Egyenjogú ​rítusok (Korongvilág 3.) (Boszorkányok 1.) 227 csillagozás

Terry Pratchett: Egyenjogú rítusok Terry Pratchett: Egyenjogú rítusok

Bilét Donát, a varázsló élete utolsó cselekedeteként – mielőtt a Halál csontkezével megkocogtatta volna a vállát – mágusbotját egy nyolcadik fiú nyolcadik fiára hagyta. Hímsoviniszta kollégái szempontjából sajnálatos módon elfelejtette azonban előtte ellenőrizni a kisbaba nemét…

Eredeti mű: Terry Pratchett: Equal Rites

Eredeti megjelenés éve: 1987

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Osiris könyvek

>!
Delta Vision, Budapest, 2010
264 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639890763 · Fordította: Farkas Veronika
>!
Cherubion, Debrecen, 1999
218 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639110558 · Fordította: Sohár Anikó

Kapcsolódó zóna

!

Korongvilág

189 tag · 227 karc · Utolsó karc: 2019. március 12., 09:10 · Bővebben


Enciklopédia 39

Szereplők népszerűség szerint

Wiharvész Eszmeralda (Anyó) · Könyvtáros · Nagy A’Tuin · Kovács Eszkarina (Eszk) · Kecskellő Hilta

Helyszínek népszerűség szerint

Korongvilág · Láthatatlan Egyetem


Kedvencelte 27

Most olvassa 7

Várólistára tette 42

Kívánságlistára tette 31


Kiemelt értékelések

>!
Rodwin
Terry Pratchett: Egyenjogú rítusok

Kicsit szégyellem, hogy ez az első könyvem Pratchett-től, valahogy mindig elmentem mellette. Pedig tízen sok éve egy kollégám mondotta is, hogy milyen jók. Nem is tévedett, mert tényleg az, és nekem szándékomban áll elolvasni az összes könyvét. :)

Csak sejteni véltem, hogy mi is lesz ebből, valami humoros könnyedségre számítottam, annál azért jóval több lett.
Aranyér falucskájában ritka dolog történt, a kovács kicsi lánya fogékony lett a mágiára, akár még varázsló is válhat belőle, olyan nagy görbe bottal. Pedig Korongvilágban ez a férfiak privilégiuma, a lányok mind boszorkányok lesznek.

A kis Eszk rengeteg kalandon megy keresztül, Wiharvész anyóval az oldalán. Mindkét főszereplőt csak szeretni tudtam, és rengeteg mosollyal örvendeztettek meg. Megtanultam, hogy itt még a seprűt is bizony be kell lökni, és mindjárt két ember kell hozzá. Ezt elképzelve csoda, hogy nem néztek hülyének a buszon. :)
ÉS a boszorkány, se boszorkány, a kalapja nélkül, és ha húsz éves korára nem hullik ki az összes foga.

Nem kell komolyan venni, és akkor nagyon jó kikapcsolódás lesz!
Most már bizonyos, hogy jó volt a megérzésem és a polcomon akartam, akarom az összes Pratchett könyvet. :)

>!
Delta Vision, Budapest, 2010
264 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639890763 · Fordította: Farkas Veronika
4 hozzászólás
>!
icu79 P
Terry Pratchett: Egyenjogú rítusok

Abszolút nem az én világom, jócskán kiléptem a komfort zónámból. Soha nem került volna a kezembe, ha a Borsodi Molyok nem Pratchett bácsit választják a következő találkozó témájául. Én lepődtem meg a legjobban, hogy tulajdonképpen tetszik, bár a vége felé már nagyon fantasy lett. Cselekményes, humoros, a nevek különösen tetszettek. Elképzelhető, hogy elolvasok majd néhány folytatást is. Köszönöm @Szávitrí – nek, hogy kölcsönadta a könyvet. :)

>!
Fallen_Angel P
Terry Pratchett: Egyenjogú rítusok

Ez a harmadik könyvem a Korongvilágból és biztosan nem az utolsó. Az Egyenjogú rítusok története az előzőekhez hasonlóan elég bolond, tele poénokkal és szóviccekkel, amiken jól szórakoztam. A könyv Eszkről szól, aki a nyolcadik fiú nyolcadik fiának született, így ráhagyja a botját egy varázsló – mielőtt kiderülne, hogy Eszkarina lány és ebből adódóan el kell viselnie jó adag hitetlenkedést, ellenvetést és tagadást azok részéről, akik szerint egy nő nem lehet varázsló. A prímet viszont nálam nem ő, hanem Wiharvész Anyó vitte: szinte az összes bejelölt idézetem a boszorkánytól származik.
Már az előző résznél is motoszkált bennem, hogy kíváncsi lennék az eredeti szövegre, de az Egyenjogú rítusok poénjai végképp megerősítették ezt, most már tényleg muszáj lesz Pratchettet olvasnom eredetiben.

