A Douglas Adams (a Galaxis Útikalauz stopposoknak írója) ötletén alapuló regényben Terry Jones egy felejthetetlen, szerencsétlenül járt galaxisközi utazásról mesél nekünk. A Galaxis közepén egy hatalmas, ismeretlen civilizáció epikai méretű eseményhez készülődik: a valaha megépített legnagyszerűbb, legpompásabb, legmagasabb technikai fejlettségű Titanic Csillaghajó kilövéséhez. A mesébe illő hajó fenségesen kirepül az építődokkból, felgyorsít, egy kissé meginog, egy kissé megbillen, majd fékeveszett forgásba kezd, és mielőtt még bármiben nagyobb kárt tehetne maga körül, SLH (Spontán Létezési Hiba) áldozata lesz. Tíz röpke másodperc alatt az egész óriási vállalkozásnak vége. Ám a mi történetünk még csak most kezdődik.
Douglas Adams Titanic csillaghajója 55 csillagozás

Eredeti megjelenés éve: 1997
Enciklopédia 1
Kedvencelte 7
Várólistára tette 30
Kívánságlistára tette 12
Kölcsönkérné 1

Kiemelt értékelések


Ez a könyv nekem leginkább egy olyan falat, amit nem is feltétlenül azért fogyasztok, mert annyira szeretem az ízét, hanem azért, mert különleges ínyencségnek számít.
Tulajdonképpen csak egy könnyed kis történet, semmi egetrengető, na de Terry Jones írta, Douglas Adams ötlete és videojátéka alapján. Ilyen nincs még egy. :)
Ha Douglas Adams maga írja meg a regényt, akkor valószínűleg kevésbé koherens lenne a cselekménye és kevesebb szexjelenetet tartalmazna, de amúgy az űrhajókon rohangálós őrültködés és káosz megidézte az Útikalauz hangulatát.
Nekem a szerelmesek össze-vissza kavarodásáról érdekes módon Shakespeare Szentivánéji álma is eszembe jutott, ahol a szereplők egy mesebeli, varázslatos helyszínen jönnek rá arra, hogy mit is, kit is akarnak, és letisztult fejjel, helyüket megtalálva térnek aztán vissza a „valóságba”.
Kellemes kis könyv volt, bár egy kicsit hiányzott belőle a Monty Python (és Douglas Adams) féle abszurd.


Ez a könyv jó! Vicces, humoros, tele van balfék emberkékkel, ahogy már megszokhattuk ezektől a jó firma angol úriemberektől.:D
Ez a könyv béna, pont annyira, hogy az már jó! Nem tökéletes, de jó! Bár az ötlet Adams-é, azért szerintem inkább Monty-s. Pont ezért jobb lenne látni ezeket a jeleneteket… amolyan Repülő Cirkuszosan. Simán beleférne a Hülyejárások Minisztériuma!
Hamar befaltam, jól szórakoztam.


Most sem csalódtam Douglas Adamsben, még ha ezt a könyvet nem is ő írta. Igen kíváncsivá tett a játék iránt. A történet szórakoztató volt és szokás szerint kissé abszurd. A szereplőink a kissé idegesítő jellemvonásaikat leszámítva egészen szimpatikusak voltak. Humoros volt, szórakoztató, volt benne egy bombajó, ámde annál könnyebben összezavarható robbanó szerkezet és még egy csomó jó ötlet. Nekem nagyon tetszett.


Vicces, humoros és kellőképpen laza. Olyan, mintha tényleg Douglas Adams írta volna. S épp ezért Terry Jones kiváló választás volt, mert hasonlóképpen agyament, nyakatekert, angol humorral rendelkezik, mint Adams. S humor mellé jutott még a könyvbe pár kellemes csavar, amitől a könyv nem ül le, mindig és folyamatosan pörög tovább.
Vigyázat hát, mert a könyv jó, nehéz letenni!


Huh, nagyon tetszett, jó történet volt! :D Mondjuk a címe után titanicosabb történetre gondoltam, de nagyon jó, hogy nem lett igazam. A bombával való játék nagyon tetszett.
És hát Lucy… az érvelései sajnos találóak voltak, igazi női érveket sorakoztatott fel a vitákban. :)


Tízes éveim végének meghatározó regénye volt, azt hiszem, háromszor is olvastam, imádtam. Vérbeli izgalmas, humoros regény, még egy picit scifi-s is (vicces módon), úgyhogy pont a 17-18 éves önmagamnak való olvasmány. Most, hogy sok-sok évvel később ismét kézbe vettem, már nem tudok neki 5 csillagot adni, csak 4 és felet, de még így is remek könyvnek tartom. A hangos nevetések már elmaradtak, de a regény negyedjére is szórakoztatott és kikapcsolt.
Népszerű idézetek




