Night ​Watch (Discworld 29.) (City Watch 6.) 21 csillagozás

Terry Pratchett: Night Watch Terry Pratchett: Night Watch Terry Pratchett: Night Watch Terry Pratchett: Night Watch Terry Pratchett: Night Watch

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Truth! Justice! Freedom! And a hard-boiled egg!

Commander Sam Vimes of the Ankh-Morpork City Watch had it all. But now he's back in his own rough, tough past without even the clothes he was standing up in when the lightning struck.

Living in the past is hard. Dying in the past is incredibly easy. But he must survive, because he has a job to do. He must track down a murderer, teach his younger self how to be a good copper and change the outcome of a bloody rebellion. There's a problem: if he wins, he's got no wife, no child, no future.

A Discworld Tale of One City, with a full chorus of street urchins, ladies of negotiable affection, rebels, secret policemen and other children of the revolution.

Eredeti megjelenés éve: 2002

>!
Doubleday, London, 2017
474 oldal · keménytáblás · ISBN: 9780857525048
>!
Corgi, 2003
474 oldal · ISBN: 9780552148993

Kapcsolódó zóna

!

Korongvilág

194 tag · 222 karc · Utolsó karc: 2019. szeptember 15., 09:22 · Bővebben


Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Vinkó Szilárd · Vasöntőfi Karott · Bendő Frédi


Kedvencelte 6

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

>!
risingsun
Terry Pratchett: Night Watch

Pratchett, Korongvilág, városőrség, időutazás és egy kemény tojás. Vimes (magyar fordításban Vinkó Szilárd) egy üldözés során bekövetkezett véletlen baleset folytán jó 30 évet visszarepül az időben, s így találkozik ifjúkori önmagával, belecsöppen egy felkelésbe és az üldözött gyilkost is meg kell találnia, hogy visszakerüljön saját idejébe.

Pratchett ügyesen kikerülte az időutazás kapcsán felmerülő lehetséges hibákat, nem bocsátkozik komoly tudományos vagy fantasztikus magyarázatokba, egyszerűen megtörténik és kész. S a bakik kerülgetése helyett inkább arra koncentrált most is, ami remekül megy neki: humorba oldott világszemlélet bemutatása, átadása. Most épp a polgárháborúk, felkelések borzalmaira és értelmetlenségeire, valamint a Nép (vagy inkább csőcselék), a lázadó és felkelő tömeg ostobaságára és könnyen befolyásolhatóságára. S teszi mindezt úgy, ahogy azt megszokhattuk, megtanulhattuk tőle: végtelen szeretettel, humorral és őszinteséggel. A Korongvilág, Ankh-Morpork most is csak színesítő eszközként szolgál a komoly és megszívlelendő mondanivaló könnyebb befogadása érdekében. S a rólunk, emberekről kimondott kritika némi humorba ágyazva könnyen célba talál és további gondolatokat ébreszt az arra nyitott és fogékony olvasóban. Mert hát ki ne mosolyogná meg az ifjú, csetlő-botló Nobby Nobs (magyarul Göcsört káplár) vagy elmaradhatatlan társa Fred Colon (Bendő Frédi) újabb (vagy talán korábbi) kalandjait, vagy Dibbler (Ráteszem-a-kést-a-saját-torkomra Himpellér) első eladási kísérleteit, vagy Reg Shoe (Reg) még életében elkövetett, buzgó tetteit. Ezekhez a poénokhoz persze nem árt a korábbi Korongvilág regények ismerete, azok nélkül nem ütnek akkorát. De mosolyogni vagy hangosan felrötyögni nem csak rajtuk, hanem sok színes, apró kis mozzanaton is lehet, ahogy azt már megszokattuk (hogy csak egy apró ilyen mozzanatot említsek: a barikádok tetejére kiültetett nagymamák, mint fegyver). Mindezek ellenére azonban nem tudom olvastam-e már ennél komorabb, sötétebb hangvételű regényt Pratchett-től. A Carcer (nem tudom magyar fordításban hogy jelent meg) személyében megjelenő elemi gonoszsággal nála eddig nem találkoztam. Áldozatait puszta élvezetből öli meg, nem ismer kegyelmet csak végtelen gyűlöletet. Félelmetes egy karakter, ki is lóg a Korongvilág még mindig inkább meseszerű, egyszerű karakterei közül.

Akik ismerik és kedvelik Pratchett Korongvilág regényeit azok ebben sem fognak csalódni, akik viszont csak most ismerkednek vele, azok előbb mindenképp olvassák el az Őrség-alsorozat korábbi kötetit (és még egy pár korai regényt), hogy igazán élvezni tudják ennek a könyvnek minden szellemes kis fricskáját.
Sötét, komor, mégis humoros, szórakoztató, s persze, mint mindig elgondolkodtató. Kell ennél több? Ja igen! Egy kemény tojás!

