Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Az inkvizítor I-III. (Az igazság kardja 11.) 40 csillagozás

A világ a pusztulás szélén áll, úgy látszik, az óvilág barbár hódítóit senki sem állíthatja meg. A Birodalmi Rend több millió főt számláló, rettenetes haderejére már csak egyetlen egy megvívandó ütközet vár. Jagang Császár sötét serege D'Harában, az égbenyúló sziklafennsík tetején álló, különleges mágiával védett Népek Palotája előtt felsorakozva, végső ütközetre készül. Jagang nem ok nélkül biztos saját győzelmében. A szolgálatában álló Sötétség Nővérei ugyanis egy ősi varázskönyv birtokába jutva, immár képesek rá, hogy kinyissák Orden Szelencéit, melyek mágikus erejével a császár elképzelhetetlen hatalomra tehetne szert. Richard Rahl, az Igazság Keresője, a Harci Mágus, az emberiség utolsó reménysége, akinek a mindent eldöntő csatát kellene vezetnie a gonosz ellen, fogságban sínylődik. Mágikus Tehetségétől egy gonosz boszorkány varázslata miatt elvágva még nem is sejti, hogy a tél első napján a varázslónő, Nicci, Orden harmadik szelencéjét működésbe hozva, őt nevezte meg új… (tovább)
Eredeti megjelenés éve: 2007
Kedvencelte 13
Most olvassa 1
Várólistára tette 31
Kívánságlistára tette 34

Kiemelt értékelések


Felemás érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban, mindezt az öt csillag mellett persze, mert kevesebbet nem adhatok rá. Kezdem a pozitívval.
Fantasztikus, hogy valóban lezárta, és jól, és nem kavarodott bele a saját gombolyagába, és…és…és… Szóval le a kalappal Goodkind bácsi előtt! A történet így lett kerek egész, minden és mindenki a helyére került.
Ami nagyon-nagyon nem tetszett, az a (szerintem) időhúzós részek. Túl soknak és részletesnek találtam a harcok leírását (ki, hogyan, honnan, merrefelé üt és esik meg törik), volt egy-két olyan beszélgetés benne, amit szintén túlragozott szerintem… Ezeknél már a hajamat téptem, és legszívesebben átlapoztam volna az adott részt. @Chosen szerint nincs vele semmi baj. Nekem túlzásnak tűnt. Mindegy, legyűrtem, és megérte! :-)
Összességében (a sorozatról) azt kell mondanom, hogy örülök, hogy belevágtam. Soha nem olvastam még ilyen hosszú sorozatot. Ezt is egy év alatt abszolváltam, de megérte a befektetett idő és energia. Sok olyan gondolatot ébresztett bennem, ami nem feltétlenül jött volna elő nélküle. Gondolok itt például az élet egyénre és közösségre vonatkozó értelmére és értékére… Hiába csak egy tündérmese, az értelmét tekintve mégsem az. Akihez valamennyire is közel áll a téma, olvassa el, mert nem csak szórakoztató ez a regényfolyam, hanem szerintem hasznos és valamelyest jellemformáló is :)


Előfordul, hogy az írók egy ilyen hosszú és szövevényes történet végére belegabalyodnak a saját történetükbe, és céltalanná, zavarossá válik az egész.
Nos, Goodkind szerencsére nem esett ebbe a hibába. :) Olyan összefüggések kattannak a helyükre, amelyek a sorozat első kötete óta lappangtak, a történetvezetés pedig helyenként frenetikusra sikerült!
Aki idáig eljut a sorozatban, az garantáltan nem fog csalódni! Hogy Richárd szavaival zárjam az értékelést, amelyek akár Az igazság kardja sorozat mottójaként is felfoghatók: „Penge, légy igaz ma!”. :)


Végi élveztem a történteket. Voltak gyengébb könyvek, de sosem támadt az az érzésem, hogy most kell abbahagyni. Az utolsó rész számomra hozott mindent, amit elvártam Goodkindtól. A végén még olvastam volna tovább, de ezzel mindig így vagyok. Lehet bármennyire is lezárt, nekem mindegyik rövid és és hirtelen véget ér. spoiler Egyik kedvenc fantasym lett.


Szerintem egyszerűen zseniális!
Egyrészt van egy fontos tanulsága a történetnek, amit jó lenne, ha mindenki tudna és teljes szívvel átérezne. Lehet, hogy a végére egy kicsit szájbarágósnak érzi pár ember, de én szeretem, hogy igazán kifejti, ami fontos.
Másrészt nagyon szeretem az olyan regényeket, és főleg regény-sorozatokat (ha van ilyen kifejezés egyáltalán), amik egy kerek egész történetet alkotnak, előre nem kitalálható véggel, de a végén is visszautalva sok-sok oldallal előbb feltett kérdésekre és problémákra.
Ráadásul a karakterek is nagyon jól sikerültek a maguk harcaival, botlásaival, viselkedésével, indíttatásukkal. Több kedvenc szereplőm is lett a végére.
Mindenkinek nagy kedvvel ajánlom!