A Blerontinon a szeretkezést mindenféle képtelen rituálé előzi meg. Például az úgynevezett randevúk, amikor a fiatal pár esténként szórakozni jár anélkül, hogy „túl messzire merészkednének”, ahogy mifelénk mondani szokás. Aztán ott van az eljegyzés nevezetű szertartás, ahol gyűrűket húzgálnak egymás ujjára, végül pedig egy esküvő néven ismert bonyolult ceremónia tortával meg úgynevezett „koszorúslányokkal” meg „vőféllyel” – a „nászútról” nem is beszélve! El sem hinné, mennyi üres fecsegés árán szeretkezhet egymással két szerelmes. Az önök földi megoldása sokkal jobban tetszik nekem.
121. oldal




A szöveggel rengeteg mindent lehet tenni – amint azt az emberi kultúra több ezer éve bizonyítja –, de nekem úgy tűnt, a számítógép arra ösztönöz minket, hogy utazzunk vissza az időben oda, amikor még nem találták fel a nyomtatást, és élesszük újra az interaktív mesélés ősrégi művészetét. Akkoriban ezt a fajta mesélést természetesen még nem az „interaktív” jelzővel illették. Számukra minden mesélés interaktív volt, így nem is érezték szükségét, hogy külön jelzőt találjanak ki neki. Amikor valaki felállt és mesélni kezdett, a hallgatóság bele-beleszólt. A könyvnyomtatás eljöttével iktatták ki az interaktív tényezőt, és zárták a történetet merev formába. A magam részéről úgy láttam, hogy a számítógép mint közeg segítségével a kétféle mesélési mód legjobb tulajdonságait ötvözhetjük. Ez az ötlet azonban akkor még gyermekcipőben járt, hamarosan pedig jött a számítógépes grafika, így hamvába holt maradt. A szöveg gazdag közeg ugyan, ám a képernyőn unalmasnak tűnik. Nem villog és nem ugrabugrál, ezért aztán át kellett adnia a helyét valami olyannak, ami képes ilyesmikre.
Bevezető (Douglas Adams)




-De tényleg – nyaggatta Nettie-t Rodden, a Navigációs Tiszt -. kell hogy legyen valami elképzelése arról, hol lehet ez a „Föld” nevű hely. Úgy értem, azt legalább csak tudja, hogy a Galaxis Képzeletbeli Északi Féltekéjén helyezkedik-e el vagy a Képzeletbeli Délin.
-Hát… nem.
-A külső vagy a belső spirálkaron található?
-Fogalmam sincs – vallotta be Nettie.
Rodden szomorúan csóválta a fejét. Mindig is utált buta szőkékkel beszélgetni.
-Nos, ha tényleg fogalma sincs, honnan jött, akkor tényleg nem tudom visszavinni oda. Csak a Titanic Csillaghajó lenne rá képes, de az meg nem emlékszik, mivel nincs agya! Úgy látom, ezzel nincs egyedül… -tette hozzá teljesen fölöslegesen, majd Nettie óriási megkönnyebbülésére továbbált.
180. oldal




Éppen most helyezte üzembe a 8D-96-os Maximuszkli Szuperszabotőrt – „A bombát, amelyre büszkék lehetünk!” –, amelyet kifejezetten az ön számára készített a dormillioni Szuperszabotőr Vállalat. Elég tisztességes robbanás lesz, úgyhogy álljanak hátrébb – úgy huszonkétezer mérfölddel. A visszaszámlálás azonnal elkezdődik.
106. oldal




– Jószagú Pangalin! – kiáltott fel Az Újságíró. – Miféle közlekedési módszer az ilyen? Minél népszerűbb, annál lassúbb?! Melyik nagyokos találta ezt ki? – méltatlankodott.
– Miért, hát nem így van rendjén? – állt ki Nettie a bolygó jogai mellett, hogy lehessenek forgalmi dugói.
211-212. oldal




…a kiadók, akik tudvalevőleg mind a Zog bolygóról származnak, néha fura dolgokat gondolnak ki.
(Douglas Adams)




Köszönjük szíves érdeklődését a Szuperszabotőr Vállalat 8D-96-os Maximuszkli Szuperszabotőre iránt. „A bomba, amelyre büszkék lehetünk!” Az ön kényelmére szereltük fel vele a hajót. Örömmel tájékoztatom, hogy a Szuperszabotőr pillanatnyilag nincs aktiválva. Még egyszer köszönjük, hogy érdeklődött a bombáink iránt.
91. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Douglas Adams: Vendéglő a világ végén 90% ·
Összehasonlítás - Douglas Adams: Dirk Gently holisztikus nyomozóirodája 85% ·
Összehasonlítás - Charles Stross: Pokoli archívum / A Betontehén-akció 79% ·
Összehasonlítás - Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei 92% ·
Összehasonlítás - Peter F. Hamilton: Pandóra csillaga I-II. 92% ·
Összehasonlítás - James Swallow: Az Eisenstein útja 92% ·
Összehasonlítás - Jasper Fforde: Egy regény rabjai 92% ·
Összehasonlítás - Dan Abnett: Nekropolisz 91% ·
Összehasonlítás - Alastair Reynolds: Napok háza 89% ·
Összehasonlítás - Sally Gardner: A Hold legsötétebb oldala 88% ·
Összehasonlítás