Nevem ​Pilgrim (Pilgrim 1.) 94% 252 csillagozás

“A KÖNYV “ , ami minden embernek aki olvas, egyszer a kezébe kerül. A KÖNYV, ami olvasás után a kedvenc lesz, A KÖNYV, ami a legméltóbb helyet fogja elfoglalni a polcon, A KÖNYV, ami mellett, ha elmegy az ember csodálattal fog ránézni, és azt gondolja, hogy ezt a történetet soha nem fogja elfelejteni! Számomra a Nevem Pilgrim, az “A KÖNYV”!

Olyan katartikus élmény volt minden oldala, ami biztos, hogy soha megy ki a fejemből! A Nevem Pilgrim az egyik legkomolyabb és legszínvonalasabb kémregény, amit életem során olvastam! Csak és kizárólag pozitív jelzőkkel tudom illetni és órákat tudnék még beszélni erről a könyvről! Van az az érzés egy könyvvel kapcsolatban, amikor egy történetnek minél előbb a végére akarsz érni, hogy megtudd mi az igazság, és van az, amikor nem érdekel a vége, mert minden fejezete olyan izgalmas, hogy attól rettegsz ennek könyvnek sajnos előbb utóbb vége lesz! Az utóbbi: a Nevem Pilgrim!

Titkosszolgálat, háború, gyilkosság, terrorizmus, vallás, politika. Minden szerepel benne. Egy ilyen történetet megírni nem egyszerű, pláne úgy nem, hogy ne váljon unalmassá, triviálissá. 740 oldalról beszélünk, ami nem egynapos “munka” , és egyszerűen nem találok benne hibát, minden oldal, minden mondat, minden szó a legtökéletesebben van elhelyezve. Intenzív az elejétől a végéig.
Megismerhetünk számos országot, számos várost, ami gyönyörűen, mégis sokszor brutálisan van jellemezve, és mégsem érződik belőle, hogy már elég, túl sok a “halandzsa” haladjunk végre a történettel! Egyszerűen olvasni akarod!
Teljes értékelés itt:
https://prokontra.net/2021/01/11/terry-hayes-nevem-pilgrim/

Nehéz erről most mit mondani: kihagyhatatlan, de nem az a krimi, amire gondolnál. Döbbenetes! Krimi, sok politikai háttérrel és nagyon valós…. Félelmetes. A krimi fogalma egy újabb értelmet nyer.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2016/09/nevem-pilgrim.html

A több mint egy hétig tartó utazásom során meglátogattam többek között a 911 merényleteitől még mindig lábadozó Egyesült Államokat, a vallási szigor mellett politikai diktatúrával is sújtott Szaúd-Arábiát és a korrupt, ám mégis barátságos fényűző török nyaralóvárost, Bodrumot.
A regény erőssége a változatosságában rejlett: váltották egymást a részek, amelyeken izgultam, szörnyülködtem, vagy éppen könnyekig meghatódtam. Bizony, meghatódtam. Ez a feszült, gyilkossággal, kegyetlenséggel és fanatizmussal teli regény tele volt apró, de annál felemelőbb pillanatokkal. Végső soron, legyen szó vakmerő titkosügynökökről vagy vérszomjas terroristákról, mind emberek vagyunk. És talán ezért volt a Nevem Pilgrim több, mint sok más krimi: itt szerepet kapott a lélek és az egyén.
Köszönöm az írónak, hogy részt vehettem Pilgrim veszélyes és izgalmas kalandjain. Köszönöm azt is, hogy volt bátorsága valami egyedit és merészet alkotni. És mélységesen tisztelem a Pilgrimhez hasonló embereket, akik életüket is hajlandóak feláldozni a közemberek biztonságáért.

De jó, hogy nekifutottam másodjára is, tényleg nagy kár lett volna kihagyni! Már mindent leírtak/leírtatok előttem, úgyhogy csak annyi, hogy egyrészt várom a belőle készült filmet, másrészt örüljünk, ha a főmotívum örökre csak fantázia marad, 'ammen'.

