Horkheimer „Dialektikus logika” címmel akarta megírni a kritikai elmélet nagy alapművét, ez azonban sosem készült el. Terveiből születtek meg, Adorno közreműködésével, A felvilágosodás dialektikájaként megjelent „filozófiai töredékek”. A könyvet szoros együttműködésben írták, de ismeretes, hogy egyes fejezetek egy-egy alkotóhoz köthetőek: leginkább Adorno munkája a kultúriparról szóló fejezet, illetve az Odüsszeusz-elemzés, Horkheimeré a legelső fejezet és a Sade-tanulmány.
A mű a modernitás átfogó kritikáját kívánja nyújtani, a nácizmus tapasztalata alapján. A nácizmus eszerint nem az európai felvilágosodás megcsúfolása, hanem annak logikus következménye. A felvilágosodott ész már önmagában, alapvető hozzáállásában olyan elnyomásokat kódol, melyek szükségszerűen vezettek a világ totális racionalizálásához és embermilliók tervszerű kiirtásához. Mivel a liberális kapitalizmus ugyanennek az észnek a diktatúrájára épül, a modern világ számára nem maradt remény. Ennyiben A… (tovább)
A felvilágosodás dialektikája 10 csillagozás
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Kísértések Atlantisz
Enciklopédia 6
Szereplők népszerűség szerint
Ludwig van Beethoven · Donatien Alphonse François de Sade márki
Kedvencelte 3
Most olvassa 3
Várólistára tette 23
Kívánságlistára tette 40
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Theodor W. Adorno – Max Horkheimer: A felvilágosodás dialektikája 87% Filozófiai töredékek
Ha már a szerzőtársak közül valaki esztéta, így lehetett volna kicsivel esztétikusabban is írni… Jobbra számítottam, de érdemes elolvasni. Birkatürelműeknek ajánlom, akik jól bírják, ha hosszan kell rágódni az oldalakon. Ez abból következik, hogy itt nemigen van elegyengetve a mondanivaló, a szöveg csak úgy traktálja az állításait. Nekem úgy tűnik, mintha nem írógéppel, hanem egy Maxim-géppuskával írták volna. Ettől független sok-sok érdemes gondolatot tartalmaz. A modern kort megilleti a kritika és ebben a könyvben magvas gondolatokat villantottak meg a társadalom racionalizálódásáról, a hatalom mechanizmusáról, a fogyasztói kultúra iparáról és sok minden másról, amelyek azóta sem évültek el.
Theodor W. Adorno – Max Horkheimer: A felvilágosodás dialektikája 87% Filozófiai töredékek
Kötelező olvasmány volt, amivel nehezen boldogultam a nyelvezete és a megfogalmazása miatt. Alapjáraton érdekes dolgokról beszélt, voltak részek, amik jobban megmaradtak bennem, vagy felkeltették az érdeklődésemet, de összességében inkább negatív érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban, mint pozitívak. :)
Theodor W. Adorno – Max Horkheimer: A felvilágosodás dialektikája 87% Filozófiai töredékek
Alapmű mindenkinek aki a modernt mint világlátást újra szeretné gondolni. A felvilágosodás premisszái változatlanok, a konzekvenciáit újra kell gondolnunk. Filozófiai remekmű ez a könyv! Klasszikus.
Theodor W. Adorno – Max Horkheimer: A felvilágosodás dialektikája 87% Filozófiai töredékek
Ha egyszer nem muszájból kell majd elolvasnom, biztos ódákat zengek majd róla. Most csak azt tudom mondani hogy kellő idegállapot szükséges a könyvhöz, mivel én most nem vagyok eleresztve ilyen téren, ezért nem a műből vonok le csillagot, mert egyébként Adornék munkáját tisztelem és becsülöm.
Theodor W. Adorno – Max Horkheimer: A felvilágosodás dialektikája 87% Filozófiai töredékek
Hú, b*zdmeg, ez kemény menet volt. A két bácsi leültet téged maga elé, és elmeséli, hogy miért is fasiszta minden, ami téged körülvesz és amiben – nagy valószínűség szerint – Te magad is hiszel.
És mégis alapmű, és mégis muszáj elgondolkodni a mondanivalóján, még akkor is, ha elsőre túlságosan távolinak érzed a komfortzónádtól. Szerintem egyébként érdemes műalkotásként is olvasni, amennyiben maga a szöveg is sok helyen erőteljesen az analógiába, azaz poszt-racionalitásba hajlik.
