A ​Hosszú Kozmosz (A Hosszú Föld 5.) 16 csillagozás

Terry Pratchett – Stephen Baxter: A Hosszú Kozmosz

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

2070–2071: Közel hat évtizeddel az Átlépés Napja után a Hosszú Földön a Következők poszthumán társadalma töretlenül fejlődik.
A most már hatvanas évei végét taposó Joshua Valienté még egy utolsó, magányos utazást tervez a Felső Meggerekre. Csakhogy a kalandból katasztrófa lesz, és a halál árnyékában egy csapat troll marad az utolsó reménye.
Míg Joshuának szembe kell néznie önnön halandóságával, a Hosszú Föld adást fog a csillagokból. A rádiócsillagászok veszik a jelet, de elvontabb úton a trollok és a Nagy Átkelők is. És ennek hatását a Hosszú Föld minden lakója megérzi majd.
Az üzenet egyszerű, de mégis elsöprő erejű: CSATLAKOZZATOK!

Eredeti megjelenés éve: 2016

>!
Delta Vision, Budapest, 2020
536 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633953327 · Fordította: Sziklai István

Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 15


Kiemelt értékelések

ViraMors P>!
Terry Pratchett – Stephen Baxter: A Hosszú Kozmosz

– Nos, nem nagyon tudom, hogy csináltuk, de itt vagyunk.

– Nem hiszem el, hogy magukkal hoztak egy focilabdát a csillagközi űrbe.

– Húú – közölte a troll.

A Hosszú Földek értelmes lényei testületileg meghívót kapnak, ki tudja, honnan. A poszthumán Következők persze azt gondolják, hogy mindenkinél (is) jobban tudják, mi a teendő, ezért azonnal szervezkedni kezdenek.
Mindeközben a Nyugdíjas-klub több-kevesebb nosztalgiával, kényszertől, vagy saját elmebajtól hajtva ismét útra kel. Joshua és Nelson részéről elfuserált családi ”kirándulás” a végeredmény, de legalább mindketten új barátokra és ismerősökre tesznek szert. Maggie és Lobszang tetszik, nem tetszik, kénytelenek visszatérni a nyugállományból, illetve az elvonult életből, hogy megint belecsöppenjenek valamibe…
…hogy aztán kb 470 oldal felvezetés után kiegészülve egy trollal, egy Következővel,spoiler és két kockával, átutazzanak spoiler

A végére arra jutottam, hogy a szerzők trollok. No, nem a könyvben szereplő fajtából, mert őket egyébként nagyon kedvelem, hanem abból a fajtából, amelyik némileg hülyére vesz. Mert tulajdonképpen ez a rész is olyan, mint az előző négy: 536 oldalon megyünk és megyünk, megnézünk egy csomó remek ötletet, időnként szinte úgy tűnik, hogy vége a felvezetésnek, és történik is valami, aztán 100 oldallal később megint ugyanezt hiszem, aztán itt a vége. És hiába szeretem a legtöbb ötletét, hiába szórakoztam jól a mindenféle kocka-típusú utaláson, ezzel a felállással az első könyvnek még tudtam örülni, de ez már az ötödik!* Lehet, hogy értékeltem volna, ha nem csak úgy tesznek hozzá plusz egy dimenziót, hogy Maggie Kauffmann a katonai kiadású átlagos, emberi, három dimenzióra szakosodott agyával nem tud mit kezdeni a multiverzum szóban lefestett ötdimenziós modelljével…

Összességében nem volt ez rossz, de annyira azért jó sem.
Örülök, hogy itt a vége.
”Húú!”

*off

marschlako P>!
Terry Pratchett – Stephen Baxter: A Hosszú Kozmosz

Sajnálom, hogy vége lett. Bár a második kötetnél volt egy megbicsaklás, amikor a sorozat abbahagyásán is gondolkodtam, de szerencsére tovább folytattam, s ráéreztem a Hosszú Föld ízére. A Hosszú Kozmoszt sem az izgalmak, vagy a történet viszik a hátán, hanem a világ, no meg a régi jó ismerősök. Sajnálom, hogy vége lett, barangoltam volna még jókat a Gombolyagon.

