Időtolvaj (Korongvilág 26.) (Halál 5.) 94 csillagozás

Terry Pratchett: Időtolvaj

AZ ​IDŐ TERMÉSZETI KINCS, OKOSAN KELL BÁNNI VELE.

Mindenki több időt szeretne, és ezt a Korongvilágban csak a képzett szakemberek tudják biztosítani: a történelem tiszteletreméltó szerzetesei. Akik képesek az időt eltárolni; kiszivattyúzzák onnan, ahol csak kárba veszne, mondjuk a tenger fenekéről (mégis, mennyi időre van szüksége egy tőkehalnak?), és átpumpálják például a nagyvárosokba, amelyek lakói állandóan amiatt siránkoznak, hogy hová tűnt az a sok idő.

Míg mindig mindenki arról beszél, hogy ideje lenne lassítani egy kicsit, egy ifjú órásmester éppen valami elképzelhetetlent készül tenni: le akar állni. Jobban mondva az időt akarja megállítani, méghozzá úgy, hogy elkészíti a világ első valóban pontos óráját. Ami azt jelenti, hogy a történelem nagyra tartott szerzetesének, Lu-cének, és tanítványának, Ludd Lobsangnak fel kell gyorsítaniuk egy kicsit, hogy megállítsák az időmérőt, még mielőtt elindulna. Ugyanis amint a Tökéletes Óra elüti az időt, az… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2001

>!
Delta Vision, Budapest, 2012
426 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155161841 · Fordította: Farkas Veronika

Kapcsolódó zóna

!

Korongvilág

194 tag · 222 karc · Utolsó karc: 2019. szeptember 15., 09:22 · Bővebben


Enciklopédia 33

Szereplők népszerűség szerint

Halál · Ogg Gitta (Nagyi) · Sto Heliti Zsuzsa · Cuki · Patkányhalál · Lu-ce (Söprögető) · Igorok · Nagy A’Tuin · Szoák Karcsi · Dögvész · Éhínség · Háború · Imkor · Lady Myria LeGion · Ludd Lobsang · Órafi Jeremiás · revizorok · Szólt · Tuskóhát

Helyszínek népszerűség szerint

Ankh-Morpork · Korongvilág


Kedvencelte 20

Most olvassa 4

Várólistára tette 37

Kívánságlistára tette 44

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
vicomte P
Terry Pratchett: Időtolvaj

Ez a könyv nem csak azért nem ajánlható a Korongvilággal csak most ismerkedőknek, mert a Halál-alsorozat ötödik része, hanem mert a nehézsúlyú buddhista filozófia keveredik benne a kvantumfizikával és a káoszelmélettel.
És ezek olyan témák, amelyekben nagyon kevesen mozognak otthonosan – és én is közéjük tartozom. Még szerencse, hogy némi kung-fu is akad benne. Amihez szintén nem értek, de viharos ifjúságom során számtalan Golden Harvest filmen szocializálódtam, uh. azokat a vicceket legalább simán vágtam. ;)

Az idő, mint mindnyájan tudjuk, relatív*. De – bármilyen nehezen felfogható is – állítólag volt olyan, hogy nem volt. És nem csak abban a formában, ahogy én szinte nap, mint nap átélem, hogy nem jut valamire**. Hanem úgy, egyáltalán.
Pratchett pedig ismét előrántja és a Korongvilág (és az egész Univerzum) létezésének szegezi a Tömlöc létsík csápos borzadályainál is rémisztőbb entitások, a Revizorok jelentette fenyegetést.
Még szerencse, hogy a Halál unokája, Zsuzsa, Söprögető a (franc tudja, talán valóban bölcs) szerzetes és persze Igor*** és egy fura ikerpár segítségével sikerül a Revizorokból embert faragni. :P
És az ember, mint tudjuk, már esendő…

* Nekem például közel másfél év kellett ahhoz, hogy megírjam ezt az értékelést. Sok ez vagy kevés? Szerintem még belefér, de ki tudja…
** Csak nagyon kevés dologra azok közül, amit igazán szeretnék.
*** Ebben a könyvben asszem ismét Igornak jutottak a legjobb poénok!

