Az ​alkimista lányának különleges esete (Athéné Klub 1.) 172 csillagozás

Theodora Goss: Az alkimista lányának különleges esete

Miután ​nagybeteg édesanyja elhunyt, Mary Jekyll kénytelen szélnek ereszteni házanépét. Hajdan jónevű orvos-tudós édesapja, dr. Henry Jekyll tisztázatlan körülmények között távozott az élők sorából, így az ifjú hölgy szűkös időknek néz elébe. Ám hamarosan ennél is több fejtörést okozó problémákkal kerül szembe, kezdve nyomban egy vadóc leányzóval, és a gyanúval, hogy apja hajdani barátja, a gyilkossággal vádolt Edward Hyde talán még életben van. Mary már csak megélhetési okokból is kénytelen a rejtély nyomába eredni, s ehhez nem mástól kap segítséget, mint a híres detektívtől, Sherlock Holmestól, és az ő krónikás hajlamú társától, dr. Watsontól. Ahogy nyomozásuk kibontakozik, úgy lépnek a színre újabb, a viktoriánus kor krimi- és természetfeletti horror irodalmából ismerősnek tűnő szereplők, hogy ki-ki megpróbálja megfejteni vagy épp elfedni a szálakat, melyek egy hajmeresztő dolgokra képes, titkos társasághoz vezetnek.

A magyar születésű, de Amerikában felnőtt Theodora… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: (Új) Galaktika Fantasztikus Könyvek

>!
Metropolis Media, Budapest, 2020
504 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155859960 · Fordította: Szente Mihály
>!
504 oldal · ISBN: 9789635510061 · Fordította: Szente Mihály

Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Sherlock Holmes · dr. John Watson · Mary Jekyll · Diana Hyde

Helyszínek népszerűség szerint

East End


Kedvencelte 12

Most olvassa 11

Várólistára tette 337

Kívánságlistára tette 341

Kölcsönkérné 10


Kiemelt értékelések

nicosia P>!
Theodora Goss: Az alkimista lányának különleges esete

Hát ez haláli! Rendhagyó és rendbontó, vagy talán inkább formabontó. Teodora Goss a magyar származású, de Amerikában felnövő szerző, irodalomtudományból doktorált. Tulajdonképpen ennyi is elég ahhoz, hogy érdekes legyen a könyv, de mindenképpen meg kell említenem, hogy a borító is telitalálat. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a fülszöveg megígéri Sherlock Holmes-t… már fel is került az olvasási lista élére. Szerencsére a @galaktika sorozat kiadójától a Metropolis Mediától, recenziós példányként megkaptam a magyarul eddig megjelenő részeket.
Az első fejezet a várakozásokkal ellentétben, mély döbbenetet okozott. El is bizonytalanodtam abban, hogy biztosan szeretném-e ezt a könyvet elolvasni. Aztán ahogy megértettem a kusza (kuszának tűnő) elbeszélésmód hátterét, már követhető lett a stílus. Ha a narrációval kibékülünk, könnyen olvashatóvá válik a regény, bár bevallom őszintén én direkt lassan olvastam, hogy tovább tartson. Minden mondatát élveztem.
A cselekményvezetése viszonylag egyenletes, maga a történet sem túl bonyolult, de nagyon érdekes. Még az utolsó oldalakon is volt meglepetés, váratlan fordulat, egy újabb ismerős név, ami miatt, most alig várom a következő kötetet. Bár Sherlock Holmes nekem tényleg csak a filmekből ismerős, és a viktoriánus rémregényekkel sem vagyok igazán képbe, merem állítani, hogy teljes értékű korabeli detektív- és rémregényt kapunk, összegyúrva úgy, hogy arányaiban egyik sem nyomja el a másikat. Nagyon szerettem, hogy a könyv teli van ismerős (ismerősnek tűnő) alakokkal, mégsem kiszámítható. Vártam a kliséket, a kötelező romantikus fordulatokat, de elmaradtak. Nem rágtam le a körmöm tövig az izgalomtól, de sokszor meglepődtem, felnevettem, örültem. Rengeteg vidámságot szabadított fel bennem.
Amellett, hogy a történet remek, elképesztő mértékű tudásanyagot tartalmaz. Bár az alapot adó szépirodalmi műveket nem olvastam off, teljes mértékig érthető a történet.
A környezetrajz annyira jó, hogy a 19. század végi Londonban éreztem magam, a macskakövön, a gázlámpák halvány fényében lopakodva a szigorú öltözetű Sherlock Holmes háta mögött. A szereplők furcsák és különlegesek, de érdekesek és összetett személyiségek is, a maga módján mindegyikük szerethető.
Szerettem volna a regényhez méltó hosszú és tartalmas értékelést írni, de miután megvan itthon a folytatása, mennem kell olvasni… majd jövök.

