Jenny ​Treibel / Stine 5 csillagozás

Theodor Fontane: Jenny Treibel / Stine Theodor Fontane: Jenny Treibel / Stine Theodor Fontane: Jenny Treibel / Stine

Kötetünk mindkét kisregényének középpontjában szerelmi bonyodalom áll. S mint a nagy német író műveiben oly sokszor, a szerelem kibontakozása most is társadalmi akadályokba ütközik. De A Jenny Treibel-ben ez az uralkodó motívum játékos, könnyed változatban jelenik meg; a szép és okos professzorlány, Corinna, nem éppen legjobb hajlamainak szavára hallgat, mikor a gazdag, ám jelentéktelen Treibel fiút választja jövendőbelijéül, faképnél hagyva érte derék, komoly vőlegényét. Csupa fölényes csipkelődés ez a regény, az író derűs iróniával kezeli hőseit, mulat rajtuk, miközben megítéli őket.
A Stiné-t ugyanaz a tragikus alaphang hatja át, mely nagy regényeit, az Effi Briest-et és a Tévelygések – tévedések-et jellemzi. Stine és az ifjú Waldemar gróf mély és valódi érzelme nem törheti át a társadalmi konvenciók válaszfalát; rendkívül finoman, majdnem eszköztelenül megrajzolt találkozásuk, őszinte szerelmük vitathatatlan igazsága azonban túléli-túlragyogja egyszeri sorsuk tragédiáját.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A Világirodalom Remekei

>!
Európa, Budapest, 1977
278 oldal · ISBN: 9630710285 · Fordította: Póka Endre, Rákosi Zoltán
>!
Európa, Budapest, 1977
286 oldal · ISBN: 9630712997 · Fordította: Póka Endre, Rákosi Zoltán
>!
Európa, Budapest, 1977
282 oldal · ISBN: 9630712997 · Fordította: Póka Endre, Rákosi Zoltán

Kedvencelte 1

Várólistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
tgorsy
Theodor Fontane: Jenny Treibel / Stine

Eleinte nagyon nem tetszett, félbe akartam hagyni. Aztán egyszer csak megérintett a humora, s onnantól kezdve már szerettem olvasni. Maga a történet nulla, ennél még egy operett is furmányosabb, de a stílusa jó. Olyan Mikszáth-Austen keverék.

