Erik (Korongvilág 9.) (Széltoló 4.) 130 csillagozás

Terry Pratchett: Erik

Erik a Korongvilág egyetlen démonidéző-hackere.
Nagy kár, hogy nem valami jó benne.
Csupán annyit szeretne, hogy teljesüljön három kívánsága. Nem vágyik semmi különlegesre – legyen halhatatlan, uralkodjon az egész világ fölött, szeressen belé őrülten a világ legszebb nője, a szokásos.
Ám egy traktábilis démon helyett Széltolót idézi meg, aki minden valószínűség szerint a világegyetem legkevésbé rátermett varázslója, valamint a Poggyász néven ismert szerfölött intraktábilis és rosszindulatú utazási kelléket.
Velük az oldalán Erikre nagy utazás vár az időn és a téren át, amitől majd inkább azt fogja kívánni (és a lelke üdvösségét is odaadná érte), hogy bárcsak meg se született volna.

Terry Pratchett: Eric

Eredeti mű

Eredeti megjelenés éve: 1990

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Osiris Könyvek

>!
Cherubion, Debrecen, 2001
180 oldal · puhatáblás · ISBN: 963934611X · Fordította: Sohár Anikó

Kapcsolódó zóna

!

Korongvilág

193 tag · 226 karc · Utolsó karc: 2020. szeptember 14., 16:55 · Bővebben


Enciklopédia 30

Szereplők népszerűség szerint

Halál · Poggyász · Széltoló · Könyvtáros · Nagy A’Tuin · Démonkirály - Astfgl nagyúr · Ponc Strigo y Pondro da Chirm · Szörcsök Erik

Helyszínek népszerűség szerint

Ankh-Morpork · Korongvilág · Láthatatlan Egyetem


Kedvencelte 12

Most olvassa 3

Várólistára tette 38

Kívánságlistára tette 52


Kiemelt értékelések

Arianrhod>!
Terry Pratchett: Erik

Bevallom, @NannyOgg, az első pár oldal után majdnem feladtam! Mert már megint marhaságot csináltam, és a dolgok közepébe vágtam, vagyis az első könyv olvasása után nem a soron következővel, hanem ezzel folytattam. Gondoltam, megismerkedem a Korongfauszttal, mit árthat?

Jobban tettem volna, ha fontolva, és főleg sorban haladok, mert az elején fogalmam sem volt, ki kicsoda, és milyen történésekre utalnak. De aztán megembereltem magam, és jaj, mennyire nem bántam meg! Még kettőt sem pislantottam, és máris kedvenc mítoszaimban találtam magam! Szerintem a betegséget is emiatt a könyv miatt gyűrtem le végül, egyszerűen kisírtam a bacikat és vírusokat halódó testemből a röhögéstől.

Elég egyéni hangvételű felfogásban előadott Faust-történet, és minthogy eddig csak az opera librettóját ismertem, hézagos tudásom volt az alapsztoriról, de nem volt nehéz elérteni, végül is.

Ahogy ismét rávilágított egy újabb nagy író, vigyáznunk kell a kívánságainkkal, mert nem elég, ha a lelkünket elveszítjük, még a kívánság teljesedésbe menetele sem úgy történik, ahogy gondoljuk.

Az első kívánság csak annyi, hogy világuralom. Na de mikor? És melyik világ fölött? És főképpen mennyi ideig? Ugye-ugye? Mert nem mindegy ám! Pontosan kell körülírni a kívánságokat, specifikus módon. A múltbéli aztékok istenének lenni öngyilkos dolog, mint kiderült. Ez a Tollas Boa nem volt kispályás gyilkológépezet. Vele azonosulni a világuralomban azt jelenti, feláldoznak az oltárán, hogy eggyé válj vele. Vidám!

