Unseen ​Academicals (Discworld 37.) (Wizards 8.) 19 csillagozás

Terry Pratchett: Unseen Academicals Terry Pratchett: Unseen Academicals Terry Pratchett: Unseen Academicals Terry Pratchett: Unseen Academicals

Football has come to the ancient city of Ankh-Morpork – not the old fashioned, grubby pushing and shoving, but the new, fast football with pointy hats for goalposts and balls that go gloing when you drop them. And now, the wizards of Unseen University must win a football match, without using magic, so they're in the mood for trying everything else. The prospect of the Big Match draws in a street urchin with a wonderful talent for kicking a tin can, a maker of jolly good pies, a dim but beautiful young woman, who might just turn out to be the greatest fashion model there has ever been, and the mysterious Mr Nutt (and no one knows anything much about Mr Nutt, not even Mr Nutt, which worries him, too). As the match approaches, four lives are entangled and changed forever. Because the thing about football – the important thing about football – is that it is not just about football. Here we go! Here we go! Here we go!

Eredeti megjelenés éve: 2009

A következő kiadói sorozatban jelent meg: The Discworld Collector's Library angol

>!
Doubleday, London, 2018
540 oldal · keménytáblás · ISBN: 9780857525932
>!
Corgi, London, 2010
540 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780552153379

Kapcsolódó zóna

!

Korongvilág

212 tag · 226 karc · Utolsó karc: 2023. július 27., 17:37 · Bővebben


Most olvassa 1

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

Noro P>!
Terry Pratchett: Unseen Academicals

A futball és én bármely tetszőleges koordinátarendszerben a két, egymástól legtávolabb eső pólust képviseljük. De Pratchett rámutat, hogy a tömegsportban* nem a sport a lényeg, hanem a tömeg. Ez a regény pedig a tömeget mutatja be: a Korongvilág átlagembereit, akiknek maximum annyi közük van a kalandokhoz és varázslathoz, hogy pitét sütnek a Láthatatlan Egyetem konyháján.
A sok, remekül megrajzolt figura közül kettőt emelnék ki. Az egyik Nutt, a goblin. Azt tudni kell, hogy a fantasy irodalom történetében valószínűleg nincs még egy olyan mostoha sorsú lény, mint a goblinoké. Ha egy világban vannak goblinok, akkor azok szívnak, mint a torkosborz. Még az olyanokban is, ahol a “törpök jók, trollok gonoszak” sztereotípiákat már régen elfelejtették. Sir Terry szerintem arra jött rá, hogy a goblin ezen a ponton már szimbólum: az elnyomott és alsóbbrendűnek tekintett népek szimbóluma. Az ő goblinja persze rendkívül művelt, intelligens, megbízható és barátságos – na de egy rakás pozitív emberi tulajdonság nem feltétlenül nyom sokat a latban, ha szürke a bőröd és nagyok a karmaid.
A másik kedvencem egy szimpla comic relief karakter, Dr. Hix, az Egyetem nekro posztmortem kommunikációs tanszékvezetője. Jó látni, hogy még ezekben a kései, gondolkodásra késztető Korongvilág könyvekben is van hely egy kis öncélú bohóckodásra.

* Nem tudom, hogy a valódi futball tömegsport-e vagy nem. Vagy hogy mit jelent a “tömegsport” kifejezés egyáltalán. De a tradicionális ankh-morporki foot-the-ball egészen bizonyosan tömegsport, mert az egész összeverődött nézőtömeg részt vesz benne. Vagy legalábbis az a részük, amely elég közel tudja magát verekedni a pályához.

1 hozzászólás
Hanna IP>!
Terry Pratchett: Unseen Academicals

Pratchett utóbbi regényeiben rendre és egyre nyíltabban felbukkan a rasszizmus illetve a domináns kultúra nyitottságának és zártságának kérdése. A Snuffban ezt már túlbeszéltnek éreztem, itt azonban eltalálta az arányokat a csodálatos humor, az újabb kifigurázott kulturális elem (ezúttal a foci), az ismert szereplők (a varázslók) és az újabbak között. Utóbbiak nagyon jól működnek: Trev, az egyszerű fiú, akiből egészen váratlanul tör elő a lélek nemessége (és a fociérzék); Juliet, a gyönyörű és butácska lány, aki nemcsak a maga álmát valósíthatja meg,de másoknak is eladja az álmot; Glenda, a gyakorlatias szakácsnő és Nutt, a túlművelt gyertyaöntő, aki mindenáron értékes akar lenni, mert különben… baj lesz.

Sok szereplő, sok kis történet, de a legerősebb Nutté. Fajirtás, rasszizmus, emberi gonoszság, fajtól független nemesség, a kedvesség ereje, az igazság természete… ezek a témák mind bele vannak dolgozva ennek a kis lénynek a történetébe, aki a származása terhét cipelve a hátán próbál úgy élni, hogy több, jobb lehessen egy olyan világban, ami Pratchett szavaival élve olyan, mint egy rákokkal teli hordó: a rákok nyüzsögnek, de sosem másznak ki a hordóból, mert amint az egyik elindulna, a többi lerántja az ollójával és rátapos.

