A ​Hosszú háború (A Hosszú Föld 2.) 51 csillagozás

Terry Pratchett – Stephen Baxter: A Hosszú háború

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy ​évtizeddel A Hosszú Föld eseményei után, az emberiség szétszóródik az átlépés megnyitotta új világokon. Ahol egykor Joshua és Lobszang járt afféle pionírként, most léghajóflották kötik össze a Földeket a kereskedelem, a kultúra és a felfedezés szálaival. Az emberiség a maga képére formálja a Hosszú Földet – cserébe pedig a Hosszú Föld a saját képére formálja az emberiséget.

Egy, magát Valhallának nevező új „Amerika” jelenik meg több mint egymillió lépésre az Irányjel Földtől. És Valhalla egyre nyughatatlanabbá válik az Irányjel kormányának vezetése alatt…

Az eltelt évek során a trollok – a hangyabolyszerűen gondolkodó kecses humanoidok – dala átjárta a Hosszú Földet. De most ezek a trollok is kezdenek lépéseket tenni az emberiség elkövette, ész nélküli kizsákmányolás ellen. Az immár házas Joshuát, aki egyben apa is, Lobszang magához kéreti. Szembe kell szállnia az egymással is ütköző válságokkal, amelyek azzal fenyegetik a Hosszú Földet, hogy olyan… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Delta Vision, Budapest, 2016
588 oldal · ISBN: 9789633951545 · Fordította: Sziklai István
>!
Delta Vision, Budapest, 2016
588 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633951521 · Fordította: Sziklai István

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Lobszang


Most olvassa 2

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 17


Kiemelt értékelések

>!
csartak MP
Terry Pratchett – Stephen Baxter: A Hosszú háború

Szerintem ez a sorozat nem jó.
Pedig az első résszel nem volt ennyi bajom, így mondhatni, hogy lelkesen álltam neki, pedig már ott is látszik, hogy vonatott a történetvezetés, de itt szerintem még jobban rátesznek egy lapáttal. Nagy a fogás, rengeteg a világ, így mindenből csepegtetnek egy kicsit, aztán van amikor elhal az egész, és csendben én is elvesztem az érdeklődésem. A karakterek sem segítenek a dolgon, mert unalmasak és/vagy idegesítőek.
Van például benne ez a nagy amerikai hazafiságon való rugózás, szerintem túl van tolva azt egészben. Mondjuk magyarként nem igazán tudom átérezni. Meg amúgy is. Miért kell minden világon tök úgy lezajlani egy letelepedésnek, mint anno Amerikában? Jó, aztán volt ez a kínai szál is, de igazából minek.
Aztán itt vannak a trollok. Őket nagyon szeretni kell, sugallja a regény, bár nagyjából annyit tudunk róluk, hogy büdösek és jól tudnak énekelni. És persze azért ravaszak is, mert bevágják a durcit az emberekre. (jól teszik)
Meg vannak ezek a kutyaemberek. Nos, van itt pár rondaság meg különcség, így ezen a ponton még a Christian Charrière: Iscambe erdeje is felsejlett emlékezetem jól mélyen elásott bugyraiból.. és ez nem jó. Bár kínomban már csak röhögtem. Legalább ezen elszórakoztam.
Szóval van itt minden. Nekem meg csak a bajom volt vele, alig vártam, hogy befejezzem.
De perverz szerkezet az emberi elme. Mert azért lehet érdekel majd a Hosszú Mars. (ott biztos(?) nem lesz amerikai hazafiság)

>!
Delta Vision, Budapest, 2016
588 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633951521 · Fordította: Sziklai István
15 hozzászólás
>!
ViraMors P
Terry Pratchett – Stephen Baxter: A Hosszú háború

Hát ez hosszú volt. Minden tekintetben.
Részemről hosszú olvasás, hosszú szenvedés, hosszú kínlódás, hosszú halogatás….
A könyvben hosszú indulás, hosszú léghajókázás, hosszú semmi…

