Télkovács (Sajogi Stefánia 3.) (Korongvilág 35.) 50 csillagozás

Terry Pratchett: Télkovács

„ÍNNYÉ! EZ AZTÁN JÓ MURI LESZ!”
–  Rabló Bandi, a nac mac fíglik Nagy Embere

Sajogi Stefánia, az ifjú boszorkány beleveti magát egy táncba – mire váratlanul beleszeret a tél szelleme. Hópelyhekkel árasztja fel, és jégből készült koronát ajánl fel neki – ami elég hátborzongató, ugyanakkor valahol… elég király.

Stefániának innentől kezdve úgy kell táncolnia, ahogy ő fütyül. Nem változtathat a koreográfián.

De, hacsak ki nem találja, hogyan bánjon el a Télkováccsal, nem lesz többé tavasz…

A Sajogi Stefánia-sorozat harmadik kötete

Eredeti megjelenés éve: 2006

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Delta Vision, 2017
352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633952535 · Fordította: Farkas Veronika

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Wiharvész Eszmeralda (Anyó) · Sajogi Stefánia


Kedvencelte 3

Most olvassa 4

Várólistára tette 26

Kívánságlistára tette 42

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Bíró_Júlia>!
Terry Pratchett: Télkovács

Hogyan jön el a coming of age olyasvalakiért, akit eleve arra tanítanak, hogy már csak hivatalból is érettebb meg gyakorlatiasabb legyen a környéken fellelhető bárki másnál? Mert eljön, Pratchett hősei nem kortársmagyar egyetemista karakterek. Mivel Stefániáról van szó, a ballépései és a megoldásai is egyaránt mitikus méretekben szemlélendők.
A szokásos Korongvilágoknál fíglibokányit* komorabb mese a felnövekedésről, felelősségvállalásról, gondoskodásról mert valakinek ezt is meg kell csinálni, meg amazt is, mert egyszerűen kell, Pratchett boszorkányainak relatíve sok egyéb dolga van az ésszerészet mellett. Ja, meg a Tél és a Nyár románca nyomán évenként megújuló világról. spoiler Apróságok, na. Megint annyi megértéssel és szeretettel, meg alapossággal kifejtve, hogy kuncogás és alapfokú melankólia egyaránt előfordul olvasás közben. Meg ínnye, tényleg, ajde mennyi van abbúl is…

* Mármint olyan fígli bokájára kell itt gondolni, aki három másik fígli vállán áll.

ViraMors P>!
Terry Pratchett: Télkovács

Aki megváltoztatja a Mesét, még ha nem is szándékosan, azt a Mese is megváltoztatja.

Ássatok nekem egy alagutat az Alvilágba!

Az a baj, hogy a szemét be tudja csukni az ember, de az agyát nem.

Lehet, hogy néha vehetném a fáradtságot, és megfogadhatnám a saját tanácsaimat, most például azt, hogy óvatosan olvassak egy hónapon belül több Pratchettet, pláne azonos Korongvilág-alsorozatba tartozót. Nem mintha a Télkovács nem lenne jó könyv, de a múlt héten olvasott Égből szőtt kalap és a nyár végén olvasott Csip-csap népek után kicsit talán sok volt a jóból, és kicsit soknak éreztem az apró-cseprő visszautalásokat az előző két részre. Emellett csak hab a tortán, hogy Stefánia az én ízlésemnek kissé idegesítően kamaszodik, Zólyom Annagramma pedig a legirritálóbb boszorkánytanonc, akit a Korong valaha a hátán hordott.

Sajogi Stefánia tovább folytatja boszorkány tanulmányait. Mindeközben belekontárkodik a Tél és a Nyár táncába, egy boszorkánykunyhó körüli örökösödési fennforgásba, levelezik az otthoni Báró fiával, nagyjából mindenkinél szeretne mindent jobban tudni, előfordul, hogy a szokványosnál elevenebb sajtot készít és persze nincs nyugta a nac mac fígliktől.
Ismét terítéken vannak a mesék, legendákkal, mítoszokkal és romantikus történetekkel fűszerezve. Érdekes volt, ahogy kivesézte az emberek és a boszorkányok viszonyát egymáshoz és a különböző mesékhez, pletykákhoz, legendákhoz – legyen szó réges-régi történetekről, vagy a saját boszorkányunkhoz kapcsolódó friss szóbeszédről.
Feltehetően minden katasztrófába fulladt volna, ha nincs Wiharvész anyó és Ogg nagyi, hogy a megfelelő irányba terelgessék Stefániát, meg persze a nac mag fíglik, akiktől még a Halál is inkább tartaná a távolságot, de legalább is az Alvilágból legyenek kitiltva. Ők mindenképpen nagyon sokat emeltek a történeten, amire szükség volt, ha már a főszereplő éppen kamaszodik. Kiemelt plusz pont a Halál alvilági jeleneteiért és Horászért, az önálló életet élő kéksajtért!