>!
Metropolis Media, Budapest, 2020
504 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155859960 · Fordította: Szente Mihály
vicomte P>!
Theodora Goss: Az alkimista lányának különleges esete

Számomra ez a könyv a 2020-as fantasy lista egyik kellemes meglepetése volt.
Sejtettem, hogy kedvelni fogom, hiszen a XIX. századi, viktoriánus környezetben játszódó fantasztikum újra- és átértelmezése számos lehetőséget ad arra, hogy az írók többlettartalommal töltsék meg a klasszikusokat.
Goss rögtön két szinten is hozzányúlt a gótikus rémtörténetek és a viktoriánus tudományos románcok számos alapművéhez.
Egyrészt az összes történetből a női mellékszereplőket tette meg a regényének fő alakjává. Másrészt mindezt megcsavarta egy frivol, kissé posztmodern narrációval, amikor is az egyes szereplők nem átallanak közbevetett megjegyzésekkel átvenni az írótól az események kommentátorának szerepét és pontosítani, netalán epés megjegyzéseket téve más megvilágításba helyezni a dolgokat.
A regényben nem csak a tiszteltre méltó Dr. Jekyll kissé karót nyelt lánya és Mr. Hyde szabadszájú és talpraesett, árvaházban felnőtt kamasz gyermeke szerepel, hanem a Dr. Moreau által kreált párducnő, Frankenstein teremtményének menyasszonya és off Beatrice Rappacini, meg persze a kikerülhetetlen Sherlock Holmes és Dr. Watson – akik itt azért mindössze mellékszereplők és messze nem viszik el a figyelmet a hölgyek tetteiről.
A történet szép lassan építkezik és természetesen legalább nagy vonalakban illik ismerni a megidézett műveket, de még ezek hiányában is lehet érteni és élvezni a történetet, ami alapvetően több rejtély körül bonyolódik. Elsősorban egy titkos tudós társaság után nyomoznak, amelyhez így vagy úgy, de mindnyájan kapcsolódnak, de ezzel párhuzamosan természetesen – ha már viktoriánus regényparafrázisról van szó – ismét felbukkan a Whitechapel-i gyilkosságok rejtélye is.
Lecsupaszítva a történet önmagában nem túl csavaros és a gyilkos motivációja és személye sem túl meglepő, de a megoldás legalább a maga módján logikus és konzisztens.
Ami az egyszerű sztori ellenére mégis szerethetővé teszi a könyvet az a már emlegetett narrációs stílusbravúron túl a szereplők megformáltsága. Nem elég, hogy minden szereplő úgy tud modern lenni, hogy egyáltalán nem lógnak ki a XIX század-i miliőből, de amit különösen élveztem, hogy minden nagyon is markáns különbség, látszólagos ellentét, civódás és szarkasztikus megjegyzések ellenére mégis milyen szoros és valódi barátság alakult ki közöttük.
Az a fajta testvériség, amit nem a társadalomból való kivetettségük, hanem az alapoz meg, hogy mennyire önálló és független nőkről van szó.

