Baff! (Korongvilág 34.) (Őrség 7.) 49 csillagozás

Terry Pratchett: Baff! Terry Pratchett: Baff!

„Egyesek esetleg még meg is kérdezhetik: pontosan kinek az oldalán is állsz te? Ha nem velünk vagy, akkor ellenünk. Ha! Ha nem alma vagy, akkor banán…”

A Kúm-völgy, az ősi csata, ahol a trollok rajtaütöttek a törpéken, vagy ahol a törpék ütöttek rajta a trollokon, réges-régen történt.

De ha nem oldja meg mindössze egyetlen törpe meggyilkolásának rejtélyét, Vinkó Szilárd, az ankh-morporki Városőrség parancsnoka végignézheti, amint ismét sor kerül rá, méghozzá az irodája ablakából.

Miközben szeretett őrsége darabjaira hullik körülötte, és megdöndülnek a harci dobok, ki kell bogoznia minden szálat, le kell főznie minden orgyilkost, és dacolnia kell magával a sötétséggel is, hogy ráleljen a megfejtésre. Márpedig a sötétség a nyomában jár.

Eredeti mű: Terry Pratchett: Thud!

Eredeti megjelenés éve: 2005

>!
Delta Vision, Budapest, 2015
592 oldal · ISBN: 9789633950937 · Fordította: Járdán Csaba
>!
Delta Vision, 2015
592 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633951330 · Fordította: Járdán Csaba
>!
Delta Vision, 2015
592 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633951392 · Fordította: Járdán Csaba

Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Halál · Lord Kozimo de Lodoci, Patrícius · Vinkó Szilárd · Lady Koshfy Sybil


Kedvencelte 5

Most olvassa 3

Várólistára tette 26

Kívánságlistára tette 54


Kiemelt értékelések

>!
vicomte MP
Terry Pratchett: Baff!

Pratchett fantasy köntösbe öltöztetett szatíráival az a nagy büdös helyzet, hogy hiába teltek már el évek a megírásuk óta, mégis mindig időszerűek, sőt – bármilyen szomorú is ez a megállapítás bizonyos szempontból – tökéletesen naprakészek.

Pár napja írtam az Éjjeli őrjáratról és szomorúan konstatáltam, hogy nem kell túl messzire menni, hogy észrevegye az olvasó a párhuzamokat a Korongvilág és Föld jelenkora között. A Baff esetén pedig szántszándékkal kellene vaknak tettetnie magát annak, aki szerint ilyen dolgok is csak a Korongvilágon eshetnek meg.

Erről a könyvről – bár nyilvánvaló, hogy az elsődleges ihletője nem más, mint az Orániai Rend által szervezett hírhedt belfasti protestáns felvonulás – itt nálunk, a spoiler népszavazásra készülődő Magyarországon keveseknek juthat az eszébe az észak-ír katolikus-protestáns ellentét. Ellenben nem hiszem, hogy sokan akadnak, akik vitatnák, hogy a könyv mondanivalója milyen frappánsan rímel a facebook kék plakátokról ránk üvöltő kérdésekre.

Az Őrség alsorozat* nyilvánvalóan sokat merít a klasszikus krimi hagyományokból, de ez a kötet egyértelműen a politikai thrillerek tematikáját használja, erősen noir-os árnyalatban. Ettől aztán sötétebb és néhol egészen nyomasztó lett a könyv hangulata, mint a megszokott.
Persze ettől még az, aki vevő Pratchett zseniális, szurkálódó beszólásaira és kacifántos körmondataira ínyencként csettinthet fel, mivel a téma komorságát számos humoros jelenet és geg ellenpontozza, azon a módon, amin szerintem már egy átlagos humorérzékkel megáldott embernél is legalábbis veszett vigyort csal az arcra.
Ezért javarészt Saci, a vámpír, az őrség legújabb tagja a felelős, akinek sajátos identitása meglehetősen felborzolja Angua őrmester spoiler és idegeit, különösen, hogy szorosan együtt kell működniük. Göcsört Görcsi és meglepő új szívszerelme szintén erős humorforrás, épp úgy ahogy az Őrség mellé kirendelt lelkiismeretes számvevő erőfeszítései is.

