Vége ​a mesének (Korongvilág 12.) (Boszorkányok 3.) 146 csillagozás

Terry Pratchett: Vége a mesének Terry Pratchett: Vége a mesének

KÖNNYŰ FELADATNAK TŰNT… ELVÉGRE MENNYIRE NEHÉZ LEHET AZT ELINTÉZNI, HOGY A SZOLGÁLÓLÁNYT NE VEGYE NŐÜL A HERCEG?

Azonban az ezúttal a messzi Genuvába utazó három boszorkány – Wiharvész Anyó, Ogg Nagyi és Póré Magrat – esetében a dolgok sosem egyszerűek…

A szolgálólányok sorsa az, hogy feleségül kell menniük a herceghez. Erről szól az életük. A boldog véget nem lehet feltartóztatni.

Legalábbis nem lehetett – mostanáig…

Eredeti mű: Terry Pratchett: Witches Abroad

Eredeti megjelenés éve: 1991

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Osiris Könyvek

>!
Delta Vision, Budapest, 2011
350 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155161087 · Fordította: Farkas Veronika
>!
Cherubion, Debrecen, 2003
282 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639346926 · Fordította: Sohár Anikó

Kapcsolódó zóna

!

Korongvilág

195 tag · 222 karc · Utolsó karc: 2019. augusztus 3., 22:41 · Bővebben


Enciklopédia 14

Szereplők népszerűség szerint

Wiharvész Eszmeralda (Anyó) · Ogg Gitta (Nagyi) · Hobó · Póré Magrat · Nagy A’Tuin · Lilith de Tempete-Sinistre · Ogg Jásón

Helyszínek népszerűség szerint

Korongvilág


Kedvencelte 33

Most olvassa 4

Várólistára tette 35

Kívánságlistára tette 33


Kiemelt értékelések

>!
Rodwin
Terry Pratchett: Vége a mesének

Egyszer volt, hol nem volt, a három kismalacon, és Piroskán, de még Kostetőn is túl. Pipőnek biza nem szabad hozzámennie a herceghez!
Így szólott a jóslat, amit Üregi Desiderata tündérkeresztanya bízott az utódjára, Póré Magratra.
Így hát kedvenc boszorkányainknak, Ogg Nagyinak, és Wiharvész Anyónak adott volt, egy újabb küldetés, amelyben szem nem marad szárazon. A három kotnyeles boszorkány rögtön seprűre is pattant, de előtte még jól megfuttatták azokat, mert nem úgy van ám az, hogy első berúgásra menetkész. A halandó boszorkány nem bízhat a törpékben, nem képesek még mindig normális seprűket csinálni.
Biztonság kedvéért azért vitték Hobót is, a tíz danos szuper macskát.
Mert ugye hallottál már Hobóról, a Korongvilág vérmacskájáról?
Innen indul a történetünk, és Sir Pratchett fergetegeset alkotott. Mesékben kalandozhatunk egy nagyot.
A színpadon lesz Csipke a rózsa, Farkas Piroska, kismalacból mindjárt három. Pipőke és a tökök, és persze egerek, de lesz itt béka, és király is. Tündérkeresztanyából mindjárt kettő, és tiszteletét teszi Halál úr is.
Szóval minden adott egy remek kis mókára, de ne tömeg közlekedve olvassátok, én nagyon sokat kuncogtam rajta.
Messze még a Pratchett könyvek vége, de ez kedvences lett. Ajánlom azoknak is, akik a meséket szeretik.

>!
Delta Vision, Budapest, 2011
350 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155161087 · Fordította: Farkas Veronika
12 hozzászólás
>!
ViraMors P
Terry Pratchett: Vége a mesének

Volt egyszer, hol nem volt…
… a Kostetőn innen, a Sto-síkságon túl…

… élt egyszer egy boszorkány, Üregi Desiderata, aki nem csak boszorkány volt, de tündérkeresztanya is. Benne járt már a korban, rég megvakult, csak a harmadik szemének köszönhette, hogy mégis látott, mert a jövő és a múlt helyett megtanulta a jelent fürkészni. Végül aztán ő is – mint mindenki más –, meghalt, és a tündérkeresztanyaságot kissé tökös pálcájával egy fiatalabb boszorkányra, Póré Magratra hagyta, egy feladattal együtt: „Pipőnek szombaton NEMM szabad hozzámennie a hercekhez.

