Rémes ​regiment (Korongvilág 31.) 43 csillagozás

Terry Pratchett: Rémes regiment

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Hirtelen, vad ötletként kezdődött…

Mellék Marinak sietve fiúvá kellett válnia. A haját levágni és nadrágot húzni könnyű volt. De azt megtanulni, hogy nyilvánosan szellentsen meg böfögjön, és hogy úgy járjon, akár egy majom, sokkal több időt vett igénybe…

Aztán felcsapott a seregbe, és elveszett bátyja keresésére indult.

Csak épp tombol a háború. Bár mindig is tombolt valamilyen háború. És Mari a bajtársaival bármiféle kiképzés nélkül a kellős közepén találja magát – az ellenség pedig vadászik rájuk.

Az ő oldalukon ezzel szemben csupán a sereg legcsavarosabb eszű őrmestere és egy kávémániás vámpír áll. Vagyis hát… van egy Titkuk is. És ahhoz, hogy a háborút az ellenséges seregek szívében megnyerje, minden tehetségét latba kell vetnie…a Rémes regimentnek.

Eredeti megjelenés éve: 2003

>!
Delta Vision, Budapest, 2019
592 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633952900 · Fordította: Járdán Csaba · Illusztrálta: Paul Kidby

Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Vinkó Szilárd · Mellék Mari


Kedvencelte 8

Most olvassa 4

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 28


Kiemelt értékelések

>!
Tarja_Kauppinen IMP
Terry Pratchett: Rémes regiment

Egyedül Pratchettől vagyok hajlandó fiúnak öltözve bármilyen oknál fogva a seregbe beálló lányokról olvasni, akik ráadásul ott vámpírokkal és egyebekkel találkoznak, mert ezek a témák finoman szólva sem vágnak a profilomba, Pratchett egyik nagy erénye azonban továbbra is az, hogy a maga megfontoltságával és tárgyilagosságával értelmet ad még a kliséknek is.
A másik erénye pedig, hogy gondolkodik. Manapság igencsak napirenden levő kérdéseket taglal a könyv, egyik fő témája a nemi identitás. Hősnőink személyiségére hatással van az, hogy férfiruhát öltenek, férfiként viselkednek, és férfias problémákkal szembesülnek. Miután a szőke loknik a porba hullanak, az alsószoknya pedig katonai zubbonyra cseréltetik, a szurtos, vidéki lány identitása tököt növeszt, és Mari lapról lapra egyre inkább Olivérnek – sőt: Mellék tizedesnek – érzi magát. A változás kívülről indul, ám hamarabb interiorizálódik, mint gondolnánk.
A gender szál túl lett tolva, a háborús könyvek azonban különleges helyet foglalnak el a szívemben a Svejk és A 22-es csapdája, meg még pár hasonló alapmű óta, s árgus szemekkel olvasom mindig az ilyeneket, mert a háború olyasvalami, amiről számtalan könyv szól, ám amit az írók közül kevesen éltek ténylegesen át. Hogy a háború nem valami macsós, vagy éppenséggel hősies dolog, azt régóta tudjuk, amit azonban hajlamosak vagyunk elfelejteni, az az, hogy mindössze csekély százalékban áll tényleges hadi cselekményekből, a többség számára az idő legnagyobb részében inkább nyomorogva a vadonban történő csámborgásként írható le, jobbára pár majdnem idegen társaságában, mialatt számos egyéb viszontagság mellett még durván nélkülözzük is az alapvető szükségleteket, minek hatására értékrendünk gyökeresen átalakul.
A háború itt elég hitelesen jelenik meg, s a női karakterek átlényegülése férfivá is örvendetes módon túlmutat a levágott fürtök feletti kesergésen, meg azon, hogy miközben rossz a kaja, még a fehérmájú konyhalány is ránk mászik. Ha megtalálom, ki is idézem mindjárt a lényeget, miszerint bárhogy alakuljanak is a körülmények, soha ne feledd el, hogy ki is vagy, ne hagyd, hogy a rengeteg kalamajka, amin keresztülmész, összezavarja a fejedet, mindig maradj hű önmagadhoz.