Klodette>!
Theodora Goss: Az alkimista lányának különleges esete

Miután egy Molyos kihívás miatt elolvastam Robert Louis Stevensontól a Dr. Jekyll és Mr. Hyde-ot, úgy döntöttem, hogy adok egy esélyt a Theodora Goss féle Az alkimista lányának különleges esete című sztorinak, hiszen ebben a kötetben a már jól ismert gótikus és klasszikus rémtörténetek, valamint a régi detektívregények nevezetes hősei elevenednek meg, csupa új és izgalmas karakterekkel kiegészülve, egy a viktoriánus korabeli Londonban, legalábbis ami az első kötetet illeti.
Olyan ikonikus hősők tűnnek fel benne, mint Sherlock Holmes és Dr. Watson, aztán persze ahogy azt a fülszöveg is mutatja, rémalakok és azoknak teremtőinek sora, mint például Victor Frankenstein és szörnyei, Dr. Moreau és torz állatsereglete, Dr. Jekyll és Mr. Hyde, a Drakula szereplői, Rappaccini, valamint a lánya és még listázhatnám a végtelenségig.
Némelyikük csak említés szintjén kerül elő, esetleg visszaemlékezésekben, mások személyesen is, de az biztos, hogy parádésan, egyre több és több jól ismert irodalmi figura bukkan elő és ez már önmagában szuper.
Az Athéné Klub tagjai pedig kiválóan megírt, érdekes nők, akik belevalók, talpraesettek, kalandvágyók és kicsit nagyszájúak, de mindenképpen szimpatikus értelemben.
Ez egy csodálatos, roppant ígéretes első kötet, telis-tele horror, krimi, történelmi fantasy, történelmi fikció és nyomozós szálakkal, középpontban a brutális és máig megoldatlan Whitechapel-gyilkosságokkal.
Sok kérdésre és rejtélyre már most válaszokat kaptunk, ám megannyi új felmerült, amikben bőven van potenciál, szóval izgatottan és óriási elvárásokkal tekintek a további kötetek felé.

Kicsit bővebben: https://klodettevilaga.blogspot.com/2021/10/konyvkritik…

2 hozzászólás
cicus61 P>!
Theodora Goss: Az alkimista lányának különleges esete

Elsőre nagy zagyvaságnak tűnik, hiszen Frankenstein, Sherlock Holmes, Hyde és Jekyll, aztán még majd Van Helsing :) Az elején arra gondoltam, hogy na ez is baromság lesz :) és aztán beszippantott a történet. A főszereplő Mary és Mrs Poole a házvezetőnő, aztán jönnek a többiek, a „szörnyek”. Annyit nevettem a beszólásokon! :) Előszőr kicsit zavaróak voltak a beszólások, aztán már az is hozzátartozott a történethez. És persze a viktoriánus London nagy kedvencem és persze Holmes és Watson doktor :) Aztán meglepetésemre kiderült, hogy magyar születésű az írónő! :) Kár, hogy a folytatás még elég messze lehet, de várom és tutira elolvasom :)

1 hozzászólás
pat P>!
Theodora Goss: Az alkimista lányának különleges esete

Remek regény, igazán.
Először is, ez egy roppant vicces, kalandos, pörgős, szórakoztató regény. Ráadásul van benne egy adag báj és kedvesség, amitől kifejezetten szerethető. Meg XIX. század végi London, Whitechapel, Sherlock Holmes.
Másodszor, csodálatosan ravasz a narratívája: saját magára is sziporkázóan reflektál a kis „beledumálásokkal”, meg a megidézett klasszikusokra is – egészen váratlan elemeiket tudja megmutatni, ami a bő száz évvel későbbi olvasóknak is érdekessé és fontossá változtatja ezeket a műveket. Szóval nagyon meta, és hát kicsikét spoileres. (Ha valaki véletlenül nem tudja legalább nagy vonalakban, miről szól a Frankenstein, a Dr. Jekyll… és a Dr. Moreau szigete, az készüljön fel arra, hogy most megtudja.)
Harmadszor, talán ez a legtermészetesebben Bechdel-pozitív és gender kérdéseket (is) érintő regény, amit valaha olvastam. Szerintem nagyon jól nyúl a kérdéshez, és egy pillanatig sem tűnik didaktikusnak vagy erőltetettnek, nagyon szerettem érte.