B_Petra>!
Terry Pratchett: Télkovács

Ínnye, ínnye, szerelmes lettem !!! Rabló Bandi tudok mindent amit kell, csúnyán nézni, ajkat összeszorítani, toppantani, kart karba fűzni, jöhet a Magyarázkodás, de egy jó fajta, nem az igazság mert az unalmas. A házas élet már csak ilyen.
Ilyen a viszonyom a Korongvilággal is van ami tetszik mint ez és van ami kevésbé, de ez Jó.
A Terry féle boszorkányság mosolyt csalt az arcomra. Köszönöm.

1 hozzászólás
TiaManta>!
Terry Pratchett: Télkovács

Ínnye! Ínnye! Ínnye!
Ott volt legfőképpen ínnyemre a regény, ahol sok volt az Ínnye!

rheinfuss>!
Terry Pratchett: Télkovács

A Télkovács „olvasásának” története a fantasys kihíváshoz kötődik, így valószínűleg nem most került volna rá sor, hanem jóval később. Nem beszélve arról, hogy nem szoktam sorozat(nak tekinthető) köteteket össze-vissza olvasni. De annyira örülök, hogy az említett kihívás miatt előre vettem.

Terry Pratchett regényeiről korábban is megállapítottam, hogy nagyon jó érzés olvasni őket, együtt lenni a szereplőkkel, és ez most is így volt, sőt úgy éreztem, hogy bele akarok kucorodni ebbe a könyvbe, és nagyon sokáig szeretnék társaságául szegődni a boszorkányoknak és a fígliknek. Ellentmondásnak tűnik, de a könyvet olvasva egyáltalán nem tűnt annak: ez a kissé behavazott, a tél hidege által szorongatott helyszín olyan melegséggel töltött el, ahol jobban otthon éreztem magam, mint napjaink szürke valóságában.* Többször is hangosan felkacagtam a pratchettes párbeszédeken, sokatmondó elhallgatásokon, és repültem seprűn egyik helyről a másikra, az egyik boszorkánykunyhóból a fíglik földalatti lakóhelyén át Roland furcsa kastélyáig. Az abszurd helyzetekbe kerülő főhősökkel korábban még nem találkoztam, de a szerző képes arra, hogy egy-két mondattal, dialógussal egész élettörténeteket vagy sorosokat vázoljon fel.

Vicces volt, érzelmes, mérhetetlenül bölcs, a világ bonyolultságát valamilyen emelkedett egyszerűséggel szemlélő, mégis mély gondolatokat megfogalmazó igazi Pratchett-regény, melyet átsző valamilyen áhított életszeretet és bűbáj, ami az igazi gyerekmesékhez közelíti, de általános értékei miatt a felnőttekhez is szól.

*Bár amikor ezt írom, éppen a kinti hőmérséklet is igencsak a kora tavaszt idézi, miközben október végét írjuk.

Dávidmoly>!
Terry Pratchett: Télkovács

Egy korábbi – talán nem véletlen, hogy egy szintén Sajogi Stefániás kötetről írt – értékelésemben úgy fogalmaztam, hogy Pratchett az a fantasyirodalomban, ami Hattori Hanzo a Kill Billben: mindkettőjük munkáit csak a saját többi munkájukhoz szabad hasonlítani, és nem másokéhoz, az ilyen összehasonlítás sportszerűtlensége okán. Ebből következően Pratchett-tel szemben a hűséges olvasónak – eléggé megalapozottan – komolyabb elvárásai vannak. A Télkovács bőven elég jó, hogy nagyon jónak számítson minden összehasonlításban (banyák! nac mac fígli! azok a hihetetlen dumák!), de a többi Korongvilág-regény viszonyrendszerében leheletnyit könnyűnek találtatott.
Személyes nyígás: spoiler
Négy és fél bürge az ötből.

Nienna001 P>!
Terry Pratchett: Télkovács

Stefániával egy kicsit bajban vagyok. Főleg, hogy rég olvastam a sorozatának az előző köteteit. Nehezen vettem fel a fonalat, aztán átlendültem az első ötven oldalon és már tudni, akartam mi lesz a vége.

Ez a könyv messze kevesebb humort tartalmaz, mint egy megszokott Pratchett könyv. Nincsenek hangosan nevetős részek. Csak a Tél van, de abból sok. Meg egy kamasz, aki olyan dolgokba táncolt bele, amibe nagyon nem kellett volna.

Nem tudom Pratchett mikor írta már beteg volt, vagy sem. Valószinűlegigen, mert benne van, mi a legrosszabb a világon. Valahol egye tudok érteni vele. Ha eljutsz az olvasásban addig a részig, akkor te is tudni fogod. Ha tudnám, hogy kell kirakni a spoiler jelzést, akkor leírnám, de így marad a sejtetős megfogalmazás :D

A könyv maga szép kivetelezésű, örülök neki, hogy ez lett a borítója, amikor volt róla a szavazás erre szavaztam.

Mindenesetre, ez most csak négy csillag.

Erzsébet_Szászi>!
Terry Pratchett: Télkovács

Jó volt visszatérni ismét a Korongvilágba. Stefánia még mindig igen kedves a szívemnek. 13 évesnek lenni nem könnyű, főleg ha boszorkány is az ember, ráadásul olyan dolgokba ugrik bele, amikbe nem feltétlenül kellene. Alapvetően élveztem a történetet, a stílust méginkább, Horace és a fíglik pedig verhetetlenek, ennek ellenére hiányérzetem van. Bizonyos részeket jobban körüljárhattunk volna.