Pratchett egy kevesek által művelt, ám az én szívemhez igen közel álló irányzatot képvisel, így leginkább csak önmagához képest lehet értékelni, mely minőségében ez a kötet négy csillagot kap, amiből majdnem 3,5 lett a túlírtsága miatt, de a zsánerirodalmi viszonylatban mindenképpen kiemelkedő jellemrajzok miatt felfelé kerekítek. A szereplőgárdából kiemelkedik a vámpír karaktere, aki a pratchetti vámpírábrázoláshoz híven ismét a függőség természetrajzát hivatott szemléltetni (ha addiktív személyiség vagy, a legjobb, amit tehetsz, hogy valami kevésbé káros dologra függesz rá). A humora is hozza a szokásos, pratchetti színvonalat, azaz jobbára a szokatlan, meghökkentő fordulatokkal operál a nemiség és a testi folyamatok helyett, melyek örvendetes módon csak a legindokoltabb esetekben jelennek meg.

Felmerül a vallás kérdése is, s hívőként is azt mondom: a kétely jó, hasznos, előreviszi a világot. A készen kapott eszméket, legyenek bármily tetszetősek vagy éppenséggel észszerűek is, nem szabad ész nélkül készpénznek venni. A kétely nem szükségszerűen a hit ellentéte, sokkal inkább az a kreatív tényező, mely a – bármibe vetett – vakhit, a szemellenzősség helyett tényleges, cselekvő meggyőződéshez vezetheti el az embert. (Prathcett egyébként, szokásához híven, most is csak megpendít bizonyos húrokat, a következtetést az olvasóra bízza.)
De van itt szó még a toleranciáról is, mely akkor valósul meg ténylegesen, ha kölcsönös. Csupán az egyik vélemény elfogadása nem elfogadás, hiszen a hangsúly épp a kétoldalúságon van, s teljes összeférhetetlenség esetén legjobb, ha a felek szép csendben elmennek egymás mellett, amennyiben nézetük közös nevezőre hozása lehetetlennek bizonyulna, csakis így kerülhető el a konfliktus, melynek elkerülése mindenki közös érdeke. Amikor a felek teljesen más nyelvet beszélnek egy bizonyos kérdésben, a legjobb nem is feszegetni az egészet, nehogy elmérgesedjen. Férjünk meg szépen egymás mellett, egymás katt-tornyainak az ilyen vagy olyan okból történő lerombolása nélkül, mielőtt egyszeriben azon kapnánk magunkat, hogy heveny konfliktusunk hatására lángban áll az egész horizont.

Kismértékben túlírt, ám alapjában véve szórakoztató Korongvilág-regény, a sorozat kedvelőinek ajánlott darab, mely a Baff!-fal vagy az Éjjeli őrjárattal ellentétben nem lesz újraolvasós. Emberek, az identitás törékeny holmi, melyre a körülmények nagyobb hatással vannak, mint gondolnánk. Soha, semmilyen helyzetben ne feledjük el, hogy kik is vagyunk, önmagunk definiálásakor óvakodjunk a kalandos-romantikus felfedezőutaktól, mert ezek végén csak valami őrült katyvasz vár minket, vártömlöccel, vadonban csámborgással és hasonlókkal, és soha, de soha, még több külön leélt, zivataros évtized távlatából se feledkezzünk meg a családunkról.

>!
Bíró_Júlia
Terry Pratchett: Rémes regiment

Szivárványos-rószaszínmasnis selyemhippi énem számára a tökéletes háború(ellene)s regény. Avagy mit lehet kezdeni, ha a háború ( a háború, ami öregapáink idején is zajlott már, meg az ő öregapja idején aztán pláne, tulajdonképpen a fene se emlékszik, hogy miért, de a legutóbbi incidensekre valaki mindig van, aki emlékeztessen) tulajdonképpen éppúgy elfáradt már, mint a résztvevői, de abbahagyni mégse lehet, mert az milyenlennemár, befejezniahazaárulóbeszédetottasarokban . És ha már Pratchett a háborúról kezd mesélni – ami amúgy keservesen komplex téma a Korongon innen és túl, ezért is nehéz befejezni például – , akkor már miért ne húzna be a közösbe pár hasonlóan komplex és messzire vezető témát, amúgy pofátlan könnyedséggel? Egy kis női egyenjogúság, de akkor már némi skiccelt társadalomrajzzal, egy kis valláskritika, de akkor már teológia és misztikum kellemes kiegészítésével, fontolva haladás, de akkor már abban a tempóban, ahogy a valóságos haladás is agyonfrusztrálja a radikális reformereket.
A Pratchett-féle humor itt sokkal inkább csípős és keserű bár nem kétlem, hogy a menetelő hadsereg megenné, esetleg meginná, de semmiképp se hagyná ott, mint elegánsan kikacsintós vagy rekeszizmot kockásító fajta, de ebben a formában is jólesik. Az egyes fejezetek végén szomorkás fejfogás mellékhatásként előfordulhat, ahogy spontán szívmelengetődés is. Mindenesetre többedik Pratchett-olvasásnak ajánlom, különösen azoknak, akik épp túladagoltnak érzik magukat a boszorkányos-varázslós alsorozatokból* .