Nem is tudom pontosan, miért nem öt csillag igazából. Talán azért, hogy ne legyek gondban, ha valamelyik folytatása esetleg még ennél is jobbnak bizonyul.
(Jó a fordítás és szépen szerkesztett a kötet. A cím érdekes fordításán meg már kezdem túltenni magam, végül is mindegy. )

9 hozzászólás
Keiran_Rowley IP>!
Theodora Goss: Az alkimista lányának különleges esete

A lányok, a lányok, a lányok… hagyjatok!

A könyv a klasszikus horror irodalom nagy és őrült tudósainak lányairól szól. A lányai itt több esetben akár átvitt értelemben is használható. Dr. Jekyll, Dr. Frankenstein, Dr. Rappaccini, Dr. Moreau, valamint további doktorok és… khm… Mr. Hyde nem csak saját történetüket hagyták hátra, hanem talpraesett utódaiknak hála egy csavaros de korántsem meglepő fordulatokkal operáló Hasfelmetsző retellinget is.

Maga a történet nem egy nagy dolog, az írónő összerántja a sorozat nevében is szereplő Athéné klub tagjait, hogy közös utazásuk megkezdődhessen. Ehhez a viktoriánus London a maga mindennemű soviniszta és Temze-bűzös színtere ad hátteret. A zsenialitása a könyvnek nem a történet maga, hanem ahogy Theodora Goss hihetetlen pontossággal fűzi egymásba a már jól ismert klasszikusok kulcsmozdulatait. Az alkimista lányának különleges esetének ugyanis abban rejlik a varázsa, hogy olyan mint egy ördöglakat: tudod, hogy feszegetés nélkül ki tudod rakni, mégis remekül elszórakoztat elvarázsol.

Az írásmód kellemes volt, épp csak annyira barokkos, amit a századfordulós színtér megkívánt. A szereplők kiszólogatásai modern technika, ami az elején zavaró volt, mert elütött az alapstílustól, de leginkább mégis azért, mert nem tudtam még, ki kicsoda. Persze idővel, ahogy kibomlott a történet, mindenkire fény derült, és a végén már remekül elszórakoztam a szeleburdi társaság csipkelődésein.

Lányok. Ez egy lányos könyv. Nem, nem vagyok szexista off, de az én ízlésemnek kicsit túl sok volt az évődés a könyv második felében, mert a főszereplő, Mary Jekyll személyes problémáját tulajdonképpen az első 80 oldalban eléggé megismerheti az olvasó ahhoz, hogy felesleges ismétlésnek érezze a dolgot a könyv vége felé. Mindez persze nem von le az értékéből, hiszen ez abszolút szubjektív benyomás volt számomra.

Kinek ajánlom? Azoknak, akik szeretik a klasszikus rémtörténeteket újfajta ízben off megkóstolni, illetve akik ki vannak éhezve az okos és erős női karakterekre.