Zseniális szerintem a befejezés, ahogy az egész Birodalmi Rend problémája megoldódik :). Szívesen olvasnék még Richard és Kahlan kalandjairól :).


Az emberség diadala, hiszen minden mágikus képesség nélkül is küzd Richard és amikor a legnagyobb szüksége van rá, akkor jön a segítség. Kár hogy vége:-(, nagyon jó kis sorozat volt!


Én sajnálom a legjobban, hogy nem tudtam 5 csillagot adni neki…
Amilyen hosszú útra indultunk el Richarddal, most olyan gyorsan le is zárta a kalandot Goodkind bácsi.
Jó volt, kellően izgalmas, főleg az „alig van hátra valami, hogy a fenében oldja meg a dolgokat??!” faktor miatt, mindenki megkapta a kellő lezárást, párszor felmerült a gyanú, hogy sajnos mégse lesz minden annyira happy end, de persze végül csak az lett.
Nekem egy kicsit sok volt a Jala, helyette inkább valami értelmesebb szállal is foglalkozhatott volna, túl részletes volt, hogy ki kinek passzol, kit hogy csapnak le, satöbbi.
Összességében maga a sorozat 5 csillagos, zseniálisan fűzött össze mindent, minden mindennel összefüggött, nem gabalyodott bele, a végén is értelmes és ellentmondásmentes maradt a dolog.
Hosszú utazás, maratoni, de akik szeretik a műfajt, induljanak el Rcharddal Szarvasföldről, megéri :)
Népszerű idézetek




– Most semmit nem vehetünk félvállról! – szólt utánuk. – Túl nagy a tét!
Zedd egy bólintással nyugtázta a figyelmeztetést.
– Amint kiderítettük miről van szó, visszajövünk.
Cara visszanézett.
– Ne aggódj, én is ott leszek, és nem vagyok vidám hangulatban! Azt hiszem már nem is lesz jókedvem addig, míg a Rahl Nagyurat ismét nem láthatom épen és egészségesen.
– Neked szokott jókedved is lenni? – bosszantotta Zedd, miközben végigsiettek a folyosón.
Cara csípősen válaszolt.
– Rendszerint vidám vagyok és könnyed. Vagy te nem így gondolod?
Zedd megadóan felemelte a kezét.
– Dehogynem! A könnyed jelző tényleg teljesen rád illik.
– Akkor jó.
– Végül is a szótárban a könnyed a vérszomjas előtt van.




– Mit számít már, mit akarok és mit nem?
– Ez meg mit jelentsen?
– Nagyon is jól tudod, mit jelent. Mióta számít neked a legcsekélyebb mértékben is, hogy én mit akarok? Te úgyis azt teszed, amit tenni akarsz, függetlenül attól, hogy én mit szólok hozzá. Végül is én a Rend tulajdona vagyok, vagy nem? Te pedig azt akarod, amit mindig is akartál: megölni engem.
– Megölni? – Széttárta a karját. – Honnan veszed, hogy meg akarnálak ölni.
– Az önző tetteid alapján.
– Önző? – Hitetlenkedve meredt a nőre. – Én aligha lehetek önző. Jagang vagyok, az Igazságos.




– Nos, Rahl Nagyúr, míg te csak magadért állsz helyt, én a Rend népének kollektív bölcsességét képviselem.
– Kollektív bölcsesség? – Richardnak nem kis erőfeszítésébe került, hogy ne tegyen semmilyen megjegyzést.
– Népünket a kollektív bölcsesség vezérli. Együtt, mivel sokan vagyunk, bölcsebbek vagyunk, mint akik kevesen.
A sorozat következő kötete
![]() | Az igazság kardja sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Leigh Bardugo: Crooked Kingdom – Bűnös birodalom 95% ·
Összehasonlítás - Holly Black: The Queen of Nothing – A semmi királynője 95% ·
Összehasonlítás - Mary E. Pearson: Az árulás szépsége 94% ·
Összehasonlítás - Stephanie Garber: Legendary 92% ·
Összehasonlítás - Alwyn Hamilton: A homok leánya 87% ·
Összehasonlítás - Gail Carson Levine: Elátkozott Ella 92% ·
Összehasonlítás - Rick Riordan: Tűztrónus 92% ·
Összehasonlítás - Sarah J. Maas: A Court of Thorns and Roses – Tüskék és rózsák udvara 92% ·
Összehasonlítás - Patrick Ness: Háború a békéért 91% ·
Összehasonlítás - Renée Ahdieh: Harag & hajnal 90% ·
Összehasonlítás