The ​Fifth Elephant (Discworld 24.) (City Watch 5.) 87% 21 csillagozás

Pratchettel szemben kritikát gyakorolni elsősorban azért értelmetlen, mert a jelek szerint még egy számlát is képes lenne úgy megírni, hogy az egyszerre legyen szórakoztató, filozofikus, és mulatságos. Bármi, amit megérint, irodalommá válik – ezúttal például a nyüzsgő Ankh-Morpork és Uberwald ősi és fenyegető birodalma közti feszült diplomáciai viszony, némi korongvilági nyersanyag-kereskedelemmel körítve. Nem hangzik elég izgalmasan? Ami azt illeti, van még itt sok más is, csavaros detektívregénytől kezdve szerelmi háromszögön át királydrámáig, és a gótikus horrort még csak nem is említettük. Megannyi labda a levegőben, és Pratchett úgy zsonglőrködik velük, hogy észre sem vesszük a trükköt, csak olvasunk, és közben azt kívánjuk: bár sose érne véget ez a történet. Mivel összesen immár harminchét regényt olvashatunk a Korongvilágról, a novellákat és egyebeket nem számítva, talán van rá némi esély, hogy ez így is lesz.
… Összesen fél csillagot tudok levonni a könyvtől, mégpedig Gavin kissé hiteltelen és töltelék-jellegű karaktere miatt, és ezzel extra szőrösszívű voltam.

Lenyűgöző természetességgel válik valósággá az összes létező sztereotípiánk. Törpök, vérfarkasok, vámpírok, és az őket szolgáló Igorok, mind-mind ismerősek amellett, hogy változnak is; ügyesen összevarrt kis történet, nem féloldalas.

Valahol itt kezdődik a Korongvilág megkomolyodása, ahol a gegekkel egyenrangú mondanivaló jelenik meg Pratchett műveiben. Nekem egy kicsit még átmeneti darabnak hat, sem az egyik, sem a másik téren nem sziporkázik igazán. Bár kétségtelen, hogy Sir Terry ebben a könyvben is csak önmagához képest gyenge egy kicsit.
Überwald, a törpék, vérfarkasok és Igorok otthona be akar lépni a Denevérkutya Évszázadába. De sokan vannak, akik ragaszkodnak a régi rendhez: ultraortodox törpék, kiskirálykodó vérfarkas családok… Így Lord Vetinari elküldi minden idők legrosszabb diplomatáját, őexcellenciáját Ankh hercegét (igen, igen, őt :), hogy sajátos stílusában tegyen rendet.

Egy meglepően komoly bűnügyi könyv rejtőzik a Fifth Elephant poénjai mögött. Sam Vimes nyomozó és csapatának kalandjai lebilincselő olvasmányt ígérnek, Pratchett pedig ügyesen keveri a humort a feszült thrillerrel. Mindenképp érdekes könyv, és a Korongvilág talán első igazán komoly története.

Ismét egy olyan könyv Pratchett-től, amiben minden benne van a vámpíroktól és vérfarkasoktól kezdve a klasszikus detektívregényeken, rasszizmuson és alapfokú diplomáciai oktatáson át a világháborúkig.
Természetesen a már megszokott humorral és fordulatokkal, néha vicces, néha keserű célzásokkal.

Egyre jobban megkedvelem a Watch-alsorozatot (ahogy azt Pratchett bizonyára előre eltervezte), Sam Vimes úgy növekszik a szememben, ahogy a hírneve és megbecsülése nő a Discworld-ön. Kár, hogy lassan nem marad kitüntetés, amit oda lehet neki adni…

Sok minden történt Ankh-Morporkban, mióta a Guards! Guards!-ban megismertük Sam Vimes kapitányt, ahogy fáradhatatlanul a rendet próbálja őrizni. Mostanra a Patrícius egy újabb kihívást intézett felé: legyen Ankh-Morpork nagykövete* Uberwaldban, ahonnan az Őrség megnevezett karaktereinek a fele származik, és mellesleg törpék, vérfarkasok és vámpírok együttélnek**.

Persze a rendőr, ha külföldre megy, ott is bűntényt kell megoldania, és ebben sincs hiányunk: a kötet legjobb része, ahogy Sam Vimes megérti a helyiek gondolkodásmódját, és kívülállóként viszonylag objektíven megtalálja, mivel tudna nekik a legtöbbet segíteni.

Ami meg a legerősebb eleme lett a könyvnek, a mélyebb, társadalomszervezési kérdésekről szóló állásfoglalás: mit jelent elfogadni a másikat; mit jelent erősnek lenni; hogyan viszonyulnak az emberek*** ahhoz, ha a kultúrák globálisan terjeszkednek és keverednek – mit jelent a nagyvárosban élni és az anyaországban meghalni.

És ez az, amire az ember nem számítana egy ennyire paródiának indult sorozatban, mint a Korongvilág. Nem véletlenül tartozik a kedvenc köteteim közé az amúgy is nagyon kedvelt sorozatból.

* Még ha nem is lett egyértelműen megmondva neki, hogy az ő feladata az arany gömbökkel teli tálca körbevitele a vendégek között, vagy valami más…
** Ok, utóbbiak esetén nem feltétlenül ez a legjobb kifejezés, reméljük, Reg Shoe nem olvassa ezt az élőhalott-ellenes megnyilvánulást.
*** Törpék, Igorok, vérfarkasok, stb.