2 hozzászólás
Noro >!
Theodora Goss: Az alkimista lányának különleges esete

The League of Extraordinary Gentlewomen, Alan Moore második legjobb képregény-sorozata nyomán szabadon. A szerző fogott néhány mindenki által jól (és egy kevésbé) ismert „viktoriánus rémtörténetet”, kiemelte a bennük mellékesen bemutatott, áldozatként megjelenő, vagy éppen teljesen kihagyott női karaktereket, majd hagyta őket kibontakozni. A történet egyaránt olvasható nyomozós kalandregénynek, vagy az eredeti művekre reagáló meta-fikciónak is. Megtudjuk belőle, hogyan élték meg e hölgyek azt, hogy tudományos kísérletek alanyaivá váltak, és miképpen próbálnak alkalmazkodni egy olyan világhoz, amely szörnyetegnek tekinti őket (és bizonyos értelemben talán minden egyes nőt, aki nem elégedett a sorsával).
Goss eközben játszik a szöveggel is: hagyja, hogy szereplői belebeszéljenek a narrációba, és nem csak jellemvonásaikat dolgozza ki, de előadásmódjuk alapján is megkülönbözteti, hogy mikor ki meséli az eseményeket. És ha a stílusban időnként egyik vagy másik nagy előd (Wells vagy Shelley) hatása sejlik fel, valószínűleg az sem a véletlen műve.
A történet alapjai ismerősek lehetnek, hiszen ehhez hasonló viktoriánus homázs-egyveleget már mások is alkottak, és a Whitechapel-gyilkosságoknak sem tíz feldolgozása született. off És őszintén szólva a megoldásban egy kissé csalódtam, mert ennél bonyolultabb végkifejletre is megvolt a potenciál. De a lényeg itt a karakterek reakcióiban rejlik: hogyan dolgozzák fel a személyes érintettséget, hogyan élik meg azt, hogy képesek segíteni magukon és másokon? Az egész egy kicsit olyan, mint egy szuperhős-csapat eredettörténete: nem az ellenfél a legfontosabb, hanem a csapaton belüli dinamika, márpedig az nagyon ígéretes.

6 hozzászólás
Gaura_Ágnes IP>!
Theodora Goss: Az alkimista lányának különleges esete

Én erről a regényről egyszer már írtam értékelést – miután az angol kiadást olvastam. De mivel most elolvastam magyarul is, hát ide is bemásolom olvasásra buzdító szavaim, hátha többen kedvet kapnak az olvasáshoz. :) Szóval:

Theodora Goss magyar származású írónő, ez pedig az ő magyar utalásokkal is ellátott, tényleg minden tekintetben fantasztikus regénye. A legegyszerűbb, ha viktoriánus crossoveres fan fictionként vesszük kézbe, melyben főszerepet kapnak a tizenkilencedik század híres szörnyalakjai, azok közül is elsősorban – bár nem kizárólagosan – az őrült tudósok női teremtményei. De mivel ez egy nyomozós történet (épp az őrült tudósok, elveszett apák utáni nyomozás a téma), így természetesen nem hiányozhat Sherlock Holmes és Dr. Watson sem! OK, aki ezek után nem akarja elolvasni, az ne is tekerjen lejjebb, de azért még írnék pár érdekességet a regényről, mert tényleg nagyon szerettem.

A regény számomra izgalmas része ott kezdődik, hogy aki írta, az ha nem is az őrült tudós szemszögéből, de mindenképpen az elhivatott tudós, irodalmár szemszögéből nyúlt ezekhez az alapszövegekhez, s gyúrta egybe az anyagot koherens regénnyé. A végeredmény:

1) Szörnyirodalom, melyben a szörny a kor kulturális lenyomata, és így egyszerre beszél a tizenkilencedik század kultúrtörténetéről, (nagyon precíz korismerettel rendelkezve) és saját jelenünk problémáiról;

2) Feminista regény, melyben a szerző párhuzamba állítja a szörnyek és a nők társadalmi helyzetét, kiemelve azt, hogy mindkét csoportban mekkora felelősség terheli a férfiakat – de hangsúlyozva azt is, hogy a határokon túl lehet lépni, nem minden férfi őrült tudós, ugyebár, illetve a szörny nem egy stabil, bebetonozott fogalom;

3) Olyan szöveg, ami dialógust folytat az alapművek irodalomkritikáival. Különösen Ellen Moers feminista Frankenstein-olvasatát kell megemlíteni itt, a regény nagyon szépen fókuszál a teremtés-motívum mint a Female Gothic egyik alappillére elgondolásra.

