha tartjuk magunkat a hagyományokhoz. Minek viselünk kalapot, ha nincs hideg odakint? Az esernyő óvja a fejünket az esőtől, a napernyő pedig a szemünket a naptól. De miért követnénk a hagyományokat, ha azok ostobák?
Catherine: Mert anélkül is épp eléggé különlegesek vagyunk, hogy külön felhívnánk magunkra a figyelmet.

164. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Diana Hyde · Mary Jekyll
aurorakönyvmoly >!

Semmi sem fogható egy nagy kövér légyhez, legfeljebb egy nagy, kövér pók! Ó, bárcsak lenne itt egy pók!

174. oldal

Ainsel>!

Inkább a saját kezemmel öllek meg, semhogy nélkülem élj!

361. oldal

Ainsel>!

CATHERINE: Neked is szerencséd volt. Mit gondolsz, miért nem vesszük észre, ha dühös vagy? Mert állandóan dühbe gurulsz, de az gyorsan el is múlik, mint a tavaszi vihar. Viszont amikor Mary megharagszik…

DIANA: Amikor Mary megharagszik, csak ül ott, és bámulja az embert. Általában még csak nem is mond semmit.

CATHERINE: Ezt csak azóta csinálja. Emlékezzetek csak Leopold grófra! Elképzelni sem tudtuk, hogy Mary le fogja lőni.

MARY: Megérdemelte. És nem voltam dühös. Csak nem szeretem, ha az emberek durván bánnak a barátaimmal.

(A szerző itt kötelességének érzi megjegyezni, hogy ezt a kijelentést közös felhorkanás követte.)

411. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Gail Carriger: Soulless – Lélektelen
Anne Rice: Interjú a vámpírral
Stephen King – Peter Straub: A fekete ház
Christine Lynn Herman: Az elemésztő homály
Libba Bray: The Diviners – A Látók
Dan Wells: Nem akarlak megölni
Justin Cronin: A szabadulás
Stephen King: A Setét Torony – A hármak elhívatása
Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna
John Cure: Hontalan lelkek