Legenda ​a nyúlpaprikásról 77 csillagozás

Tersánszky Józsi Jenő: Legenda a nyúlpaprikásról Tersánszky Józsi Jenő: Legenda a nyúlpaprikásról Tersánszky Józsi Jenő: Legenda a nyúlpaprikásról Tersánszky Józsi Jenő: Legenda a nyúlpaprikásról Tersánszky Józsi Jenő: Legenda a nyúlpaprikásról Tersánszky Józsi Jenő: Legenda a nyúlpaprikásról Tersánszky Józsi Jenő: Legenda a nyúlpaprikásról Tersánszky Józsi Jenő: Legenda a nyúlpaprikásról Tersánszky Józsi Jenő: Legenda a nyúlpaprikásról

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Hőse Gazsi, afféle megöregedett, faluvégre rugdalt, mindenki szolgája, valójában egyszerű, gyermeteg, tisztalelkű öregember. Egyetlen vágya, szinte már rögeszméje: egyszer nyúlpaprikást enni. Már-már hozzájuthat óhajtott tárgyához, ám a sors közbeszól. Megbetegszik, nem szerezheti meg a nyulat. És innen kezdődik a „legenda”: maga a nyúl jön el hozzá, de Gazsi megszánja, minden kísértésnek ellenállva életben hagyja, megszelidíti, magához emeli. Ezzel válik azután méltóvá a csodára: arra, hogy a grófkisasszony alászálljon érte a kastélyból, nyulastól magához vigye a „paradicsomba”, uradalmi kanásszá tegye.
A kisregény a már érett szerző alkotása, „állattörténetei” közül a legjobb.

Eredeti megjelenés éve: 1936

Tartalomjegyzék

>!
Magyar Helikon, Budapest, 1974
142 oldal · keménytáblás
>!
Magvető, Budapest, 1961
274 oldal · keménytáblás
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1955
198 oldal · Illusztrálta: Csohány Kálmán

2 további kiadás


Kedvencelte 8

Várólistára tette 44

Kívánságlistára tette 23

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

szadrienn P>!
Tersánszky Józsi Jenő: Legenda a nyúlpaprikásról

Édes ábrándozások az ínycsiklandó, gőzölgő nyúlpaprikásról.
Ó, az illata, jaj! A gyönyörű, sötét színe, és az ízéről már ne is beszéljünk.
Korgó gyomorral a könyv olvasásába fogni vétek.
A legenda pedig ott kezdődik, amikor a természetes éhséget legyőzi a tapsifüles vidám társasága utáni vágy, és Paprikásból, az ifjú vadnyúlból ragaszkodó, a rókatánc dallamára táncoló, cirkuszi produkciókat is bemutató igaz barát lesz egy egyszerű, gyermeki lélekkel megáldott öreg kondás mellett.
Szívderítő humor és az anekdotázás bája hatja át ezt a kedves, meghitt hangulatot teremtő történetet, amit színesít a havas téli vadászat ábrázolása, a tarka falusi környezet és az állatmesékbe illő természetközelség.

2 hozzászólás
Arianrhod P>!
Tersánszky Józsi Jenő: Legenda a nyúlpaprikásról

Csak azt kérdezgetem magamtól azóta is, hogy becsuktam a könyvet, vajon hogy lehet, hogy ezelőtt soha nem olvastam Tersánszkyt? Meg azt, hogy miért nem olvas mindenki Tersánszkyt???

1 hozzászólás
ppeva P>!
Tersánszky Józsi Jenő: Legenda a nyúlpaprikásról

Hogy ez milyen kedves, szívmelengető (nép)mese volt! :) Volt benne szegény Gazsi kondás, grófkisasszony, ármány és szerelem (ja, szerelem az nem volt, hacsak a papucs mezőőr és kardos neje házasságát nem vesszük szerelemnek), egy kétballábas, Paprikás névre hallgató tapsifüles, és még a jók is elnyerik valamennyire a jutalmukat. Mindez olyan szép nyelvezettel megírva, hogy öröm volt olvasni. Kár, hogy olyan rövid volt. De két hosszú olvasmány között olyan jól esett.
Tersánszkyt eddig még sajnos csak tévéfilm és színház élményekből ismertem, azok pedig nem csináltak kedvet az olvasásához. Most viszont hamarosan betervezek egy újabb Tersánszky könyvet olvasásra.