>!
Noro P
Terry Pratchett: Egyenjogú rítusok

Jellegzetes korai Korongvilág regény. Itt még nagyobb hangsúlyt kapnak a könnyed poénok, szójátékok, de mögéjük nézve találhatunk mélyebb gondolatokat is. A részben középkori babonákat, részben a klasszikus fantasy idolizált varázsló-képét kiforgató világ végső soron az emberi természetet mutatja be sok apró, szatirikus megjegyzésen keresztül. A könyv egy kicsit kilóg az őt követők közül: Mállotviksz Néne karaktere a Vészbanyákban komoly átdolgozáson esett keresztül, és itt még egy kicsit kiforratlan. De azért sok, később kedvenccé váló elem már itt is megjelenik.

Sohár Anikó fordítói stílusa eléggé …khm… sajátos: a nehéz feladatokat, trükkös szóvicceket szinte kivétel nélkül jól megoldotta, ellenben a köznapi fordulatokra, angolosan összetett mondatokra nem mindig szánt kellő figyelmet. Ezzel együtt ezek a korai munkái még sokkal jobbak voltak, mint a Cherubionnak végzett utolsó két-három fordítása.

>!
Cherubion, Debrecen, 1999
218 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639110558 · Fordította: Sohár Anikó
>!
ViraMors P
Terry Pratchett: Egyenjogú rítusok

Érezhetően korai darabja a Korongvilágnak, de már itt is megvan mindaz, amiért rajongom a sorozatot: érdekes világ, érdekes karakterek, jó történet, némi gondolkodni való és persze az elképesztő humor, a váratlanul, lesből támadó szóviccekkel.
Jó volt végre kicsit jobban megismerni a boszorkányok és varázslók közti különbségeket és hasonlóságokat, érdekes volt a témába beleszőtt egyenjogúsági vita is.

>!
Dominik_Blasir
Terry Pratchett: Egyenjogú rítusok

Féltem picit a fordítástól, de itt már kifejezetten élveztem Farkas Veronika stílusát (az apróbb kilengések ellenére is). Érezni, hogy még koraibb Pratchett, de ez semmit sem von le az értékéből: okos ötletek, szórakoztató humor, és már itt is megcsillan ez-az a későbbi mondanivalóban gazdagabb regényeiből.
Úgyhogy ezt az alsorozatot is folytatni kell majd.

>!
marcipáncica
Terry Pratchett: Egyenjogú rítusok

Kicsit furcsa volt visszatérni ehhez a korai Korongvilág-regényhez, talán ezért is éreztem ezt most egy kicsit gyengébbnek, amiben már ott van majdnem minden, amitől Pratchett könyvei zseniálisak; egyedi, sziporkázó stílusa, hihetetlen fantáziája és imádni való szereplői, de még a történet terén éreztem egy kis döcögést a vége felé.
Wiharvész anyó ellopja a rivaldafényt a regény összes szereplője elől, hiába Eszk és Simon epikus megmérettetése, hiába a varázslóvilágot megrázó kardinális kérdések, ennek a történetnek ő az igazi főszereplője, méltán megérdemelten. Anyó karaktere olyan eleven, sokszínű, olyan szórakoztató, hogy minden jelenete – amiből szerencsére jó sok van – kincset ér, ehhez már a többiek tényleg csak asszisztálni tudnak, pedig ők is a jól megszokott Pratchett-féle izgalmas karakterek táborát bővítik, változatos, szerethető, jól felépített szereplőkkel teli a könyv. A férfiak és nők közötti örök ellentétek témáját laza, finom eleganciával kezeli, elmés meglátásai megint ott lapulnak a sorok között, és mindezt játszi könnyedséggel építi bele ebbe a hihetetlenül részletgazdag fantasztikus világba. Nagyon élvezem, ahogy Pratchett súlyos témákat dolgoz fel könnyed, vidám történeteiben, anélkül, hogy akár a mondanivaló veszítene értékéből, akár a történet szenvedné kárát és fordulna borúsabbá, az olvasó kezébe adja a döntést, hogy csak pusztán szórakozni akar, vagy egy kicsit elmélkedni is.
Igazán talán, amitől ezt most nem éreztem tökéletesnek, az volt, hogy a történet második felére kicsit veszít a lendületéből, bár unatkozni így sem lehetett rajta egy percig sem. Nagyszerű olvasmány, csak nem annyira kiemelkedően lehengerlő, mint más könyvei.

