A ​Kaszás (Korongvilág 11.) (Halál 2.) 93% 180 csillagozás

Van egy olyan érzésem, hogy Pratchett Korongvilág könyvei megragadnak nálam a, 4,5 és 5 csillag között. Nagyon messze még az életművének az elolvasása. Ez valahol jó, hogy mennyi kaland vár még rám ebben a fergeteges világban. Valahol meg rossz, hogy eddig miért nem olvastam őket.
A Halál második kalandja is jelesre vizsgázott nálam.
Úgy tűnik kedvenc kaszásunk ideje sem végtelen, de mi lesz ha nem végzi szívvel-lélekkel a munkáját, ahogy eddig? Az biztos, hogy nagy felháborodás lesz a Korongon, mert mindenkinek joga van a halálához, és a majdani újjászületéséhez, ha lepereg a homokja.
Zsindely Kalán is érzi ezt, mert mint minden varázsló akinek süveges sapkája van a Korongon megérzik előre, a vég eljövetelét. Miután tisztességesen megünnepelték a cimborákkal Kalán mennybemenetelét, nem úgy történtek a dolgok, ahogy annak lennie kell…
A nagybetűs Halál pedig kicsit visszavonul, frappáns nevet választ egy kis eldugott tanyán. Beáll napszámosnak, és bizony roppant nagy tehetsége van hozzá, kaszálásban verhetetlen a fickó!
De egy ilyen kulcsfigura nem tűnhet el csak így, olvassátok el, hogy mi is lesz a sorsa, mert nehéz úgy írni, hogy ne utalgassak a könyv cselekményeire.
Fergeteges kaland, emlékezetes figurákkal.
Feltűnik a Könyvtáros, mint első számú kidobóember, aki sokak kedvence. Egy kazalnyi varázsló, akik galibából, galibába keverednek, Kalánnal az élen.
Nagyon olvasmányos, rekeszizom mozgatós könyv. Szóval olyan átlagos Pratchett.
Hamarosan folytatom az életművét Sir! Talán a Boszikkal, mert már ők is hiányoznak, és persze Hobó is!

Ó, a HALÁL az egyik kedvenc szereplőm a Korongvilágon. Bár, én majdnem minden fő, és mellékszereplővel eléggé szimpatizálok ezen a lapos világon. Ő még így is különleges. Hisz nem ember, nem is lehet olyan mint ők. Így egy teljesen más gondolkodást, szemléletet mutat be az író rajta keresztül, amit sose tudok megunni.
Mondjuk itt jelen van a másik szál is, ami szintúgy erős a varázslókkal. Ahol Motolla Alánk / Zsindely Kalán, és a nyugdíjazása nem úgy sikerül ahogy kellet volna. De nem vesz el a rivaldafényt a címszereplőtől, bár fele-fele arányban osztozkodnak a regényen. Kell az ő nézőpontja is, elengedhetetlen a történet szempontjából.
Központban a mi szeretett Kaszásunk van. Aki megtapasztalja milyen is élni, és azt ahogy az idő telik, aminek egyszer el kell fogynia.

Rég olvastam, még az előző fordítást. Most hatványozottan jobban élveztem, bár itt még a Halál csak kezd az a figura lenni, aki a Vadkanapóban mindenkit lejátszik a színről.
De a macska rúgja meg, a „corn” a briteknél biz' gabona, nem pedig kukorica, minden egyes hullámzó kukoricaföldnél felsírtam. :(

Meggyőződésem, hogyha valaki olvasási válságba kerül, az egyik legjobb orvosságot Terry Pratchett művei jelenthetik számára, és még feltétlenül fantasy rajongónak sem kell hozzá lennie, mert az ő művei sokkal többek egyszerű humoros mágiaregényeknél, ékes példája ennek ez a könyv is.
Persze ez egy vicces könyv, nem is kicsit, rengeteg hangosan felröhögős jelenetet szállít, a brit humornak abban a sajátos változatában, amire kevesen, sőt igazán ebben a formában csak Pratchett képes. Emellett viszont minden giccsességtől mentesen, bájosan szívmelengető és közben szomorú is, nagyon gondosan adagolva az épp megfelelő érzelmeket. Könnyedséggel éri ezt el a Korongvilág szereplőgárdájával, hiszen minden általa megalkotott figura olyan aprólékosan kidolgozott és végletesen szerethető, hogy az ember fájó szívvel hagyja ott ezt a bolondok földét, és rögtön visszakívánkozik közéjük a könyv befejeztével. (Mekkora szerencse, hogy még ennyi történet rendelkezésre áll!)
A fantasztikus szereplőkhöz pedig egy tökéletesen felépített, rendkívül szórakoztató, szerteágazó, de mégis nagyon tudatosan összekapcsolódó cselekmény párosul, ennél többet pedig tényleg nem lehet kívánni, pedig ezt is tetézi Pratchett azzal, hogy rengeteg rejtett filozofikus gondolat bujkál a sorai mögött, amiket többszöri olvasásra sem könnyű kiszúrni.
Na, szóval 5 csillag, nem vitás, imádtam minden percét, imádom a Pratchett-tel töltött idő minden percét, akármit is veszek kezembe tőle (egyelőre). Olvasás közben amúgy rájöttem, hogy valamikor az Özönvíz előtti időkben már olvastam egyszer, de most, hogy közben közelebbről is ismerkedem Sir Pratchett-tel a A Slip of the Keyboard c. esszékötete kapcsán még jobb élmény volt elmerülni a Korongvilág végtelen csodájában.