3 hozzászólás
Amalaschwinta P>!
Tersánszky Józsi Jenő: Legenda a nyúlpaprikásról

Nagyon kedves történet!
Pár oldal után már úgy éreztem kedvencet avatok. Azóta pedig azon gondolkodom, hogyan és honnan szerezzem be az író egyéb írásait.
Nem gondoltam volna, hogy ilyen érzelmi mélységekig el tudok jutni az olvasás közben, de a történet nagyon megérintett. Én is egy kis faluban nőttem fel és nagyon jól ismerem az ilyen Gazsi típusú embereket, akik szíve akár szét is feszíthetné emberi nagyságában azokat az egyszerű ruhákat, amikkel eltakarják azt. Meghúzzák magukat még külsejüknél is egyszerűbb otthonaikban és olyan módosabb emberek kényének-kedvének vannak kitéve, akik még a lábuk nyomába sem léphetnének, ha egyszer az alapján mérettetnénk meg, ami a szívünkben lakozik!
Meglepetésként értek ezek a derült égből lepottyanó poénok, amikkel meg volt tüzdelve a történet. Igazán jókat nevettem. :)
Ma úgy fejeztem be a könyvet, hogy a kályhában pattogó tűz elé húztam egy széket. Hol a piros vérfoltokkal tűzdelt hómezőn dideregtem Gazsival, hol a mezőőr nejét suhintottam volna nyakon. Csak azt bántam, hogy ilyen hamar a végére értem az olvasásnak.
Meleg szívvel ajánlom!

3 hozzászólás
Leliana >!
Tersánszky Józsi Jenő: Legenda a nyúlpaprikásról

Fogalmam sincs már, hogyan került a látókörömbe (és a várólistámra) másodszor is ez a kötet, egyszer már azt gondoltam, hogy nem érdekel annyira, levettem, most viszont csak piszkálta a fantáziámat és belenéztem.. aztán úgy maradtam :)
Valami egészen elképesztően bájos kis történet, szemet és szívet gyönyörködtető stílusban megírva. Szinte éreztem a hideget, az illatokat, az izgalmat, a hirtelen jött boldogságot, majd elszomorodást szereplőinkkel. Sokszor nagyon jókat mosolyogtam közben, volt, ahol hangosan fel is nevettem. Megszerettem Gazsit, izgultam Paprikásért, bátran ajánlom minden mesekedvelőnek „legendájukat”. :)

3 hozzászólás
pepege P>!
Tersánszky Józsi Jenő: Legenda a nyúlpaprikásról

Megmosolyogtató, remek hangulatú kisregény a falu öreg mindeneséről, Gazsiról. Szerettem ezt a figurát és magát a történetet is. Ici-picit volt egy kis asszociációm: Wass Albert Tánczos Csuda Mózsijára emlékeztetett szegény Gazsi. Nem is értem miért, mert sem agyafúrtságban, sem szöveges megnyilvánulásaiban nem érhet Mózsi nyomába. De valahogy az egész történet hangulata nekem olyan Elvásik a veres csillagos volt. :)

2 hozzászólás
Quator>!
Tersánszky Józsi Jenő: Legenda a nyúlpaprikásról

Aranyos történet, egy idős, nem túl okos, de jó szívű kiskanászról Gazsiról, és egy kis nyúlról Paprikásról. Vadászatok, bankárok, mezőőrék, és egy grófi család szerepel mellékszálként. Pozitív történet, ami miatt nehezen is hihető, hogy ilyen megtörténhet, inkább csak a mesékben. De azért jó lenne hinni benne, hogy nem mese ez, és a jó elnyerheti a jutalmát a valóságban is, és a világ mégiscsak jó. Szívet melengető rövid kis írás, érdemes olvasni.

regulat>!
Tersánszky Józsi Jenő: Legenda a nyúlpaprikásról

Mese ez. Jóféle, szívet melengető mese. Egy cseppnyi boldogság. Bármikor, bárhol, bárkinek.
Akárhányszor.

>!
Magyar Helikon, Budapest, 1974
142 oldal · keménytáblás
5 hozzászólás
deaxx P>!
Tersánszky Józsi Jenő: Legenda a nyúlpaprikásról

Annyira kedves kis mese ez!

Egyrészt van egy Gazsink, aki nyomorúságos helyzetének ellenére is képes derűsen tekinteni a világra – ezért bolondnak is nézik. (Amin nem csodálkozom. Másrészt pont ez az, ami miatt még lélekmelengetőbb a története, hisz… valóságos. Nem így tekintenénk mi is egy ilyen helyzetben lévő emberre? Aki ennyire nyomorult és ennyire derűs egyszerre? (És nincs berúgva?))

Aztán ott az anekdotikus elbeszélő-mód. A mesélő-bácsi elmeséli a történetet ebből a szemszögből, aminek aztán lesz egy érthetetlen kifutása, spoiler na egy pillanat, elmondja mindjárt azt is! Nagyon tetszik ez a fajta mesélt-történet-érzés.

És maga a történet! Azt már nem írom le. Fordulatok, meg nyuszik, meg a drága jó Gazsink, akiről el sem fogjátok hinni, hogy főszereplője lehet egy ilyen történetnek! No igen. Igen. Mást már nem mondok. Ajánlom!