>!
leventesan
Terry Pratchett: Night Watch

Ez nem egyszeru darab. Komorabb, groteszkebb, cinikusabb es eletszerubb mint a tobbi Korongvilag, de talan ezektol jobb is. Mindenkep kiemelkedik a sorozatbol. Ha egy melto befejezest kellene irni a varorseg alsorozatnak ennel jobbat el sem tudnek kepzelni.
Szoval az idoutazas es a quantum kicsit betesz a bunuldozesnek, ezt Vimes sajat boren is megtapasztalta. Es most belecsoppent egy forradalomba ahol meg kell tanitsa fiatalkori enjet a dolgok rendjere, illetve az idoutazas okozta kisebb galibakat is orvosolnia kell.
Senki ne ijedjen meg, attol meg hogy a konyv komorabb hangvetelu az atlagosnal, van benne eleg hangosan felrohogos resz. Azert latni kedvenc szereploinket 30evvel korabban minden penzt meger!

1 hozzászólás
>!
ChEebor
Terry Pratchett: Night Watch

A történet a múltbéli hibákról szól, és arról, hogy az időutazó Vimes, a város hőse hogyan jön rá arra, hogy régen milyen senkiházi is volt… De vajon meg lehet-e változtatni a múltat? Érdemes-e? Ez mind kérdése a könyvnek, mint ahogyan a diktatúrák természete is terítékre kerül. Ráadásul ebben a könyben szerepel az eddigi legfélelmetesebb Pratchett-főgonosz, aki a többiekkel ellentétben puszta élvezetből öl, és igazi beteg szociopataként tűnik fel.

1 hozzászólás
>!
lejla
Terry Pratchett: Night Watch

Vinkó Szilárd még mindig felül tudja múlni önmagát, pedig már tényleg azt hinnénk, hogy nem lehet menőbb, meg lazább.

I'm no powerful woman but sure am attracted to him.

spoiler

És igen, tudom, szól ez komoly dolgokról is, és vettem is az adást, de Vinkó Szilárd alakja mindent elhomályosít. Legalábbis ebben az értékelésben.

És hát angolul olvasni, na az aztán kihívás. Az események persze átjöttek, de a viccek egy része biztos, hogy nem esett le. Ahhoz hogy mindent elsőre és maradéktalanul megérts, még az anyanyelvi szint is kevés talán.

>!
Tarja_Kauppinen IMP
Terry Pratchett: Night Watch

A történelem sötét és kegyetlen, hát még ha Sir Pratchett fogja a legsötétebb időszakait, és egybegyúrja. De ha Tarantino rágyújthatta a mozit Hitlerre, akkor Pratchett miért is ne küldje rá Vetinarit a mindenkori zsarnokság megtestesítőjére? Sam Vimesra pedig ezúttal nem kisebb feladat vár, mint kiköszörülni az emberiség történelmének során az igazságon esett csorbákat.
A legjobb, egyben legsötétebb Korongvilág regény, a legfajsúlyosabb témával.

>!
Noro 
Terry Pratchett: Night Watch

Alighanem a legkomorabb Korongvilág regény. Nem mintha hiányoznának belőle a poénok, de a szokásosnál jóval sötétebb a humora, és a legkegyetlenebb politikai diktatúrák témáját járja körül. A történet nagy része a múltban játszódik, 30 évvel korábban, amikor Ankh-Morpork meglehetősen nehéz időket él. Számos „ikonikus” karakter jelenik meg benne fiatalon: Dibbler mint kezdő, de máris sikertelen kereskedő, Vetinari mint ifjú, de máris zseniális orgyilkos, Reg Shoe, aki – hatalmas spoiler :D – meg fog halni, és Nobby… aki most is Nobby.

>!
Aerandir
Terry Pratchett: Night Watch

Ez volt az első olyan Pratchett-könyvem, aminek olvasása közben néha percekig folyamatosan nevettem. (Ez természetesen nem minősíti a többit, nagyon ritkán szoktam könyvön hangosan nevetni, akkor is ha jól szórakozom.)
És ezt annak ellenére, hogy ez egy tagadhatatlanul kemény könyv. Pratchett zsenialitására van szükség ahhoz, hogy az iszonyúan kegyetlen és sötét jelenetek között az embernek még legyen kedve nevetni.