Mindig is szerettem a titkosszolgálatok hidegvérű játszmáinak szédítő világát, középpontban a legmagányosabb hőssel, a briliánsan intelligens, legyőzhetetlen, sebzett lelkű szuperkémmel.
Nem a politikai színezetet találtam igazán vonzónak a műfajban, hanem inkább az állandó rejtőzködést, a sokféle álcát, a legkiélezettebb helyzetekben az idegek harcát.
Terry Hayes a klasszikus kémregény irodalom legjobb hagyományainak méltó folytatója. Olyan szuggesztív erővel ír, ami mágnesként ragadja magához a figyelmet az első pillanattól fogva. Mesterien játszik az olvasó érzéseivel, a brutális jelenetekkel távolságtartásra késztet, a következő fejezetben pedig már elborít mély, őszinte érzelmekkel. A rengeteg európai és ázsiai helyszín, az arab világ, a titkosszolgálati módszerek bemutatásánál nagy háttértudásról és hihetetlen profizmusról tesz tanúbizonyságot. A fájdalmasan aktuális témaválasztás pedig új, külön réteggel gazdagítja az olvasottakat, könnyű jeges rémületet érezni a történet hatására az állandó terrorfenyegetés sújtotta Európában.
A szokatlanul nagy terjedelem ellenére a könyv mindvégig intenzív élményt ad, a végjáték pedig felejthetetlen, bátran tudom ajánlani a minőségi, igazán színvonalas bűnügyi irodalomra fogékony olvasóknak.

Zseniális! Mindig élvezettel olvastam a kémregényeket, krimiket, de ebben a regényben minden megvan, ami az izgalom felkeltéséhez szükséges. Nagyon átfogó a regény, a titkosszolgálat , a diktatúra és háború borzalmainak leírása közben , a muzulmán világba való betekintést sem mellőzi a szerző. A több szálon futó történet a végére összeforr , és megismerhetjük azokat a háttér információkat, amelyek talán adnak némi magyarázatot arra, hogy miért lesz valaki terrorista, vagy éppen ügynök. Érdekes és izgalmas világban találjuk magunkat olvasás közben, azonban nekem „ elég ” olvasni róla.
Pilgrim karaktere nagyon szerethető, sőt, példaképként is tekinthető, hisz az igazság , a bátorság bajnoka Ő. Kedvencem lett egyértelműen, és mindenkinek ajánlom!

„Nehéz hátat fordítani mindannak, amit ismerünk, talán a lehető legnehezebb dolgok egyike, de egyvalamit folytonosan ismételgettem magamban. Ha szabadok akarunk lenni, akkor el kell engednünk valamit.”

Ehhez a könyvhöz @ProKontra hozta meg a kedvem és mivel elég hasonló az ízlésünk thrillerek és krimik terén, ezért úgy gondoltam ideje nekem is megismerkednem Pilgrimmel. Mivel nem olvastam még kémregényt, így nem igazán tudtam mire is számítsak, de összességében nézve pozitívan csalódtam. Az első 100 oldalon elég nehezen rágtam át magam és őszintén szólva egy kicsit untam is. Természetesen később rájöttem, hogy ezek a részek is elengedhetetlenek voltak a történet szempontjából, mert a végére már szépen összeállt minden. Egy zseniálisan felépített és igazán egyedi sztorinak lehetettem részese, amiben a nyomozás és az akció mellett az érzelmeknek is fontos szerep jutott. Olvasás közben végig ott motoszkált a fejemben a gondolat, hogy vajon ebből mi lehet a valóság és mi a fikció. :)
A könyv egyik erőssége a kiválóan felépített karakterekben rejlik. Két központi szereplője van a történetnek, Pilgrim és Szaracén. Pilgrim képviseli a jót, vele szemben pedig Szaracén a rosszat testesíti meg. Tetszett, hogy Pilgrim nem okos kütyüket és fegyvereket, hanem elsősorban az eszét használta a nyomozás során. Szaracén fejezeteit annyira nem szerettem olvasni, de azért érdekes volt megismerni az ő oldaláról is a történéseket.
Ha egyszer valami csoda folytán elkészülne belőle a film tuti megnézném. :)