4) Olyan formabontó narrációt, amely tovább erősíti a teremtés mint alkotói folyamat értelmezését – és a regényt is egyfajta szelíd szörnyként, az alkotótól származó kreatúraként értelmezi, ahol a legfontosabb szempont, hogy mindenki „hangja” érvényesülhessen, a korábban marginalizálódott szereplők, az elnyomottak saját hangon szólalhassanak meg. Női hangok ezek, a férfi karakterek miatt korábban érvényesülni nem képes szörnyek feltámasztásának szövegében. Ami a narrációt illeti: a történetet úgy ismerjük meg, hogy éppen regény íródik belőle, az egyik szereplő ugyanis pénzt kíván keresni a kalandok publikálásából – a többi karakter pedig folyamatosan kommenteli a leírtakat (illetve egy-egy részt megír belőle, mert mindenki saját maga írja meg a személyes történetét). Ez néha önigazoló vagy önreflektív, magyarázó tevékenység, időnként okos kontextualizálás, de javarészt karakterépítés, illetve kultúrtörténeti okítás, még ha sokszor nem is tűnik annak. A vége pedig írói hitvallás. <3

Mit mondjak még? A folytatásban a karakterek nemcsak Bécsbe utaznak, hanem Budapestre is – és akkor most muszáj eldicsekednem azzal, hogy én már jártam a regénybeli Dracula rezidenciájában… ;)

Zyta88 >!
Theodora Goss: Az alkimista lányának különleges esete

Rájöttem, hogy többnyire azokra a könyvekre adok 4 csillagot, amikbe nem igazán tudok belekötni, de engem valamiért mégsem fogtak meg. Ez is ilyen.
A koncepció nagyon érdekes, hogy összegyűjti a híres gótikus rémtörténeteket (Dr. Jekyll és Mr. Hyde, Frankenstein, Dr. Moreau szigete, Rappaccini lánya – akiről még nem is hallottam, Drakula), és mindezeket egy közös világba helyezi, ráadásul még Sherlock Holmes és Watson alakját is felhasználva. A Drakula-szál gondolom majd a második részben fog jobban kibontódni, itt csak Renfield került elő meg pár másik mellékkarakter lett említve. A többi tudós viszont mind kapcsolatban állt a titokzatos Alkimista Társasággal és mindenféle kétes kísérletet hajtott végre, főképp nőket felhasználva, akár a saját lányaikat is. Elgondolkodtató volt ez a vonal, hogy vajon azért használtak nőket, mert valóban jobban reagáltak ezekre a mutációkra, ahogy írta valamelyik, vagy inkább azért, mert nekik szinte semmi szavuk nem volt akkoriban és kevésbé hiányoztak bárkinek, ha történt velük valami. Tetszett, ahogy finoman érzékeltetve volt, mennyire nem volt egyszerű abban az időben nőnek lenni. Volt egy ilyen mondat, hogy mennyi agyakapacitása felszabadulna egy nőnek már csak attól, hogy ő is hordhat nadrágot és nem kell arra koncentrálnia, hogy a hosszú szoknyáját ne sarazza össze.
Szóval ebben a környezetben vesszük fel a fonalat Mary Jekyllel, aki a szülei halála után elkezdi kinyomozni, mi mindent titkoltak előle és pontosan miket is csinál az Alkimista Társaság. Ehhez kéri Sherlock és Watson segítségét, majd szép lassan begyűjti maga köré a fent említett történetekben szereplő tudósok lányait, akikkel az apjuk nem bánt túl szépen, közben pedig egy brutális gyilkosságsorozat felderítésében is segédkeznek Sherlockéknak.
Tetszett az, ahogy hozzányúlt ezekhez a történetekhez, látszott, hogy megvan benne a tisztelet az íróik iránt, nem akarta teljesen kiforgatni magukból a karaktereket. Jó, Mary Shelley kicsit kapta az ívet, és Sherlock is kedvesebb meg empatikusabb volt, mint eddig bármelyik ábrázolásban, amivel találkoztam, de alapvetően nem változtatott rajtuk. Jó volt az is, ahogy ennyiféle történetet összehozott egy világba, és a titkos Alkimista Társaságot tette a középpontba. Teljesen el tudtam hinni, hogy Sherlock Holmes számára valóban vonzó egy ilyen rejtély után eredni. Nekem érdekes volt az is, hogy nem ismertem mindegyik történetet, pl. Rappaccini lányáról még említés szinten sem hallottam, és Doktor Moreau-nak is kb csak a neve volt meg és hogy valamit csinált egy szigeten.
Nagyon kíváncsi voltam a gyilkosságsorozat megoldására is, hogy hogy fog kötődni az alkimistákhoz meg a lányokhoz, és maga a nyomozás tetszett is, viszont végül hatalmas csalódás lett a megoldás. spoiler Viszonylag hamar ki is derültek a dolgok, és nem értettem, mire van még hátra olyan sok oldal, aztán kiderült, hogy a lányok közti kapcsolatot próbálta építeni, de nekem az is kevés volt, senkihez nem tudtam igazán kötődni. Látom, miért támaszkodnak egymásra, de nekem nem jött át az a szoros kötelék, kevés volt a humor, kissé sótlannak éreztem a társaságot. És kifejezetten zavartak azok a megjegyzések, amiket befűztek a szövegbe, merthogy a kerettörténet szerint ezt a könyvet az egyikük írta és a többiek beleírtak megjegyzéseket a kész szövegbe. Ráadásul már akkor is hozzászóltak, amikor a karakterük még fel sem tűnt, és nem tudtuk, ki ő. Pedig én szeretem, amikor kiszólnak az olvasóhoz, de ez fura volt és inkább nem kellett volna.
Az alapötlet jó, érdekes volt belelátni abba a korba, alapvetően tetszett a megvalósítás is, bár nem volt túl pörgős, eléggé le kellett hozzá lassulni. Kíváncsi lennék, mire fut ki, de a karakterek nem győztek meg annyira, hogy folytatni akarjam.