A xenofóbia, az idegenek, a mások lenézése, meg persze az ezt gerjesztő és ezen a élősködő politikusok játszmái iránt érzett harag süt a könyv lapjairól, és mint minden szatíra író, Pratchett sem rest, hogy a trollok és törpék közötti kommunikációs szakadékból** fakadó ősi ellenségeskedést felhasználva rávilágítson arra az alapigazságra, miszerint „egyikőtöknek sincs igaza, és mindkettőtöknek sem”.

* Már csak azért is, mivel egy rakásnyi elég fura zsaru a főszereplője, akik egy olyan városban igyekeznek rendet tartani, amely intézményesített módon kezeli az alvilággal történő együttműködést.
** spoiler

>!
Bíró_Júlia
Terry Pratchett: Baff!

Terry Pratchett már megint Terry Pratchett. Járdán Csaba meg Járdán Csaba, csak remélem, hogy olyan jól szórakozott fordítás közben, mint mi, civilek az eredményen.

Még mindig sértően keveset tudok a Korongvilágról, így lehetséges, hogy szentül meg voltam győződve arról, hogy a Carpe Jugulum előtte meg A Kaszás, még korábban a Kisistenek ilyen alattomban elhintett dark fantasy gyöngyszemek, vagy hogy a Maszkabál valami csodásra sikerült impulzuskrimi az amúgy is muszájimádni kategóriás fantasyközhely-paródiák között. Igen, már elkezdtem szitálni a fejemre szórandó hamut.

Csak kénytelen vagyok arra jutni, hogy Sir Terrytől nem is áll annyira semennyire távol az a sötét-misztikus vonulat, amit én személy szerint annyira tudok keresni a fantasy történetekben. És képes úgy megcsavarni, kiforgatni, gonoszkodni a műfajjal, hogy még mindig hozza a kellő mértékű borzongást. spoiler Van még – mivel ő Sir Terry, nem elégszik meg egyetlen olyan ötlettel, ami önmagában vinné a hátán a történetet – noir krimikbe illő gyilkossági nyomozás, fajok közötti utálkozás és hagyományőrzésből táplálkozó konfliktusok, jó és rossz zsaruk, direkt az alkalomra gyártott szívszakasztó és/vagy napicuki eredetmítoszok, kövér ideológiai viták és csajos kocsmázás. Ja, és Hol a tehenem?, az is van. Meg teret és időt semmibe vevő épületek. Meg még számos olyasmi, aminek a felsorolása is kimerítené a spoiler kategóriáját. És mire átmegy az emberen ez a három-négy könyvre való -ámde hibátlanul összedolgozott – gurulvaröhögős, nyomasztóansötét, olvadósancuki és fájdalmasantűpontos történésdömping, a végére mégiscsak muszáj hosszasabban elgondolkodni, mit jelent trollnak törpének farkasnak vámpírnak embernek lenni.

Mondom, hozza a formáját, azt a terrypratchetteset.

5 hozzászólás
>!
risingsun
Terry Pratchett: Baff!

Adott két, amúgy kisebbségben lévő, betelepült, egymástól teljesen eltérő szokásokkal, hagyományokkal, kultúrával rendelkező népcsoport spoiler akik évtizedek, évszázadok óta élik szorgos mindennapjaikat a nyüzsgő nagyvárosban. Kisebbségi népcsoportok lévén viszonylag a társadalom perifériájára szorultan élnek, kevés kitörési lehetőséggel. A két népcsoport azonban ősidőkre visszamenően nehezen fér meg egymás mellett, ezért ha lehet, kerülik is az egymással való keveredést, inkább egyszerűen csak gyűlölködve tekintenek a másikra, és akkor még finoman is fogalmaztam… Azonban, közeleg közös történelmük egyik meghatározó csatájának évfordulója, melynek alkalmából tartott városi megemlékezések évről évre egyre hevesebb utcai összetűzésekbe torkollanak.
Ezúttal azonban a helyzet tovább romlik, amikor az egyik csoport vezetése radikalizálódni kezd, egyre hevesebben agitál a másik csoport ellen és az ősi előírások szigorúbb betartását kezdik el hangoztatni, megkövetelni. Az utolsó csepp az amúgy is már csordultig teli pohárban, amikor a csoport harcias vezetője gyilkosság áldozata lesz melynek elkövetésével a másik csoportot vádolják. S mindez a lehető legrosszabbkor, az ominózus csata évfordulójának előestéjén…