* Előfordul ilyen egyáltalán?

>!
TiaManta
Terry Pratchett: Rémes regiment

Mari és barátai története, az általam nagyon szeretett Korongvilágon, nagyon várt magyar megjelenésű regény, ahogy mindegyik. A kis regimentjük menetel a harc, no meg az egyenjogúság felé, amolyan Pratchett módra. Nincs is annál jobb. Valamiért az egyik kedvencem a vámpír volt, de majdnem ugyanúgy bírtam a csapat többi fontosabb tagját. Tudtak meglepetéssel szolgálni, és a szokásos Korongvilágos aurával. Sose unom meg kedvenc világom szereplőit.
Amúgy igazán megtanulhatnám végre az írót önmagához mérni, és értékelni, nem elfogultan. De hát ezért is olvasom újra a regényeit, hogy lássam most képes vagyok-e erre.

>!
Dávidmoly
Terry Pratchett: Rémes regiment

– Na, most kiderül, milyen anyagból van, Fenék.
Húsból, gondolta Mari.Vérből. Könnyen megvágható dolgokból.
*
Nos, ha kétségeid vannak, kezd el nyüzsögni! Katonai alapszabály. Nyüzsögj, és reménykedj, hogy hirtelen meglepetésszerű támadás ér benneteket!
*
Mari fáradtsága és rémülete valahol a lelke mélyén haraggá ötvöződött. Nem olyan benyomást keltett, mint akit az ember szívesen látott egy rászegezett számszeríj túlsó végén.
*
Azoknak a társasága, akik az igazságot keresik, mérhetetlenül kellemesebb azokénál, akik úgy hiszik, hogy már megtalálták.
*
Ordítozni kezdett a küldöncökkel, zargatta a szerencsétlen őröket, és a valóság tényeivel szembeszegülve végül kikovácsolta a céltudatosság pengéjét a pánik vörösen izzó acéljából.

Kicsit önparódiába hajló, kicsit fáradt, de Pratchett még így is szellemesen és szórakoztatóan beszél nagyon fontos dolgokról: a nők helyzetéről, a háborúról, az emberi természet esztelen hajtűkanyarjairól és sötét zsákutcáiról. És teszi azt olyan magas szinten, hogy az eredmény bárki másnak díszére válna – még ha ő tud ám ennél jobbat is.
Négy és fél csákó az ötből.

>!
Saileach P
Terry Pratchett: Rémes regiment

Ha jól értelmeztem, Pratchett ebben regényében spoiler veszi górcső alá a maga utánozhatatlan stílusában. És ezzel együtt Pratchett az értelmetlen háborúkról, a még értelmetlenebb politikáról, és a lehető legértelmetlenebb vallási alapokon nyugvó országokról is szatirikus ítéletet mond.
Egy maroknyi „ember”, egy furmányos őrmester, és persze a még furmányosabb Vinkó Szilárd kivívja a békét, és megvívja a háborút, felfednek titkokat és megóvnak életeket, amolyan „korongvilágosan”. Szórakoztatás és elgondolkodtatás felsőfokon!

>!
Fermin
Terry Pratchett: Rémes regiment

Rettenetesen tetszett, amit az is mutat, hogy kedvencnek jelöltem. Pratchett nagyon jól kifigurázza a katonaságot és a háborúkat. A szereplőket is bírtam. Most nem volt igazi húzóember, de a történet és a rengeteg poén bőven kárpótolt mindezért.

>!
Nienna001 MP
Terry Pratchett: Rémes regiment

Új kevenc.

De tényleg. Sok sok témát feszeget, és nagyon jól csinálja. Lekötött. Nem az a tipikus minden percben felnevetős Pratchett, de itt se hagyta el a szerzőt a humora. Biztos, hogy újraolvasós lesz.