>!
marschlako P
Terry Pratchett: Időtolvaj

Valószínűleg nem egy alsorozat utolsó két kötetével kellett volna kezdeni az ismerkedést a Korongvilággal (a Vadkanapó volt az első olvasmányom Pratchettől); feltehetően ennek tudható be, hogy nem lett magával ragadó élmény. Ráadásul az Időtolvaj nagyon nehezen indult be, hogy aztán a harmadánál nagyon belelendüljön, s én is egyre jobban belelkesedjem, de aztán sajnos az utolsó negyedére megint eléggé leült a történet, vagy legalábbis én veszítettem el az érdeklődésemet. Pedig amúgy Pratchett stílusa élvezetes, a karakterek is ígéretesek, csak hát a történet is egy kicsit olyan volt, mint az első üvegóra, aminek eltörött a rugója: töredezett. A revizorok egyébként erősen emlékeztetettek a Momo szürke uraira; legjobban pedig Lu-Ce szála tetszett.

A következő próbálkozás mindenesetre a Kisistenek lesz (tudom, ez sem az első kötet, de ezt már többen is ajánlották).

2 hozzászólás
>!
risingsun
Terry Pratchett: Időtolvaj

Bevallom, párszor elvesztettem a fonalat a könyv olvasása közben. De ha azt vesszük, hogy nem igazán vagyok járatos a keleti kultúrában és harcművészetekben, akkor az nem is olyan meglepő, mivel ezúttal Pratchett ez a területet vette igencsak sajátos és egyedi látásmódú górcsője alá. Humorban, szellemes fricskákban no és persze elgondolkodtató mondanivalóban ezúttal sincs hiány, csak ezúttal számomra volt nehezebben emészthető. Éppen ezért némiképp ki is lóg a Halál-alsorozatból, egyrészt mivel a korábbi kötetek könnyebben, jobban lecsúsztak, másrészt a Halál is nagyobb szerepet kapott bennük. Itt meglepően kevés alkalommal találkozunk vele, mégis ezek a történet, számomra, legemlékezetesebb pillanatai (akik olvasták elég csak annyit mondanom, hogy az Apokalipszis Öt Lovasa és már sejthetik, mire gondolok).

A bonyodalmak az Idő misztériuma körül forognak. Egyesek éppen arra törekednek, hogy megállítsák az eddig, korongvilági mércével, békésen csordogáló időt. Az új karakterként behozott szerzetesek (Lu-ce és Lobsang) az idő békés őrzői, megfigyelői útra kelnek, hogy helyreállítsák az idő természetes folyását. A mester és tanítványa páros dobja be a legtöbb humorbombát a történetbe, komoly hatást elérve a rekeszizmokra. Zsuzsa, a Halál lánya is felbukkan és fontos szerepet játszik a probléma csokoládéval való megoldásában…

Tipikus Korongvilág történet, mely tele van humorral és érdekes mondanivalóval. Nekem ezúttal meggyűlt vele a bajom a történetbe szőtt keleti téma miatt. Első Korongvilág (pláne Halál-alsorozat) könyvnek nem ajánlott, de sokadiknak mindenképp érdemes beiktatni.

>!
Delta Vision, Budapest, 2012
426 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155161841 · Fordította: Farkas Veronika
>!
Szávitrí SP
Terry Pratchett: Időtolvaj

A Halál alsorozat a kedvencem a Korongvilágon belül (bár nagyon szorosan követik az őrség és a boszorkányok), ebben viszont alig szerepelt a Halál, sőt, még Zsuzsát is keveselltem, pozitív meglepetés volt viszont Ogg Nagyi felbukkanása.
Érdekes elmélkedés ez arról, hogy mitől is lesz ember az ember. A testi funkcióktól, az érzelmektől vagy mindkettőtől? És hát igen, a csokoládé nagyon erős fegyver. Hiányozni fog, Sir Pratchett!