Akármennyire is hihetetlen, de a fenti történet a nemrég magyarul is megjelent Korongvilág regény, azon belül is az Őrség-alsorozat, alapját, fő történeti szálát képezi. Ebből is látható, hogy félretéve a fantasy elemeket most is mennyire komoly dolgokról van szó valójában, melyekre Partchett fel akarja hívni a figyelmet. S a zsenialitása most is, mint mindig, abban rejlik, ahogy ezt a maga sajátos, kifordított, humoros módján adja nekünk elő úgy, hogy az lehetőleg ne legyen túl tömény, de a könnyed élvezet mellett azért érezzük át a dolog komolyságát is. Nagyon nagyra értékelem azt a humort, amely képes a megnevettetés mellett komoly gondolatokat átadni, tanítani, elgondolkodtatni. Pratchett azon kevesek egyike volt, aki erre képes volt…

De visszatérve a történetre. Vinkó parancsnok és a városőrség szedett-vedett, ám mégis szerethető csapata most is egyből ott terem, hogy felgöngyölítse a gyilkossági ügyet. A csapat ezúttal is újabb taggal bővül, tovább színesítve ezzel az eddig sem homogén társaságot, de persze a legnagyobb és legbiztosabb poénokat most is a Bendő Frédi – Göcsört Görcsi páros hozza. Az új taggal új gondok és problémák is keletkeznek, így biztosítva termékeny táptalajt az újabb poénok számára. Mert Prartchett sosem szalasztott el egyetlen lehetőséget sem, hogy valami aktuális őrületet, kultuszt kifigurázzon vagy kifordítson spoiler. Így ezekből a poénokból is megkapjuk a szokásos adagunkat.

Gyilkosság, nyomozás, családi ügyek, beilleszkedési problémák kezelése, saját magunk elfogadásának megtanulása, ősi és zsigeri gyűlölködés, s még valami különös, misztikus dolog is, hmmm… esetleg még valami? Ennyi bőven elég egy történetbe sűrítve, felöntve jó sok és laza humorral, s mellé még ráadásként némi elmélkedni való is. Pratchett ismét egy kellőképpen erős és komor történetet hozott össze, amit minden lelkes Őrség, illetve Korongvilág rajongónak csak ajánlani tudok.

(Csak pár szó a magyar kiadásról: a szemnek ugyan roppant kényelmes, de az oldalszámnak nem tett jót ez a Delta Vision-től szokatlanul nagy betűméret. Az egyszerű, halandó olvasóban azt a tévhitet ébreszti, hogy végre megtanult gyorsabban olvasni, pedig csak a nagyobb betűk miatt pörögnek gyorsabban a lapok. Rejtély számomra, hogy miért volt jobb durván 600 oldalban kiadni egy nagyjából 400-450 oldalas könyvet…)

>!
Shinzo P
Terry Pratchett: Baff!

Hmm… ezt szeretem Pratchett mesterben, hogy mindig egy újabb és újabb oldalát ismerhetjük meg ennek az fura, ám de imádnivaló világnak. Hogy kedvenc karaktereinkről már ne is beszéljünk. Miután sikerült leszakadnunk az idő szerteágazó ösvényéről, egy újabb problémával szembesültünk… aztán Vinkó jön, lát és vérbenforgó szemekkel nekünk szegezi a nagy kérdést: „Hol a tehenem?” Komolyan, komolyan? Á dehogy, akármennyire is borús és sötét hangulat övezi ezt a műalkotást, mégis képtelenség igazán komolyan venni. Persze azért ebben is elidőzünk az élet nagy igazságai felett, és csúnya dolgok is történnek, mégis olyan tökéletes az egyensúly köztük. Összességében, ez is nagyon tetszett, nem szárnyalta túl az előzőt, de méltón, ugyanolyan jó lett. Maximálisan ajánlom :)

>!
Nuwiel
Terry Pratchett: Baff!