kvzs P>!
Terry Pratchett – Stephen Baxter: A Hosszú Kozmosz

Megöregedtek és lelassultak főszereplőink, és megöregedett a sorozat is. Kaptunk egy szokásos, lassú, hosszú részt, ami teli van ötletekkel, és egy olyan befejezést, hogy meglepetten pislogtam, hogy „ez a vége?”.
Félre ne értsen senki, én szeretem olvasni a lassú ötletbörze könyveket, amikbe jól bele lehet kényelmesedni, de nem gondoltam volna, hogy öt kötetet ilyen semmilyen módon zárnak le. Ennyi erővel végtelenségig lehetne folytatni ezt a rétestésztát.
A lassúsága és a furcsasága ellenére én szerettem ezt a sorozatot, és nem rá haragszom, hanem érte…

10 hozzászólás
Nienna001 P>!
Terry Pratchett – Stephen Baxter: A Hosszú Kozmosz

A Hosszú utazásnak a végére értem. Legalábbis annak a részének, amit leírtak, hisz az utazás folytatódik és folytatódni is fog.

Szeretem ezt a világfüzért és még vissza-vissza fogok térni hozzá. Pratchettnek nem sok nyoma maradt, ennek a befejező kötet megírásában már alig vett részt.

A történet megírásának körülményeiről megtudunk pár dolgot a bevezetőben, ami azért rávilágít arra, hogy miért is lett a sorozat olyan amilyen.

Azt hiszem itt az ideje kedvencelni a sorozatot.

4 hozzászólás
Daniel_Cserhalmi I>!
Terry Pratchett – Stephen Baxter: A Hosszú Kozmosz

A sorozat első kötetét kizárólag Terry Pratchett miatt olvastam el. Aztán a további részeket is leginkább tisztességből vettem meg. Ahogy ezt is. És a két csillag is leginkább Pratchettnek szól. Ugyanis a Hosszú Föld elképzelése nem volt ugyan rossz, de ahelyett, hogy a meglévő világba írtak volna történeteket, ezt próbálták egyre inkább kiterjeszteni. Így mindegyik regény arról szólt, hogy a szereplők 500 oldalon keresztül utaznak, különösebb cselekmény nélkül. Ez az utolsó regényre is különösen igaz. A cselekmény valódi mozgatója a Meghívó néven ismert üzenet. Ezért akarnak átlépni a Galaxis egy másik részébe. Ehelyett a regény 80%-a nem erről szól. Hanem…úgy valamiről. Aztán az utolsó 50-100 oldalon kapcsolódunk vissza a fősodorhoz, de ekkor már teljesen érdektelen a könyv. Illetve érdekes lenne, ha nem az utolsó oldalakon történne valami érdemi. Örülök, hogy vége van, mert az egész Hosszú Föld ciklusra egyfajta kötelező olvasmányként gondoltam, és sajnos nem volt ezt több ennyinél. Maradok a Korongvilág regényeknél.

BBetti86 >!
Terry Pratchett – Stephen Baxter: A Hosszú Kozmosz

Azt a szintet hozza, amit eddig is a sorozat. Lassú cselekményvezetés, világépítés, és megint egy konfliktus, amit a végén pár oldal alatt megoldanak.
Joshua már idős ember, aki elvesztette a felségét, a fiától pedig eltávolodott. Magányos útra indul, de megsérül és a trollok mentik meg. Amikor Rod a keresésére indul, kap egy esélyt, hogy helyrehozza a kapcsolatát a fiával. Majd újabb küldetés vár rá: egy eltűnt gyereket kell megmenteni, és megfejteni, ki küldött a világnak üzenetet: Csatlakozzatok!
Az előző kötethez képest nagy idő telt le, és azért az öreg Joshua már másabb figura. Fáradtabb, lassabb, de a lényege nem változott. Amit viszont tudtam értékelni, hogy most kap karakterfejlődést az által, hogy magányos, és képes lesz kapcsolatot kialakítani a fiával. Emberibb is most.
Bár most is túl hosszúnak érzem, az oldalszámhoz képest kevés dolog történik benne, amikor Rod eltűnik és indulnak megmenteni, az egész sorozat legkalandosabb része volt. Ha másért nem is, azért, hogy egy ilyen eseménysor bekerült a végére, megérte eddig elolvasni. Az jobban le is kötött, mint az üzenet és az utazás a végén.
A világa szervesen kapcsolódik a korábbi részekhez, főleg a végére vannak visszautalások is. A fő szál érthető előismeret nélkül is, de a nagy egész, az univerzum újabb bővítése úgy igazi élmény, ha megvan a folyamat, amit az előző részek építettek fel.
Már elfáradtam ebben a sorozatban – nekem nagyon kevés a cselekmény, sok a leírás benne – de a végére kicsit olyanabb volt, ami jobban tetszik.

