Carpe ​Jugulum (Korongvilág 23.) (Boszorkányok 6.) 91 csillagozás

Terry Pratchett: Carpe Jugulum

FOHÁSSZAL OTTOKÁR NEM TÚL JÓ IDŐBEN AKARJA GYAKOROLNI PAPI HIVATÁSÁT. VAGY NEM TÚL JÓ HELYEN.
AZT HITTE, CSUPÁN EGY EGYSZERŰ SZERTARTÁS MIATT KELL LANCRE-BE MENNIE, DE RÁ KELL ÉBREDNIE, HOGY A VÁMPÍROK ÉS A BOSZORKÁNYOK KÖZÖTT DÚLÓ HÁBORÚ KELLŐS KÖZEPÉBE CSÖPPENT.

Boszorkányok alatt pedig az ifjú Ágnes értendő, aki tényleg nem tud még saját magával sem egyetérteni; Magrat, aki a boszorkánykodást a pelenkákkal próbálja ötvözni; Ogg Nagyi…
…valamint Wiharvész Anyó, aki már önmagában súlyos gondot jelent.

A vámpírok viszont intelligensek, a stílus mellett díszes mellényekkel is rendelkeznek, és kiszabadultak. Ők is szeretnének egy harapásnyit a jövőből.

Fohásszal Ottokár tudja, hogy vele van az ima ereje – de azt kívánja, bárcsak lenne nála egy bárd is.

Eredeti megjelenés éve: 1998

>!
Delta Vision, Budapest, 2011
410 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639890169 · Fordította: Farkas Veronika

Kapcsolódó zóna

!

Korongvilág

195 tag · 222 karc · Utolsó karc: 2019. augusztus 3., 22:41 · Bővebben


Enciklopédia 24

Szereplők népszerűség szerint

Halál · Wiharvész Eszmeralda (Anyó) · Ogg Gitta (Nagyi) · Póré Magrat · Igorok · Verensz · Fohásszal Ottokár · Lakrimóza · Nitt Ágnes (Perdita)


Kedvencelte 13

Most olvassa 2

Várólistára tette 26

Kívánságlistára tette 26

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
ViraMors P
Terry Pratchett: Carpe Jugulum

Ezt most valahogy nem volt az igazi. Jó volt… de ahhoz képest, amihez Sir Pratchett-től szoktam, nem az igazi…
Egész végig azt éreztem, hogy minden túl valamilyen: a vámpírok kifigurázása egy idő után nekem túl erőltetett volt, a csecsemőgondozás úgyszintén. A boszorkányok huzavonája túl elnyújtott volt, Igor beszédhibája túl idegesítő. Annak ellenére, hogy ez volt az eddigi legszimpatikusabb Igor, akihez szerencsém volt.
Voltak azért a könyvnek kiemelkedő pillanatai, olyanok mint a Halál, Cafat és a főnix.

>!
Bíró_Júlia P
Terry Pratchett: Carpe Jugulum

Ez is egy olyan, ahol körülbelül tudod, mit kapsz, már amikor kézbe veszed, mondtam magamnak még tavaly Nyíregyházán, mikor mindenáron vinni akartam valamit az ürességtől kongó ottani Libriből. Abban igazam is lett, hogy nem bántam meg a beszerzést, de egyebekben sokat kell még cizellálódnom korongvilágos ügyekben.
Eleve, addig rendben van, hogy Wiharvész Anyó az örök szerelmem hatvan év múlva talán fel is hívom, és hogy már megint annyira zseniálisan ésszerészkedik, hogy hol a szívem szakad meg, hol fel-alá gurulok a padlón, amikor felfogom, mit is művelt. De hogy Ogg Nagyit miért nem imádtam hasonló mértékben korábban, rejtély…talán mert nem kapta meg szegény a kellő kibontakozáshoz szükséges teret. Nademost.
Ez a kötet számos csodája között egy Ogg Nagyi jutalomtörténet; végre az örök második boszorkány is kellőleg kibeszélgetheti magát, a hatodik pint előtti gondolatait is megosztja, és miközben hetvenkilenc tagot számláló klánját igazgatja, minden gond nélkül beilleszti a programba az éppen szembejövő problémákat is. Nagyi for president! (Bónuszként a Nac Mac Fíglik között ott csücsül a nyolcvan centis kiadása is.)
És, persze, egy kellően színpadias arconlegyintés a vámpírtörténeteknek és tán még a papkaraktereket mozgató misztikus vonulatnak is a kimérákkal, az alkímiával meg a mítoszátgyúrással.
És, persze, nem ő volna Sir Terry, ha nem szőne a történetbe fületkettéállítósan gyönyörű, szomorkás és hosszasabban átgondolandó szálakat. spoiler Meg nem tenne bele főnixet és ésszerészetet, névadó ünnepséget és lázadó kamasz vampyrokat.
A végeredmény nem csak olvastatja magát, de gondoltatja is: vissza-, át-, meg-, ki- és újra. Miközben elsőre gyanútlanul azt hiszed, hogy végigröhögtél egy fergetegesen vicces regényt, megint.
Minden tiszteletem, Sir Terry.

