A ​hercegné alkuja (A lány és a herceg 1.) 85% 206 csillagozás

„Szerette, és pont.” ♥

Én pedig ezt a könyvet szerettem. Nagyon, és pont.

Nem is tudom, nem erre számítottam, amit viszont kaptam, minden elvárásomat felülmúlta.

Ez volt az első olvasásom az írónőtől.
Bízom benne, hogy magyarul is folytatni fogják ezt a sorozatot, mert imádtam minden részét.

Ugyanannyira szerettem a főszereplőket és a mellékszereplőket is.
Emma megmutatta a hercegnek, hogy minden hibája ellenére milyen értékes.

Meg volt benne a kellő romantika, egy tökéletes alaptörténet, amit kiváló stílusban komunikált számunkra az írónő.

Jöhet a folytatás! ♥

Ez jó volt! Megkaptam a Szépség és a Szörnyeteg adaptáció érzést ami az egyik kedvenc mesém. ^-^
Tessa D. ráadásul jól ír. Sokat nevettem a herceg és Emma szócsatáin, ahogy a lány idegesítö beceneveket gyártott a férjének. Az egész történet olvasmányos volt, vitte előre a cselekmény. Akik nem szeretik a forróbb jeleneteket, azoknak párszor lapozniuk kell. Azért szerencsére nem vitte túlzásba a szerző az erotikát. Remélem.nem kell sokat várni a sorozat tőbbi részére, mert a társaság többi hölgytagja is igazi egyéniség.

Nehéz eldönteni mi is volt ez a könyv. Félrement, vagy épp egy nagyon különc történelmi-romantikusnak álcázott szépség és szörnyeteg retelling, merthogy a korhűséget kidobta kb. rögtön a 2. oldalon az ablakon. A nyelvezetének legalábbis köze nincs hozzá, az feltűnően modern és szabados, de más téren is nagyon lazán kezelte a történetet, az akkori viszonyokat. Ezen túlmenően sok más váratlant, meglepőt ellenben nem tartogatott. Emma és Ash, a varrónő és a sérült nemes megfelelően hozták a szerepüket, habár nem túlzottan elmélyülten, nyílegyenesen haladva a boldog végkifejlet felé, pár szolidabb bukkanót véve, szurkálódásokkal, cifrábbnál-cifrább becézésekkel, valamint az alkalmanként feltűnő macsek kíséretében az erotikával tűzdelt lapokon.
Az arany pöttyös válogatás szórakoztató, pár óra elütésére okés, ám több szempontból is kevéssé hiteles darabja, mely inkább erről marad emlékezetes, semmint arról, mert olyan hű, de jó.

Ez a könyv olyan volt, mint egy modern Szépség és a Szörnyeteg retelling; adott egy hegekkel teli, mogorva herceg és egy szegény varrónő, akiket a sors egymásnak szánt.
2 karakter, akiket nagyon megkedveltem, bár Ash azért néha engem is kihozott a sodromból, hát még Emmát!
Humoros szócsaták, szellemes mellékszereplők, ötletes melléktörténések.

Olvastam egy értékelést, amiben valaki kifogásolja az erotikus jeleneteket, ezért csillagozta le. Hahó, nem olvastad el a fülszöveget? Érdekházasság, örökös születése a lényege, aminek csak egyetlen módja van… Nem hiszem, hogy ezt hibaként kellene felróni ennél a történetnél. Számomra ezek a jelenetek csak még jobbá tettek egy amúgy is izgalmas kötetet.

Kedvenc lett, köszi @Könyvmolyképző a magyar kiadást, bízom a sorozat mihamarabbi folytatásában!

Jó volt, jó volt, nagyon keveset kellett volna még dolgozni rajta.
Nagyon tetszettek azok az egyszerű poénok, ami az igazság kimondására épültek, pl most majd lesz rajtam egy seb. De a herceg hercegségével kapcsolatban lehetett volna még több.
Kíváncsi vagyok a folytatásokra, szerintem újra is fogom majd olvasni.
Kellemes nyaralós könyv.

Mit is mondhatnék azon kívül, hogy idült vigyorral az arcomon aléltam el ettől a regénytől! :) Ugyan elsőre kicsit fura volt a szóhasználat a korhoz és társadalmi osztályhoz képest, de még ez sem zavart igazán, mert összességében annyira fergeteges volt a humor, annyira bolondosak és egyediek a szereplők, és olyan nagyokat nevettem rajtuk olvasás közben, hogy egyáltalán nem bántam ezt a szabadosabb stílust. Épp ellenkezőleg, idővel már ezt szerettem benne a legjobban, mert szerintem emiatt is volt különlegesebb az átlagnál a műfajában ez a regény. A szereplők sziporkáztak, Ashbury szarkazmusa és Emma reakciói, a vagdalkozásaik, a civakodós és pajzán játékaik, miközben egyre közelebb kerültek érzelmileg egymáshoz, totál levett a lábamról. Ugyan maga a történet nem sok újdonsággal, meglepetéssel szolgált, de az előadásmód, a karekterek és a stílus annyira tetszett, hogy bőven ellensúlyoztott minden egyéb gyengeséget a történetet illetően. A humor mellett nem mellesleg erotika terén is erős volt a könyv, kifejezetten bővelkedett heves és arcpirító jelenetekben, de közben édesen szentimentális is tudott lenni. Én ráadásul különösen szeretem azokat a történeteket, amikben valamilyen sérüléssel, testi fogyatékossággal küzdenek a szereplők, és Ashbury-nek aztán bőven kijutott mind a testi, mind a lelki sebekből. Emmának nem volt könnyű dolga vele, de a kissé riasztó külső mögött egy érzékeny és szeretetre, elfogadásra éhes lélek rejtőzött, csak elő kellett csalogatni és becserkészni, és ahogyan ez Emmának sikerült, az számomra egy kirobbanóan szórakoztató, romantikus és szenvedélyes történetet jelentett. Egy nagyon ígéretesnek és szeretnivalónak tűnő sorozat kezdete volt ez a regény, így természetesen abszolút vevő vagyok a folytatásokra is! :)

