Az ​alkimista lányának különleges esete (Az alkimista lányának különleges esete 1.) 95 csillagozás

Theodora Goss: Az alkimista lányának különleges esete

Miután ​nagybeteg édesanyja elhunyt, Mary Jekyll kénytelen szélnek ereszteni házanépét. Hajdan jónevű orvos-tudós édesapja, dr. Henry Jekyll tisztázatlan körülmények között távozott az élők sorából, így az ifjú hölgy szűkös időknek néz elébe. Ám hamarosan ennél is több fejtörést okozó problémákkal kerül szembe, kezdve nyomban egy vadóc leányzóval, és a gyanúval, hogy apja hajdani barátja, a gyilkossággal vádolt Edward Hyde talán még életben van. Mary már csak megélhetési okokból is kénytelen a rejtély nyomába eredni, s ehhez nem mástól kap segítséget, mint a híres detektívtől, Sherlock Holmestól, és az ő krónikás hajlamú társától, dr. Watsontól. Ahogy nyomozásuk kibontakozik, úgy lépnek a színre újabb, a viktoriánus kor krimi- és természetfeletti horror irodalmából ismerősnek tűnő szereplők, hogy ki-ki megpróbálja megfejteni vagy épp elfedni a szálakat, melyek egy hajmeresztő dolgokra képes, titkos társasághoz vezetnek.

A magyar születésű, de Amerikában felnőtt Theodora… (tovább)

>!
Metropolis Media, Budapest, 2020
504 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155859960 · Fordította: Szente Mihály
>!
504 oldal · ISBN: 9789635510061 · Fordította: Szente Mihály

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Sherlock Holmes · dr. John Watson · Diana Hyde · Mary Jekyll


Kedvencelte 7

Most olvassa 16

Várólistára tette 271

Kívánságlistára tette 317

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

pat P>!
Theodora Goss: Az alkimista lányának különleges esete

Remek regény, igazán.
Először is, ez egy roppant vicces, kalandos, pörgős, szórakoztató regény. Ráadásul van benne egy adag báj és kedvesség, amitől kifejezetten szerethető. Meg XIX. század végi London, Whitechapel, Sherlock Holmes.
Másodszor, csodálatosan ravasz a narratívája: saját magára is sziporkázóan reflektál a kis „beledumálásokkal”, meg a megidézett klasszikusokra is – egészen váratlan elemeiket tudja megmutatni, ami a bő száz évvel későbbi olvasóknak is érdekessé és fontossá változtatja ezeket a műveket. Szóval nagyon meta, és hát kicsikét spoileres. (Ha valaki véletlenül nem tudja legalább nagy vonalakban, miről szól a Frankenstein, a Dr. Jekyll… és a Dr. Moreau szigete, az készüljön fel arra, hogy most megtudja.)
Harmadszor, talán ez a legtermészetesebben Bechdel-pozitív és gender kérdéseket (is) érintő regény, amit valaha olvastam. Szerintem nagyon jól nyúl a kérdéshez, és egy pillanatig sem tűnik didaktikusnak vagy erőltetettnek, nagyon szerettem érte.

Nem is tudom pontosan, miért nem öt csillag igazából. Talán azért, hogy ne legyek gondban, ha valamelyik folytatása esetleg még ennél is jobbnak bizonyul.
(Jó a fordítás és szépen szerkesztett a kötet. A cím érdekes fordításán meg már kezdem túltenni magam, végül is mindegy. )