3 hozzászólás
>!
vicomte P
Terry Pratchett: Carpe Jugulum

Sir Terry ismét előszólította kedvenc józan boszorkányait megérdemelt pihenésükből, és csatába küldte Verensz, Kostető haladó gondolkozású, ám csipetnyit talán túl optimista királya által a jó szomszédság jegyében az országba behívott vámpír famíliával szemben.
Egy olyan csatába, amelynek nyílt megvívása még Wiharvész Eszmeralda számára is akkora kihívást jelentene, amely csak bukással végződhet.

Mert ezek a Drasarka család tagjai mások.
Ahogy azt a folyton zsörtölődő vén szolgálójuk, Igor, a korok óta hűségesen szolgáló vén bútordarab mondja, ezek nem tudják, hogy mi a stílus. És valóban…

Ők haladnak a korral.*
Leszámolnak az ósdi babonaságokkal: a folyóvizek fölötti átkelés sem bonyolultabb számukra, mint reggelire elfogyasztani pár szüzet; a szent szimbólumokra csak mint érdekes vallási rekvizitumra tekintenek; a fokhagyma legfeljebb a kellemetlen lehelet miatt okoz számukra nehézséget; sőt, némi edzettségre szert téve, már a napfény sem égeti őket azonnal halálra.

De továbbra is megtartották agyzsibbasztó hatalmukat az emberek fölött. És hatékonyak. Embertelenül, könyörtelenül – olyan módon, amiben tévedhetetlenül egy túl nagy hatalomhoz jutott kishivatalnok arroganciája jelenik meg. Ahogy az a könyvben el is hangzik, az igazán mély és rémisztő gonoszság ott kezdődik, ha az embereket tárgyként kezdik kezelni.

A történet talán emiatt egy árnyalattal komorabb, mint ahogy megszoktuk**, de a grófban megtestesülő hideg és számító gonoszság, amivel nyájasan*** birkaként kezeli az embereket csak egy módon lehet küzdeni.
Úgy, ahogy Wiharvész Anyó teszi: hogy boszorkányizálja őket.

* Nem, nem ragyognak a napon. Annyira azért nem modernek. Viszont a fiatalabb generáció lázadásként szívesen vesz fel olyan egzotikus neveket, mint az Anna, Frida, Henrik az olyan megszokottak helyett, mint a Lakrimóza, vagy a Krovajic Maladora.
** Na nem mintha nem lehetne hangosan röhögni az olyanokon, mint a Ogg Nagyi által spontán mód megszervezett lázadó csőcseléken.
*** Ej, be szép és sokrétű is ez a magyar nyelv.

5 hozzászólás
>!
risingsun
Terry Pratchett: Carpe Jugulum

Bevallom a Korongvilág Boszorkány-alsorozata sosem tartozott a kedvenceim közé. A banyák ténykedéseik, szövegeik, kavarásaik és minden egyéb megmozdulásuk inkább fárasztott mintsem szórakoztatott volna. Most azonban meglepődve tapasztaltam, hogy valami megváltozott, mintha ebben a kötetben sokkal visszafogottabb és összeszedettebb lett volna a csapat, a humorukat, beszólásaikat egész jól fogadtam. Sőt, azt kell mondjam, hogy Korongvilág regényhez képest egy elég komor és sötét történetet kapunk, ugyanis úgy tűnik, hogy boszorkányainkon kifognak a modern és haladó elveket valló vámpírok, akikkel a végjátékban egy elég egyenlőtlen küzdelembe kell szembeszálljanak.