Hosszú háború…? Hát az volt. Nem annyira a könyvben, sokkal inkább köztem és a könyv között, mert a regény nagyon próbáld küzdeni a figyelmemért, de jellemzően 1-20 oldal közötti távon el is vesztette, spoiler

Rég küzdöttem ennyit egyetlen olvasással, rég fordult meg a fejemben ennyiszer, hogy félbehagyok egy könyvet. spoiler Pedig annyira nagyon akartam szeretni… Az első rész nekem tetszett. Minden nyilvánvaló hibája és hiányosság ellenére nekem tetszett. Annyira bíztam benne, hogy ez legalább annyira tetszeni fog, sőt, talán még jobb is lesz. Hát… nem…
Pedig… pedig ötletekben nincs hiány, némi odafigyeléssel rengeteg apróságra rá lehet bukkanni, ami szép/érdekes/elgondolkodtató blablabla, és ha nem fulladna unalomba minden, akkor helyenként még izgalmas is lehetne. Arról nem is beszélve, hogy egymás mellé pakoltak ki tudja hány millió világot, amik nem egyformák, maga a világ elképesztő mennyiségű lehetőséget és potenciált rejt magában, erre ahelyett, hogy kihasználnák, azt játsszák, hogy egy Amerika mind fölött, miközben a kínaiak elszámoltak húszmillióig és vissza, és az egyetlen eredmény, amit felmutathatnak, hogy magukkal vitték Roberta Hermione Granger Goldingot, aki elvben okos, gyakorlatban okostojás, spoiler. Egyszerűen annyi minden fölösleges töltelék van a könyvben, hogy, ha mindet kihúznám, az 588 oldalból maradna 188, de lehet, hogy annyi sem… Kicsit úgy érzem, hogy az első 550-560 oldal volt hosszú bevezetés, a maradék 40-50 meg a befejezés, és a kettő közül elfelejtették a történetet.
Itt-ott láttam megcsillanni Pratchett jellegzetes ötleteit, a kreativitását és humorát, de összességében elveszett a katyvaszban, kár érte. És kár, nagyon kár a mindenféle utalásokért Chestertontól a Star Trekig, amik jók lehettek volna, ha az érvényesülési lehetőséget nem verik agyon azzal, hogy három soron belül nagyon meg kellett mondani, hogy az ott ám egy utalás. Innen. Észrevetted? Na? Észrevetted? De most őszintén? Aki nem érti a „Sugározzanak fel.” poént, annak magyarázhatod a Star Treket…

Kár érte. Nagyon kár. 588 oldalnyi elszalasztott lehetőség :(

spoiler

18 hozzászólás
>!
vicomte P
Terry Pratchett – Stephen Baxter: A Hosszú háború

Mivel már ennek a sorozatnak az előző részről is kénytelen voltam azt írni, hogy csak nyomokban tartalmaz Pratchettet, mit mondjak erről?
Hogy ez a rész csak amolyan homeopátiás hígításban tartalmazott Sir Terry-ből valamit?
Mintha a szövegszerkesztő, amin írták, még emlékezett volna rá, hogy egyszer ott ült előtte Pratchett, és bekopácsolt rajta három fejezetnyi szöveget…
spoiler

Az a gond, ha eltekintek spoiler a csalódástól, amit afölötti bánatomban érzetem,hogy az első fejezet, amire legalább rá tudtam fogni, hogy akár Pratchett is írhatta volna, valahol a könyv közepén bukkant fel, akkor sem tartom valami jól sikerültnek a könyvet.
A kötet feléig szinte semmi nem történik, ami viszont igen, az meglehetősen érdektelen, és még annál is elnyújtottabb. Pedig elvileg a multidimenzionális-geopolitikáról, párhuzamos valóságokra alapozó gazdaságról és egyéb ínyencségekről számtalan érdekes dolgot össze lehetett volna hozni. Ehelyett azonban a fő konfliktust a szabad életre és újrakezdésre vágyó pionírok és a konzervatív „Földhözragadtak” összeütközése adja.
Ez elsősorban azért unalmas, mert kb. az játszódik le, mint minden telepes-anyaország konfliktusban, és ezt Baxternél százszor jobban megírták már korában. Abba meg igazán bele sem mennék, hogy miért gáz ezen a világon az adózás kérdése, és miért nonszensz a telepesek Földön maradt vagyonának elkobzása. Az egyik gazdaságilag, a másik jogilag nettó ökörség.