Népszerű idézetek
Donald kacsa a rajzfilmekben – éppúgy, mint a szerencsétlenek a valóságban – azért kapja meg a maga verésadagját, hogy a nézők is hozzászokjanak a sajátjukéhoz
168. oldal
Theodor W. Adorno – Max Horkheimer: A felvilágosodás dialektikája 87% Filozófiai töredékek
Tocqueville száz évvel ezelőtti elemzése azóta teljesen beigazolódott. A magántulajdonosi kulturális monopólium uralma alatt valóban „a zsarnokság szabadon engedi a testet, és közvetlenül a lélekre támad. Az uralkodó már nem azt mondja: gondolkodj úgy, mint én, vagy meghalsz. Azt mondja: hatalmadban áll, hogy ne gondolkodj úgy mint én, életed, javaid, mindened megmaradhat, de e naptól fogva idegen vagy köztünk” Ami nem konform, azt olyan gazdasági tehetetlenséggel sújtják, ami a különc szellemi tehetetlenségében folytatódik. Mihelyt kizárják a forgalomból könnyen rábizonyítják alkalmatlanságát. Miközben ma az anyagi termelésben felbomlik a kereslet-kínálat mechanizmusa, a felépítményben ugyanaz az uralmon lévők javát szolgáló kontrollként tovább működik. A fogyasztók, a munkások, az alkalmazottak, a farmerek és a kispolgárok. A tőkés termelés testileg és lelkileg olyannyira fogva tartja őket, hogy ellenállás nélkül esnek áldozatul annak, amit kínálnak nekik.
161. oldal
Theodor W. Adorno – Max Horkheimer: A felvilágosodás dialektikája 87% Filozófiai töredékek
A filmeknek és a rádióknak nem is kell már a művészetnek kiadni magukat. Azt az igazságot, hogy nem egyebek üzletnél, mint ideológiát használják fel annak a szemétnek az igazolására, amit szándékosan állítanak elő. Önmagukat iparnak nevezik, és vezérigazgatóik közzétett jövedelmi adataik elnémítják a kételyt késztermékeik társadalmi szükségességét illetően.
148. oldal
Theodor W. Adorno – Max Horkheimer: A felvilágosodás dialektikája 87% Filozófiai töredékek
A gondolkodás annak folyamán jött létre, hogy az ember kiszabadult a szörnyű természetből, melyet majd végül egészen leigáz. Az élvezet, mintegy a természet bosszúja. Benne az ember megszabadítja magát a gondolkodástól, elmenekül a civilizációból. A legősibb társadalmakban ezt közös visszatérésként készítették elő az ünnepeken. A primitív orgiák az élvezet kollektív eredetét jelenítik meg. „Az egyetemes zűrzavarnak ez a közjátéka, melyet az ünnep alkot – mondja Roger Caillois –, ezzel valóban a világrend megszüntetésének pillanatává válik. Ezért ilyenkor mindenfajta kihágás meg van engedve. A szabályok ellenére kell cselekedni, mindennek fordítva kell történnie […]” Az ember átadja magát az eredet átszellemült hatalmainak; de a felfüggesztett tilalom felől nézve ez a cselekedet a kicsapongás és az őrület jellegét ölti magára. Az ünnepet csak a növekvő civilizációval és felvilágosodással teszi pusztán vidám játékká a megerősödött én és a biztosított hatalom. Az uralmon lévők úgy vezetik be az élvezetet, mint valami racionálist, mint a nem teljesen megfékezett természetnek lerótt vámot, egyúttal megpróbálják önmaguk számára méregteleníteni s megtartani a magasabb kultúrában – az uralom alatt lévőknek pedig kiadagolni ott, ahol nem lehet egészen elvonni. Az élvezet egészen lealacsonyodik a rendezvényekben. A fejlődés a primitív ünneptől halad a szabadidőig. „Minél inkább érvényre jut a társadalmi organizmus bonyolultsága, annál kevésbé tűri el ez az élet megszokott menetének leállását. Mindennek tovább kell folytatódnia, ma úgy, mint tegnap, s holnap úgy, mint ma. Az indulatok általános túláradására már nincs lehetőség. A nyugtalanság periódusai individualizálódtak. Az ünnepet felváltotta szabadidő.
130. oldal
Theodor W. Adorno – Max Horkheimer: A felvilágosodás dialektikája 87% Filozófiai töredékek
Ha az iparkirályok és a fasiszta vezérek állatokkal veszik körbe magukat, azok nem pincsik, hanem dán dogok és oroszlánkölykök. Az a hivatásuk, hogy a hatalmat fűszerezzék azzal az ijedtséggel, amit keltenek.