9 hozzászólás
Noro >!
Theodora Goss: Az alkimista lányának különleges esete

The League of Extraordinary Gentlewomen, Alan Moore második legjobb képregény-sorozata nyomán szabadon. A szerző fogott néhány mindenki által jól (és egy kevésbé) ismert „viktoriánus rémtörténetet”, kiemelte a bennük mellékesen bemutatott, áldozatként megjelenő, vagy éppen teljesen kihagyott női karaktereket, majd hagyta őket kibontakozni. A történet egyaránt olvasható nyomozós kalandregénynek, vagy az eredeti művekre reagáló meta-fikciónak is. Megtudjuk belőle, hogyan élték meg e hölgyek azt, hogy tudományos kísérletek alanyaivá váltak, és miképpen próbálnak alkalmazkodni egy olyan világhoz, amely szörnyetegnek tekinti őket (és bizonyos értelemben talán minden egyes nőt, aki nem elégedett a sorsával).
Goss eközben játszik a szöveggel is: hagyja, hogy szereplői belebeszéljenek a narrációba, és nem csak jellemvonásaikat dolgozza ki, de előadásmódjuk alapján is megkülönbözteti, hogy mikor ki meséli az eseményeket. És ha a stílusban időnként egyik vagy másik nagy előd (Wells vagy Shelley) hatása sejlik fel, valószínűleg az sem a véletlen műve.
A történet alapjai ismerősek lehetnek, hiszen ehhez hasonló viktoriánus homázs-egyveleget már mások is alkottak, és a Whitechapel-gyilkosságoknak sem tíz feldolgozása született. off És őszintén szólva a megoldásban egy kissé csalódtam, mert ennél bonyolultabb végkifejletre is megvolt a potenciál. De a lényeg itt a karakterek reakcióiban rejlik: hogyan dolgozzák fel a személyes érintettséget, hogyan élik meg azt, hogy képesek segíteni magukon és másokon? Az egész egy kicsit olyan, mint egy szuperhős-csapat eredettörténete: nem az ellenfél a legfontosabb, hanem a csapaton belüli dinamika, márpedig az nagyon ígéretes.

6 hozzászólás
Gaura_Ágnes IP>!
Theodora Goss: Az alkimista lányának különleges esete

Én erről a regényről egyszer már írtam értékelést – miután az angol kiadást olvastam. De mivel most elolvastam magyarul is, hát ide is bemásolom olvasásra buzdító szavaim, hátha többen kedvet kapnak az olvasáshoz. :) Szóval:

Theodora Goss magyar származású írónő, ez pedig az ő magyar utalásokkal is ellátott, tényleg minden tekintetben fantasztikus regénye. A legegyszerűbb, ha viktoriánus crossoveres fan fictionként vesszük kézbe, melyben főszerepet kapnak a tizenkilencedik század híres szörnyalakjai, azok közül is elsősorban – bár nem kizárólagosan – az őrült tudósok női teremtményei. De mivel ez egy nyomozós történet (épp az őrült tudósok, elveszett apák utáni nyomozás a téma), így természetesen nem hiányozhat Sherlock Holmes és Dr. Watson sem! OK, aki ezek után nem akarja elolvasni, az ne is tekerjen lejjebb, de azért még írnék pár érdekességet a regényről, mert tényleg nagyon szerettem.

A regény számomra izgalmas része ott kezdődik, hogy aki írta, az ha nem is az őrült tudós szemszögéből, de mindenképpen az elhivatott tudós, irodalmár szemszögéből nyúlt ezekhez az alapszövegekhez, s gyúrta egybe az anyagot koherens regénnyé. A végeredmény:

1) Szörnyirodalom, melyben a szörny a kor kulturális lenyomata, és így egyszerre beszél a tizenkilencedik század kultúrtörténetéről, (nagyon precíz korismerettel rendelkezve) és saját jelenünk problémáiról;

2) Feminista regény, melyben a szerző párhuzamba állítja a szörnyek és a nők társadalmi helyzetét, kiemelve azt, hogy mindkét csoportban mekkora felelősség terheli a férfiakat – de hangsúlyozva azt is, hogy a határokon túl lehet lépni, nem minden férfi őrült tudós, ugyebár, illetve a szörny nem egy stabil, bebetonozott fogalom;

3) Olyan szöveg, ami dialógust folytat az alapművek irodalomkritikáival. Különösen Ellen Moers feminista Frankenstein-olvasatát kell megemlíteni itt, a regény nagyon szépen fókuszál a teremtés-motívum mint a Female Gothic egyik alappillére elgondolásra.