4 hozzászólás
tonks>!
Theodora Goss: Az alkimista lányának különleges esete

Ez a könyv első ránézésre egy nagy zagyvaság, és bár olvasás közben vegyes érzelmekkel voltam iránta, bakker, hol várat magára a folytatás? Most fognak beindulni a dolgok!
Már címkék adta keretek közé is nehéz beilleszteni ezt a könyvet: hol viktoriánus regény, hol fantasy, hol gótikus regényeknek állít mementót, hol a Sherlock Holmes féle krimiirodalomnak. Az első 200 oldalban egy langyos ifjúsági regény felnövéstörténet ízzel, aztán megérkeznek a véres dolgok és már horror keveredik a feminista kalandregény érzettel. Jó sok minden belefért ebbe az 500 oldalba és talán ezért is voltak olyan vegyesek az érzéseim, mert sok volt ez így egyszerre.
Pedig maga a történet voltaképpen egy krimibe ágyazott szupercsapat eredettörténet, annak minden tipikusságával együtt és ezt a kiszámíthatóságra értem. Mary, az alkimista lánya elindul, hogy fényt derítsen anyja halála után egy rejtélyre, és az idő előrehaladtával egyre több furcsa lányt talál, akiket befogad az otthonába. Közben a hullák és az ellenségek is szaporodnak, de maga Sherlock Holmes és Dr. Watson segítenek nekik eligazodni a nyomok között. A lányok végül közösen megalapítják az Athéné Klubot, és egy kedves házvezetőnővel kiegészülve próbálnak boldogulni egy férfiak uralta világban és fényt deríteni egy titokzatos társaság terveire….. És itt ér véget ez a könyv és ez nem igazság! A következő kötet borítója sokat ígér, hiszen egyenesen Budapestre vezetnek a nyomok. Úgyhogy bőven van még a történetben potenciál, csak úgy érzem, túl sok oldal volt ez egy efféle csapatalakuló történethez.
Egy dolog volt nagyon kínos, egy jövőbeli romantikus kavarodás előrevetítése, amit az írónő se gondolhatott komolyan! spoiler

u.i.: a stílus nagyon érdekes, de nem lövöm le a poént :)

6 hozzászólás

Népszerű idézetek

nicosia P>!