Aztán itt is van a második kívánság, a világ legszebb nője. Először nem értettem, miért épp Heléna, annyi más világszép nő volt. Na de a véletlenre bízta a mi Erikünk, és a véletlen nem véletlenül választotta a trójai démonikus nőt. Az eredeti Faust-mesében is ő volt a választás, hát követnünk kellett a szálakat. És azonmód egy falóban találtuk magunkat Erikkel egyetemben. (Odüsszeuszt imádtam!) Így járunk, ha a véletlenre bízzuk, meg a szóbeszédre, és kiderül, hogy Helén nem is… na de ezt hagyjuk!

Aztán itt van az öröklét! Legalább a kezdetét meg kellett volna határozni! De így legalább megismerhettük a Teremtés körülményeit. Bár majonézes szendvics nem volt….

A Pokol volt a legjobb! Ennyi mítoszt! És teljesen olyan érzésem volt, mintha egy Orwell-regénybe csöppentem volna. Szóval egy utópisztikus Pokol bürokratikus, és végtelen unalom a büntetés…. Érdekes ötlet. Azért örülök, hogy a mi Erikünk végül nem fauszti véget ért.

Meg kell mondjam, ezen felbuzdulván elolvastam Christopher Marlowe drámáját. Közel sem volt ilyen vidám és szórakoztató.

4 hozzászólás
Amrita I>!
Terry Pratchett: Erik

Pratchettre négynél kevesebb csillagot nem adok: még a legsötétebb pillanataimban is képes megnevettetni, és ezen a könyven bizony többször hangosan felnevettem. Mint sztori nem annyira érdekfeszítő, inkább a jól megszokott figurák viszik a hátukon, mint a Halál vagy Széltoló. Az irodalmi művek, társadalmi jelenségek és történelmi korok gunyoros ábrázolása, meg hogy kiszámíthatóan minden de minden jóra fordul adnak egy kiszámíthatóan kellemes hangulatot ennek a könyvnek is, mint a sorozat többi részének. A vége valahogy nem kerek, de na puff.
Pratchett-olvasáshoz különleges alkalom kell, el ne fogyjanak túl hamar. :) Ez most a különleges mázli volt, hogy épp rábukkantam antikváriumban.

Nuwiel P>!
Terry Pratchett: Erik

Pratchett Korongvilágát többféle módon lehet olvasni. A legkézenfekvőbb a könyvek írási sorrendje szerint, de lehet sorozatonként haladva vagy akár össze-vissza ugrálva is. Az első könyvet, A mágia színét követően én a sorozatonkénti olvasást választottam, legfőképpen azért, mert Széltoló kalandjai elég foghíjasak, és többnyire még a régi fordításban érhetők el.

Valószínűleg emiatt van az, hogy a varázslásban egyáltalán nem, menekülésben viszont annál inkább jeleskedő varázsló kalandjai eddig nem igazán nyerték el a tetszésemet. Több, mint húsz Korongvilág regényt olvastam már Járdán Csaba és Farkas Veronika fordításában, az ő stílusukat szoktam meg, nekem az a Korongvilág magyarul, amit rajtuk keresztül ismertem meg. Másrészt az eddig olvasott két Széltoló kötetben is lehet a hiba, eddigi benyomásaim alapján nem igazán erősségük az összefüggő történet, inkább egymás után dobált helyzetkomikumok halmazai.

Vannak bennük szórakoztató elemek természetesen, de Pratchettet nem csak emiatt olvas az ember, hanem a humor alatt megbújó mondanivaló miatt is, amivel valamit épp ostoroz, kifiguráz vagy megkérdőjelez. De mindegy is, hogy miért lett gyengébb az Erik, egy ilyen hosszú könyvsorozatban a világ nyolcadik csodája lehetne, ha minden rész jól sikerülne.

>!
Cherubion, Debrecen, 2001
180 oldal · puhatáblás · ISBN: 963934611X · Fordította: Sohár Anikó
6 hozzászólás
Robberator P>!
Terry Pratchett: Erik

Hosszához illően fantasztikus kis kaland. Élveztem az utazást, a szereplőket, a paródiákat. Első találkozásom volt Széltolóval, de ezek után már szeretnék eljutni a korábbi szerepléseihez is!
A fordítás viszont nem volt az igazi. Nem borzasztó, de voltak bekezdések, amik megsínylették a dolgot, és ami érezhetően vicces kellett volna legyen, inkább csak alig érthetővé vált.