Pratchett a történet gerincét adó vámpír-boszorkány ellenét alapötlete mellé most is, mint mindig a valóságból emel be egy újabb elemet, mely ezúttal a vallás, s annak írói védjegyévé vált humorával való bemutatása. Így most sem maradhat el a rá jellemző, szeretetteljes, ám mégis szigorúan őszinte véleménye a vallás és annak kellékeinek vagy képviselőinek értelméről (vagy értelmetlenségéről), illetve azok felesleges szerepéről. Teszi mindezt teljes őszinteséggel és félreérthetetlenséggel, ám mindenféle bántás vagy komoly beszólás nélkül, rendkívül szórakoztató módon.

S ha már szórakoztatás, akkor nem mehetek el szó nélkül a könyvben felbukkanó kis apró kék emberkék, a Nac Mac Fígli mellett. Sajátosan jellegzetes, teljesen érthetetlen beszédük mellett csak gyakorlatilag az összes megmozdulások erős mosolygásra késztetett.
S ha már értelmetlen szövegelés, Igor beszédhibája vagy jellegzetes beszédstílusa inkább zavart, mintsem szórakoztatott. Felesleges bogarászásnak éreztem mondatai értelmének megfejtését. Egy-két kacifántosabb mondatát, bevallom, fel is adtam, hogy megfejtsem.

Ettől függetlenül egy meglepően komor, ám mégis roppant szórakoztató Korongvilág történetet olvastam, mely után tőlem szokatlan módon azt kell mondjam, hiányozni fognak a banyák és ténykedéseik.

>!
Delta Vision, Budapest, 2011
410 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639890169 · Fordította: Farkas Veronika
>!
pat P
Terry Pratchett: Carpe Jugulum

Korongvilág regényről már nehezen írok újdonságot. Nagyon vicces, igen. Boszorkányok vannak benne, persze. Néha elképesztő mélységei vannak. Izgalmas, olvastatja magát. Ilyenek.
Na jó, azért említsük meg, hogy ebben vámpírok is vannak. Igaziak. Vérszívók. Gonoszak.
Meg főnixek és Nac Mac Fígli.
És ami ebben a történetben legjobban megfogott: Pratchett itt is elég keményen osztja az egyházakat meg a vallási fanatizmust, de azért amit itt a valódi hitről-vallásról ír Fohásszal Ottokár és az ő fejlődése kapcsán, az nem mindennapi. Megrázónak is mondhatnám. Hasonlóképpen a döntések elkerülhetetlenségéről és következményeiről, a felelősségről szóló részeket is. Hű.

>!
Fermin
Terry Pratchett: Carpe Jugulum

Remek paródia. A vámpírokkal kapcsolatos sztereotípiákat figurázza ki Pratchett. Az überwaldi vámpírok ellen nem használnak sem a fokhagyma, sem a szenteltvíz, sem az egyéb általánosan elfogadottnak hitt módszerek. Bárkit képesek a befolyásuk alá vonni, ezért úgy döntenek, hogy Lancre királyságát megszerzik maguknak. Megkezdődik a csata a vámpírok és a boszorkák között. Wiharvész Anyó és Drasalka gróf mentális csatáját külön kiemelném, mert az a történet végén szerintem fergeteges volt. Kaptunk újabb szerethető karaktereket, mint például a Nac Mac Figliket, vagy Igort a vámpírok szolgáját, aki még a régi konzervatív vámpír tradíciók mellett kardoskodik.
Fél csillagot levontam, mert az előző három kötetnél egy picit gyengébbnek éreztem ezt a részt. Kicsit döcögve indult, és a megszokottnál kevesebb volt a poén. Ennek ellenére azt mondanám, hogy a Carpe Jugulum méltó „befejezése” a boszorkányos alsorozatnak.

>!
ppayter
Terry Pratchett: Carpe Jugulum

Pratchett bácsi úgy döntött, hogy odacsap a divatossá váló vámpírkönyveknek és mindezt úgy tette, hogy egy közel hibátlan vámpírtörténetet hozott össze, persze korongvilági stílusban. Divatból hétköznapi emberneveket használó kamaszvámpírok? Hát kell ennél több?
Oké, boszorkánykönyvet is írhatnék, elvégre Lancre boszorkánytriójának szerepe pontosan akkora, mint az eddigi könyvekben, a lényeg mindenesetre az, hogy a szerző ezúttal sem okozott csalódást.