>!
Zolesz P
Theodor Fontane: Jenny Treibel / Stine

„Ameddig élek, csak azt akarom, hogy elmondhassam: milyennek látom a dolgokat.” Fontane mondotta mindezt anno. Regényeiben pedig kendőzetlenül elénk is tárja gondolatait. Úgy érzem írása elsősorban kíméletlen társadalom kritikai feljegyzések, emberi sorsokba, szerelmi és családi történetekbe ágyazva. Ezek nem túlságosan bonyolultak, sőt inkább egyszerűnek mondhatnánk őket. Nincsenek bennük elképesztő fordulatok, nincsenek bennük nagyobb ívek, hegyek és hullámvölgyek. Ha már kiismerted még azt is mondhatod: nagyon is kiszámíthatóak. Nem csavarja agyon a történéseket, csak annyit csűrcsavar rajtuk amibe még nem szédül bele teljesen a fejed. Azt írja, amit lát. Mint oly sok nagy klasszikusnak neki is vannak jellegzetes szereplői. Azt is mondhatnánk, hogy ő is létrehozott egy fajta típust, ami nála a bemutatott hölgyek személyében tud igazából kiteljesedni. Ők a szinte életre keltett fontanei nőalakok. Cécile, Effi, Léna, és most ebben a két kisregényben Jenny, Corinna és Stine.
A JENNY TREIBEL című írásában kíméletlenül felvázolja a porosz társadalomban jelenlévő – leginkább a felsőbb körökben – fekélyként hordozott hipokrita szemlélet módot. A cím kicsit zavarba ejtett a legelején, hiszen azt gondolhatnánk, hogy a központi alak mindenképpen Jenny, de végül is Corinna ugyan úgy főszereplővé lép elő. Sokáig gondoltam úgy, hogy inkább a cserfes és vidám professzorlány nevét kellene viselnie címként a kisregénynek, de végül is elfogadható a Jenny Treibel is természetesen. Már csak azért is mert a könyv elején finoman csepegtetett az idősödő, ám még most is szemrevaló hölgy múltjából bizonyos részleteket az író, ami mindenképpen sok-sok gondolatot ébresztett bennem, s emiatt nagyon szívesen olvastam volna a most már kereskedelmi tanácsosné asszony fiatal koráról szóló akár teljes regényt is. A mostani Jenny különben tipikus példája a rongyrázásnak.
„Ne felejtsd el, honnan jöttél!” – jut eszedbe majd számtalanszor mikor őt hallod majd megnyilvánulni a lapokon. Fontane egy gyönyörű példával erősíti mindezt, de ezt már a STINE kisregényében teszi.
Egy rövidke párbeszéd – ami a főszereplő ifjú gróf és az idős báró között zajlik – így hangzik:
– Választottam ugyanis nem az ország valamelyik grófnője, hanem, a mi szempontunkból nézve, jó nagyot léptem lefelé…
– Megvan annak is az előnye! Talán egy ifjú burzsoá hajadon?
– Nem, báró úr, még annál is egy fokkal lejjebb…
Akkor tehát tudjuk, hogyan is mérik az embert azok a körök és ebben a rövidke kis párbeszédben benne van a címben szereplő két regény teljes kivonata és mondanivalója is.
Jennyvel és Corinnával ellentétben Stine sokkal finomabban és lágyabban megrajzolt nőalak, aki belenyugszik a társadalmi különbségek miatti sorsába, de ezáltal befolyással van a szeretett gróf további életének alakulására is. Nagyon érdekes, mert bárhogyan is döntöttek volna ők ketten, nagy valószínűséggel a tragikus vég elkerülhetetlen, maximum elodázni lehetne… egy kis időre. De itt legalább nem maradtak nyitva kérdések.
A két kisregény bár hasonló még is csak teljesen más. Nem igazán tudom, hogy mennyire volt jó döntés egy kötetbe szerkesztve kiadni őket, de mindenesetre így is, úgy is megállja a helyét mindkettő. Annyit el kell mondanom, hogy a Jenny Treibel sokkal gyengébb eresztés mint a Stine. Még az előbbiben rengeteg a felesleges szó, oda nem illő párbeszéd, és csak is a végére lesz igazán teljes a történet (amit ha külön kellene értékelnem maximum 3-3.5 csillagot kapna tőlem), addig a Stine csodálattal tölt el.
A STINE az amiért én annyira kedvelem Fontane írásait! A költői realizmus egyik legnagyobb mestere itt mutatkozik meg teljes valójában, itt jön át mindaz amit – egy meglehetősen rövidke szerelmes történetbe ágyazva – gondolt kora társadalmáról. Itt képes arra, hogy befejezésként szívedbe nyilalljon a fájdalom, és itt ettől a végkifejlettől lett párás az én szemem is, amit sűrű pislogásokkal próbáltam palástolni…


Népszerű idézetek

>!
Zolesz P

(…) mert a gyerekek el se akarják hinni, hogy szüleik is fiatalok, csinosak voltak egyszer, s megvoltak a maguk képességei.

10. oldal, Első fejezet (Európa, 1977)

>!
Zolesz P

– Kedves Corinnám, hidd el, egyedül csak a szerény körülmények tehetnek boldoggá.
Corinna mosolygott.
– Ezt mondja mindenki, aki fölötte áll, s nem ismeri a szerény körülményeket.

12. oldal, Első fejezet (Európa, 1977)


Hasonló könyvek címkék alapján

Gustave Flaubert: Madame Bovary
Mikszáth Kálmán: A beszélő köntös / Az eladó birtok
Charles Dickens: Szép remények
Dickens Károly: Ritkaságok régi boltja
George Eliot: Büszkeség és ártatlanság
Charles Dickens: Nagy várakozások
Alekszandr Szergejevics Puskin: Jevgenyij Anyegin
Honoré de Balzac: A harmincéves asszony
Alexandre Dumas: A fekete tulipán
Jane Austen: Tartózkodó érzelem