Szerencsére a könyv második felére ezek a kérdések háttérbe szorultak, és leginkább egy amolyan „Mi lett volna ha…” NatGeo műsor illusztrációjába ment át a könyv, aminek köszönhetően legalább egy bizonyos szinten érdekessé is vált, bár tény, hogy a vérnyomásom azért nem ugrott az egekbe az olvasás közben.
Nem azért mondom, de ahhoz is tehetség kell, hogy a sztoriban az ég egy adta világon az összes konfliktust és személyes tragédiát sikerüljön annyira elbagatellizálni, hogy még ásítani sem volt kedvem miattuk.

A címválasztás is félrevezető, hiszen az egész könyvnek csak annyi köze van a háborúhoz, hogy szerepelnek benne reguláris alakulatok, amelyek küldetésük részeként járják a világokat spoiler.
De nyilván A Hosszú háború jobban hangzó cím mint a spoiler

Ps.: Valaki (teszem azt, egy szerkesztő) nyomatékosan hasson már a fordítóra, hogy ott legyen következetes ahol kell. Hogy példával éljek: lekapartam az arcom, hogy a mission-t következetesen és minden egyes alkalommal missziónak fordította. Továbbá világosítsa fel valaki, hogy egyes szám és nem első szám az a bizonyos nyelvészeti hivatkozás. És még sorolhatnám…

>!
Spaceman_Spiff IP
Terry Pratchett – Stephen Baxter: A Hosszú háború

A Hosszú háború mindent felvonultat, amit egy ötkötetes sorozat második részéről gondolnál – minden jó és rossz tulajdonságot egyaránt.
Ha az első kötetre azt mondtam, hogy felveti a kérdéseket és később fontossá váló komponenseket, akkor itt azt kell mondanom, hogy továbbra is csak az előkészítés zajlik. Mert hogy nem tudom hová tenni azt, hogy sok fontos kérdést még ebben az 580 oldalban sem válaszolnak meg, ellenben újabb és újabb konfliktusforrások bukkannak fel. Amilyen megoldásokat pedig kapunk azok inkább hagynak felemás szájízt maguk után. A Hosszú Föld világa továbbra is baromi érdekes (ezért van az, hogy az első 15-20 oldalon át tudják verni az olvasót az írók a sok újdonsággal), de megint nincs fókusz, megint szétcsúszik az egész könyv. Túl sok mindent akarnak bemutatni, túl nagy tablót akarnak felfesteni… És ami azt illeti, több, mint 900 oldal után kezd kissé frusztráló lenni, hogy Lobszangon kívül egy igazán érdekes karakter sincs a könyvben de legalább is ő nem idegesítő.
Szóval én még mindig azt érzem, hogy a Pratchett-Baxter páros adós nekem egy izgi regénnyel, ahol végre összpontosítva, válaszokat adva történnek is dolgok, nem csak hosszan felépítik, hogy aztán 3 oldalban lezavarják a megoldásokat… És ha így folytatják, egyre többet kell majd tenniük, hogy kiengeszteljenek.
Bővebben:
http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2016-06-12+…

>!
kvzs P
Terry Pratchett – Stephen Baxter: A Hosszú háború

Hosszú előkészítés. Hosszú tablófestés. Hosszú mese.
Tipikus töltelék kötet, ami egyrészt sokat mutat, másrészt semmit. Mert ez a könyv leginkább a világbemutatásról, a hangulat megfestéséről, a továbbiak előkészítéséről szól.
Új szálakat, és új világokat is kapunk a meglévők mellé, van ami le is záródik, mégsem történik semmi nagyon eget rengető. Csak komótosan építkezik, és lubickol az ötletekben a két író. Ennek ellenére élveztem olvasni, mert a súlytalan szereplők és a jövőbe vezető szálak mellett a világok bemutatásában és a társadalmi változások megfestésében lévő potenciált jól kihansználta a történet.