Szávitrí P>!
Terry Pratchett: Erik

Visszatért a Pratchett-be vetett hitem. Az utóbbi két könyv, amit olvastam tőle nem esett annyira jól (lásd http://moly.hu/ertekelesek/1580241 és http://moly.hu/ertekelesek/1580252), de ez most végre igen. És még mindig azt mondom, hogy ez nem annyira a könyvektől függ, sokkal inkább az én aktuális hangulatomtól és az olvasás körülményeitől, merthogy ezt például nagyrészt a Hajdúszoboszlón telelés alatt olvastam, és kellett az a nyugi, hogy a könyvre tudjak figyelni.
Na de ez eddig nem is értékelés, írok már a könyvről is. Biztos nem lett volna káros, ha ismerem a Faustot, és tudom, mi köze ehhez a könyvhöz, de így is volt egy csomó dolog, ami tetszett benne. Imádtam a tezumánokat, a teremtés és a pokol leírását, és vicces volt, hogy a démonokat kis narancssárga fabábuknak képzeltem, mint amilyenek a társasban. :D

mohapapa I>!
Terry Pratchett: Erik

Szeretem Terry Pratchett könyveit. Eddig, amiket olvastam, mind bejövős volt. Tény, hogy néha kapkodtam a fejemet a kis tréfás félmondatoknál, és gondolkodtam, hogy én nem figyelek-e vagy a fordító követett el valami hibát (volt ez is, az is). Sokszor volt olyan érzésem, hogy Pratchett agyában ott van a Nagy Kép, pontról pontra, pixelről pixelre le akarja festeni, de annyira nem alapos, és a nagy igyekezeteben le maradnak részletek, amitől aztán az összkép sérül, vagy nehezen értelmezhető.

Ez az Erik nem ilyen. Nekem itt az egésszel van bajom. Talán azért, mert van ugye a zseniális felütés, ezzel a Faust-fílinggel. Goethe apó azért ezt nagyon kitalálta! Pratchett apó meg nagyon elkapta!
Aztán elindul a cselekmény. Rendben, Pratchett sohasem mély-pszichológiát ír, soha nem a lélekmély avatott ízekre szedője, de aztán az egészből valahogy mégis árnyalt jellemek bukkannak elő. No, most nem annyira. Vagy most nem.
A stílussal persze semmi baj. A cselekmény annyira beszívott, hogy nem tudott igazán lekötni. Megjelennek itt-ott, spoiler, és így tovább, de nem állt össze pontos illesztésekkel a kép spoiler, és meglepődtem, amikor vége lett: komolyan lapozgattam egy kicsit, hogy akkor itt most kiesett egy lap, vagy mi van?

Erik és Széltoló figurája persze nagyon ott van, széles ecsetvonásokkal meghúzott pengeéles kontúrok, ahogyan az kell. Még a motivációik is. Bár tizennégy évesen a világ legszebb nője kellene…? Stop! Visszagondoltam, önmagam vajon…, igen, kellhet, naná, a legyet is, röptében, persze! Ellenvetés törölve!

Szóval elolvastam, de örültem, hogy nem ez volt az első Pratchett-könyvem, mert ha ez lenne, akkor nem lenne ingerenciám a többire.

latinta P>!
Terry Pratchett: Erik

Jó, ha ismerjük egy kicsit mind a homéroszi eposzokat, a görög istenek világát, valamint legalább egy csöppet a Faust második részét ahhoz, hogy a(z egyáltalán nem) rejtett áthallások áthallódjanak.

    Meg ha már úgyis túlestünk az előző kötetből végigszenvedett fordítási nehézségeken (magunkban korrigálva a zavaró szövegkörnyezeteket), akkor legalább enyhíthetjük az ott keletkezett „cliffhanger”-hatást.