4) Olyan formabontó narrációt, amely tovább erősíti a teremtés mint alkotói folyamat értelmezését – és a regényt is egyfajta szelíd szörnyként, az alkotótól származó kreatúraként értelmezi, ahol a legfontosabb szempont, hogy mindenki „hangja” érvényesülhessen, a korábban marginalizálódott szereplők, az elnyomottak saját hangon szólalhassanak meg. Női hangok ezek, a férfi karakterek miatt korábban érvényesülni nem képes szörnyek feltámasztásának szövegében. Ami a narrációt illeti: a történetet úgy ismerjük meg, hogy éppen regény íródik belőle, az egyik szereplő ugyanis pénzt kíván keresni a kalandok publikálásából – a többi karakter pedig folyamatosan kommenteli a leírtakat (illetve egy-egy részt megír belőle, mert mindenki saját maga írja meg a személyes történetét). Ez néha önigazoló vagy önreflektív, magyarázó tevékenység, időnként okos kontextualizálás, de javarészt karakterépítés, illetve kultúrtörténeti okítás, még ha sokszor nem is tűnik annak. A vége pedig írói hitvallás. <3

Mit mondjak még? A folytatásban a karakterek nemcsak Bécsbe utaznak, hanem Budapestre is – és akkor most muszáj eldicsekednem azzal, hogy én már jártam a regénybeli Dracula rezidenciájában… ;)

tonks>!
Theodora Goss: Az alkimista lányának különleges esete

Ez a könyv első ránézésre egy nagy zagyvaság, és bár olvasás közben vegyes érzelmekkel voltam iránta, bakker, hol várat magára a folytatás? Most fognak beindulni a dolgok!
Már címkék adta keretek közé is nehéz beilleszteni ezt a könyvet: hol viktoriánus regény, hol fantasy, hol gótikus regényeknek állít mementót, hol a Sherlock Holmes féle krimiirodalomnak. Az első 200 oldalban egy langyos ifjúsági regény felnövéstörténet ízzel, aztán megérkeznek a véres dolgok és már horror keveredik a feminista kalandregény érzettel. Jó sok minden belefért ebbe az 500 oldalba és talán ezért is voltak olyan vegyesek az érzéseim, mert sok volt ez így egyszerre.
Pedig maga a történet voltaképpen egy krimibe ágyazott szupercsapat eredettörténet, annak minden tipikusságával együtt és ezt a kiszámíthatóságra értem. Mary, az alkimista lánya elindul, hogy fényt derítsen anyja halála után egy rejtélyre, és az idő előrehaladtával egyre több furcsa lányt talál, akiket befogad az otthonába. Közben a hullák és az ellenségek is szaporodnak, de maga Sherlock Holmes és Dr. Watson segítenek nekik eligazodni a nyomok között. A lányok végül közösen megalapítják az Athéné Klubot, és egy kedves házvezetőnővel kiegészülve próbálnak boldogulni egy férfiak uralta világban és fényt deríteni egy titokzatos társaság terveire….. És itt ér véget ez a könyv és ez nem igazság! A következő kötet borítója sokat ígér, hiszen egyenesen Budapestre vezetnek a nyomok. Úgyhogy bőven van még a történetben potenciál, csak úgy érzem, túl sok oldal volt ez egy efféle csapatalakuló történethez.
Egy dolog volt nagyon kínos, egy jövőbeli romantikus kavarodás előrevetítése, amit az írónő se gondolhatott komolyan! spoiler

u.i.: a stílus nagyon érdekes, de nem lövöm le a poént :)

6 hozzászólás
kvzs P>!
Theodora Goss: Az alkimista lányának különleges esete

Azt kell, hogy mondjam, az év kellemes meglepetése volt számomra a könyv.
Kedves, bájos, szórakoztató, vicces, izgalmas volt ez a regény. Ezek mellett rettenetesen tetszett, hogy folyamatosan reflektál valamire. Hol önmagára -azokon a beszúrt narrációkon sokat kacarásztam-, hol megtörtént eseményekre -Whitechapeli gyilkosságok spoiler, hol klasszikus fantasztikus művekre -Sherlock Holmes, Frankenstein, Dr. Moreau, stb), hol a napjainkban is fontos társadalmi témákra -feminizmus.
Látszólag túl sok mindent ellenére sem volt zsúfolt, vagy erőltetett a történet. Tökéletesen megfért benne egymás mellett egy angol lady hadakozása a konvenciókkal és a pénzügyekkel, illetve London mocskának bemutatása. Remélem a folytatások hozzák az ebben a kötetben megszokott színvonalat!