Az eddig legkomorabb hangulatú Őrség regény, de a mondanivalója is ennek a legkomolyabb, és legaktuálisabb is. Mert mi értelme is van annak, hogy egy réges-régi konfliktus alapján gyűlöljük egymást? Vagy azért, mert a másik nem olyan, mint mi? Pratchett szokásához híven alaposan körbejárja ezt a témát, próbálva humort csempészni is bele (Angua őrmester és Saci káplár, a farkas és a vámpír, illetve amikor a női városőrök kocsmatúrára indulnak Görcsi barátnőjével), de nem sikerült eléggé ellensúlyoznia a fő témáját. A könyv mindenesetre jó, most sem érdemel öt csillagnál kevesebbet.

>!
Erzsébet_Szászi
Terry Pratchett: Baff!

Tudom, hogy fontos és aktuális, értem is a mondanivalóját, mégse tudott igazán megfogni. Leszámítva a kis Szilárdos jeleneteket, amiket egyszerűen imádtam. Az elejét kissé zavarosnak, a végét pedig kissé szájbarágósnak éreztem. És sokkal több Karottot szeretnék olvasni! :)

>!
NewL P
Terry Pratchett: Baff!

Ez az egyik legjobb Őrség regény, amit olvastam. A szereplők sokkal árnyaltabbak, és minden ami történik, történhetne bárhol a világon. A két faj közötti ellentétek, a fokozódó politikai helyzet, a villongások, mintha a mi világunkat tükröznék, és ezért annyira ismerősnek tűnnek. Vinkó kapitány egyre jobban a szívemhez nő.

>!
bedeguar P
Terry Pratchett: Baff!

Még gyerekkoromban hallottam, hogy az eszkimóknál hány szó van a hó-ra. Akkori értelmemmel fel sem fogtam, hogy viszont a hó, mint kifejezés, náluk valószínűleg nem létezik. Valahogy így lehetnek a törpék a sötétséggel, ami jön, megy, közelebb kerül, elmélyül, rabul ejt vagy éppen felszabadít. A sötétség alapélmény a föld alatt, önmagában annyira természetes, hogy említésre csak toposzaival kerül, ami a cselekvésére vagy éppen aktuális létállapotára utal.
Szándékos allegória-e a sötétség közeledése és a regényben jól kifejtett szellemi áramlat, nem tudhatom, jelenléte viszont sajnos számomra is egyre természetesebb, és mostanában már aktuális irányzatonként veszem számba, nem csak úgy önmagában. Pedig nem is vagyok Tamás Gáspár Miklós.

Ez a könyv Vinkóról (nekem jólesik a Kadar is) szól, kicsit több családdal, mint amit vártam, de kevesebbel, mint a Snuffban, a fejlődő bürokráciáról és a koszos munkahelyi büféről, érzem a nyikorgást, a sárkánybüfiszagot, de mintha már hozzászoktam volna az életveszélyes helyzetekhez, nem izgulok a főhős életéért, és továbbra sem értem a vámpírokkal kapcsolatos poénokat. A Baff! az esti megnyugvás könyve, olyan, mint Vinkó otthona: barna, patinás, és kellemes meleget áraszt.

Amit legjobban sajnálok Pratchett életművével kapcsolatban, hogy Lodociról nem született külön regény. Mindig várom rövid felbukkanásait, egyszerre csodálom és szörnyülködöm pragmatizmusán, nagyon kíváncsi lennék arra, hogyan gondolkodik, hiszen sosem hiszem el, hogy azt gondolja, amit kimond, nem hiszem, hogy ennyire könnyen viseli a felelősséget, a napi 24 órás ügyeletet.

