Terry Pratchett tackles a tough topic in the 13th satiric fantasy in the Discworld series: religious extremism. The land of Omnia is a repressive theocracy ruled by priests and inquisitors, who believe more in their own power than in the Great God Om. This is a somewhat difficult situation for Om, because his power is dependent on the faith of his worshippers. Only one person, the simple novice Brutha, truly believes in Om and is capable of hearing the voice of the god, who, incidentally, is currently trapped within the body of a small tortoise.
Small Gods (Discworld 13.) 33 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1992
A következő kiadói sorozatban jelent meg: The Discworld Collector's Library angol
Kapcsolódó zóna
Enciklopédia 10
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencelte 5
Most olvassa 1
Várólistára tette 3
Kívánságlistára tette 5
Kiemelt értékelések
A magyar fordítás címe: Kisistenek.
Nem éppen karácsonyi olvasmánynak szánták, számomra mégis azzá vált, és nemcsak azért, mert ajándékba kaptam.
Arról szól, hogy az istenségnek éppen úgy szüksége van a hívőre, mint fordítva. Mindezt Pratchett sajátos hibrid humorával, amely úgy tiszteletlenkedik, hogy közben komolyan vesz, és nem megsemmisít, hanem megújít. Szórakoztatás közben kilódítja a világot a helyéből (nemcsak a hívő, hanem az ateista világát is ám), és a kételyből értéket alkot. Nem nehéz neki, hiszen a kétely ellentéte a regényben a soha magában nem kételkedő, ezért pusztítóvá váló inkvizíció. Szóval posztmodern fantasy „at its best”. Ráadásul sajátos élményt jelentett az is, hogy közben a Gandhi című 1982-es filmet is nézni kezdtem, és meglepő áthallásokat találtam a regény főszereplőjének viselkedése és Gandhi polgári engedetlensége között.
Értékelés a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2022/12/29/a_hit_elle…
Pratchett legjobb formában: az élet, a hit, filozófia és politika nagy kérdései mélységesen komolytalan fantasy-szatíra feldolgozásban. Úgy tűnik, egy messzemenően, részleteiben komolytalan és önparodisztikus játékvilággal többet mesél egy ilyen kötetben az emberiségről és a történelemről, mint más egy „rendes” történetben, vagyis a Discworld világa minden abszurditásával a valóság nem-is-olyan-görbe tükreként működik, nagyon jól. A könyv a sorozat epizodikusabb darabjai közé tartozik, ezért a Pratchett-tel ismerkedők számára akár első olvasmánynak is ajánlhatom.
Csak hogy kritikusat is írjak: feltűnő, hogy a könyv minden egyes szereplője férfi – kivéve az egyik bőségistennőt egy celesztiális bunyójelenetben, ám neki sincs más szerepe, mint hogy bőségszarut tart. Más TP könyvben ez még nem tűnt fel; egyébként nem különösebben zavaró körülmény, bár ahhoz nincs kellőképp kifejtve (egy mellékesen elhangzó félmondatnyi nőelnyomás-utalást leszámítva) hogy igazán szatirikus elemnek tekinthessük. Későbbi kötetekben viszont ez bőven pótlásra kerül.
Férfiak a történelem mozgatói Omnia és Ephebe államaiban, egy inkvizíciós teokrácia és egy filozófusok és rabszolgák lakta zsarnokság díszletei között. Minden komikuma mellett (most tényleg, csomót röhögtem hangosan) a marháskodás meglehetősen mélyreható. „The Turtle Moves!” Engem is megmozgatott.
Terry Pratchett mindig nagyon jó, de itt amit mondani akar (zseniális) találkozik az izgalmas történetmeséléssel, és ami nem minden korábbi Korongvilágra volt jellemző, kerek, jól felépített a sztori is.
Meg mindig zsenialis, ahogy Pratchett, hihetetlenul nagy filozofia es teologia tudas birtokaban gorbe tukrot tart elenk, es mindezt zsenialis humorral.
Imádom! Még mindig van benne olyan gondolat, vicc, ami sokadik olvasásra világosodik meg előttem. :D
És a rádiójátékot is a BBC-től érdemes meghallgatni. Nekem pl. sokat segített bizonyos dolgokat értelmezni, ami a könyvben egy kissé nehezebb. Valamint gyönyörűen fel lett dolgozva, még ha egy-két szálat ki is kellett hagyni. :)
Istennek lenni egyszerű, elvégre az emberek egyszerűen hisznek bennünk és minden nagyon jó. Hasonló gondolatok keringhettek a mindenható és mindentudó Om isten fejében, mielőtt a könyv elején „modern” Omniaban újra megtestesült, hogy kiválassza az új prófétáját. Persze ahogy bármilyen könyvtől elvárható, a folytatás nem teljesen úgy történt, ahogyan azt Om elképzelte.