Így hát a három kotnyeles, megállíthatatlan boszorkány, Wiharvész Anyó, Ogg Nagyi és Póré Magrat seprűre kapott (aztán csónakra, hajóra, lábbuszra, sárga köves útra), és hegyen, völgyön, mocsáron, meséken átcsörtetve nekiindult a messzi Genuvába, hogy megváltoztassák a mese végét

..csakhogy a mesék megbízhatóan működnek, és külföldre tartó boszorkányok ide vagy oda, elszánt határozottsággal tartanak a boldog spoiler befejezés felé, és akkor még nem beszéltünk egyéb szereplőkről, akik hőseink útját állnák…

Pratchett ismét zseniálist alkotott. Azon túl, hogy fogott egy maréknyi ismert mesét, és alaposan kiforgatta, majd kicsavarta őket, nagyon érdekes gondolatokat hintett el a boldogságról, a boldogság eléréséről, és arról, hogy a boldogságot nem lehet rákényszeríteni az emberekre. Ez a könyv úgy csodálatos, ahogy van, szakadtra röhögtem magam, amikor meg éppen nem, akkor tátottam a számat.
Természetesen nem maradhattak el a Halál epizódszerepei sem, mindegyik egy-egy gyöngyszem, és ezt a könyvet sem úsztuk meg egy hangyányi káosz-elmélet nélkül.

18 hozzászólás
>!
Bíró_Júlia P
Terry Pratchett: Vége a mesének

Az első olyan Pratchett-olvasásom, ahol határozottan úgy éreztem, hogy Sir Terry leginkább a saját szórakoztatására írta azt, amit, ámde örömmel veszi, ha az ember beszáll mellé röhögni. Érted, végy egy-egy rész Wiharvész Anyót spoiler, Ogg Nagyit spoiler és Póré Magratot, meg egy jókora adag számukra eladdig ismeretlen élményt pár jobb sorsra érdemes külföldivel, és hoppá, tudjátok mit, egy csipetnyi külföldi típusú mágiát; szórd meg némi némi nyelvi trollkodással, rázd össze, míg egyenletes hosszúságú, ámde más-más fűszerezésű epizódok sorává áll össze, ééés vólá!, ahogy a külföldeken mondják.
Egyébként először éreztem azt is, hogy angolul több lehet benne a poén – Anyó viccére bánatomban rá is kerestem, annyira gyökértelenül és magányosan nézegette a cipőorrát a magyar változat. Mondjuk megérte, így már tényleg vicces. spoiler A mélyben rejlő üzenet ezúttal nincs olyan mélyen, meg nem is annyira rejtőzködő, ugyanakkor rendben van, meg különben is az a lényeg, hányféleképpen lehet megszíva milyen izgalmakkal szembesülnek a kedvenc boszorkányaink a messzi földeken, és például spoiler .
Pratchett-strandkönyv, hogy ne csak a buszon meg a munkahelyen próbáljunk csendben és kulturáltan vinnyogni.

2 hozzászólás
>!
Hollóhát
Terry Pratchett: Vége a mesének

Oda vagyok ezekért a boszorkányokért! Az összesért. Még azért is, aki csak néhány oldal vagy sor erejéig szerepelt. Szerintem ők a korongvilág legjobb arc szereplői, pedig igen erős a konkurencia.
Ráadásul külföldre kell utazniuk, tündérkeresztanyás teendők miatt. Merthogy valaki életre kelti a meséket. És Hatalomra tör. Wiharvész Anyót pedig nem olyan fából faragták, hogy annyiban hagyja a dolgokat…

1 hozzászólás
>!
Bogas P
Terry Pratchett: Vége a mesének

A manóba, ez bizony egyszerre vicces és szomorkás. Ahogyan szeretem.