Beutalnék egy ilyen Baff-tanfolyamra néhány politikust meg egyházfőt. Fordított táblával.

>!
_Numb_
Terry Pratchett: Baff!

Összetett szereplők és történet. Ismét egy napjainkat is érintő probléma görbe-tükörben láttatva. Ez a könyv is rögtön közel került a szívemhez a karakterek miatt spoiler .

>!
Zetsuen
Terry Pratchett: Baff!

Én tényleg nagyon próbálkozok nem minden Pratchettre öt csillagot adni, de az utóbbi kettő annyira betalált, hogy egyszerűen nem megy.
Kezdek ráeszmélni, hogy az alsorozatok közül ha már nagyon választanom kéne, akkor az Őrségeset mondanám (de persze könnyen lehet hogy azért, mert nagyon régen olvastam már a többiből, mondjuk eme hibámat éppen azzal küszöbölöm ki, hogy olvasok kicsit Wiharvész Anyóékat is). Az Éjjeli Őrjárat és a Baff! is olyan történelmi, társadalmi problémákkal foglalkozik, amiről egész féléves kurzusokat lehetne tartani – és kell is beszélni róla. Csak körbe kell nézni a világban – elég hozzá egy törikönyv vagy csak egy atlasz –, hogy a törpék és trollok közötti ellenségeskedés megfelelőjéhez nem kell mélyre vagy messzire menni.
Vinkót továbbra is nagyon szeretem, Sir Terry olyan könnyen elcsípte ebben a kötetben is a személyiségét – könnyű azonosulni vele, a dühével, az ember jólesően olvassa, ahogyan éppen rájön valamire, elismerően cicceg, amikor hozza azt a vén róka zsarut, és jókat derül azon, amikor kiderül, hogy Vinkó is csak egy technikától idegenkedő negyvenes.
Az Őrség továbbra is kellemesen szervezetlen és mégis kompetens, pont Ankh-Morporkhoz illő. Habár a Patrícius nem hozott le egy szamarat a minaretből, de spoiler. Sybil továbbra is zseniális, nagyon szeretnék az unokahúga lenni.
spoiler
Habár a könyv már eleve erős témákkal dobálózik, időnként, szinte említés szintjén be-bedobál olyan megjegyzéseket, amikről szintén könyveket lehetne írni. Csak is Terry Pratchett lehet képes arra, hogy egy ősi ellentéteket boncolgató, amúgy krimiben még megkocogtassa értelmünk vállát és csendesen közölje gondolatait a gyereknevelésről. spoiler
Elcsépelt és unalmas a közhely, hogy Pratchett utánozhatatlan, de mint tudjuk, a legjobb közhelyekben mindig van igazság.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
imma A+P

Vinkó sosem szívelte a dartsnál lényegesen bonyolultabb játékokat. A sakk például mindig is különösen bosszantotta. Főleg az az ostoba mód, ahogy a parasztok nyomultak előre pusztán azért, hogy lemészárolhassák ugyancsak paraszti sorban tengődő testvéreiket, míg eközben a semmittevő királyok hátul henyéltek – ennek a tudata minden egyes alkalommal kihozta a sodrából. Ha a parasztok csak egyszer is egyesültek volna, és esetleg meggyőzik még a huszárokat, alig egy tucatnyi lépésen belül köztársaság lehetett volna az egész táblából.

112. oldal, lábjegyzet

Kapcsolódó szócikkek: sakk · Vinkó Szilárd
>!
vicomte MP

– Egyesek közülünk haladnak a korral, uram. Egyesek közülünk úgy vélik, hogy a sötétség nem mélység, csupán az elme állapota.

396. oldal

>!
imma A+P

Az ifjú törpék közül sokan figyeltek Támzúzó szavára, mivel ősi történelemről, elrendeltetésről és hasonlókról szónokolt – csupa olyasmiről, amikről akkor szoktak, midőn kedvezőbb színben akarnak feltüntetni valamilyen mészárlást. Az efféle szöveg könnyen bárkinek a fejébe tudott szállni, már ha azt nem töltötte ki elegendő mennyiségű agy.