1 hozzászólás
>!
RZednik
Terry Pratchett: Időtolvaj

„Hajt az idő, nem vár: elhalunk mi, vének,
Csak híre marad fenn karunk erejének”

Az idő… Bizonyosan Sir Terry is szívesen lopott volna még magának néhány órát, napot vagy évet, hogy a kiapadhatatlan ötlettárházából további Korongvilág – vagy éppenséggel másutt játszódó – regénnyel örvendeztessen meg bennünket. De sajnos úgy döntött, nem halogatja tovább a találkozást egyik kedvenc karakterével, s nem gyarapítja tovább papírra vetett történetei számosságát. Amiért nagy kár, mert kedvenc – időtolvaj :) – szerzőm sok-sok örömteli percet „lopott” az írásaival az életemből, s tett részesévé azoknak a nem mindennapi, sőt egészen rendkívüli kalandoknak. Egy élmény volt… és ..szottul hiányozni fog!
Revizor lelkületűek és nem revizor lelkületűek figyelmébe: OLVASSATOK PRATCHETTET! EZ PARANCS! Hogy miért, erre magától a mestertől „szállítom” a választ: „Ez az egész olyan, mint valami hipnózis. (…) A népek azért követik, hogy lássák, mi történik legközelebb. Közben azt mondogatják maguknak, hogy csak egy kis ideig követik, és akármikor abbahagyhatnák, ha akarnák – de sosem akarják. Mint valami átkozott varázslat.”

>!
Shinzo P
Terry Pratchett: Időtolvaj

Jágca! És ezzel mindent elmondtam :) Hehe :)
Már az elején rájöttem, hogy ezt a könyvet olvasni kell, és ez nem vicc, mert van olyan, aminél nincs erre jobb szó. Pratchett mester ebben a sztoriban sunyi módon elrejtett mindenféle elmélkedős, agytekervényt rendesen összekuszáló, buddhista életfilozófiára hajazó hipotézist. És különben is, már magáról az Időről írni, elég abszurd dolog. A történet maga nagyon szórakoztató, elképesztő szereplőgárda sorakozott fel, mint pl. Lu-ce (a csak söprögető), az Apokalipszis négy lovasa (akikről kiderült, hogy öten vannak), a revizorok! (akik rájöttek, hogy nem is olyan könnyű embernek lenni), és végül Zsuzsa kisasszony (aki mintha emberibb oldalát mutatta volna). Valamint azt is megtudtuk, hogy a csokoládé mindent megold. Hmmm…. :)
Összességében, tetszett. Kezdésnek nem ajánlanám, de fanoknak kötelező.

>!
Erzsébet_Szászi
Terry Pratchett: Időtolvaj

Pratchett már megint zseniálisat alakított. Felkavarta, széthúzta, összenyomta, széttörte, összerakta, ellopta és visszaadta az IDŐt intha valami okosgyurma lenne). A szereplők nagyot alakítottak, különösen Lu-ce és Zsuzsa spoiler állt közel a szívemhez. Kicsit talán kevesebb volt benne a földön fetrengve röhögős jelenet spoiler, cserébe izgalmat és (jól kifordított) filozófiát kaptunk bőven. És azok a csokileírások… (Még jó, hogy most jött a Mikulás, így van itthon bőven édesség)

>!
ViraMors P
Terry Pratchett: Időtolvaj

Ismételtem zseniális.
Összetett, ötletes, abszurd, elképesztő… Némi filozófia, egy kis káoszelmélet, világvége, csipetnyi kritika az oktatással szemben, szóval ismételten van itt minden és az ellenkezője.
Nagyon tetszett, amit Pratchett az Idővel művelt, egyszerűen elképesztő, mennyire jó volt. Rengeteget szórakoztam az Apokalipszis Lovasain, félidőnél még furán néztem rájuk, de a végére azért kiderült, hogy jó arcok mind. Cukiság témában természetesen a Patkányhalál jött, és tarolt, ha tudnék rajzolni, biztosan alkotnék róla egy rakat képet.
Remek darab, mindössze két kínom volt (ezért a fél csillag mínusz): Igor beszédhibája hihetetlen módon az agyamra ment (pedig a karakter amúgy bejött), és keveselltem a Halál szereplését. De az a kevés az legalább ütött rendesen.

>!
mohapapa I
Terry Pratchett: Időtolvaj

Szerelmetesfeleségtársamtól kaptam áthelyezett névnapomra (március nyolcadikáról, hetedikén születtem, június huszonháromra, hogy ne akarja mindenki egy ütemben letudni az ilyenkori gazdasági kötelességeit), egy másik Pratchett-könyvvel egyetemben.