>!
Szirmocska
Terry Pratchett: Vége a mesének

Hozzá a szokásos magas színvonalat, csak most a meséket veszi górcső alá. És a kedvenc szereplőimmel. Még ilyen lökött boszorkányokat. És még a Halál is feltűnt időnként. :)) Tegnap kaptam is jócskán szemrehányó tekinteteket, de hát ezen egyszerűen nem lehet visszafogottan, csendesen nevetgélni. Ezen hangosan röhögni kell! :D
Igazából az egészet idézőjelbe kéne tenni és beidézni, annyira jó :)

8 hozzászólás
>!
mohapapa I
Terry Pratchett: Vége a mesének

HA MÁR PRATCHETT
Egy időben valamiért azt gondoltam, tudatlanul, információhiányosan, hogy Terry Pratchett egy tucat-fantasy író, a fantasy sablonjaival, sablon-alakjaival, szokásos történeteivel. Már nem is tudom, hol, mikor, minek hatására következett be a változás. Azt tudom, hogy A mágia színe volt az első könyv, amit olvastam tőle. Nem volt elementáris vagy sorsfordító élmény, de valamit elkaptam a Pratchett-fílingből. Négy dolog egyértelműen lejött belőle: Pratchett írásain lehet jókt röhögni, a történet csak felszín a számára, mert van mondanivalója, marhára figyelni kell, amikor az ember olvassa és hogy nem semmi fantáziája van.

AHOGY PRATCHETT ÍR
Azt írtam, marhára figyelni kell, hogy az ember kövesse az asszociációit, hasonlatait, a gondolatmenetét. Ez annyira igaz, hogy úgy vettem észre, nem mindegy melyik fordítását olvassa az ember fia/lánya. Ugyan sajnos nem tudok angolul, de volt olyan, hogy egy Hamlet-idézetet benézett a fordító, és ezzel teljesen gallyra is vágta Pretchett ahhoz fűződő hatalmas poénját. Csak azért vettem észre, mert ismertem a Hamlet-szöveget. Én akkor a rossz Pretchett-fordítást olvastam, ezért megnéztem egy másikban: ott teljesen ült a szöveg. Nem szoktam ingyen reklámozni, és pénzt még senki nem ajánlott fel érte, de most megteszem: hacsak egy mód van rá, akkor a Delta Vision Pratchett-kiadásait érdemes olvasni, úgy fest, újrafordítottak minden könyvet. Pratchett-hez méltón. Viszont ezáltal nem tudom, hány szöveg maradt zavaros, hány gondolat, poén sikkadt el, ha csak a régebbi fordítások álltak a rendelkezésemre. Lehet, hogy ezért nem jött be igazán A mágia színe sem? Tény, hogy olvastam ennek az ellenkezőjét is. Mármint, hogy volt vannak, s vannak bizonyára többen, akik a régi fordításokat jobban díjazzák, különös tekintettel a z új fordítások beszélő neveire.

Na, és akkor kimondom! Ki én, ha a fene fenét eszik is, mert itt a helye: Pratchettben néha azt nem szeretem, hogy piszok komplikáltan fogalmaz, rohadtul kell figyelni, mi a francot is akar mondani, és azért is, hogyy ne szakadjon meg az asszociációi lánca. (Isteni szerencsém, hogy van nekem egy Ofi nevű barátom, akinek a kommunikációja kísértetiesen hasonlít Pratchett-ére, csak győzzek figyelni. De komolyan volt olyan, hogy olvastam egy e-mail-jét (mármint nem Pratchett-ét, hanem Ofiét, és miközben minden sorát élveztem, halvány lila űrgyűrűfüttyöm nem volt, mit is akar mondani. A stílus, ugye, maga az ember. És itt kell kimondanom, mert ha már ilyen kis bitang őszinte vagyok, akkor kimondom én ezt is: imádom, hogy Pratchett szövegeire ennyire kell figyelni, hogy ne szakadjon meg az asszociációk sora, és irgalmatlanul bírom a komplikált, de pazarul komplikált megfogalmazásait is.

PRATCHETT VILÁGA ÉS ABBAN EZ A KÖNYV
Pratchett gyakorlatilag és nagyjából egy általa kitalált világba helyezi el az összes történetét: ez a Korongvilág. Korong, mert a teljesen lapos világot a Nagy A'Tuin teknősbéka hátán álló négy elefánt tartja. A Korongvilág kötetei nem összefüggők, vannak ugyan visszatérő szereplők, van csekély számú visszautalás a régebbi történetekre, de voltaképpen bármikor bármelyik kötet kézbe vehető, nem lesz érthetetlen. Még akkor sem, ha a Korongvilág-sorozat alsorozatokra bontható, és az alsorozatok szereplői jobbára visszatérő figurák. De még ez sem tökéletesen konzekvens. Szóval Pratchett könyvei szabadon olvashatók, bármelyikhez is fér hozzá a szerencsés olvasó, nem szabad hagyni, hogy reménytelenségbe süllyedjen: olvassa!