45. oldal

>!
risingsun

Hol a tehenem?
Ez itt a tehenem?
Azt mondja: hrúúú!
Ez egy víziló!
Ez nem a tehenem!

198. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Vinkó Szilárd
>!
NewL P

– De igenis kellene lennie egy törvénynek, ami megtiltaná, hogy a népek átokverte hülyék módjára viselkedjenek!
– Ha tényleg lenne egy ilyen, uram, minden nap túlóráznánk – jegyezte meg vigyorogva az őrmesternő.

32. oldal

>!
Fyndra

– Vinkó Szilárd árulás vádjával egyszer még engem is letartóztatott – érvelt higgadtan a város egyeduralkodója. – Sőt Vinkó Szilárd egyszer még egy sárkányt is letartóztatott. Vinkó Szilárd egy ízben egy egész háborút akadályozott meg úgy, hogy mindkét főparancsnokságot letartóztatta. Ő egy ilyen letartóztatós fickó, ez a Vinkó Szilárd. Előfordult, hogy a puszta kezével végzett egy farkasemberrel, és lámpásként hordozza magával a törvényt…

303. oldal

>!
bedeguar P

Neki is pontosan ugyanúgy megvannak városunkban a saját ügynökei, ahogy nekünk is az ő városában. Következésképp udvariasságból hivatalosan is tájékoztatni fogom arról, amiről úgyis mindenképpen tudomást szerezne. Ez az, amit úgy neveznek, hogy politika, Vinkó.

456. oldal

>!
imma A+P

De ahogy a törpék mondják, ahol felfordulás támad, ott mindig akad egy troll is.

9. oldal

Kapcsolódó szócikkek: törpe · troll
>!
NewL P

Elsőként pedig azt cselekedte Tak, hogy megírta önmagát.
Másodikként pedig azt cselekedte Tak, hogy megírta a Törvényeket.
Harmadikként pedig azt cselekedte Tak, hogy megírta a Világot.
Negyedikként pedig azt cselekedte Tak, hogy megírt egy barlangot.
Ötödikként pedig azt cselekedte Tak, hogy megírt egy geódát, egy kőből való tojást.
Annak utána a barlang szájának homályában a geóda megrepedt, és megszülettek a Fivérek.
Az első a Fivérek közül a fény felé indult, és megállt a szabad ég alatt. Ekképp túl magasra nőtt. Ő lett az első az Emberek közül. De nem talált Törvényekre, ennek okán megvilágosult.
A második a Fivérek közül a sötétség felé indult, és megállt a barlang kőboltozata alatt. Ekképp elérte a megfelelő magasságot. Ő lett az első a Törpék közül. Rátalált a Tak által írt Törvényekre, ennek okán megsötétült.
De Tak élő lelkének egy része a törött kőtojásba szorult, és lett belőle az első troll, s csak vándorolt a világon kéretlenül és feleslegesen, lélek vagy cél, tanulás vagy megértés híján. Egyként félve úgy a fényt, mint a sötétet, tántorog azóta is mindörökkön a homályban, semmit sem tudván, semmit sem tanulván, semmit sem teremtvén, semmi lévén önmaga is…
Részlet a Gd Tak ’Gar („Amiket Tak Írt”) prof. Szilajvér Sz. Sz. által készített átiratából (Láthatatlan Egyetemi Kiadó, 8 AM$). Az eredeti kéziratot szemlélve úgy tűnik, mintha az idézett részlet utolsó bekezdését egy jóval későbbi kéz toldotta volna hozzá a szöveghez.

5. oldal


A sorozat következő kötete

Korongvilág sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Neil Gaiman: Anansi fiúk
J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Joss Stirling: Lélektársak – Crystal
Neil Gaiman: Sosehol
China Miéville: Perdido pályaudvar, végállomás I-II.
Neil Gaiman: Amerikai istenek
Mark Lawrence: Bolondok hercege
J. R. R. Tolkien: A hobbit
J. R. R. Tolkien: Húrin gyermekei
J. R. R. Tolkien: A szilmarilok