Diktatúra, forradalom, polgárháború, korrupció, vallatás, terror… Van ebben a könyvben egy-egy példa az emberek szörnyűségének minden fajtájára. Természetesen a sötét jelenetek nem válnak hátrányára a könyvnek.Úgy tűnik, nem lehet elégszer elismételni, hogy mit csináltunk már rosszul, és mit lenne nagyon nem tanácsos megismételni. Hátha ilyen formában hatásosabb, emlékezetesebb lesz.

>!
silex
Terry Pratchett: Night Watch

Az egyik legkedvesebb Korongvilág-regény a számomra. Van benne időutazás, a lehetőségekhez képest ellentmondásmentesen megoldva. Bár ez nyilván nem működhetne bárhol, a Korongvilágon létezik néhány természeti erő szintjére emelt dolog, ami enyhén szólva nem szokásos (lásd pl a narratív kauzalitás).
Egyetlen oka, hogy nem ezt szoktam kölcsönadni Pratchett világával való első szembesüléshez, hogy nagyon erősen épít arra, hogy az olvasó már legalább hozzávetőlegesen ismeri a visszatérő szereplőket. 30 évvel korábbi önmagukkal való szembesülés csak így tud teljes értékű lenni.
És amellett, hogy fantasztikus karakterrajzokkal van tele – szokásos módon még a mellékszereplők nagy része is igen kidolgozott – egy jól összerakott mese szabadságharcól, pofáraesésről, hazavágyásról. Meg hát a kvantum.

„Ave! Bossa nova, similis bossa seneca.”

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Noro 

One reason for the desertion rate was that those people of a practical turn of mind were working out the subtle economics. The Republic of Treacle Mine Road lacked all the big, important buildings in the city, the ones that traditional rebels were supposed to take. It had no government offices, no banks and very few temples. It was almost completely bereft of important civic architecture.
All it had was the unimportant stuff. It had the entire slaughterhouse district, and the butter market, and the cheese market. It had the tobacco factors and the candlemakers and most of the fruit and vegetable warehouses and the grain and flour stores. This meant that while the Republicans were being starved of important things like government, banking services and salvation, they were self-sufficient in terms of humdrum, everyday things like food and drink.
People are content to wait a long time for salvation, but prefer dinner to turn up inside an hour.

>!
Noro 

There were plotters, there was no doubt about it. Some had been ordinary people who'd had enough. Some were young people with no money who objected to the fact that the world was run by old people who were rich. Some were in it to get girls. And some had been idiots as mad as Swing, with a view of the world just as rigid and unreal, who were on the side of what they called 'the people'. Vimes had spent his life on the streets, and had met decent men and fools and people who'd steal a penny from a blind beggar and people who performed silent miracles or desperate crimes every day behind the grubby windows of little houses, but he'd never met The People.
People on the side of The People always ended up disappointed, in any case. They found that The People tended not to be grateful or appreciative or forward-thinking or obedient. The People tended to be small-minded and conservative and not very clever and were even distrustful of cleverness. And so the children of the revolution were faced with the age-old problem: it wasn't that you had the wrong kind of government, which was obvious, but that you had the wrong kind of people.

>!
Noro 

'Dark green,' said the woman. 'How strange. I understand, Havelock, that you scored zero in your examination for stealthy movement.'
'May I ask how you found that out, Madam?'
'Oh, one hears things,' Madam said lightly. 'One just has to hold money up to one's ear.'
'Well, it was true,' said the Assassin.
'And why was this?'
'The examiner thought I'd used trickery. Madam.'
'And did you?'
'Of course. I thought that was the idea.'
'And you never attended his lessons, he said.'
'Oh, I did. Religiously.'
'He says he never saw you at any of them.'
Havelock smiled. 'And your point, Madam, is . . . ?'

>!
Noro 

He walked up to the domestic clutter, aware of eyes watching him before and behind. When he was a few feet away he cupped his hands. 'All right, all right, what's going on here?' he shouted.
He was aware of whispering. And he was ready for what happened next. When the stone flew over the top of the furniture he caught it in both hands.
'I asked a civil question, ' he said. 'Come on!'
There was more whispering. He distinctly heard '—that's the sergeant from last night—' and some sort of sotto voce argument. Then a voice shouted, 'Death to the Fascist Oppressors!'
This time the argument was more frantic. He heard someone say 'oh, all right', and then 'Death to the Fascist Oppressors, Present Company Excepted! There, is everyone happy now?'
He knew that voice. 'Mr Reginald Shoe, is it?' he said.
'I regret that I have only one life to lay down for Whalebone Lane!' the voice shouted, from somewhere behind a wardrobe.
If only you knew, Vimes thought.