Ez a Vége a mesének című kötet a Boszorkányok-alsorozat harmadik története. (Az értékelés alatt elhelyeztem két linket. Az első többek között arról szól, az egyes kötetekben milyen témákkal foglalkozott Pratchett, a második pedig egy javasolt olvasási sorrend.) A Boszorkányok-alsorozatnak (meglepő fordulat következik) azért ez a címe, mert három boszorkány az egyes könyvek főszereplője: Wiharvész Anyó, Ogg Nagyi és Póré Magrat, az ifjú, még gyakorolgató boszi. Anyó és Nagyi folyton-folyt csesztetik egymást, Magrat és Anyó ki nem állhatják a másikat, s ha Nagyi dalra fakad, Anyó és Magrat versenyben csendesítik őt.

Jelen részben Magrat megörökli a tündérkeresztanyaságot egy meghalt boszorkánytól. Magrat tapasztalatlan, ismerethiányos, tudatlan, és voltaképpen senki sem érti, miért övé a feladat? A meghalt boszi rögtön meg is bízza egy feladattal: nem szabad, hogy Pipő férjzhez menjen. Ezt kell Magratnak mindenáron megakadályoznia. Ehhez rögtön útra is kell kelnie Genuvába. Nagyi és Anyó persze nem hagyják magára a fiatal teremtést. Főleg, mert mindkettőjük csőrét nagyon csípi, hogy miért pont ő, és főleg miért övé az elhunyt varázspálcája?

A könyv háromnegyede a három boszi útjának a bemutatása Genuvába, a negyedik negyed pedig a végső harc. De, á, nem ám csak úgy ukkmukkfukk, tök kiszámíthatón!

Persze a végső harc kibontakozása már az út során elkezdődik, szépen, ízlésesen, finoman adagolva felvezetve. Magratnak fogalma nincsen, mi történik körülötte, de Anyó és Nagyi számára egyre tisztább a kép: valaki mindenáron integrálni akarja a valóságba a meséket, de jobbára csüggesztő vagy éppen kegyetlen félmunkát végez. És egyre világosabb, hogy a székhelye Genuva, a fő célpontja pedig Pipő, akit, ha a fene fenét eszik is, meg kell menteni!

Ám mire idáig eljutunk bejárunk néhány mesét (amikből valahogy hiányérzetem volt, több az sokkal több lett volna hiányérzet nélkül), végighallgatjuk a boszik permanens perlekedését.

„HAPPY END NINCS?”
A könyv tipikus Prathchett-könyv. Ha akarom egy szimpla, röhögős fantasy. Ha akarom, kicsit több, ha akarom, sokkal több. Pratchett nem egy könyve valami másnak a parafrázisa, továbbgondolása, hol Shakespeare-nek, hol Az operaház fantomjának, hol ennek, hol annak. Ez a könyv a meséké.

Amikről itt olvashatsz tovább. Meg persze Pratchett-nek erről a könyvéről.
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/2019/04/30/terry_pratch…

>!
amnaen
Terry Pratchett: Vége a mesének

ezzel a könyvvel újra bebizonyosodott számomra, hogy ájlavprecsett.

tündérkeresztanya-küldetés külörszágokba, seprűháton. már ez meggyőzött. aztán jöttek az életre kelt-kifordított mesék, meg az okos gondolatok (az vagy-e aminek látszol, vagy annak látszol ami belül vagy?). és hát Csöves… lehet szerelmesnek lenni egy kitalált macskába? ó.

Wroowwwwl!

>!
Fermin
Terry Pratchett: Vége a mesének

Természetesen öt csillag. Imádtam a boszikat, meg a mesét, aminek vége lett, sajnos. Volt itt minden, Csipkerózsika, Piroska és a farkas, Hamupipőke… móka, kacagás (részemről biztosan). A boszik jobbnál-jobb kalandokba bonyolódtak, Ogg Ángyit, és Mállotviksz Nénét – akinek elvei vannak – különösen megszerettem. Eddig ez a könyv tetszett legjobban a boszorkányos alsorozatból.