imma P>!
Terry Pratchett – Stephen Baxter: A Hosszú Kozmosz

Oké, aki tudja, hogy az utolsó fejezetben mégis mi a fenét láttunk, tegye fel a kezét! :D
Egyébként tetszett. Ugyanaz a lassú, érdektelen Hosszú-hangulat, amit már megszokhattunk, de most megint jó sok izgis, felfedezős résszel. Plusz mostanra már nagyjából a karaktereket is sikerült megjegyeznem (legyenek bármily laposak is), és talán, na jó, egy kicsit még meg is szeretnem (azért szerintem ez rekord, hogy 5 kötet kell hozzá, hogy elkezdjen érdekelni egy ember sorsa). Egyáltalán nem érzem, hogy ez egy lezáró rész lett volna egyébként. De nyilván :(


Népszerű idézetek

Nuwiel P>!

Joshua megrázta a fejét.
– Azt hittem, ismerem a trollokat. Negyven éve futok össze veletek. A legjobb cimborám egy ideig a világ legjobb trollszakértőjének számított… De ma már nyilvánvalóan nem az. Én pedig még sosem találkoztam olyan trollal, mint te.
Sancho ezen láthatóan eltűnődött – bármennyit is értett meg belőle. Aztán visszavette a hívót, és huhogott.
– Okosabb az átlag trollnál.
– Hm. Vajon ki tanított meg erre a mondatra?
– Könyvtáros. – A mellkasára bökött. – Sancho Könyvtáros.

223. oldal

1 hozzászólás
Nuwiel P>!

A „lefelé”, ha mozgásról volt szó, az Irányjel Föld felé haladást jelentette. Lefelé a nyüzsgő világokhoz. A „felfelé” pedig a Felső Meggerek csendes világainak és tiszta levegőjének irányába történő mozgásra utalt.

9. oldal

Nuwiel P>!

(Joshua) – Van valami közöd a Valhalla Egyetemhez? – Aztán a szájához emelte a trollhívót, és megismételte a kérdést.
Sancho a homlokát ráncolva figyelt. Utána visszavette a trollhívót, és cserzett arca összegyűrődött a koncentrálástól. A nyelvtani alapoktól kezdve minden lingvisztikai szerkezetben eltért egymástól a trollok és az emberek nyelve: a trollhívó csupán a legközelebbinek gondolt fordítást tudta reprodukálni.
Végül Sancho a saját mellkasára bökött.
– Fakultás.
– Hogy mi? Egy fakultáson vagy? Egy egyetemi karon? Ó, értem már. Téged tanulmányoznak, igaz? Mint Lobszang tette a trollrezervátumában. Hmmm. Ó, vagy talán te tanulmányozod őket
– Véglegesítés! Sanchot véglegesítették! Húú! – Ezzel ledobta a trollhívót a sárba, huhogott, a vizet fröcskölte, és a feje felett összefonta két nagy mancsát; láthatóan remekül mulatott.
Joshua eltűnődött, vajon még mindig lázas betegen fekszik-e.

221. oldal

imma P>!

– (…) Folyton ezt vélem kihallani a trollok énekéből. Nem biztos, de talán az a címe, hogy Spem in alium.

388. oldal

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Neil Gaiman – Michael Reaves: Köztesvilág
Suzanne Collins: Futótűz
Frank Herbert: Frank Herbert teljes science fiction univerzuma 1.
Patrick Ness: Soha nincs vége
Aldous Huxley: Szép új világ
Arthur C. Clarke: A gyermekkor vége
H. G. Wells: Dr. Moreau szigete
H. G. Wells: Szörnyetegek szigetén
George Orwell: 1984
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Fekete lobogó