Azt szeretem Pratchettben, hogy veszedelmesen szellemes. Szórakoztat. Megnevettet. Aztán jön egy mondat, ami az abszurd szereplők és helyzet dacára is olyannyira igaz, hogy az embernek elakad a lélegzete. Az a fajta igazság ez, ami belevág az emberbe és ott marad a nyoma. És jól is teszi, mert kellemetlen és kényelmetlen igazságok is akadnak köztük (nemcsak selyempapucsos igazságok, de szöges bakancsosak is), és ezekről beszélni kell.

Még egy humoros fantasyben is. Sőt, talán épp a bohóc tudja legjobban megmutatni azt. Belegondoltam a könyvet olvasva, milyen sok az olyan fantasy, amelyben fajok között feszül szörnyű ellentét, és hogy milyen gyakran jön egy hős, aki elfogadtatja magát és mondjuk emberként helytáll az elfek/törpék/vámpírok között. De csak mint egyén. A fajok továbbra sem közelednek egymáshoz, a fantasy világokba épített rasszizmus érintetlen marad. Pratchett itt továbbmegy, és úgy ledózerolja a határokat, hogy azokon nem csupán egy kivételes személy tud átslisszolni, hanem valódi társadalmi változásokra is van remény. És ez nem csak Nutt érdeme, hanem mindenkié, aki képes azt mondani a másiknak, származásra, fajra való tekintet nélkül: van benned érték.

Van a könyv végén egy párbeszéd, amikor Nuttnak felajánlják, hogy menjen vissza a népéhez és tanítsa meg őket civilizáltan élni, ő pedig visszakérdez: „és az emberekhez kit fognak küldeni?”

Hát, például Pratchettet az ő csodálatos szavaival és igazságaival.

Daniel_Cserhalmi IP>!
Terry Pratchett: Unseen Academicals

Ez az utolsó regény a Varázslók/Széltoló sorozatból, és hát volt bizonyos hiányérzetem ezzel kapcsolatban. Önmagában a stílus, a történet, a karakterek mind ugyanolyanok, ahogy azt már megszokhatta az olvasó az előző 36 regényen keresztül. Pont olyan vicces, mint mindig, és pont annyira figurázza ki a valóságot, mint mindig. A probléma számomra az volt, hogy a fókusz nem a focin volt (ez önmagában nem baj), de sajnos nem is a varázslókon. A korábbi regényekben egyrészt benne volt Széltoló, aki köré épült a cselekmény, aztán a varázslók felzárkóztak mellé, ahogy az Utolsó kontinensben is történt. A varázslók világa tökéletesen tart görbe tükröt az egyetemi élet elé, és bár a fenti regény messze nem volt tökéletes, de valóban a varázslókról szólt. Most, annak ellenére, hogy a focimeccsnek ők a főszereplői, de ezen kívül a többi szereplő köré szőtt szál sokkal több oldalon terjeszkedik, és bár az sem rossz…szóval ezt értem az alatt, hogy kicsit elcsúszott a fókusz. Széltoló néha felbukkan, épp csak megjelenik, de ennyi, és nem több. Szóval nem rossz ez, ahogy egyik Korongvilág regény sem rossz, de mégsem a legjobb, bár nem érződik rajta, hogy a szerző ekkor már Alzheimerrel küzdött, de azért biztos ez is befolyásolta az írást. Remélem előbb-utóbb magyarul is megjelenik.

silex>!
Terry Pratchett: Unseen Academicals

Valahol az eleje környékén van egy nagyon rémisztő pillanat. Randomszóvicc, jó alaposan beleeröltetve a dologba. De aztán elmúlik, és jön az, amitől Pratchett zseniális. Kiváló karakterek, a mellékszereplők is teljesen kidolgozva, egyedi világkép. És hát szexjelenet két és fél mondatban? Nálam nyert.

1 hozzászólás
Aerandir>!
Terry Pratchett: Unseen Academicals

Nem szeretem a focit. Szerencse, hogy ez a könyv nem is a fociról szól. Illetve, persze, a fociról szól, minden oldal tele van focival, de az csak álca. Sokkal mélyebb, fontosabb, komolyabb, sötétebb témákról ír a mester, szóba kerül a rasszizmus, népirtás, civilizáció, a különböző származású emberek értékének kérdése.
A szokásosan vicces történet folyamában néhol fel-felbukkan egy kegyetlen, fájó szívbemarkoló jelenet. Csak, hogy lássa a kedves olvasó, hogy néhány órányi szórakoztatásnál sokkal többet akar ez a könyv.
Mint ahogy valaki már kifejtette, a könyv legnagyobb mondata: "And who would you send to teach the humans?” Mert el kellene már végre fogadnunk, hogy mindenki ugyanúgy tanításra szorul, egyetlen ember, népcsoport, közösség sem mondhatja, hogy „Mi civilizáltak, jók, okosak vagyunk, mindenki más kevésbé értékes, majd mi megtanítjuk nekik, hogy mi a helyes.”

medvemacs>!
Terry Pratchett: Unseen Academicals

A foci csak ürügy – a téma újra az emberi természet. És megint sokat nevettem (is). Köszönöm!