Sőt.
Próféta is, vagy egy bizonyos szerző innen nyúlta a sorozata egyik alapötletét. Mert az eredeti 1998-ban jelent meg, és nyilván nem utólag írta hozzá, hogy az egyik női szereplő iránt azért kezd élénken és nem pusztán táplálkozási céllal érdeklődni az egyik vámpír, mert nem tudja olvasni a gondolatait. Ami pedig kísértetiesen emlékeztet… mire is? A tinilányok millióit nyáladzásra késztető, 2003-as Alkonyat tökéletesen egyező motívumára, de még Májer Stefi vega vámpírcsapatának egyes karakterei (például a hagyományos életmódot feladó és családtagjait is erre késztető családfő, a vámpírsrác által összeszedett embert fikázó kamaszlány-vámpír stb.) is teljesen megfeleltethetők a pratchetti reformvámpírok családjának.

3 hozzászólás
>!
latinta SP
Terry Pratchett: Carpe Jugulum

Ez a történet (is) Eszméletlenül izgalmasra sikeredett.

    A vámpyrok (igen, így, fennköltebben, emelkedettebben – sznobos modernséggel) mellé az apró, teletetovált emberkék, aztán meg még a sólymász a maga kis fura világával…
    A madarak is, meg a méhek is (bocs!), meg még Om is (hogy [majdnem] minden m-mel legyen ebben a mondatban)…

    Ezek után egy közeljövőbeli döntésem marad: hamarosan új korongvilágbeli alsorozatot kezdek/folytatok. :)

>!
Erzsébet_Szászi
Terry Pratchett: Carpe Jugulum

Kinőtték magukat a boszik, eddig ez a történet tetszett legjobban. A cím borzasztó nagyot koppant, mikor leesett (ennél csak a Gördülő kövek estek nagyobbat).Telitalálat volt a vampyre sztori, meg Igor és Cafat. Örömmel üdvözöltem, hogy Magrat a kötődő nevelés híve (hordozás rulez!). Még mindig csodálom Pratchettet, miként tud komolyan elgondolkodtató témákat beleszőni a történeteibe úgy, hogy közben halálra röhögöd magad.

>!
RZednik
Terry Pratchett: Carpe Jugulum

Pratchett kedvenc. Az első tőle olvasott írás is az volt, vélhetően az utolsó is az lesz. A boszorkányos alsorozattal kezdődött az ismerkedésem a Korongvilággal, s egyből megszerettem ezt az igazán különös és különleges világot. Néne és Ángyi… izé… Anyó és Nagyi (ehh, sosem fogom megszokni), na és persze a többiek meghatározó karakterei, felejthetetlen történetei nem mindennapi élményekkel ajándékoztak meg. És a Carpe Jugulummal ez kaland (részben) véget ért, legalábbis ez az utolsó „igazi” boszis könyv az ő főszereplésükkel (a Tiffany Aching-os ijúsági sorozathoz ugyan még nem volt szerencsém, de ha jól olvastam, azokban már csak epizódszerephez jutnak kedvenceink). Olvasva a sorokat többször is rámtört ez a „vége érzés”, talán ezért gondolom (bár lehet, hogy csak belemagyarázom, vagy a pillanatnyi hangulatom teszi), hogy a sziporkázó humor mellett talán egy picivel több komolyság, illetve mélyebb gondolatok is megtalálhatók a történetben. Nekem ez egy – abszolút pozitív értelemben vett – különös ízt adott Pratchett egyébként is zseniális meséjéhez. Igor karaktere, illetve a Nac Mac Fíglik pedig… nem keresek találóbb jelzőt: elképesztően jóra sikerültek (és piros pont a szövegeik rendkívül ötletes fordításáért). Sir Terry ismét igazán nagyszerűt alkotott, s szárnyaló képzeletének talán csak Igor szabhat határt. :)


Népszerű idézetek

>!
Dávidmoly 

Ha az emberek komoly bajba kerülnek, akkor elmennek egy boszorkányhoz. Néha természetesen azért, hogy megkérjék, most már hagyja abba.