A megtestesülése során Om összeütközésbe kerül sasokkal; hívekkel, akik meg vannak győződve róla, hogy Om írta a szent könyveiket; hívekkel, akik nem az istenben, hanem az egyház hatalmában hisznek, filozófusokkal; más istenekkel; és végül a legrettegettebb dolgok egyikével: azzal, hogy nem lehet mindent kézben tartani, a dolgok változnak.
Ezeket a gondolatokat a könyv persze rengeteg humorba öntve kapjuk (ami gyakran gúnyos ugyan, de szokásos módon egy nagyon jó szándékú életmód szemszögéből ered), és továbbra is a hétköznapi ember logikus rácsodálkozásával élvezhetjük a nem mindennapi kalandot.
A kötet lényegében a semmilyen Korongvilág-ismeretet sem tételez fel, önmagában is tökéletesen olvasható és érthető, és már a kiforrott regények közé tartozik, amelyek már kevésbé a helyzetkomikumra építenek, hanem arra, hogy egy hosszabb, összefüggő történetet meséljenek el, amiből tanulni is lehet. Ha valaki ismerkedik a sorozattal, ez egy nagyon jó belépési pont az egészhez.
A Small Gods az egyik kedvenc Korongvilág-regényem (na jó, nem csak a Korongvilág-könyvek közül az egyik kedvencem :) ), az általa képviselt filozófiával sokáig el lehet jutni a világban, és lehetőség szerint kevés Vorbist kell hatalomra engedni. Elvégre a Teknős mozog.
Népszerű idézetek
Gravity is a habit that is hard to shake off.
6. oldal (Corgi, 1993)
People said there had to be a Supreme Being because otherwise how could the universe exist, eh?
And of course there clearly had to be, […]. But since the universe was a bit of a mess, it was obvious that the Supreme Being hadn't in fact made it. If he had made it he would, being Supreme, have made a better job of it, with far better thought given, taking an example at random, to things like the design of the common nostril. Or, to put it another way, the existence of a badly put-together watch proved the existence of a blind watchmaker. You only had to look around to see that there was room for improvement practically everywhere. This suggested that the Universe had probably been put together in a bit of a rush by an underling while the Supreme Being wasn't looking, in the same way that Boy Scouts' Association minutes are done on office photocopiers all over the country.
117. oldal (Corgi, 1993)
Humans! They lived in a world where the grass continued to be green and the sun rose every day and flowers regularly turned into fruit, and what impressed them? Weeping statues. And wine made out of water! A mere quantum-mechanistic tunnel effect, that'd happen anyway if you were prepared to wait zillions of years. As if the turning of sunlight into wine, by means of vines and grapes and time and enzymes, wasn't a thousand times more impressive and happened all the time…
161. oldal (Corgi, 1993)
Time is a drug. Too much of it kills you.
8. oldal (Corgi, 1993)
Brutha looked panicky.
'How do I find a philosopher?' he said.
'Around here? Throw a brick, I should think.'
150. oldal
Last night there seemed to be a chance. Anything was possible last night. That was the trouble with last nights. They were always followed by this mornings.
A sorozat következő kötete
Discworld sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Neil Gaiman: Anansi Boys 88% ·
Összehasonlítás - Jasper Fforde: Lost in a Good Book ·
Összehasonlítás - Gareth Roberts – Douglas Adams: Shada (angol) ·
Összehasonlítás - Jane Austen – Vera Nazarian: Mansfield Park and Mummies ·
Összehasonlítás - Jane Austen – Adam Rann: Emma and the Werewolves ·
Összehasonlítás - Roger Zelazny – Robert Sheckley: A Farce to Be Reckoned With ·
Összehasonlítás - Neil Gaiman – Gene Wolfe: A Walking Tour of the Shambles ·
Összehasonlítás - Jane Austen – Ben H. Winters: Sense and Sensibility and Sea Monsters ·
Összehasonlítás - Jane Austen – Vera Nazarian: Northanger Abbey and Angels and Dragons ·
Összehasonlítás - Christopher Moore: Practical Demonkeeping ·
Összehasonlítás