– De Mrs. Poole, ez nevetséges! – fakadt ki Mary. – Már az 1890-es években járunk! Véleményem szerint manapság a férfiak és a nők ülhetnek egyazon fülkében a vonaton anélkül, hogy bárki illetlenséggel vádolná őket.

287. oldal

aurorakönyvmoly P>!

Diana: Én csak azért mondtam, mert Holmes hülyeséget beszélt.
Mary: Azért mondtad, mert védeni akartál engem. Mert az elviselhetetlen viselkedésed ellenére szereted a nővéredet. Ezért mondtad!
Diana: Ha még egyszer megpuszilsz, megütlek!

162. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Diana Hyde · Mary Jekyll
Babó_Buca P>!

Milyen könnyedén mozoghat így, hogy nem suhognak alsószoknyák a lába körül! Nem csoda, hogy a férfiak nem akarják, hogy a nők nadrágot viseljenek! Mi mindent elérhetnének a nők, ha nem kellene folyton a szoknyájukkal foglalkozniuk, ha nem arra kéne ügyelniük állandóan, hogy ne vonszolódjon a sárban, vagy ne akadjon bele az omnibusz lépcsőjébe! Na, és ha a női ruhákon lennének zsebek? Akkor a nők meghódítanák a világot!

239. oldal

aurorakönyvmoly P>!

Diana:… Azon a napon, amikor először Maryre hallgatok, megeszem a csizmámat.
Mary: Akkor legalább csendben leszel egy darabig.

51. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Diana Hyde · Mary Jekyll
aurorakönyvmoly P>!

Viszont ez a tizenkilencedik század, a tudomány kora. Ki tudja, milyen lehetőségek léteznek a természet világában? Ha egy hernyó képes pillangóvá változni…

110. oldal

tonks>!

CATHERINE: A szörnyetegeknek nincs otthonuk, legalábbis állandó otthonuk. Ezt igazán tudhatnád.
JUSTINE: Akkor ez mi, Catherine? Tudom, te nem hiszel ezekben az érzésekben. De ez itt otthon, valamennyiünk számára.
MRS. POOLE: És ha nem az, akkor szeretném tudni, mire fel végzem azt a sok házimunkát. Még hogy nem otthon!

238. oldal

Uraza>!

Diana fejében zűrzavar uralkodott. De hát az ő fejében rendszerint zűrzavar uralkodik, úgyhogy ebben nincs semmi újdonság.

A Soho utcái

Kapcsolódó szócikkek: Diana Hyde
Uraza>!

– Ezek szerint nem maradt más nekem, mint azok az iratok, amelyeket anyám letétbe helyezett a bankban – mondta Mary. Ennyi maradt neki az apjából, valamint a rejtélyből, amely az életét övezte… és a halálát is.

Konzultáció Mr. Holmesszal

Kapcsolódó szócikkek: Mary Jekyll

Népszerű triviák

Noro >!

A regényt ihlető klasszikusok többségét nyilván nem kell bemutatni, de egy kevésbé ismert elbeszélésre talán érdemes felhívni a figyelmet: ez Nathaniel Hawthorne tollából a Rappaccini lánya, amely a MEK-ről is letölthető.

[mek.oszk.hu]

Kapcsolódó könyvek: Theodora Goss: Az alkimista lányának különleges esete

Theodora Goss: Az alkimista lányának különleges esete
1 hozzászólás

A sorozat következő kötete

Athéné Klub sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Carlos Ruiz Zafón: Marina
Leslie L. Lawrence: A Gonosz és a Fekete Hercegnő
Buótyik Dorina: III. Amenemhat rejtélye
Riley Sager: Várj, amíg sötét lesz
Irene Adler: Utolsó felvonás az Operában
Chuck Wendig: Halálmadarak
Karen Marie Moning: Keserű ébredés
Sarah J. Maas: Föld és vér háza
Dan Wells: Szörnyeteg úr
Joe Hill: NOS4A2