Az alap ötlet bár nem volt újdonság nekem, de akkor is jó volt.
Aranyos sztori és könnyen olvastatja magát.
A cselekmény pörgős, a humoros beszólások jók, a spoiler történet egyszerű, a karakterek szintén.
Kedveltem a lányt és a mogorva, sebzett herceget is.
Ami viszont zavart, az az volt, hogy hiába játszódik a régmúlt időkben, mégis túl sok volt a modern beszéd és a cselédség is (bár lehetnek jóban a herceggel, akkor sem lennének ennyire közvetlenek szerintem) túl sokat engedett meg magának. Így valahogy nem volt ez élethű. Ez zavart.
De ettől függetlenül nem volt rossz.

Emma mélységesen megdöbben és nem hisz Ashbury hercegnek, mikor feleségül kéri őt. A lány úgy érzi, gúnyt űz belőle, hiszen hogy jönne ő ahhoz, hogy hercegné legyen, ugyanis varrónőként keresi a mindennapi betevőt. Ashbury herceg a háborúban komoly sérülést szenvedett, ami nem csak a testét torzítja el, hanem a lelkét is mélységesen megsebezte. A legtöbb ember undorodva és sikítozva reagál a külsejére. Mindenképpen örököst szeretne, ezért hajlandó rangon alul házasodni. Emma feleségül megy hozzá, annak ellenére is, hogy Ash furcsa szabályokat hoz a házasságukat illetően. Emma sorban rombolja le a herceg köré épített falakat, amit a férfi nem mindig fogad kitörő örömmel. A lánynak sikerül azonban elérnie, hogy a férfi megbékéljen a külsejével, és érdemesnek érezze magát arra, hogy szeretve legyen.
Emma pozitív hozzáállása és vidám természete ellen esélye sincs a hercegnek. Rengeteget élcelődnek egymással, és nagyon tetszett, hogy a problémák elől nem megfutamodnak, hanem értelmes emberek módjára megbeszélik azokat. Kimondottan szórakoztató olvasmány volt, nem az a tipikus történelmi romantikus, amiben szigorúan betartják az etikett szabályait.

Maga a történet nagyon tetszett. Sokat nevettem. A sok huza-vona a két főszereplő között jól sikerült. A feltételek is teljesíthetőek. Teljesen Szépség és a Szörnyeteg átírás.
Leginkább csak azt bánom, hogy ha már az író a 19. századi arisztokráciát szeretné a könyvbe csempészni, akkor ne rakjon már bele olyan szavakat, amik egyáltalán nem illenek oda.

A fülszöveg miatt figyeltem fel a könyvre, de alapjáraton is kedvelem a történelmi romantikusokat.
Maga a történet szerintem nagyon szerethető, a karakterek közötti dinamika, az egymás között zajlott szócsaták szórakoztatóak voltak. Mindkét főszereplő törött a maga módján, akiknek viszonylag göröngyös utat kell bejárniuk ahhoz, hogy feltétel nélkül, őszintén megbízzanak egymásban.
Sokan bírálták a személyzet szemtelenségét, kapcsolatát Ashel, de én ebben is láttam logikát. A herceg egészen fiatalon lett a birtok ura, s miután a háborút is megjárta, a ház népén kívül mindenki mást elmart magától. Nem csoda, ha hű alkalmazottak próbálták kizökkenteni, nagyon mókás volt, ahogy a terveiket kovácsolták a céljuk elérése érdekében.
Amivel azonban nem tudtam megbarátkozni az a nyelvezet. Nem tudom, hogy az író, vagy a fordító felel-e érte, de a korszakhoz egyáltalán nem illő szavak használata ERŐSEN rombolta az élményt. Próbáltam a humor számlájára írni a dolgot, és egy ponton valóban elgondolkodtam rajta – nemcsak a nyelvezet miatt –, hogy a regény voltaképpen egy szatíra, ami a műfajt igyekszik kicsúfolni ilyen módon, és maga a szerző sem gondolta teljesen komolyan.
Sokszor a szereplőket sem éreztem hitelesnek. Volt olyan jelenet, ahol nagyon húzogattam a szemöldököm. spoiler A korszak hajadonjai valószínűleg nem voltak ennyire felvilágosultak.
Nem tudom, hogy Tessa Dare milyen könyveket írt korábban, de egy regény után megállapítottam, hogy a történelmi romantikus talán nem az ő műfaja. Egyelőre gondolkodom azon, hogy elolvasom-e majd a folytatásokat, ha megjelennek.
Nekem kicsit csalódás volt ez a könyv.