Gnocchi7 I>!
Theodora Goss: Az alkimista lányának különleges esete

Ez a történet számomra nagyon érdekes volt. Ugyan az alapjául szolgáló klasszikusokat (még) nem olvastam, de kifejezetten meghozta a kedvemet hozzájuk. Egyébként is csak néhánynak ismertem az alap történetét, de nekem nem okozott gondot a történet megértése, az írónő magyarázott közben eleget, hogy megértsem a lényeget.
Az elején kicsit zavart a szereplők megjegyzésének beszúrása, mert akkor még sok szereplőt nem is ismertünk, és az úgy furcsa volt, de a végére megszoktam.
Nagyon jól haladtam vele, az utolsó 100-150 oldalnál fáradt el kicsit talán a történet, de összességében tetszett, remélem a folytatásokat is lefordítják majd.

2 hozzászólás
theodora P>!
Theodora Goss: Az alkimista lányának különleges esete

Imádtam ezt a könyvet úgy ahogy volt – a különleges szereplőivel, a viktoriánus rémregények bevonásával, az új nézőpontok megszólaltatásával. Ide nekem a folytatást!!
Bővebben a blogon ;)

whisperingwithwolves>!
Theodora Goss: Az alkimista lányának különleges esete

A kötet először a csodaszép borítójával hívta fel magára a figyelmemet, aztán megtudtam, hogy Frankenstein retelling és tudtam, hogy nekem ezt olvasnom kell. Imádok mindent, ami retelling, legyen az mesefeldolgozás, vagy éppen horror történet átírása. Emiatt nagyon izgatott lettem a kötettel kapcsolatban, és alig vártam, hogy a kezeim közé kaparinthassam.

Jóval több mindent kaptam a történttől, mint amire számítottam. Eleinte kicsit fura volt az egész cselekmény, ugráltak a szálak, a kis közbeékelések rendesen összezavartak, de már az első oldaltól azt éreztem, hogy nehezen fogom tudni majd letenni, és így is lett. Ahogy egyre jobban haladtam előre a sztoriban úgy állt össze lassan a kép is, úgy nyert értelmet a kötet felépítése, és úgy lett egyre izgalmasabb maga a történet is. Éteri erővel vonzott magához és minden egyes fejezettel csak még többet és többet akartam tudni. Tetszett ez az egész nyomozós, szörnyes, titokzatos szál, ami egyszerre volt hátborzongató és figyelemfelkeltő is. Nagyon tetszett, hogy nem egy szokványos regénnyel van dolgunk, hanem egy kicsit sötétebb árnyalatú, baljósabb kötettel, ami nem riad vissza attól sem, hogy különös legyen és megmutassa az egyediségét. Alapvetően nem egy hosszú regény, viszont annyira aprólékos, és annyira információgazdag, hogy észre sem veszi az ember, és már az utolsó fejezetek egyikét olvassa. A kötet egy misztikus krimi Angliai helyszínnel, és egy nyomozással a középpontban.

A krimik nem a kedvenceim, igen ritkán olvasok is ilyen regényeket, de Az alkimista lányának különleges esete megszerettette velem, nemcsak azért, mert Frankenstein történetét facsarta ki, és helyezte egy teljesen új megközelítésbe, hanem azért is, mert ezzel együtt Sherlock Holmes is előtérbe került, és ez a páros ugyancsak megfűszerezte a kötet hangulatát.

Eddig nem olvastam Sherlock Holmes kötetet, de azt hiszem, hogy ez hamarosan változni fog ennek a regénynek a hatására. Felettébb élveztem olvasni ez a kicsit sötétebb, gyilkosságokkal tűzdelt regényt, ahol minden egyes oldalon ért valamilyen meglepetés, és sosem tudhattam, hogy mi lesz legközelebb. Az is felettébb tetszett, ahogy a tudományt és az orvoslást bevezette és, ahogy az evolúció törvényeit állította a feje tetejére, és megmutatta, hogy tényleg csak a képzelet szab határt.

S habár az alap Frankenstein története, úgy érzem, hogy ennél jóval többet hozott ki a kötetből az írónő. Adott egy olyan elsöprően egyedi kezdő kötetet, ami megfogja az olvasókat és arra ösztönzi őket, hogy egy borús délutánon, a kandalló melege mellett belevessék magukat a cselekmény közepébe. Maguk a karakterek egytől egyig különlegesek, s habár még mindig nem teljesen világos előttem, hogy ki kicsoda, elég sokszor belezavarodtam, így is élvezhető és kalandos a lányok története. Látszólag Mary Jekyll a főszereplő, de amint egyre több lap kerül a hátunk mögé, rá kell jönnünk, hogy nem. Jóval többről szól ez a kötet mint Mary Jekyll.