ChEebor>!
Terry Pratchett: Unseen Academicals

A könyv lényege nem a foci, hanem szokás szerint az ember maga. Ennek megfelelően a sport csak amolyan központi téma, de egyáltalán nem éreztem, hogy nagyon fókuszba került volna, sokkal inkább a karakterek életét vizsgálhatjuk meg. Bár a téma komolyabb, azért rengeteg humor került ebbe is, ahogy azt Pratchett könyveitől elvárhatjuk.

ujhelyiz P>!
Terry Pratchett: Unseen Academicals

Nem a legjobb Pratchett-regény, de szórakoztató. Foci, szurkolás, értékek, és természetesen a varázslók. Megtudjuk, hogyan kell megváltoztatni a sportot úgy, hogy közben a szurkolók is alkalmazkodjanak; megtudjuk, milyen a létező legjobb focilabda, és mik az ember (humanoid :) ) értékei. Illetve találkozunk a Korongvilág első divatmodelljével is.

A késői Korongvilág regényekhez hasonlóan erősen filozofikus – meg vagyok győződve róla, hogy az író azt írta le Vetinari kapcsán, hogy szerinte mit kell egy jó vezetőnek csinálnia; és az eredménnyel sok szempontból egyet is értek. És sokat beszél arról, hogy az emberek hogyan kezelik a „másságot”. Szerencsére mindezek mellé rengeteg poént is adagol, így azért fogyasztható marad. És ez az, ami miatt átírom a korábbi értékelésem, ugyanis most újraolvasva azért sokkal pozitívabb lett a véleményem, mint ami eredetileg szerepelt benne.

Mindennek ellenére a befejezés kissé összecsapott – például a Divatmodell szál igazából sehova sem jutott el, noha a történet szempontjából is lényeges elemeket hozott be; valamint a nagy összecsapás is kissé vázlatos lett a végére. Ez tipikusan az a könyv, amiből vagy témákat kell lehúzni, vagy még hozzáírni, hogy rendesen ki legyen fejtve.

A könyv összességében szórakoztató; de ha ez az első Korongvilágregényem (a Thuddal kezdtem, amikor még az volt a legújabb), minden valószínűség szerint nem leszek akkora rajongója a sorozatnak, mint így.

>!
Corgi, London, 2010
540 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780552153379
takiko>!
Terry Pratchett: Unseen Academicals

Nem emlékszem, hogy valaha 4 csillagnál kevesebbet adtam egy TP könyvre, de ez… nagyon szenvedős volt. Túlnyújtott, kiszámítható történet, a hősök (talán Nuttot kivéve) unalmasak, a csúcspont pedig… semmilyen volt. Ha száz oldallal rövidebb lenne, talán jobban tetszett volna.


Népszerű idézetek

Hanna IP>!

“I would like you to teach them civilised behaviour," said Ladyship coldly.
He appeared to consider this. „Yes of course, I think that would be quite possible,” he said. "And who would you send to teach the humans?”

Noro P>!

Juliet’s version of cleanliness was next to godliness, which was to say it was erratic, past all understanding and was seldom seen.

pdaniel>!

Glenda enjoyed her job. She didn’t have a career; they were for people who could not hold down jobs.

pdaniel>!

Don’t be smart. Smart is only a polished version of dumb. Try intelligence. It will surely see you through.

leventesan>!

And that's when I first learned about evil. It is built in to the very nature of the universe. Every world spins in pain. If there is any kind of supreme being, I told myself, it is up to all of us to become his moral superior.

2 hozzászólás
pdaniel>!

‘The female mind is certainly a devious one, my lord.’
Vetinari looked at his secretary in surprise. ‘Well, of course it is. It has to deal with the male one.

Noro P>!

There is a phrase ‘neither flesh nor fowl nor good red herring’. This thing was all of them, plus some other bits of beasts unknown to science or nightmare or even kebab.

Noro P>!

‘It’s hard to hate people who are a long way away. You forget how dreadful they are. But you see a neighbour’s warts every day.’

Noro P>!

‘Oh, you know the sort of thing if you read the papers a lot,’ said Ponder. ‘I seriously think they think that it’s their job to calm people down by first of all explaining why they should be overexcited and very worried.’

silex>!

it does not matter whether you win or lose as long as you score the most goals.

330. oldal


A sorozat következő kötete

Discworld sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Jasper Fforde: Lost in a Good Book
Neil Gaiman: Anansi Boys
Jane Austen – Seth Grahame-Smith: Pride and Prejudice and Zombies
Kresley Cole: Wicked Deeds on a Winter's Night
T. J. Klune: Wolfsong
Karen Chance: Hunt the Moon
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Black Flag
Mark Lawrence: Prince of Fools
Richard Kadrey: The Wrong Dead Guy
Charles Stross: The Delirium Brief