>!
vöri P
Terry Pratchett: Egyenjogú rítusok

A mindenki által ismert szomorú esemény miatt vettem kezembe most ezt a kötetet, későbbre terveztem, de úgy gondolom, megfelelő választás volt Pratchett egy korai Korongvilág regényét olvasni megemlékezésként.

Egyike az első regényeknek az univerzumban, még sokkal kedvesebb és mesésebb felfogásban íródott, mint későbbi társai, de határozottan ott van benne mindaz, ami később kiteljesedik. Már itt is a (varázsló)női egyenjogok kérdését feszegeti, így a szórakoztató háttér mellett itt sem maradunk mögöttes tartalom nélkül. Külön öröm volt számomra belátni végre egy kicsit a Láthatatlan Egyetem világába (az eddig általam olvasott kötetek tisztes távolságból kerülgették csak), de abban már biztos vagyok, ha az erősen megkésett roxforti levelem megérkezik, tudom hova akarok majd menni utána továbbtanulni…

Nem véletlenül lett ennyire sokak által szeretett és tisztelt a Korongvilág. Én magam sem gondoltam volna bő másfél éve, hogy az összes Korongvilág történetet a polcomon akarom tudni, és hát a nagyrésze már ott is van… Nem tudom végül, mi győzött meg, hogy nekikezdjek az olvasásnak, mert mindenkitől csak annyit hallottam, hogy mennyire zseniális, és ez általában inkább elriasztana, mintsem felkeltse az érdeklődésem, és most itt vagyok, teljes függőségben. Remélem egyszer sikerül majd megfogalmaznom, miért kell Pratchettet olvasni, de addig is csak tovább ugrándozok csillogó szemmel, hogy ez zseniális, és a kezébe nyomom bárkinek, akivel találkozom, és úgy gondolom, értékelni fogja. Köszönet érte, hogy megszületett a Korongvilág!

>!
Hollóhát
Terry Pratchett: Egyenjogú rítusok

Ha van olyan kategória, hogy kedvenc fantasy „lény” /szereplő, akkor nálam egyértelműen a boszorkányok a befutók. Így nem meglepetés, hogy ha a korongvilág boszijairól van szó, akkor az instant win. Na jó, 30-40 oldal után instant, de ennyi nagyjából bármelyik sorozatkezdőnek kell, hogy belerázódjak a világba. Azt meg már régóta éreztem, hogy a korongvilág mágikus populációja kiváló gag forrás. Csak eddig sosem kaptam belőlük eleget. Megjegyzem most sem, szóval kell még! Még!!

Tudom, hogy a korai kötetek egyike, de a kicsit elsietett befejezésen kívül ez nagyjából sehol sem érződött rajta. Nekem egyébként ez a kurta lezárás is bejött, teljesen illett a történet stílusához. Ha pedig a folytatások innentől csak jobbak lesznek, hát előre dörzsölöm a mancsaimat. És félreteszek nekik behűtve fél csillagot.