>!
Daniel_Cserhalmi IP
Terry Pratchett: Rémes regiment

Nehéz elfogultság nélkül írni Pratchett könyveiről, melyek egytől egyig itt sorakoznak a polcomon, sőt, néhány angol kiadás is akad. (Amikor ugyanis a Cherubion megszűnt, évekre megszűnt a kiadás, és hát a szükség nagy úr volt, muszáj volt nekikezdeni az angol eredetinek.)

Nos, essünk túl akkor a negatív részén, ami persze a könyv értékéből nem von le: ez pedig a szokásos név-kérdés. A DeltaVision kiadásokban minden nevet magyarítanak, és ennek ha jól tudom, az az oka, hogy a korábbi fordítóval nem nagyon tudtak dűlőre jutni valami vitás kérdés kapcsán. Oké, az évek során ezt azért a magamfajta olvasók, akik az első könyvtől kezdve olvassák Pratchettet, már valahogy megemésztették, hogy Susan helyett Zsuzsa van, és így tovább. Mégis, amikor az olvassa, hogy az egyik karaktert..nos…Fütyinek hívják, akkor azért elgondolkodik a fordítói logikán. Gondolom Dick volt az eredetiben. És hát amikor azt olvassuk, hogy a fent említett szereplő hirtelen megmerevedett…Szóval még ennyi év után is a kényszeres magyarítást nehéz elfogadni. Persze, Pratchettet kifejezetten nehéz fordítani, annyi remek szójáték van az angol szövegben.
De hogy a könyvről beszéljünk, a történetről, nos abban semmi kivetni való nincs. Talán a közepén leül egy kicsit a történet, és kevesebb benne a poén, de ez mit sem von le az értékéből. A mellett, hogy kellően vicces, persze megvan a szerző mondanivalója a katonaságról és a háborúról. És bár a karakterekre mondhatnák, hogy sablonosak (aljas, gonosz tizedes, balfék tiszt, harctól kérges őrmester), ettől még mindegyik kellően egyedi színt kap a szerzőtől. Annak ellenére, hogy e kötet nem képzi egyik klasszikus alsorozat részét sem (az Őrség megjelenése igencsak marginális), ettől még kellően élvezhető. Szóval nagyon elégedett vagyok.
Az persze rejtély, hogy miért nem időrendben adták ki a Korongvilág regényeket, hisz a Baff! például már megjelent, holott később íródott, mint ez. Mindegy is, ettől még mindegyiket érdemes elolvasni.

>!
Fyndra
Terry Pratchett: Rémes regiment

Engem elég sok mindennel le lehet kenyerezni. Szeretem a szórakoztató háborús történeteket (a Švejk jellegűeket, amikben azért erősen kidomborítják az egész komplett értelmetlenségét), a túlzásba vitt dogmák intelligens kifigurázását, ha egy fantasy-ben erős női karakterek vannak, ja, és persze imádom az okosan megírt „lány fiúruhában” toposzt.
Nagyon rég vártam erre a könyvre pusztán azért, mert Pratchett, erre kiderült, hogy az összes fenti gyengémet megcélozta.
A végére ugyan túl sok volt a kavarintás, de azért nekem belefért még ez is.

A magyar változatban a Sweet Polly Oliver nóta vérszegény magyarításáért jár egy ejnye (nem, most nem fogok a kisujjamból kapásból előszopni egy férfi vezetéknevű híres történelmi asszonyságot se a magyar nép vérzivataros évszázadaiból) – de! Ha a Mari név bármi véletlen folytán egy trükkös kis kikacsintás akarna lenni a mi Lebstück Máriánkra, akkor mindent megbocsátok :D (Sokat agyaltam olvasás közben, hogy a fenébe lehetett a Pollyból úgy Marit csinálni, hogy eközben a dalocska meg semmilyen, aztán az egész Sweet Polly Oliver toposzról eszembe jutott, hogy hé, a Mária főhadnagy!)
Szerk.: azt hiszem, innentől kerülöm az angolt, iszonyúan imádom a magyarításokat amúgy, de ennél a könyvnél ötmillió kérdés merült fel bennem, és nem akarom megutálni a magyar kiadást :D (azért csúnyán nézek a férfiasra vett, eredetileg női ruházati vezetéknevek miatt)


Népszerű idézetek

>!
Tarja_Kauppinen IMP

(…) a gond nem az, hogy önök nőneműek. Mármint a gond nem maga a tény. Hanem hogy ragaszkodnak annak hangoztatásához, hogy azok. Értik?