>!
encus625 P
Terry Pratchett: Vége a mesének

Életem első Terry Pratchett könyv volt ez, pedig én már párszor megfogadtam, hogy én bizony ettől az írótól semmit… Aztán az Egri Könyvklub legutóbb úgy döntött @_Amalia javaslatára, hogy olvassunk TP-t. Azt hiszem nem bántam meg végül. :)
Nehezen hangolódtam a történetre, nagyon viszolyogtam tőle, de aztán teljesen magába szippantott. Tetszett a 3 boszi, főleg Ogg Ángyit kedveltem meg macskástul. Nagyon érdekesen szövődnek a mese szálai, időnként képtelenebbnél képtelenebb módon botlunk újabb mesehősbe vagy meseelembe. Persze minden jó, ha a vége jó! :)

>!
Cherubion, Debrecen, 2003
282 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639346926 · Fordította: Sohár Anikó

Népszerű idézetek

>!
krlany I+SMP

– Nézzétek – szólalt meg Magrat kétségbeesve –, miért ne mennék egyedül?
– Mer' semmi tapasztalatod a tündérkeresztanyaságban – válaszolta Mállotviksz Néne.
Ez még Magrat nagyvonalú lelkének is sok volt.
– Hát, nektek se – felelte.
– Ez igaz – látta be Néne. – De a fő … a fő az … az a lényeg, hogy mi sokkal régebb óta vagyunk tapasztalatlanok, mint te.
– Rengeteg tapasztalatunk van a tapasztalatlanságban – nyilatkozta boldogan Ogg Ángyi.
– S ez az, ami mindig számít – bólogatott Néne.

36. oldal

3 hozzászólás
>!
Rodwin

– Elképzelni sem tudom, miért tesznek a nèpek láthatatlan rúnákat az ajtóikra. Úgy értem, ha fizet az ember egy varázslónak a láthatatlan rúnákért, honnan tudja, hogy megérte-e az árát?
Majd hallotta, amint Anyó azt feleli:
– Ez nem gond. Ha az ember nem látja őket, akkor tudja, hogy tisztességes láthatatlan rúnákat kapott.

68. oldal (Delta Vision, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: rúna
>!
Maya 

Vámpírok visszatértek már a halálból, a sírjukból és a kriptájukból, de macskából még soha.

100. oldal (Delta Vision, 2011)

>!
Melani

Három férjet temetett el, akikből legalább kettő már halott volt.

20. oldal (Delta Vision, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: Lilith de Tempete-Sinistre
>!
ViraMors P

    – Sárga téglák – jegyezte meg Nagyi. – Ki hallott már olyan útról, amit sárga téglákkal raktak ki?

168. oldal (Delta Vision, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: Ogg Gitta (Nagyi)
>!
Hippoforaccus

Soha ne bízz a narancsszín szemöldökű kutyákban!

13. oldal (Delta Vision, 2011)

1 hozzászólás
>!
ViraMors P

– Már vagy tucatszor láttam – jelentette ki.
– Nem is – ellenkezett Anyó.
– Legalább egyszer – felelte Nagyi minden szégyenérzet nélkül. – És több tucatszor hallottam erről. Mint mindenki. Falusi legenda, mint már mondtam. Mindenki hallott már arról, hogy ez történt az unokatestvérünk barátnőjének a szomszédjának a falujában…

2 hozzászólás
>!
amnaen

Csöves lehetett az egyetlen macska, aki képes volt gúnyosan vihogni dorombolás közben.

Kapcsolódó szócikkek: Hobó
>!
Szirmocska

Anyó a felkelő napot nézte, ami kezdett áthatolni a ködön.
– A jó és a rossz elég trükkös – felelte. – Én nem tudom biztosan, ki hol áll. Lehet, hogy az számít, merre néz az ember.

349. oldal

>!
ViraMors P

Ez a mese a mesékről szól.
Vagy arról, hogy mit is jelent igazából tündérkeresztanyának lenni.

11. oldal


A sorozat következő kötete

Korongvilág sorozat · Összehasonlítás
Boszorkányok sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Mark Lawrence: Tövisek Hercege
Gareth Roberts – Douglas Adams: Shada
Robert Paul Weston: Szörnyen Titkos Részleg
Charles Stross: Pokoli archívum / A Betontehén-akció
David Almond: Szárnyak titka
David Almond: Skellig
Eva Ibbotson: Melyik boszorka?
Neal Stephenson – Nicole Galland: A D.O.D.O. felemelkedése és bukása
J. Goldenlane: A Szélhámos és a Varázsló
Karen Chance: A hajnal átka