>!
Lyanna P
Terry Pratchett: Egyenjogú rítusok

Tavaly a Borsodi Molyok Terry Pratchett-et választották egy találkozó témájául. Sajnos könyvet beszerezni nem sikerült, de a találkozón sem tudtam részt venni, így teljesen kimaradtam Pratchett világának elemzéséből. A beszámolóból pedig semmi nem jött át nekem róla. Igaz, hogy egy Pratchett rajongó ígért nekem egy könyvet, de nem lett belőle semmi, valószínű, hogy szerelmes lett és elfelejtkezett róla, sajnos a borsodi molyoknál előfordul ez a baleset. A tavaszi találkozón csaptam le a könyvre, @Szávitrí-től kaptam kölcsön. Nagyon köszönöm és végtelenül hálás vagyok érte, mert teljesen kimaradtam volna ebből a különleges világból. Szerettem minden gondolatát, teljesen elevenszerű, az események szinte megjelentek a szemem előtt. Kedvenc karakterem egyértelműen Wiharvész Eszmeralda (Anyó). Már csak azon elmélkedem, hogy honnan fogom előteremteni a következő Pratchett könyvet. Ez az én világom, óriási találkozás volt! Sajnálom @icu79, hogy neked nem tetszett.

7 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
worsi ASP

Aki nem ismeri fel a sikertelenség lehetőségét, abból féltégla válhat a történelem biciklijének útjában.

122. oldal (Delta Vision, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: kerékpár · történelem
5 hozzászólás
>!
Szávitrí SP

Hmm. Fehér Granpón. Hamarosan Szürke Granpón lesz, ha nem vigyáz jobban a szennyesével. Én mondom neked, lányom, egy fehér mágus egyszerűen csak egy fekete mágus, jobb házvezetőnővel.

171. oldal (Delta Vision, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: Gandalf
>!
Hannah

– Anyó…
– Igen?
– Tudja hogyan szeretik a varázslók, ha eltemetik őket?
– Igen!
– És hogyan?
Wiharvész Anyó megállt a lépcső aljában.
– Nem túlzottan.

19. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Wiharvész Eszmeralda (Anyó)
>!
Szávitrí SP

A beszélgetés elcsámborgott, akár egy maréknyi kiskutya.

26. oldal (Delta Vision, 2010)

2 hozzászólás
>!
Szávitrí SP

– A mágia az mágia. Ha elefánton lovagolni nem fog megtanulni, lovon ülni azért még képes lehet.
– Mi az az elefánt?
– Egyfajta borz – felelte Anyó. Nem azzal tartotta fent a jártasság látszatát az elmúlt negyven évben, hogy beismerte, ha valamit nem tudott.

50. oldal (Delta Vision, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: elefánt · Wiharvész Eszmeralda (Anyó)
>!
krlany I+SMP

– Egy kissé fiatal vagy még ehhez – mondta –, de ahogy öregszel, rá fogsz jönni, hogy a legtöbb ember nem túl gyakran teszi ki a lábát a saját fejéből.

47. oldal

>!
takiko P

Az egy a millióhoz esélyek (…) tíz alkalomból kilencszer bejönnek.

228. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Egy a millióhoz esély
>!
worsi ASP

Az ég kékebb volt, mint egy zománcozott zsírosbödön, és szorosan fedte a széles völgyet, amelyben olyan csigalassúsággal haladt a folyó, akár egy adóhivatali reklamáció.

107. oldal (Delta Vision, 2010)

2 hozzászólás
>!
Rodwin

Senki sem bírja egy boszorkány pillantását, persze a kecskéket leszámítva.

95. oldal

10 hozzászólás
>!
imma A+P

Valójában egyike azoknak a helyeknek, amik kizárólag azért léteznek, hogy az emberek elszármazhassanak onnan. A világegyetem tele van szórva velük: eldugott falvacskák, széljárta kisvárosok a végtelen ég alatt, elszigetelt kunyhók fagyos hegyeken, amelyek egyetlen nyoma a történelemben, hogy olyan elképesztően mindennapos helyek, ahol valami nem mindennapos vette kezdetét. Gyakran semmi más nem árulkodik arról, csak egy kis táblácska, hogy, minden nőgyógyászati valószínűség ellenére, valaki nagyon híres ott született a falon, úgy félmagasságban.

8-9. oldal


A sorozat következő kötete

Korongvilág sorozat · Összehasonlítás
Boszorkányok sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Elisabetta Gnone: Ég veled, Fairy Oak!
Diana Wynne Jones: A másik palota
Szergej Lukjanyenko: Egyesült őrség
Krencz Nóra – Robin O'Wrightly: Menedék
Cassandra Clare – Maureen Johnson: A szökevény királyné
Kendall Kulper: A tenger boszorkánya
C. S. Lewis: Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény
Nyulász Péter: Helka
Gaura Ágnes: Átkozott balszerencse