A hit az egyik leghatalmasabb szerves erő a multiverzumban. Lehet, hogy nem egészen képes megmozgatni a hegyeket. Ám képes létrehozni olyasvalakit, aki igen.
Az emberek elképzelése a hitről éppenséggel visszás. Azt hiszik, hogy hátulról előre működik. Azt hiszik, a sorrend az, előbb a tárgy, aztán a hit. Azonban fordítva történik.
A hit úgy tocsog ide-oda az égbolton, ahogy az agyaggöröngyök mozognak csigavonalban a fazekaskorongon. Példának okáért így jönnek létre az istenek is. Nyilvánvalóan saját híveik kell létrehozzák őket, mert a legtöbb isten életének rövid áttekintése érzékelteti, hogy eredetük semmi esetre sem lehetett isteni. Hajlamosak pont azokat a dolgokat tenni, amit az emberek tennének, ha megtehetnék, különösen ha nimfákról, aranyzáporokról és ellenségeid porba sújtásáról van szó.
A hit más dolgokat is létrehív.
Megteremtette a Halált. Nem a halált, amely csupán szakszó az élet tartós hiánya okozta állapotra, hanem a Halált, az egyéniséget. Ő úgyszólván az élettel együtt fejlődött ki. Amint egy élő dolog pedzeni kezdte a hirtelen nem élő dologgá válás koncepcióját, megjelent a Halál. Jóval mielőtt az emberek először eltűnődtek róla, már ő lett a Halál; ők csupán az alakot meg az egész kasza és köntös ügyet tették hozzá a személyiséghez, amely akkor már sok millió éves volt.
És most eltávozott. Ám a hit nem szűnt meg. A hit változatlanul folytatja a hívést. És mivel a hit fókusza elveszett, új fókuszpontok támadtak. Egyelőre aprók, nem valami erősek.
101. oldal