Habár ő indítja el a cselekményt, nem ő az, aki mozgatja a szálakat, s aki miatt haladunk előre a cselekményben. Ott van Diana, aki eleinte fura, de aztán egyre inkább kiütközik az igazi természete, és nehéz elfelejteni, hogy csak 14 éves. Aztán Justine-ról, Beatrice-ról és Catherine-ről sem szabad megfeledkezni, hiszen ők is sokat adnak a kötethez, s nem egyszer okoznak meglepetést. Különlegesek, ugyanakkor veszélyesek is, és pont emiatt lesznek kedvelhetőek, és emiatt érzi azt az ember, hogy még többet akar tudni róluk. Mégis felkavaró jelenségek, akik a hátukon hordják a regényt és nem hagyják, hogy egy percre is másra figyeljünk.

Babó_Buca P>!
Theodora Goss: Az alkimista lányának különleges esete

Rendesen meglepett, nem számítottam rá, hogy ennyire tetszeni fog. Nagyon szépen fűzi össze Hasfelmetsző Jack legendáját a XIX. század gótikus irodalmának jól ismert rémtörténeteivel. Stevenson Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete mellett Shelley Frankensteinja és Wells Dr. Moreau szigete is nagy szerepet játszik a regényben, amelyek közül eddig még egyiket sem olvastam, de a könyv befejezés után sokkal kíváncsibb lettem az egyes történetekre. Szerettem ezt újrameséléses aspektusát, amelyről egyszerre Félix J. Palma Viktoriánus-trilógiája jutott az eszembe.

Theodora Goss művészi finomsággal nyúlt a regény alapjául szolgáló történetekhez, és egy komplex történetet hozott létre. A krimi szál mellett folyamatosan bemutatja a szereplőket a könyvön egyenletesen elosztva. Érződik rajta, hogy sorozatkezdés, de épp úgy süt róla a potenciál is. A megszokott szereplők mellett egyedi karakterekkel operál, akiknek nagyon kíváncsi vagyok a további sorsára. Ugyan ebből kaptunk már egy kis ízelítőt a közbeszúrt megjegyzések által, de csak pont annyit árult el az írónő, amennyi felkelti az olvasó érdeklődését. Egyedül talán a gyilkossági helyszínek leírásai gyomorforgatók, amit nehezen viseltem el. Egyáltalán nem voltam felkészülve egy kivágott agyra.

Bővebben: https://egy-lany-blogja.blogspot.com/2021/03/szornyszul…

aurorakönyvmoly P>!
Theodora Goss: Az alkimista lányának különleges esete

Adott minden egy jó, misztikus, horrorisztikus, viktoriánus, nyomozós fantasy-hoz és ezt a keveréket használva Theodora Goss is egyedit hozott számomra.
A gyönyörű borító mögött egy érdekes, olvasmányos, egyedi stílusú történetet kaptam, függetlenül attól, hogy a szereplői között felbukkan többek között Sherlock és Watson, Frankenstein vagy éppen Van Helsing. Aki a választott kort és a fantasy stílusát is szereti, akár ismeri ezeket a karaktereket, akár sem, szinte egészen biztos, hogy tetszeni fog neki ez a könyv.

A karakterek jellemének megismerését a beépített narrációk off tökéletesen segítették, a főszereplőinkét legalábbis egészen biztos… akik nem mellesleg nők. És nem is akármilyen nők. Amennyire különböző jellemvonásokkal vannak felruházva, annyira egyediek, mégis könnyen azonosultam velük, megértettem őket, nem éreztem sablonosnak egyiküket sem, és emiatt nem is tudnám azt mondani, hogy mondjuk Diana a kedvencem. Egytől-egyig mindegyik nőszemély kedvencem lett valamiért.

Visszatérve az írónő stílusára, a fordítással együtt nekem nagyon megtetszett, off humorból és csipkelődésből épp annyi volt benne, ami reálisan kellett az amúgy cseppet sem humoros gyilkosságokkal teli, sötét történetbe.
A történet végétől talán nagyobb csattanót vártam volna elsőre, de még ez sem vont le az egyedi olvasási élményből, amit a könyv adott.