álmodozó>!
Terry Pratchett: Télkovács

A szinte hagyománnyá váló decemberi Vadkanapó olvasást a mostani Vadkanlesés idejére felváltotta a Télkovács, hiszen friss megjelenés, gondoltam, megérdemli, hogy a Disznókirály helyett most rá várjak izgatottan. És úgy érzem, nem döntöttem rosszul, hogy a karácsonyfa mellé ezt a könyvet választottam.
Engem minden egyes olvasásnál (és újraolvasásnál) lenyűgöz Pratchett. Újabban a Sajogi Stefánia alsorozat vált a kedvencemmé, és a sorozat ezen darabja különösen tetszett. Hiányzott már Ogg Nagyi karaktere, aki ebben a regényben szerencsére sűrűn jelen van.
Lehet, túl elfogult vagyok Pratchett-tel, de számomra ez a történet is zseniális volt.

Eltiron>!
Terry Pratchett: Télkovács

Továbbra is egyik legnagyobb kedvencem a mester, de ez ismét olyan könyve volt, amiben a sok metafora és kikacsintás közt teljesen elveszett a történet – sőt, igazából nem is nagyon volt olyan. Alapvetően a nővé válásról szól a könyv, amolyan „coming-of-age” regény, de míg ugyanezt a Mort remekül valósította meg a fiú-> férfi relációban, a Télkovács önismétlő és unalmas módon tette. Sajnálom, mert az előző két Stefánia-regényt szerettem.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

imma P>!

Minden ág varázspálca, minden tócsa kristálygömb.

168. oldal

ViraMors P>!

Feltűnt, hogy a szavakat előbb észrevetted, mint a képeket. Te egy könyvmoly vagy.

imma P>!

Stefánia korán felkelt, és meggyújtotta a tüzeket. Amikor az anyja is lement, már tiszta erejéből a konyhapadlót súrolta.
– Ööö… ezt nem mágiával kellene megcsinálnod, drágám? – kérdezte az anyja, akinek soha nem sikerült teljesen felfognia, hogy miről is szól a boszorkányság.
– Nem, Anya, pont, hogy nem – súrolt tovább Stefánia.
– De nem elég, ha intesz egyet, és elszáll minden kosz?
– Ebben az a nehéz, hogy meg kell értetni a mágiával, hogy mi számít kosznak – felelte Stefánia, miközben tiszta erőből sikált egy foltot. – Hallottam egy letéti boszorkányról, akinek nem sikerült, és végül elvesztette az egész padlóját, a szandálját és az egyik lábujja nagy részét.
Sajoginé elhátrált.
– Azt hittem, elég, ha meglendíted a kezed – dünnyögte idegesen.
– Az is működik – felete Stefánia –, de csak akkor, ha a padló felett lendítem meg a súrolókefével.

302. oldal

Kapcsolódó szócikkek: mágia · Sajogi Stefánia · takarítás
ViraMors P>!

A boszorkányoknak nem kell felpofozniuk az ostobákat, ott van helyette az éles nyelvük.

ViraMors P>!

Mivel boszorkány volt, azonnal azt mondta:
– Gonosz lélek közeleg!

14 hozzászólás
ViraMors P>!

– Rabló úr? – szólalt meg Roland, miközben döcögve továbbsodródtak.
– Igen?
– Miért ülök egy kéksajt mellett, amire kockás szövetet tekertek?
– Ja, az Horász lesz – válaszolta Rabló Bandi. – Ő Tompa Tóni pajtása. De nem zavar, ugye?
– Nem. Viszont énekelni próbál!
– Abbiza, a kéksajtok dúdolgatni szoktak.

ViraMors P>!

– Csak annyi kell hozzá, hogy a helyén legyen az eszed.
– És azt hogyan kell csinálni?
– Honnan tudjam? A te eszedről van szó!

ViraMors P>!

– A malac nagyon hasznos jószág. Minden részét meg lehet enni, a visítását kivéve.

ViraMors P>!

Stefánia ránézett. Mit is tehetne, azon kívül, hogy addig ütögeti a fejét az asztalhoz, amíg működni nem kezd az agya?

1 hozzászólás
Amrita I>!

Az emberek azért akarják, hogy a világ mesévé változzon, mert a mesék igazságosnak és logikusnak tűnnek. És az emberek logikus világot akarnak.

237. oldal

Kapcsolódó szócikkek: mese

A sorozat következő kötete

Sajogi Stefánia sorozat · Összehasonlítás
Korongvilág sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Eva Ibbotson: Melyik boszorka?
Kresley Cole: Vámpíréhség
Clive Barker: Abarat – Abszolút éjfél
David Almond: Szárnyak titka
David Almond: Skellig
Charles T. Rose: Boszorkánytánc
Neil Gaiman: Coraline
Neil Gaiman: Csillagpor
Mats Strandberg – Sara B. Elfgren: Tűz
Böszörményi Gyula: Gergő és a táltosviadal