PhantoMina_BlackSwan>!
Terry Pratchett: Erik

Tetszett a címszereplő neve, mégis elhanyagolható a szereplése a könyvben. Sok érdekes helyszínt sikerült megmutatni, viszont annyira nem taglozott le, bár nem is ezért kezdtem el olvasni. Valahogy a befejezés nem igazán tetszett, végül is kiderült, hogy Széltoló kicsoda-micsoda volt (Erik számára, mert az olvasóknak érthető volt)? A papagájnak jópofa humora volt, de nem ártott volna, ha elővesz egy szinonimaszótárt…hogyishívják…:D

Gyorsan kivégeztem, és a Korongvilág szédületes, és humoros karakterei, helyszínei megint érdemlegesen a nevetőizmaimat megmozgatták.
Most már kíváncsi vagyok arra a regényre, amiben a Halál játszik főszerepet.

legrin P>!
Terry Pratchett: Erik

A Széltolós könyvek a kedvenceim, annyira jó figura és nála van a Poggyász! Ez a rész kicsit Az ember tragédiájára emlékezett, Erik mindig valami szépre és jóra vágyott, Széltoló elvitte valahova és megmutatta, milyen is igazából.
Szeretem, ahogy Pratchett elővesz régi történetek, és kicsavarja, átértelmezi őket, mint például itt a görög mítoszokkal. Olyan jó!

Hippoforaccus>!
Terry Pratchett: Erik

Hát a történet nem egy Nagy Bumm (csak részben), de azért jó. Ellenben a megfogalmazás és az agyfacsaró ötletek mindent visznek.


Népszerű idézetek

Melia>!

Már mondták Széltolónak, hogy a halál olyan, mintha csak átmennél egy másik szobába. Az a különbség, hogy amikor azt kiabálod „Hol vannak a tiszta zoknik?”, senki sem válaszol.

46. oldal (Cherubion, 2001)

Kapcsolódó szócikkek: halál · Széltoló
1 hozzászólás
takiko P>!

Széltoló adottságai közül kiemelkedett az elfutás képessége, melyet az eltelt évek során a hamisítatlan elvont tudomány szintjére magasztosított; nem számít, hogy honnan vagy hová menekül, mindaddig, amíg menekül. Kizárólag maga a menekülés a fontos. Futok, tehát vagyok; helyesebben, futok, tehát egy kis szerencsével leszek is.

48. oldal (Cherubion, 2001)

Kapcsolódó szócikkek: Széltoló
takiko P>!

Az a néhány fölfedező, aki visszatért onnan, számos praktikus tippet adott azoknak, akik majdan nyomukba lépnek, mint például: 1. ha lehet, kerülj el minden lelógó kúszónövényt, aminek mélyen ülő apró szeme és egyik végén villás nyelve van; 2. ne vegyél föl egyetlen narancssárga-fekete csíkos kúszónövényt sem, ami látszólag keresztben fekszik az ösvényen és rángatózik, mert gyakran van a másik végén tigris; és 3. ne menj oda.

51. oldal

LianneHide I>!

A többszörös felkiáltójel (…) biztos jele az elmebajnak.

141. oldal (Cherubion, 2001)

Melia>!

– Sosem nézek vissza – szögezte le eltökélten Széltoló. – A menekülés egyik első szabálya ez, sose nézz vissza.

159. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Széltoló
latinta P>!