Nagyot cuppantottam a szellmei kéjtől, amikor a kezembe vettem: a fülszöveg sokat ígér, és szeretem, amikor az összetartozó dolgok egymásra találnak, csak úgy, maguktól. Mert az nem lehet véletlen, hogy akkor, amikor egykori ismerősöm keresztényből ateistává lesz, blogot indít nézetei terjesztése érdekében, nos akkor csak úgy hullanak elém az olvasnivalók e témában. Ahogy tessék, itt is mit olvasok már megint?
Az idő szeletelése! Ami majdnem ugyanebben a formában előfordul egy másik könyvben, csak ott tudományos ismeretterjesztésként. Ebben: A multiverzum nyomában. S ez is most került elém.
Az ilyen-olyan idők, időben való csúszkálások, egymásra pakolt idősíkok meg a Csillagok között című filmben, amit szintén a napokban láttam/tunk szerelmetesfeleségtársammal.*

Az időtolvaj című jelen könyv, ahogyan @Mia_Wallace megfogalmazta, nyögvenyelős. Jóformán rá sem ismerni Pratchett-re. Nehezen indul, aztán az egész olyan lesz, mintha egy betépett délután agyi eseményeibe pottyantam volna, de a közepibe ám! Ez a finisben aztán konkrétan csőstül gyön, ez már komplett hippikorszak, körbejár a joint, mindenki látja, ahogy rózsaszín elefántok úsznak az égen.., stb.
Valahogy úgy voltam az egésszel, mint a Pink Floyd régi, pszichedelhikus lemezeivel: normál esetben marhára idegesít, de ha jó, megfelelő hangulatban ér, pazarul elkap, kikapcsol, megforgat, elrepít. (Önmagában, külső segítség nélkül.)

Mert be kell látnom, hogy miközben az olvasás során egészen végig hiányérzetem volt (még csak olyan igazán nagyot sem röhögtem), miközben a sztori annyira nem kötött le (ha belegondolok, volt egyáltalán? Mert az az öt sorban megfogalmazható semmiség, no…), a szereplők, az egyetlen Lu-ce kivételével, marhára távol maradtak tőlem, ésígytovább, nos eközben, miközben mindezek, aközben bizony folyamatosan és mindehol olvastam a könyvet. Ezért a trükkért tisztelet Pratchett mesternek, jól átvágott!

Trükkért, mondom, mert olyan érzésem volt mindvégig, hogy Pratchett csak azért írt, mert volt egy ötlete, ami csak azért sem, akart kibontakozni igazán, de ő csak azért is megírta. Nem véletlenül, ez számomra az egyik legvastagabb könyve; s azt mondják, hogy aki öt mondatban mondja, amit öt szóban is el lehet mondani, az bármi egyéb galádságra is képes.

No, ennyire ambilens bennem ez a könyv. De rossz hírem van: nem megy a Rukolára. Nem bizony, mert szerelmetesfeleségtársamtól kaptam. S ez számomra a legfőbb értéke.

* http://www.port.hu/csillagok_kozott_interstellar/pls/w/…

2 hozzászólás
>!
ppayter
Terry Pratchett: Időtolvaj

Újabb ötcsillagos Korongvilág-regény. Kedvenc mellékszereplőm, Lu-ce egy egész regényt kapott, ez már önmagában elegendő lenne, csakhogy előkerül még a Halál és az Apokalipszis többi négy (!) lovasa, az eddig is sziporkázó Sto-heliti Zsuzsa és néhány hasonlóan szerethető vagy éppen ellenszenves karakter is. Egy James Bondba oltott misztikus zen szerzetes, valamint néhány doboz csokoládé segítségével pedig jó eséllyel még a lehetetlen is lehetséges, ráadásul itt találjuk az irodalomtörténet legkreatívabb jetiábrázolását is.


Bővebben: http://kultnaplo.blogspot.com/2013/07/terry-pratchett-i…


Népszerű idézetek

>!
Judzsin

– Az életben, csakúgy, mint a reggeli gabonapehely esetében, jobb, ha az ember először elolvassa a dobozon lévő utasításokat – mondta Lu-ce.

413. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lu-ce (Söprögető)
4 hozzászólás
>!
imma AP

– Hát, sajtra mindig szüksége lesz a világnak.

379. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Háború
>!
imma AP

HA AZT SZERETNÉNK, HOGY AZ UTOLSÓ PILLANATBAN MEGFORDULJON A SZERENCSÉNK, AKKOR KI KELL TARTANUNK AZ UTOLSÓ PILLANATIG.

377. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Halál
>!
Judzsin

(…) különböző nemzedékek játszották újra és újra azt az ostoba katasztrófát, azt üvöltve, hogy „Ne feledjétek a Kúm-völgyet!”, miközben pontosan ezt tették.*

* Minden kultúrának szüksége van egy ilyen csatakiáltásra, de nagyon kevésnek sikerül kitermelnie a teljes, cicomázatlan változatot, amely valahogy új szól, hogy: „Ne feledjétek Az Ellenünk A Múltkor Elkövetett Atrocitást, Amely ürügy Az Általunk Ma Elkövetett Atrocitásra! S a többi! Hurrá!”

211. oldal

>!
imma AP

„Egy csupa csont férfi jött el beszélgetni velünk és egyáltalán nem volt ilyesztő, nagy fehér lóva volt. Meksimogattuk a lovat. Kasszája is volt. Érdekes dolgokat mondott és hogy vigyázzunk amikor átmegyünk az úton.”

85. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Cuki · Halál
>!
imma AP

A Halál egy llamedosi elfekvőben találta meg a Dögvészt. A Dögvész szerette a kórházakat. Ott mindig el tudta foglalni magát.
Pillanatnyilag éppen az „És most mosson kezet!” táblát próbálta eltávolítani egy repedezett mosdókagyló mellől.

230. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Dögvész
>!
Judzsin

– Néha úgy gondolom, az embereknek rendes vizsgát kellene tenniük, mielőtt engedélyeznék nekik, hogy szülők lehessenek. Úgy értem, nem csak gyakorlatit.

87. oldal

>!
Judzsin

KÖZELEDIK A VILÁGVÉGE.
Hát ez nem kis csevegés.
– Mikor lesz?
JÖVŐ SZERDÁN.
– Miért?
VISSZATÉRTEK A REVIZOROK, felelte a Halál.
– Azok a gonosz kis izék?
IGEN.
– Azokat utálom.
NEKEM TERMÉSZETESEN, NINCSENEK ÉRZELMEIM, szögezte le a Halál olyan pókerarccal, amilyet csak egy koponya tud vágni.

100. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Halál · revizorok
>!
Dávidmoly

Zsuzsa a dobozra meredt.
Mindennap át kellett esnie ezen. Nevetséges volt. A Szömörce & Pralin még csak nem is csinált jó csokoládét. Csak vaj van bennük, cukor és…
Kotorászni kezdett a dobozban lévő barna papír szánalmas kis maradványai között, és kivett belőle egy csokoládét. Végtére is, senkitől sem lehet elvárni, hogy egyetlen szem csokoládét se egyen.
A szájába tette.
Afenébeafenébeafenébeafenébe! Nugátos volt! Az egyetlen bonbonja aznap, és akkor egy átkozott mű, átkozott rózsaszín-fehér, átkozott émelyítő, átkozott ostoba nugátot kap!
Nos, senkitől nem lehet elvárni, hogy ez számítson.* Jár még egy csokoládé.

*Ez így is van. Az olyan csokoládé, amilyet nem akart enni az ember, nem számít csokoládénak. Ez a felfedezés a gasztronómiai fizikának ugyanattól az ágától származik, amelyik megállapította, hogy a járkálás közben megevett dolgok nem tartalmaznak kalóriát.

118-119. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Sto Heliti Zsuzsa
>!
Judzsin

Az idő számára olyasmit jelentett, ami másokkal történik; ő úgy tekintett rá, ahogyan az emberek a partról nézik a tengert. Ott van, nagy, és néha jó egy kicsit beledugni a lábujjunkat, de nem lehet folyamatosan benne élni. És egyébként is, ráncos lesz tőle az ember bőre.

53. oldal

Kapcsolódó szócikkek: idő · Lu-ce (Söprögető)

A sorozat következő kötete

Korongvilág sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

David Almond: Szárnyak titka
David Almond: Skellig
Rhys Bowen: Holttest a könyvesboltban
Sophie Kinsella: A boltkóros és a nagy szemfényvesztés
Cally Taylor: A mennyország várhat
Charles Dickens: Karácsonyi ének
Dickens Károly: Karácsoni ének
Jane Austen – Seth Grahame-Smith: Büszkeség és balítélet meg a zombik
Jodi Taylor: Visszhangok szimfóniája
Rick Riordan: Neptunus fia