>!
Noro 

'Then leave the city, ' said Vimes. 'It'd be for your own good.'
'Is that a threat?'
'Not from me. But here's some advice, boy. Don't put your trust in revolutions. They always come around again. That's why they're called revolutions.'

>!
Noro 

'Well, sergeant, could I interest you in a very special sausage inna bun? Guaranteed no rat? One hundred per cent organic? All pork shaved before mixing?'
Why not? thought Vimes. And his stomach, liver, kidneys and lengths of intestine all supplied reasons, but he fumbled in his pocket for some change anyway.
'How much, Mr . . . er,' Vimes remembered in time, and made a show of looking at the name on the front of the tray, 'Dibbler?'
'Four pence, sergeant.'
'And that's cutting your own throat, eh?' said Vimes jovially.
'Pardon?' said Dibbler, looking puzzled.
'I said, a price like that's cutting your own throat, eh?'
'Cutting my own . . . ?'
‘Throat,' said Vimes desperately.
'Oh.' Dibbler thought about this. 'Right. Yeah. It is. You never said a truer word. So you'll have one, then?'
'I notice it says on your tray „Dibbler Enterprises, Est”,' said Vimes. 'Shouldn't it say when you were established?'
'Should it?' Dibbler looked down at his tray.
'How long have you been going?' said Vimes, selecting a pie.
'Let's see . . . what year is this?'
'Er . . . Dancing Dog, I think.'
'Since Tuesday, then,' said Dibbler. His face brightened. 'But this is only the start, mister. This is just to get a stake together. In a year or two I'm going to be a big man in this town.'
'I believe you,' said Vimes. 'I really do.'
Dibbler looked down at his tray again as Vimes strolled off. 'Cutting my own throat, cutting my own throat, ' he mumbled to himself, and seemed to like the sound of it.

>!
Noro 

A boy stared up at him. It had to be a boy. Nature would not have been so cruel as to do that to a girl. No single feature in itself was more than passably ugly, but the combination was greater than the sum of the parts. There was also the smell. It wasn't bad, as such. It just wasn't entirely human. There was something feral about it.
'Er . . .' said its pinched-up face. 'Look, tell you what, mister, you tell me where you're going and I'll stop following you, have we got a deal? Cost you no more'n a penny and that's a special price. Some people pay me a lot more'n that to stop following 'em.'
Vimes continued to stare. The creature was wearing an oversize evening dress jacket, shiny with grease and greenish with age, and a top hat that must once have been trodden on by a horse. But the bits that were visible between the two were regrettably familiar.
'Oh, no . . .' he moaned. 'No, no, no . . .'
'You all right, mister?'
'No, no, no … oh, ye gods, it had to happen, didn't it. . .'
'You want I should go'n' fetch Mossy, mister?'
Vimes pointed an accusing finger. 'You're Nobby Nobbs, right?'
The urchin backed away. 'Could be. So what? Is that a crime?' He turned to run but Vimes's hand fell heavily on his shoulder.
'Some people might say so. You're Nobby Nobbs, son of Maisie Nobbs and Sconner Nobbs?'
'Prob'ly, prob'ly! But I ain't done nothin', mister!'

>!
Noro 

Qu himself, his straw hat protecting his head from the hot sun, was supervising his assistants in a vined-off area. Lu-Tze sighed as he walked towards it.
There were going to be explosions, he knew it.
It wasn't that he disliked Qu, the order's Master of Devices. The man was a sort of engineering equivalent of the Abbot. The Abbot had taken thousand-year-old ideas and put them through his mind in a new way, and as a result the multiverse had opened for him like a flower. Qu, on the other hand, had taken the ancient technology of the Procrastinators, that could save and restore time, and had harnessed it to practical, everyday purposes, such as, yes, blowing people's heads off. It was something that Lu-Tze tried to avoid. There were better things to do with people's heads.

>!
lejla

Oh dear, here we go again, thought Vimes. Why did I wait until I was married to become strangely attractive to powerful women? Why didn't it happen to me when I was sixteen? I could have done with it then.

Kapcsolódó szócikkek: Vinkó Szilárd
>!
ujhelyiz P

Ninety percent of most magic merely consists of knowing one extra fact.


A sorozat következő kötete

Discworld sorozat · Összehasonlítás
City Watch sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Gareth Roberts – Douglas Adams: Shada (angol)
J. K. Rowling: Harry Potter and the Order of the Phoenix
Robert Paul Weston: The Creature Department
Mark Lawrence: Prince of Fools
Charles Stross: The Atrocity Archives
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Unity
David Almond: Skellig (angol)
Agatha Christie: The Seven Dials Mystery
Jasper Fforde: Lost in a Good Book
Anthony Horowitz: Skeleton Key