    – Amit nem értek – közölte Erik – az, hogy miért vagyunk itt.
    – Föltételezem, egy nem filozófiai kérdés akart lenni – mondta Széltoló. – Föltételezem, úgy értetted: miért vagyunk itt a teremtés hajnalán ezen a tengerparton, amit még alig használtak?
    – Igen, pontosan így értettem.
    Széltoló leült egy sziklára és fölsóhajtott. – Azt hiszem, ez teljesen világos, nem? – kérdezte. – Örökké akartál élni.
    – Nem mondtam semmi utazgatásról az időben – szögezte le Erik. – Nagyon is egyértelmű voltam, hogy ne lehessen benne átverés.
    – Nincs benne átverés. A kívánság segíteni próbál. Úgy értem, eléggé világos, ha végiggondolod. Az „örökké” a tér és idő teljes hosszát jelenti. Örökké. Örökkön-örökké. Érted?
    – Úgy érted, az embernek valahogy az Első Mezőről kell indulnia?
    – Pontosan.
    – De annak semmi teteje! Évekig fog tartani, mielőtt lesz erre bárki más!
    – Évszázadokig – helyesbített komoran Széltoló. – Évezredekig. Egonokig. És aztán jön a mindenféle háború meg szörny meg ilyesmi. A történelem nagyja rohadt visszataszító, amikor közelebbről megnézed. Vagy nem is nagyon közelről.

135-136. oldal (Cherubion, 2001)

Kapcsolódó szócikkek: Széltoló · Szörcsök Erik
Szávitrí P>!

    Odalent, élesen megvilágítva az űr sivár vákuumában, Nagy A'Tuin – legyen akár hím, akár nőstény, a dolgot sosem tisztázták kielégítően –, a világteknős vánszorgott a Teremtés súlya alatt. A teknőjén a négy hatalmas elefánt erejét megfeszítve támasztotta alá magát a Korongot.
    Talán akadnak hatékonyabb módszerei a világok teremtésének. Esetleg elkezdheted egy gömb megolvadt vassal, aztán egymás után sziklarétegekkel borítod, mintha régimódi rétes lenne. És akkor kapsz egy roppant hatékony bolygót, de nem fog olyan mutatósan kinézni. Ráadásul minden le fog esni az aljáról.

45-46. oldal (Cherubion, 2001)

Kapcsolódó szócikkek: Korongvilág · Nagy A’Tuin · teremtés
rlb_32557241>!

(…) tehetsége volt a nyelvekhez is és járatos volt az alkalmazott földrajzban. Tizennégy nyelven tudta sikoltani, hogy „Segítség!” és további tizenkettőn tudott kegyelemért rimánkodni. Átutazott a Korong számos országán, némelyiken ugyancsak sietősen, és a hosszú, nagyszerű, unalmas órák alatt, amikor még a Könyvtárban dolgozott, azzal múlatta az időt, hogy mindent elolvasott azokról a messzi, egzotikus helyekről, ahol még sosem járt. Eszébe jutott, hogy akkoriban megkönnyebbülten sóhajtott arra gondolva, hogy soha nem is fogja látni őket.

49. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Széltoló
6 hozzászólás
Arianrhod>!

– Egyesek – és itt a teremtő szúrósan nézett a mellettük még mindig áramló, kialakulatlan anyagra – azt hiszik, hogy elég néhány alapvető fizikai képletet installálni, aztán fogják a pénzt és lelépnek. Egy milliárd évvel később az egész égbolt csupa hézag, akkora fekete lyukak, mint a fejed, és amikor fölimádkozol, hogy panaszkodj, csak egy fiatal lány van a pultnál, aki azt állítja, nem tudja, hol a főnök. Szerintem az emberek értékelik a személyes kapcsolatot, szerinted nem?

Bíró_Júlia>!

Tudod, azt hittem, hogy ha meg tudom mutatni az embereknek, hogyan juthatnak könnyebben ahhoz, amit akarnak, nem lesznek többé olyan átkozott hülyék.

114. oldal (Cherubion, 2001)


A sorozat következő kötete

Korongvilág sorozat · Összehasonlítás
Széltoló sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Czékmási Csaba: A Tűzgyermek és a szellem
Patrick Rothfuss: A szél neve
Derek Landy: Az ősök jogara
Kerstin Gier: Zafírkék
Vivien Holloway: Tolvajok kézikönyve
Gail Carriger: Blameless – Szégyentelen
Douglas Adams: Dirk Gently holisztikus nyomozóirodája
J. R. R. Tolkien: Befejezetlen regék Númenorról és Középföldéről
J. R. R. Tolkien: A Gyűrű keresése
Neil Gaiman: Csillagpor