>!
marschlako P
Terry Pratchett – Stephen Baxter: A Hosszú háború

Hát erről végül nem tudok sokat írni, pedig maga a könyv a szerzőpárosnak több mint félezer oldalra sikeredett. Talán annyit, hogy nagy csalódás lett, igazából nem sokat ment előre a történet, sokkal okosabbak sem lettünk. Voltak persze mindenféle új fura szerzetek, melyek inkább csak bosszantottak, mintsem érdekesebbé tették volna a történetet. Azt hiszem ez a sorozat torzóban marad a polcomon. A következő részt azért még (a Mars miatt persze :-) könyvtárból el fogom olvasni. Hátha.

>!
Buzánszky_Vírus_Dávid
Terry Pratchett – Stephen Baxter: A Hosszú háború

Hosszú háború helyett lehetett volna a könyv címe simán csak Hosszú.
Ami amúgy pont nem baj, mert számomra ez az olvasmány különleges és érdekfeszítő.
Csak hát a háború nem volt benne hosszú. Nagyjából észre se vettem, hogy ez már az, aztán hamar be is fejeződött. Érdekes megoldás volt, tök másra számítottam, de pont ezért volt így jó.
Felfedezésre váró világok milliói vár ránk. Szóval van miről írni, mit bemutatni. Van tere a fantáziának.
Sok leírást kaphatunk megint a különböző átlépések által megismert Földekről. Ebben a kötetben több DZSOKER világot is jobban megszemlélünk. Ráadásul a 200,000 000 lépésre Nyugatra (hú, vagy keletre? :D ) az egyik DZSOKER világ mellett a NASA kutatói érdekes kísérleteket folytatnak. Amit már tökre várok, mert ha jól sejtem, ezen lesz a hangsúly a következő részben.
Ja, amúgy új humanoid illetve értelmes fajokkal is találkozunk. Az se mindegy ám!
Ráadásul itt van ez a Lobszang. Szimpatikus személyisége hátborzongató hatalommal és ismeretekkel van körítve. Kíváncsian várom ezt is, hogy hova fog kifutni, illetve a Black vállalat hatását erre az egészre.
Ez a fegyverraktáros dolog is elég hátborzongató rejtélyt hintett el. spoiler
A befejezés is elég jól lett megoldva. Egy kis happy end, egy kis hidegrázás meg úristen most mi lesz, és persze nincs több oldal. Köszi!
Az oldalak amúgy is túl gyorsan fogynak, hiába van belőlük majdnem 600.
Remek szórakozást nyújt, akárcsak a sorozat első része.
Olvasása ajánlott!

>!
Dubovszki_Martin P
Terry Pratchett – Stephen Baxter: A Hosszú háború

Nahát, pedig nagyon akartam annyira szeretni, mint az előző részt…
De valahogy ez most nem tűnt annyira összeszedettnek. A kezdeti gyors cselekmény – ami után azt hihetné az olvasó, hogy végre beindul a történet – hamar leül és csak a könyv végén veszi fel ismét azt a tempót. Ami alapvetően nem lenne baj, én szeretem az olyan típusú regényeket, ahol a cselekmény csak háttér a világ bemutatásához.
Ám ezúttal a tipikus folytatás-bakival van dolgunk. A súlytalan történetben ugyan fel-felvillan a későbbi részekben kibontandó grandiózus ötletek, mint például a Hosszú Mars és a Hosszú Kozmosz léte, de inkább epizodikus jellegű képek sorozataként lehetne felfogni a regényt.
Egy kicsit talán fantasy felé billen a mérleg nyelve, ez is szerepet játszat a keserű szájízben, amit a regény hagyott maga után, persze vannak kiemelkedő momentumai is. A hosszú háború mivolta vagy Agnes nővér története, igaz, utóbbit nem használja ki a szerzőpáros, pedig nagyon sokat ki lehetett volna hozni belőle.
Remélem a folytatásokban helyre billen a sorozat.

