Hogfather (Discworld 20.) (Death 4.) 95% 41 csillagozás

Egy tökéletes világban, ahol Sir Terry még ideátról szórakoztat minket, a 42. Korongvilág-regényben Susan és Tiffany együtt mentenék meg a világot. Szomorú vagyok, hogy sosem találkoztak, legjobb barátnők lennének, az biztos. És egy olyan világba, ahol Susan és Tiffany legjobb barátnők, csápos szörny legyen a fejlábán, aki bemerészkedik!

HUMANS NEED FANTASY TO BE HUMAN. TO BE THE PLACE WHERE THE FALLING ANGEL MEETS THE RISING APE.

Most az fog történni, hogy a sorozat összes része a kedvencem lesz?

Ismét nem tudok értelmes dolgokat írni, csak annyit, hogy szerettem (mert nincsenek meg a szavaim ahhoz, hogy rendesen meg tudjam fogalmazni, ami a fejemben van, de azért megpróbálkozok pár tőmondattal).

Nagyon szórakoztató volt, Ridcully és a dékán, meghaltam, ahogy oltogatták egymást.
Susant nagyon megkedveltem.
A Death of Rats és a holló. Haláli (hihi)
És a Halál. Nem pont olyan, mint amire számítottam, nem a Nagy Tökéletes Bölcs, viszont egyáltalán nem bánom. Ami hozzáfűzni valóm van, hogy kiskapitálisban beszél, nem capslockkal, ami valami nyugalomhoz hasonló érzelmet vált ki belőlem, azt hiszem. De lehet csak azért, mert hallottam a sorozatban a hangját és tetszett. Bár ez a lényegen nem változtat.

Azt hiszem, összességében ez a könyv szép volt. A szívem sokadik csücske lett.

(olvasás közben írogattam ki dolgokat, de csak hozzászólásban, mert nem tudtam, más felvitte-e már külön idézetként és nem volt kedvem megnézni link)

Alig várom, hogy újraolvassam és aláhúzzam a kedvenc dolgaimat.

Az Auditorok orgyilkosokat küldenek a Mikulásra Vadkanapóra.
A Halál átveszi a Vadkanapó munkakörét.
Susan, a Halál unokája, a furcsaságok nyomába ered.
És még a varázslók is kavarnak.

Sok mindenről szól ez a könyv: hitről, istenekről, mesterséges intelligenciáról, a fogtündérről, mumusokról, meg persze az emberekről. De hát Pratchett írta. Mi másról szólna?

Igazi karácsony környéki olvasnivaló. :)
Szerencsére csak kicsit emlékeztem a filmre, mikor olvasni kezdtem a könyvet, így újra végig tudtam izgulni a történetet.
Susant először nem tudtam hova tenni, de aztán csak belelopta magát a szívembe. Kedvencem lett még a holló és a patkányok halála is. :)
Nagyon vicces könyv volt, sok párhuzamosan futó történetszállal és persze sok-sok mondanivalóval. Mindig ledöbbenek, milyen bölcs ember lehetett Terry Pratchett – az a típus, aki nem rágja a szádba, hogy miről mit gondolj, csak olyan jól „összerakja”, felépíti a történeteit, hogy csak bólogathatsz a végére, milyen igaz, amit ír!
A Halál, mint Vadkanapó nagyon jó volt, Albert, mint a segédje szintén felejthetetlenre sikerült. „Oh God” és a varázslók szála is tetszett, egyedül a túl sok halál zavart egy kicsit a kötetben.
Újra egy színtiszta 5 csillagos olvasás.

Az egyik kedvenc részem az egész sorozatból és most sikerült angolul is elolvasni. Karácsonyi történet, bocsánat Disznólesési. Nagyrészt tudtam követni, magyarul is olvastam az sokat segített, de még így is megesett, hogy sok-sok mondaton keresztül nem értettem egy szót se. Attól még kedvenc rész marad.

Ez valószínűleg a kedvenc Discworld regényem, és még újra is olvastam most karácsonykor. Nagyon jó humorú szerző szerintem ez a Pratchett, ahogy képes egészen agyoncsapott témákat úgy beledolgozni a roppant rugalmas fantasy-kozmosz-paródiájába, új színekkel és váratlanul találó kilátásokkal. A karácsony-tematika mellett elfér az emberi hit és hülyeség konyhafilozofikus vizsgálata, abszurd fürdőszobahumor és még sok minden, amiken újra jókat röhögtem és nem fogom szétszpoilerezni vele ezt az értékelést. Öt karácsonyi csillag.