Ez már sokkal jobban tetszett, mint a Mort. Ott is csak Morttal mint karakterrel volt bajom, a körítés működött.
Tulajdonképpen a korongvilág regényekkel az van, hogy sose tudom még csak megtippelni se, hogy merre fog kilyukadni a történet. A halál, mint alanyi jogon kijáró szolgáltatás, átmeneti szünetelése miatt pedig a korong még a saját őrült szabályaihoz képest is,… nos őrülten viselkedik. Nem gondoltam volna, hogy látok még spoiler
Így már sokkal szívesebben fogok nekiállni ennek az alsorozatnak a folytatásához is. Csak előbb kell azŐrségmegaBoszorkányok!

Egyrészt nagyon-nagyon, másrészt meg nem annyira nagyon. A Halál abszolút szívszerelem, Motolla Alánkot is nagyon megkedveltem, Miss Illabets for president, és a varázslók üde színfoltot biztosítottak abban a cselekményszálban, ami sajnos kevéssé érdekelt. A Halál ideje és az aratás nagyon lekötött, de az Ankh-Morporkban lejátszódó események inkább csak a szereplők miatt foglalkoztattak. Hát igen, ez a könyv szereplőkben nagyon erős. És különösen tetszett a gabonaföldi filozofikussága és a humora, bár egy-két hasonlatot a mai napig nem sikerült felfognom. (Ez lehet, hogy a fordításon múlt.)
Na de spoiler nem vetném le a polcomról.

Ez nagyon-nagyon… :) A cselekmény, a sok szerethető figura, humor és bölcsesség. Szeretem.

Egyszerűen zseniális.
Még mindig.
Mondhatni haláli.

Maga az alapszitu spoiler elképesztően abszurd, de nekem nagyon bejön.
Zsindely Kalán, az Új kezdet és a varázslók, szórakoztatóan kaotikusak, rengeteget nevettem rajtuk. A kedvencem – természetesen – a Halál sztorivonala volt, egyszerre érdekes és szórakoztató, nagyon szeretem, hogy mennyire aprólékosan fejlődik ez a karakter.

Azt azért hozzá kell tennem, hogy annak ellenére, hogy elég rég olvastam az előző fordítást, és sok mindenre nem emlékeztem, az új fordítás neveinek egy részével elég nehezen szoktam össze, és a Patkányhalál CIN-je is nagyon-nagyon hiányzik.

Na most, ez egy hibátlan könyv.
De tényleg, a Halál mint élő személy kiváló lehetőséget kínál az emberi izé szemrevételezésére, és ezt szeretem. Szeretem Kalánt és a halott ankh-morporkiakat, akiknek jogaik vannak (Bakancs Reg egy örök darab – pardon the pun!), mert megmutathatja velük ugyanazt, amit a Halállal. És a vámpír, vérfarkas alak kitekerése is szép. Meg az Egerek és emberek is. (Így rögtön érthetővé válik a Patkányhalál alakja is.)
Viszont a kukoricaföldek, Jugular gróf, a „tsop-tsop” azt jelzi, hogy ez a fordítás nem sikerült a legjobban. És ez szomorú a Korongvilág ennyire meghatározó szövegénél.

Ez az a történet, amivel Pratchett elérte, hogy ne csak kedveljem, de szeressem is Halált. Ez volt az a könyv (az Éjjeli Őrjárat mellett), aminek a tartalmát elolvasva éreztem, hogy egyike lesz a kedvenceimnek. S láss csodát, így lett!
A történet parádés, aki szeretne megismerkedni a Korongvilág alapját szolgáló logikával annak ez a könyv elsőre lehet kicsit fura/tömör lesz, de ha az ember ad neki egy esélyt, akkor remek szórakozást nyújt.