5 hozzászólás
>!
Nuwiel SP
Terry Pratchett – Stephen Baxter: A Hosszú háború

Hát ez… hosszú volt. Ugyan még nem olvastam Baxtertől, Pratchett könyveiből ellenben meglehetősen sokat, így erős a gyanúm, hogy ezt a könyvet inkább az előbbi úrnak köszönhetjük. Pratchett keze nyomát inkább a (nem túl acélosra sikerült) poénok és az elszórt utalások jelzik (https://moly.hu/idezetek/701461), de túl kevés van a Korongvilág atyjától A Hosszú háborúban. Az 588 oldal jelentős része ugyanis rá (szerintem) egyáltalán nem jellemző karakter- és történetszál építgetéssel van megtöltve, ugyanakkor az első és utolsó oldal között szinte semmit nem mozdulunk előre. Pratchett miatt mindenképp végigolvasom a sorozatot, de azért remélem, hogy ennél jobbat fognak alkotni a következő részben.

>!
WerWolf
Terry Pratchett – Stephen Baxter: A Hosszú háború

Nem rossz, de a jó nem ilyen.
Ez nem más mint egy hosszú mese, aminek a közepénél lassan rájössz, hogy csak elhúzták előtted a mézesmadzagot. Ígértek valamit, ami nem éppen úgy teljesült, mint amire vágytál, de annyira nem is csalódtál. Lobszang engem is az orromnál fogva vezetett és végig azt hittem, hogy én akarom olvasni ezt a könyvet, pedig csak Lobszang volt az, aki akarta, hogy olvassam.
A lassú cselekmény elringatja az embert és a terjedelem segít ebben. Belesimulunk a Hosszú Földbe és járjuk a vándorokkal együtt a különböző világokat.
Azért volt egy-két bizarrul megalkotott világ és kaland, amikor nem tudtam, hogy most sci-fit vagy fantasyt olvasok. Megmosolyogtam magamban a dolgokat és haladtam tovább, még a leírt kegyetlenség le nem mosta az arcomról a vigyort.
Ennél a kötetnél is a vége volt az ami felrázott, ami kirángatott a meséből. Mint egy szappanopera, ami éppen a legérdekesebb résznél szakítja meg a történetet, hogy holnap is leülj és nézd, miközben sejted, hogy nem fog még jó sokáig egy tapodtat sem előrébb haladni a történet. Valahogy így várom én is a folytatást.
Annak ellenére, hogy rászedett a két író, mégis jó volt alkalmanként elmerülni a történetben, kizárva a rohanó világot.


Népszerű idézetek

>!
csartak MP

A hetvenes éveiben járó, ráncos, kopasz, aszott férfi úgy festett, mint Gollam napszemüvegben.

Kapcsolódó szócikkek: Gollam
>!
csartak MP

– Megpróbálhatjuk a Turin-tesztet – mondta Lobszang.
– Ó, a gépek már évek óta átmennek a Turing-teszten.
– Nem a Turing-, hanem a Turin-, vagyis a Torino-tesztet. Mindketten egy órán át imádkozunk, és meglátjuk, hogy Isten különbséget tud-e tenni.

Kapcsolódó szócikkek: Turing-teszt
>!
ViraMors P

Az Egyesült államok régebben a bolygó összes országával szemben gyanakvó volt, és most gyanakvóvá vált önmagával szemben is.

43. oldal

>!
csartak MP

Nézze – olvasott valaha Robert Heinleint? Lényegében itt az a helyzet, mint nála. A hátsó kertben építhet egy űrrakétát, és elrepülhet vele a Marsra. Mit nem lehet ezen szeretni? Ez a rengeteg világ mind a miénk, beleértve Európát is… Megint csak bocsi. Újabb kockautalás.