505. oldal

>!
imma AP

– (…) Mit gondol, lehetséges az, hogy egy egész nemzetnek egyszerre menjen el az esze?

24. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Vinkó Szilárd
>!
Nuwiel SP

Ezen a ponton Mari úgy döntött, hogy a vámpír eleget ismer az igazságból ahhoz, ami szükséges a továbbiakhoz. Az ellenség nem a férfiak voltak, vagy a nők, vagy a vének, de még csak a holtak sem. Az ellenség az átokverte hülyék voltak, akik minden változatban léteztek. És senkinek sem volt joga ahhoz, hogy hülye legyen.

584. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Mellék Mari
>!
Tarja_Kauppinen IMP

Ha sima állú fiúk női ruhát véve lányoknak öltöznek, az kétségkívül összezavarja a népek fejét.

522. oldal

>!
Nuwiel SP

– Tévedés, maga nem üvöltözhet velem! – tiltakozott az öreg. – Látja ezeket a kitüntetéseket? Én a…
Föntről egy kar nyúlt le, és emelte ki az apókát az asztal mögül. Karborundum az arca elé lógatta a férfit, aztán biccentett:
– Ja, látom őket – morajlotta. – És…?
Az újoncok elnémultak.
– Tedd le az öreget, Karborundum! – szólt rá Mari. – Óvatosan.
– Mér'?
– Nincs lába.

>!
TiaManta

A fiúk puszta önvédelemből igyekeztek minél fenyegetőbben járni, hogy megmutassák a többi fenyegető külsejű fiúnak maguk körül: kemény vagyok, pöpec vagyok, menő vagyok, és ide nekem egy liter citromos sört, de rögtön, mert a mamám megparancsolta, hogy kilencre haza kell érnem…

>!
Nuwiel SP

Mari megborzongott, aztán ráébredt, hogy valaki sétál mellette. Felnézett, aztán felnyögött.
– Maga egy hallucináció, ugye?
Ó, IGEN. A MENTÁLIS FERTŐZÉSNEK ÉS A KIALVATLANSÁGNAK KÖSZÖNHETŐEN ÖNÖK MIND A FELFOKOZOTT ÉRZÉKENYSÉG ÁLLAPOTÁBAN VANNAK.
– Ha maga tényleg csak egy hallucináció, akkor ezt honnan tudja?
ONNAN TUDOM, MERT ÖN TUDJA. CSAK EGYSZERŰEN KÉPES VAGYOK KIFEJEZŐBBEN MEGFOGALMAZNI.
– Nem fogok meghalni, vagy mégis? Mármint most azonnal nem fogok, ugye?
NEM. DE EMLÍTETTÉK ÖNNEK, HOGY MINDENNAP A HALÁLLAL FOG SÉTÁLNI.
– Á… igen. Hornyos tizedes mondta.
RÉGI BARÁTOM. ÚGY IS FOGALMAZHATNÁNK, HOGY RÉSZLETFIZETÉSES VISZONYBAN ÁLLUNK.

328. oldal

>!
TiaManta

Az őrmester azok közé az emberek közé tartozott, akik egyszerűen nem rendelkeztek a „derék" nevű testtájjal. Neki egyenlítője volt. Saját gravitációja.

>!
TiaManta

A bosszú nem jóvátétel. A bosszú egy kerék, amely visszafele forog.

>!
ViraMors P

Öntsünk tiszta kávét a pohárba!

271. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kávé

A sorozat következő kötete

Korongvilág sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Darynda Jones: Első sírhant
Robert Paul Weston: Szörnyen Titkos Részleg
Mark Lawrence: Bolondok hercege
Charles Stross: Pokoli archívum / A Betontehén-akció
Gareth Roberts – Douglas Adams: Shada
Jasper Fforde: Monokróm
Brian McClellan: A birodalom bűnei
Brian McClellan: Vérrel írt ígéretek
Sarah J. Maas: A Court of Wings and Ruin – Szárnyak és pusztulás udvara
Mark Lawrence: Vörös Nővér