Nagyon kíváncsi vagyok a következő részekre is, mert erre megérte ennyit várni. Csak ajánlani tudom mindenkinek!


Népszerű idézetek

aurorakönyvmoly P>!

Diana:… Azon a napon, amikor először Maryre hallgatok, megeszem a csizmámat.
Mary: Akkor legalább csendben leszel egy darabig.

51. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Diana Hyde · Mary Jekyll
aurorakönyvmoly P>!

Diana: Én csak azért mondtam, mert Holmes hülyeséget beszélt.
Mary: Azért mondtad, mert védeni akartál engem. Mert az elviselhetetlen viselkedésed ellenére szereted a nővéredet. Ezért mondtad!
Diana: Ha még egyszer megpuszilsz, megütlek!

162. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Diana Hyde · Mary Jekyll
aurorakönyvmoly P>!

Viszont ez a tizenkilencedik század, a tudomány kora. Ki tudja, milyen lehetőségek léteznek a természet világában? Ha egy hernyó képes pillangóvá változni…

110. oldal

tonks>!

CATHERINE: A szörnyetegeknek nincs otthonuk, legalábbis állandó otthonuk. Ezt igazán tudhatnád.
JUSTINE: Akkor ez mi, Catherine? Tudom, te nem hiszel ezekben az érzésekben. De ez itt otthon, valamennyiünk számára.
MRS. POOLE: És ha nem az, akkor szeretném tudni, mire fel végzem azt a sok házimunkát. Még hogy nem otthon!

238. oldal

Babó_Buca P>!

Milyen könnyedén mozoghat így, hogy nem suhognak alsószoknyák a lába körül! Nem csoda, hogy a férfiak nem akarják, hogy a nők nadrágot viseljenek! Mi mindent elérhetnének a nők, ha nem kellene folyton a szoknyájukkal foglalkozniuk, ha nem arra kéne ügyelniük állandóan, hogy ne vonszolódjon a sárban, vagy ne akadjon bele az omnibusz lépcsőjébe! Na, és ha a női ruhákon lennének zsebek? Akkor a nők meghódítanák a világot!

239. oldal

aurorakönyvmoly P>!

Diana: Nem látom be, mi értelme van a kalapoknak.
Mary: A kalapviselés társadalmi konvenció. Azért viselünk kalapot, mert elvárják tőlünk, akár szükségünk van rá, akár nincs.
Diana: Ez mégis miben mond ellent annak, amit mondtam?
Justine: Kivételesen egyetértek Dianával. Én sem látom értelmét annak, ha tartjuk magunkat a hagyományokhoz. Minek viselünk kalapot, ha nincs hideg odakint? Az esernyő óvja a fejünket az esőtől, a napernyő pedig a szemünket a naptól. De miért követnénk a hagyományokat, ha azok ostobák?
Catherine: Mert anélkül is épp eléggé különlegesek vagyunk, hogy külön felhívnánk magunkra a figyelmet.

164. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Diana Hyde · Mary Jekyll
tttblog>!

Rendelkezett azzal a figyelelmre méltó képességgel, hogy meg tudta mutatni, mire gondol, anélkül, hogy egyetlen szót szólt volna. Ami nagyon bosszantó jellemvonás.


Népszerű triviák

Noro >!

A regényt ihlető klasszikusok többségét nyilván nem kell bemutatni, de egy kevésbé ismert elbeszélésre talán érdemes felhívni a figyelmet: ez Nathaniel Hawthorne tollából a Rappaccini lánya, amely a MEK-ről is letölthető.

[mek.oszk.hu]

Kapcsolódó könyvek: Theodora Goss: Az alkimista lányának különleges esete

Theodora Goss: Az alkimista lányának különleges esete
1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Robert Beatty: Szerafina és a Fekete Köpeny
Gail Carriger: Szívtelen
Stephen King – Peter Straub: A fekete ház
Dan Wells: Nem akarlak megölni
Stephen King: Az Intézet
John Cure: Hontalan lelkek
Jandácsik Pál: Állatok maszkabálja
Lauren Beukes: Tündöklő lányok
Stephen King: A halálsoron
Robert McCammon: Egy fiú élete