Korongvilág-regényt olvasni mindig élmény, különösen a Vadkanapót karácsonykor, melynek témája egyébként is az ünnepről, a szeretetről, a csodákról és a hitről, valamint az életről, annak egyediségéről, teljességre törekvéséről szól.
A Vadkanapó eltűnik, és helyét a Halál veszi át, miközben unokája Zsuzsa elkezd kutakodni, hogy mi is állhat az egyre furcsább események hátterében. És ennél többet nem is kell a sztoriról tudni, ugyanis maga a cselekmény is nagyon érdekes, és bár sok szál furcsa, sőt mi több feleslegesnek tűnhet benne, de a végére minden a helyére kerül, értelmet nyer, és egy nagyon mélyen szántó, a szerzőtől megszokott bölcsességgel, éleslátással, humorral átszőtt mesét kapunk eredményül.
A megszokott nagyszerű főbb karakterek mellett feltűnnek emlékezetes mellékalakok is, akik alapos háttértörténettel alkotott meg az író, mindenki motivációja világos, és a történethez szervesen illeszkedő. Érdekes (és ezt csak most fedeztem fel), hogy Pratchett gyakran indít egy-egy jelenetet valamelyik karaktere nézőpontjából, és onnan bontja ki magát a helyzetet, az ő szemén keresztül „ismerjük fel” a helyszínt, ahol épp járunk vagy kapcsolódunk vissza egy korábban elejtett történetszálhoz. Olyan ez, mint amikor a filmeknél egy szereplő szemszögéből zoomol ki a kamera, és csak aztán látjuk, hogy mi is történik éppen, és ez csak fokozza az izgatott várakozást.
Úgy érzem, kicsit rosszul kezdtem hozzá a regényhez, mert időhiány miatt csupán 10-15 oldalt tudtam egyszerre olvasni, miközben Pratchett több érdekes történetszálat vezet be, futtat párhozamosan, apró nyomokat hint el a mese közben, melyek később még fontosak lehetnek. Ehelyett érdemes teljesen belehelyezkedni sajátos hangulatú világába, hosszú órákat tölteni együtt a szereplőkkel, a történettel, hogy a hangulat szinte beleivódjon a bőrünkbe, közösen éljük át az eseményeket. Utóbbiak még azért is fontosak, mert sok minden röviden, utalás szintjén kerül csak elő, sőt egyes szereplők sokáig nem lépnek újra színre, így velem előfordult, hogy el is felejtettem, mi történt 30-40 oldallal korábban.
Azt hiszem, hogy a pontozásomban most megjelenik a regény aktualitása, az olvasás időpontja, mely sokat adott hozzá a történethez, annak hangulatához, de épp ezért örülök neki, hogy most olvastam. Nagy élmény volt!