294. oldal
Theodor W. Adorno – Max Horkheimer: A felvilágosodás dialektikája 87% Filozófiai töredékek
A fogyasztók állítólag eredetileg a fogyasztók szükségleteiből születtek: ezért is fogadják el a őket a fogyasztók ellenállás nélkül. Valójában a manipuláció és a regresszív szükséglet köre az, amelyben a rendszer egysége egyre szorosabbra zárul. Közben elhallgatják, hogy a gazdaságilag legerősebbnek a társadalmi hatalma az a talaj, amelyen a technika hatalomra tesz szert a társadalom felett. Ma a technikai racionalitás magának az uralomnak a racionalitása, az önmagától elidegenült társadalom kényszerjellege.
148. oldal
Theodor W. Adorno – Max Horkheimer: A felvilágosodás dialektikája 87% Filozófiai töredékek
A halálosan beteg Beethoven, aki Walter Scott egy regényét azzal a felkiáltással hajítja el, hogy „Hiszen ez a fickó pénzért ír!”, s aki egyidejűleg a legutolsó kvartett – a piac legszélsőségesebb megtagadása – értékesítésben is fölöttébb tapasztalt és nyakas üzletembernek mutatkozik, a legnagyszerűbb példáját nyújtja a piac és az autonómia ellentéteinek egységére a polgári művészetben.
189. oldal
Theodor W. Adorno – Max Horkheimer: A felvilágosodás dialektikája 87% Filozófiai töredékek
A fasiszta állat-, természet, és gyermekszeretetének előfeltevése az üldözés akarása. A gyermek hajának, az állat szőrének hanyag végigsimítása annyit jelent: ez a kéz itt megsemmisíthet. Gyöngéden lapogatja az egyik áldozatot, mielőtt lesújt a másik áldozatra és a választásnak nincs köze az áldozat saját hibájához. A cirógatás azt illusztrálja, hogy a hatalom előtt mindnyájan egyformák, hogy nincs saját lényegük. Az uralom véres céljának a teremtmény csak anyagául szolgál. Így törődik a vezér az ártatlanokkal, érdemüktől függetlenül kiválasztva és agyonsújtva őket. A természet szart sem ér. Joga kizárólag a rafinált erőnek van, mely képes a túlélésre. Ez az erő maga is ismét csak természet, mely önmagát tép szét.
294. oldal
Theodor W. Adorno – Max Horkheimer: A felvilágosodás dialektikája 87% Filozófiai töredékek
A szórakozás a késő kapitalizmusban a munka meghosszabbítása. Az keresi a szórakozást, aki ki akar kapcsolódni a mechanizált munkafolyamatból, hogy aztán újra képes legyen megfelelni neki.
172. oldal, A kultúripar. A felvilágosodás mint tömegámítás
Theodor W. Adorno – Max Horkheimer: A felvilágosodás dialektikája 87% Filozófiai töredékek
Mind Sade, mind Mandeville művében az összes privát bűn a totalitárius korszak nyilvános erényeinek megelőlegező történetírása. S mert nem eltussolták, hanem az egész világba belekiabálták, hogy lehetetlen a az észből elvi argumentumot kicsalni a gyilkosság ellen, ez föllobbantotta azt a gyűlöletet, amellyel éppen a progresszív erők még ma is üldözik Sade és Nietzsche írásait. Ők ketten – nem úgy, mint a logikai pozitivizmus – szaván fogták a tudományt.
145. oldal
Theodor W. Adorno – Max Horkheimer: A felvilágosodás dialektikája 87% Filozófiai töredékek
→ |
---|
Említett könyvek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Epiktétosz: Epiktétosz összes művei 95% ·
Összehasonlítás - Földényi F. László: Melankólia 94% ·
Összehasonlítás - Lendvai L. Ferenc: A gondolkodás története ·
Összehasonlítás - Kákosy László: Fény és káosz 93% ·
Összehasonlítás - Geoffrey Stephen Kirk – John Earle Raven – Malcolm Schofield: A preszókratikus filozófusok 93% ·
Összehasonlítás - Szun-ce: A hadviselés tudománya 90% ·
Összehasonlítás - Richard T. Wallis: Az újplatonizmus ·
Összehasonlítás - Tatár György: Az Öröklét Gyűrűje ·
Összehasonlítás - Olay Csaba – Ullmann Tamás: Kontinentális filozófia a XX. században ·
Összehasonlítás - A filozófia nagykönyve 90% ·
Összehasonlítás