Kapcsolódó szócikkek: Robert Heinlein
>!
csartak MP

– A Rés egy lyuk a Hosszú Földben. Nézd, az egyes Földek a végtelenségig tartanak, amennyire tudjuk, és mind nagyjából hasonló, noha részleteiben eltérő. A Rés az egyetlen, amit eddig találtunk, ahol viszont a Föld teljesen hiányzik. Ha át akarnál lépni oda, akkor egyszer csak a légüres térben találnád magad. Volt egy becsapódás. Egy nagy szikla – talán egy aszteroida vagy üstökös, vagy, mondjuk egy pályájáról letért hold – látogatást tett ezen a Földön, az űrkadétok ezt a hipotetikus objektumot Bellosnak hívják!
– Miért pont Bellosnak?
Sally vállat vont.
– Ez valami ostoba utalás egy régi mozifilmre, azt hiszem. Joshua talán tudja. Lobszangnak pedig valószínűleg még a film is megvan…

1 hozzászólás
>!
Hippoforaccus

A mesterséges intelligenciában az a klassz, hogy jobb a mesterséges hülyeségnél.

354. oldal

>!
ViraMors P

Godzillabájt: Nelson irracionális utálatot érzett a „petabájt” kifejezés iránt, ami a bevett elnevezése volt egy adott és adottan nagy adathalmaznak. Minden, ami úgy hangzott, mint egy kismacska szelíd harapdálása, egyszerűen nem rendelkezett kellő erővel, hogy elvégezze a feladatot, amire szánták. A „godzillabájt” ellenben üvöltve hozta a világ tudomására, hogy valami naggyal, nagyon naggyal van dolgunk… ami feltehetően veszélyes is.

73. oldal

>!
NewL P

Ehelyett azt vette észre, hogy az irodája falára kiragasztott egyetlen plakátot bámulja, az úgynevezett „szamaritánus kiáltványt”, amelyet valahol pár zaklatott, bosszús pionír fogalmazott meg, és azóta szinte vírusként terjedt az outerneten, valamint számos, születőfélben lévő kolónia is a magáévá tette.
Kedves Kezdő!
AZ IRGALMAS SZAMARITÁNUS nevéből fakadóan kedves és béketűrő. Ám a Hosszú Földet érintő területfoglalási láz keretei között az IRGALMAS SZAMARITÁNUS megköveteli tőled az alábbiakat:
EGY. Mielőtt elindulsz otthonról, deríts ki valamit arról a közegről, ahova tartasz!
KETTŐ. Amikor odaérsz, hallgasd meg a már ott élőket!
HÁROM. Ne tévesszenek meg a térképek! Még az Alsó Földek sincsenek rendesen felfedezve. Nem tudjuk, hogy mi van a vadonban. És ha mi nem tudjuk, te egészen biztosan nem tudod.
NÉGY. Használd a kobakod! Legalább egy cimborád tartson veled! Ha megoldható, vigyél magaddal rádiót! Áruld el valakinek, hogy hova mész! Meg effélék.
ÖT. Tégy meg minden óvintézkedést, ha nem saját magadért, akkor azokért a szegény tökfilkókért, akiknek hullazsákban haza kell hozniuk mindazt, ami megmaradt abból a ványadt seggedből!
A NYELVEZET NYERS, de ez szükséges. A Hosszú Föld bőségesen ad, de nem megbocsátó.
KÖSZÖNÖM, hogy elolvastad.
AZ IRGALMAS SZAMARITÁNUS

>!
imma AP

– (…) Az én személyes kedvencem Az ember, aki csütörtök volt, ami még ma is kiváló olvasmány, és az évek során számos kémregény előfutára lett.

392. oldal

>!
ViraMors P

– Mi az, amit szeretsz a suliban? Logika, matematika, retorika, műszaki rajz?
– A softballt – felelte Dan.
– A softballt? És még?
– A favágást.
– Tényleg?
– Még érmet is kaptam érte.


A sorozat következő kötete

A Hosszú Föld sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Neil Gaiman: Amerikai istenek
John Scalzi: Zoë története
Orson Scott Card: Végjáték 2.
Arthur C. Clarke: 2001 – Űrodisszeia
Philip Reeve: Ragadozó városok
Ian McDonald: Síkvándor
Hídvégi Igor: Középkor újratöltve 2.
Félix J. Palma: Az idő térképe
Körmendi Zoltán: Krisztina Amerikában
Samantha Shannon: Csontszüret