6 hozzászólás
>!
vicomte P

– Igen, anya?
– Egy spontán lázadó tömeg fogja megostromolni a kastélyt olyan, ó, félóra múlva – közölte vele Nagyi. – Terjeszd el a hírét!
– Igen, anya.
– Mondd meg mindenkinek, hogy azt mondtam, természetesen nem kötelező ott lenni – tette hozzá Nagyi. Jáson az Oggok hierarchiájára pillantott. Nagyinak semmi többet nem kellett hozzátennie a mondathoz. Mindenki tisztában volt azzal, hogy a macska dobozát néha újra kell bélelni.

205. oldal

>!
ViraMors P

A meglepetések hajlamosak váratlan irányból támadni.

309. oldal

>!
latinta SP

    Azok, akik hajlamosak a félvállról vett kegyetlenkedésre, azt mondják, hogy egy kövér lány az igazából egy sovány lány és rengeteg csokoládé.

13. oldal (Delta Vision, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: csokoládé · Nitt Ágnes (Perdita)
>!
imma AP

Carpe Jugulum – olvasta fel Ágnes. – Vagyis… nos, a carpe diem azt jelenti, „ragadd meg a napot”, úgyhogy ez…
– „Ragadd meg a torkot” – felelte Nagyi.

75. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ogg Gitta (Nagyi)
3 hozzászólás
>!
Fermin

– Nagyi?
– Igen, kedvesem?
– Létezik olyan, hogy kék egér?
– Amíg józan vagy, addig nem.

>!
krlany I+SMP

Ha úgy gondolnám, hogy tényleg létezik egy isten, akinek számítanak bármit is az emberek, aki úgy figyeli őket, mint egy apa, és úgy gondoskodik róluk, mint egy anya… nos, akkor nem kapna rajta, hogy olyanokat mondok, mint hogy „minden kérdésnek két oldala van”, meg „tiszteletben kell tartanunk más emberek hitét”. Nem kapna rajta, hogy általánosságban rendes vagyok abban a reményben, hogy végül minden rendben lesz. Nem, ha az a láng úgy égne bennem, mint egy könyörtelen kard. És azt mondtam, égne, Ottokár úr, mert erről lenne szó! Maga azt mondja, hogy a maga népe nem éget és nem áldoz fel már embereket, pedig ezt jelenti a valódi hit, érti? Hogy feláldozza saját életét, naponként, a lángnak, az igazságát hirdetve, érte dolgozva, a lelkét lélegezve. Ez a vallás. Minden más csak… csak rendesség. És egy mód arra, hogy az ember tartsa a kapcsolatot a szomszédaival.

337. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hit · vallás
>!
janx

Amikor az emberek olyasmit mondanak, hogy valami valaminél sokkal bonyolultabb, az azt jelenti, hogy amiatt aggódnak, hogy nem fog nekik tetszeni az igazság.

302. oldal

>!
blackett

Kevés olyan madár létezik, ami félénkebben tud gubbasztani, mint a lancre-i hűsólyom avagy a lapkaképű siránka, a ragadozó, ami folyamatosan a vegetarianizmus peremén táncol. Az ideje legnagyobb részét amúgy is álomban tölti, de amikor arra kényszerül, hogy élelmet találjon, akkor hajlamos egy ágon ücsörögni valami huzatmentes helyen, és várni, hogy meghaljon egy lény a környéken. (…) Hodgesááá azért tenyésztette őket, mert csak Lancre-ben lehetett őket megtalálni, és a solymásznak tetszett a tollazatuk, de az összes valamirevaló madarász egyetértett abban, hogy amennyiben a vadászatról van szó, egy hűsólyommal csak csúzli segítségével lehet elejteni bármit is.


A sorozat következő kötete

Korongvilág sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Diana Wynne Jones: A másik palota
Cassandra Clare: A hercegnő
Chloe Neill: Ha eljön a péntek
Charlaine Harris: Vérszag
Szergej Lukjanyenko: Éjszakai őrség
Kim Harrison: Boszorkányfutam
Mark Lawrence: Tövisek Hercege
K. B. Rottring: Heri Kókler és a Telivér Herceg
Gail Carriger: Szívtelen