CarmenV>!
Tersánszky Józsi Jenő: Legenda a nyúlpaprikásról

Aranyos és mégsem… Adott egy egyszerű lélek, akibe szinte mindenki belerúg ha teheti… hiába idős már, egy ágyat sem adnak neki egy használatlan helyen, csak időszakosan itt, időszakosan ott… de aztán egyszer a vadászat után mikor nyúlpaprikásról álmodik szinte megelevenedik, és a vadászat után maradt eldugott nyulakat meglelve, reménykedik, hogy jut neki is egy tányér étel… de természetesen nem…
Alapvetően irritál a mezőőr és családja, úgy ahogy van… és az egyetlen akit sajnáltam a vizsla volt, aki az idióta miatt aki elengedte, hogy rajta hagyta a pórázt, mely az életébe kerül, majd törött gerinccel elvonszolta magát és halálra fagyott…
Adott a Nyúl, aki nekem valamiért fiú.. mindegy is, a végén kiderül hogy lány, az elején kicsit butácska, és mikor kilövik mellőle az anyját, testvéreit és a rokonainak felét, akkor ő egy bokor alatt meghúzza magát majd kalandos úton eljut a szegény öreghez, aki hiába szeretne egy jó paprikást, amikor szemébe néz az állatnak mégsem öli meg, hanem kézhez szoktatja és produkáltatja, óvja, védi, és híre megy végül.
A grófkisasszony, aki elmebeteg a tragikus események miatt, (amikor a vizsla elpusztul és a hajtó majdnem meghal) hirtelen jobban lesz és minden szép és jó… de legalább a történet vége jó és egy élet munkáját elismerik az idős kiskanásznak, a táncoló nyulával.
Igazából nekem valahogy inkább volt szomorkás….


Népszerű idézetek

szadrienn P>!

Mert hát beszélnek Hódmezőről és Bölényesről és Farkasaszóról, és senki sem látott ott soha egy fia hódot vagy bölényt pláne!…
Itten, a Nyulas dűlőn azonban valóban hemzsegett a nyúl. A völgynek a fenekét kivált fölverte laboda, fagyalbokor, iszalagos hecsepecs-cserje. Kiválóbb menedéket ilyesminél nem találhat a tapsifüles.

szadrienn P>!

Hiába lelkezte magát Gazsi a nyúlpaprikásról való édes ábrándjaival.

ppeva P>!

A mezőőrné az uránál is jobban táplált, tagosabb, pozsgásabb menyecske volt. Gyönyörű egy darab nőség.

Ardnazil P>!

Paprikás egyet gondolt! Végre olyat, ami hasonlított az okoshoz. A szorongattatás nagy pedagógus.

84. oldal Magyar Helikon, 1974

Arianrhod P>!

Mert hát beszélnek Hódmezőről és Bölényesről és Farkasaszóról, és senki sem látott ott soha egy fia hódot vagy bölényt pláne!…

Arianrhod P>!

Hiába, hiába, hiába! A nyúl eltűnt, mint a bábabukta az ég aljáról. Volt, nincs!

5 hozzászólás
ppeva P>!

A völgynek a fenekét kivált fölverte laboda, fagyalbokor, iszalagos hecsepecs-cserje.

1. oldal

Arianrhod P>!

Mindössze a hintó kocsisa mondta hátra a grófkisasszonynak, a régifajta cseléd bizalmasságával:
– Hű, e nem jó, méltósága! Nyúl utunkba keresztbe! Erre így tesznek: ide köpök, oda köpök, Krisztina-babona, büdös a fokhagyma! Akkor mindentől szűnik a rontás!

3 hozzászólás
ppeva P>!

Aj! Be finom-finom étek is lehet egy ilyen nyúlpaprikás! Már a párája is milyen andalító! Hát még az íze?
Bizony, Gazsi, ahogy néha szemét behunyva a nyúlpaprikásról ábrándozott, majdnem hajlandó volt azt a pillanatot, amikor a nyúlpaprikáshoz hozzájut, olyasfélének tartani, mint a lelki üdv. Amiről oly sokat hallott, a templom leghátsóbb zugában kucorogva, a paptól. Ennyire áhított Gazsi a nyúlpaprikásra.

ppeva P>!

Szóval, a nyúl-életbölcsesség sem különb más életbölcsességnél. A helyes alkalmazása dönti el, hogy érjen-e valamit vagy sem? Sőt, az alább következőkben eklatánsul az dokumentálódik, hogy okosabb lehet az életszabály elhanyagolása, mint az okos betartása.


Hasonló könyvek címkék alapján

Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő
Fekete István: Lutra
Reviczky Gyula: Apai örökség
Gyulai Pál: Egy régi udvarház utolsó gazdája
Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
Babits Mihály: Halálfiai
Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival
Gion Nándor: Virágos katona
Szabó Magda: Az ajtó
Földes Jolán: A halászó macska uccája