Darwin ​Wells a Vadak Földjén (Darwin Wells 1.) 88% 10 csillagozás

Hát jó, kezdő íróhoz képest nem is rossz. Hogy miért írom, hogy kezdő író, amikor a kiadott könyvek meg a hype alapján – micsoda fülszöveg! – nem az? Nekem nagyon fáj az összetett mondatok hiánya. Amikor a szöveg töredezik emiatt. És nincsenek összekötve szépen a 4-6 szavas mondatok.
Aztán nem igazán értettem a random megjelenő lábjegyzeteket, amiknek kb. a könyv felénél vége is szakadt, pedig még akkor is láttak hőseink új dolgokat a kalandjaik során.
És hát voltak újdonságok számomra, például mi az a tapasztalt tengeri róka? Esetleg medvére tetszett gondolni?
A cselekmény izgalmas, végre valami új helyszín, azonban a karakterek mélységét hiányoltam végig. Egyedül Mandla tudott jelentősebb – bár elcsépelt – mondanivalóval előállni, hogy mit is kezdene ő a kinccsel.
És végül még egy kifogás. Melody 13 éves a történet szerint, Darwin pedig 16. Az illusztrációk alapján mindketten inkább már a 20-as éveikben járhatnak :)

Valami ilyesmire vágytam gyerekkoromban, amikor elolvastam Salamon király kincsét, vagy Edgar Rice Burroughs Tarzan regényeit, és az Indiana Jones történeteket. Nagyon örültem volna akkor Darwin Wells-nek és fekete afrikai kalandjainak. Különösen a kísérő állatok töltöttek el örömmel. Még emlékszem a Vadak ura című filmre, amit szintén rengetegszer megnéztem. Egyszóval ez a regény kiváló a kalandra vágyó ifjúság számára!

Hű, ez nagyon izgi volt! Tényleg nem volt egyetlen oldalnyi üresjárat sem, ömlöttek a fordulatok, a csavarok és a dupla csavarok. És mindezt mesés afrikai háttérrel, rengeteg állattal és növénnyel – tényleg látszik, hogy a szerző rendesen utánanézett a helyi élővilágnak! Meg persze én is menet közben a Wikipédián, mert idegesít, ha valamiről még nem hallottam. Igazi vérbeli kalandregény, szuper, igényes, képregényszerű színes illusztrációkkal. Az egyetlen hibája talán, hogy a főhősök szinte hibátlanok (és az illusztrációk alapján a 14 éves Melody hercegnőnek akkora lökhárítói vannak, hogy egy húszéves is elsápadna az irigységtől), de a tökéletes hősök a kalandregényekben és az ifjúsági regényekben is gyakoriak, így ezt sem lehet felróni neki. Mondjuk én egy ötödikes tanítványomtól kaptam kölcsön, és én ebben a korban kicsit korainak tartanám, de ugye nem bíráljuk azt, aki könyvet ad kölcsön (főleg, ha sorozatról van szó). Másrészről ez olyan könyv, amiből sokat lehet tanulni, (fontos, hogy többek között arra is felhívja a figyelmet, hogy a természet érték, amit védeni kell), harmadrészt pedig bármit támogatok, ami egy felsőst rávesz arra, hogy igényes könyvből több mint kétszáz oldalt elolvasson, szóval hajrá! Csak így tovább kedves Téti úr, a gyermek már a második részt olvassa, és tanárával együtt izgatottan várja a folytatásokat!

Indiana Jones ifjúsági könyvbe oltva. Ettől a kötettől annyira nem várható történelmi hűség, én nem is találtam ki, hogy vajon a késő középkorban, a kora újkorban vagy az újkorban játszódik-e,. Talán inkább ez utóbbi, hiszen járnak már hajók, viszont a könyv eleje meg annyira középkorias. Az első rész tömény Disney-hercegnős selyemruhákkal, cuki kisállatokkal, „jaj, Dadus!-sal” és hisztivel; no meg szegény, de dolgos parasztfiúval. Az Afrikába kerülés után szerintem rohamosan nő a színvonal, a kalandok egymást követik. Melody engem végig idegesített, a két fiú egészen rendben van.
Azt szeretem Téti István könyveiben, hogy van egy nagyon erős, tiszta erkölcsi alapja, amit igyekszik átadni a gyerekeknek, fiataloknak a történetei cselekménye során. A Darwin Wells első két kötetében ezt abszolút nem is érezhetjük erőltetettnek: a főhősek jók, becsületesek, igyekeznek sem egymásnak, sem a természetnek nem ártani. Sérüléseiknek, fájdalmuknak oka van, de igyekeznek ezt gyógyítani, fejlődni. Olyan igazi hősök, akikért szurkolni, izgulni lehet,.

Nagyon gyengén indult, majdnem félbe is hagytam. Olyan sablonos volt az első néhány oldal, az árva fiú, aki rokonai kegyetlensége miatt, és a szegény gazdag lány, aki az esküvő elől világgá rohan! Aztán csak érdekes meg még érdekesebb lett. Sok-sok (hihető és hihetetlen) kaland után pedig várhatjuk a második kötetet. De azt már jó lenne figyelmesebben megírni – vagy alkalmazni egy jó szerkesztőt Bosszantó és főleg a történetből kizökkentő a szóhasználat (pl. a durva beszólás nem incselkedés, a takaró sok mindentől hemzseghet, de foltoktól nem, a szolga nem szolgáló, a brandyt nem hívják konyaknak), és még elég sok hasonló.

4 csillagot kap mert annyit megérdemel,mert egy jó könyv, de egy csillagot levonok mert: Néha nagyon idegesített hogy így voltak leírva hónapok: két hétig mentek így, három hét telt el a támadás óta stb.. A szereplők sem voltak túl különlegesek, Mandlát egyenesen feleslegesnek éreztem. spoiler
Melody meg az antilopot nem akarja hogy levadásszák, a leopárdot, ami egy sokkal nemesebb állat, otthagyná!? Ráadásul ő pont állatpárti mint én. Igazából Darwinnal nem volt semmi bajom, ő egy szimpatikus karakter volt végig.
A rajzok csodaszépek, javítanak az összképen.
Azt hiszem kelleni fog a második része is.