Azt hiszem soha nem olvastam kémregényt, krimit is elvétve, és valljuk be, az akcióregény sem az erősségem. Mégis jó volt ezt a könyvet olvasni, és egy hétre, karácsony és új év között elutazni Szaúd-Arábiába, Törökországba, a kelet csöppent sem mesés tájaira. Annál már csak visszaérkezni volt jobb.
Ez a hihetetlenül sűrű, masszív történet, aprólékosan felépített alkotás, ahol az az érzete az olvasónak, hogy minden a helyén van; a múlt eseményei, az ok okozat, még a legutolsó fedősztori is megállja a helyét. De kell is időt szánni erre, mert nehéz a magunkfajta embernek elképzelni azt, hogyan épül fel egy tizennégy éves fiúban a nyugati világgal szembeni bosszú, miként ölt alakot a tökéletes terv, mely a nagy Amerika végnapjait hozhatja el.
Nagyon tetszettek az életre hívott karakterek, a másodlagosnak tűnő, már-már lényegtelen látszó részletek, melyek látensen adják meg a történet mélységét.
Számomra nem a hajmeresztő akciók voltak a legemlékezetesebbek, bár valljuk be leesett az állam a bevetett ötletek kapcsán, hanem a hangulatteremtés vitte el a pálmát. Terry Hayes remekül ír mindenről. Ilyenkor megdöbbenek, micsoda türelemmel kell megalkotni egy ilyen monumentális könyvet!

Nem hiába sokak kedvence, és a kihagyhatatlan alkotások között szerepel.
Például @robinson -nál : https://gaboolvas.blogspot.com/2019/12/7-blogszulinap.html

Nagyon örülök neki, hogy egy sorozat első kötete, mert igazság szerint kicsit függővé váltam Hayes mesélési technikájától és stílusától. Merész, nagy terjedelme ellenére könnyű, és igen körmönfontan összefonódó Olvasmány-monstrum. Nagyon szerettem olvasni! Csakis azért húzódott el viszonylag hosszabb időre, mert a zsűrizés miatt szinte alig volt időm olvasni. Nagyon klassz regényeket olvastam vele párhuzamosan, mégis rossz volt, hogy háttérbe kellett szorítanom! Végül már bevittem magammal dolgozni, és bár nem értem rá, mégis jó érzés volt, hogy bármikor meg tudnám tenni… Egyszóval számomra emlékezetes regény egy nagyszerű titkosügynök profi problémamegoldó tevékenységéről. Pilgrim szimpatikus hős. Nagyon várom a folytatást! (Nem minden monstrumnál mondok ilyet; többnyire inkább fáradtan rakom le és egy vékonyka regényt választok utána.)

Terry Hayes megmutatta hogyan kell megmenteni a világot úgy, hogy a főhős nem esik közbe szerelembe, ezáltal nem kell a nőt is megmenteni, nincs semmi lelki defektje, nem alkoholista, nincsenek öngyilkos hajlamai, nincs az egekig felmagasztalva a teste, mint egy félistennek ,majdhogynem azt lehet rá mondani hogy teljesen normális. Ezek nélkül is lehet úgy történetet írni, hogy végig fenn tartja az érdeklődést, teljesen a hatalmában tartott a sztori. Nagyon ötletes volt hogy belecsöppentünk az ügy közepébe, de mégis finoman adagolva megismerhettük a fő gonosz egész életét, a miértekre is kaptunk választ és ezzel egyidejűleg a főhős életébe is bepillantást nyerhettünk. Plusz a jelen idejű történéseket is olvashattuk, és mindezt egyszerre úgy, hogy nem volt zavaró, érthető volt és kiadott egy egész kerek nagyon feszített tempójú történetet.
Ja és még két gyilkosságot is belecsempészett ebbe, ami az ügy szempontjából nem is volt annyira lényeges.
Hátc, (igen c-vel) ez bizony egy ütős jó kis sztori volt.
Aki egy megszokott krimire vágyik, ahol rengeteg fegyver és akció jelenet van az ne ezt a könyvet olvassa, ez annál sokkal több.