A karácsonyi szezon alatt, amikor az embernek már előjön a kétoldali tömegundora, és azon gondolkozik, miért is csinálja ezt az egészet, érdemes lehet egy kicsit hátrébb lépni, és elolvasni ezt a könyvet. Legfőképpen azért, mert abszolút aktuális kérdéseket feszeget a könyv, és szerintem abszolút emberi válaszokat ad rá.

Ugyanis a tény, hogy a Halál helyettesíti a Hogfathert*, az nem csak poénokra, de filozofálásra is alkalmat ad. Többek közt arra, hogy miért van szükségünk a Hogfatherre, és miért ne hagyjuk, hogy ezt elfeledjük a nagy rohanásban.

Persze emellett továbbra sem kímélünk senkit: a nevelés hatásait az ember életére, a varázslók karácsonyát, vagy éppen a gyerek-én és a felnőtt-én kapcsolatát (na és persze a belső bébiszittert :) ). Összességében jó poénok, és egy szép karácsonyi mese van a könyvben.

Lehet, hogy hagyományt kellene teremteni, és ezt elolvasni minden decemberben. :)

* A Télapó Korongvilágbeli megfelelőjét. Aki vadkanhúzta szánon viszi ki az ajándékokat. És a fizika is meg van oldva. :)

Mikor a párom karácsonyra meglepett egy első kiadású példánnyal, nem gondoltam, hogy ilyen hamar kézbe veszem. Be kell vallanom, soha nem fejeztem be egyetlen könyvet sem angolul, de úgy éreztem, Sir Pratchett emléke előtt nem is tiszteleghetnék jobban, mint hogy eredeti nyelven szívom magamba a gondolatait… Nem volt könnyű olvasmány… Végig arra gondoltam, hogy vége a mesének, nem lesz több társadalomkritika, nem lesz több Discworld, és Great A'Tuin beleveszett a multiverzumba… Elhunyt az az ember, aki éveken át mosolyt csalt az arcomra :(

Nézzük röviden a könyvet is. A Hogfather-ben minden benne van, amit szeretek. Karácsony (oké, oké, Hogwatch), tél, Halál, orgyilkosok, és a varázslók. A történet fő volnala a tökéletes gyilkosság kivitelezéséről szól, melynek célpontja nem más, mint Discworld Télapója: a Hogfather. Elég abszurd nem? Mr. Teatime, ez az ördögien gonosz elme, mégis megtalálja a megoldást, miként is likvidálhatná a nagy szakállút, hiszen hobbi szinten már a Halál 'megorvgyilkolását' is kidolgozta. Ebben segítségére van néhány ankh-morporki átlagpolgár, azaz aljas, alacsony intelligenciájú, kisstílű bűnöző.
Természetesen nem mindenkinek tetszenek a fenti tervek, fel is áll egy „szupercsapat” a Hogfather megmentésére. Halál, Albert, Susan, és a Halál-alsorozatból ismerős arcok. Természetesen nem is lenne ez egy Pratchett regény, ha a szövevényes történet hátterében nem lenne némi filozófia. Család, szeretet, ünnep, hit, ezek mind-mind szerepet kapnak a regényben.

Végezetül szeretnék köszönetet mondani Sir Terry Pratchett-nek, hogy ennyi éven át töretlenül alkotott, és több generációt szórakoztatott, szórakoztat, és szórakoztatni is fog.

Nyugodj békében, Sir!

Előfordulhat hogy kicsit öngól volt pont ezzel kezdeni az olvassunk Pratchettet eredetiben projectet :DDD A tőle eddig megszokottnál jóval több történetszálával és szereplőjével kicsit meggyűlt a bajom, mert nagyon lassan értek össze, de a karakterek mindenért kárpótoltak. Ho-ho-ho. Bilioust muszáj volt a szívembe zárnom, mert olyan kis szerencsétlen, mint három Jesse Pinkman.

Imádom! Nem tudok mást mondani. Ezt a könyvet nem lehet megunni. Karácsony – kicsit másképp? Hát, igen, az is… Meg még rengeteg más is. A fergeteges humor mögött a legősibb mítoszok és az emberiség fantáziájának zsenialitása. Végül is tényleg más lenne a világ mesék és mikulások nélkül. Most az emberi fantázia egyéb vívmányairól nem is beszélve.