The ​Wishsong of Shannara (The Original Shannara Trilogy 3.) 3 csillagozás

Terry Brooks: The Wishsong of Shannara Terry Brooks: The Wishsong of Shannara Terry Brooks: The Wishsong of Shannara Terry Brooks: The Wishsong of Shannara

Horror stalked the Four Lands as the Ildatch, ancient source of evil, sent its ghastly Mord Wraiths to destroy Mankind. Only Druid Allanon held the magic power of wishsong that could make plants bloom instantly or turn trees from green to autumn gold. But she, too, was in mortal danger, and Ildatch waited for Brin to fall into his trap….

Eredeti megjelenés éve: 1985

>!
Del Rey, 2015
576 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781101965610
>!
Futura Publications, London, 1986
ISBN: 0708882080

Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

Allanon · Brin Ohmsford · Garet Jax · Jair Ohmsford · Rone Leah


Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
Szentinel
Terry Brooks: The Wishsong of Shannara

A harmadik kötet a szériában egész jól ragadja meg a korábbi könyvek témáit, és csavar rajtuk párat. Úgy látszik, igencsak alábecsültem Terry Brooks-t.

Ismét eltelt húsz év; az első generációs Ohmsford-hősök már elhunytak békességben, Wil és Eretria pedig családot alapítottak. Gyermekeikre, Brinre és Jairre is világmegváltó feladatott osztott a trilógia visszatérő szereplője, Allanon druida. Az öreg mágusnak szüksége van Brin kívánságdalára, mert egyedül nem képes bejutni oda, ahol minden gonosz forrása rajtőzik. A Necrono… az Ildatch nevű, sötét erőkkel átitatott könyv volt ugyanis az, mely megigézte a Warlock Lordot, és a sötét oldal felé terelte, most pedig megannyi ártó lény megszületéséért felelős. Allanon pedig, beteljesítve a világ őrzőjeként rábízott feladatot, végleg el akarja pusztítani. Bár ő maga Brint viszi magával, annak öccse, Jair sem marad tétlen. Valakinek a kiválasztottakat is meg kell védenie, ugyebár.

A Shannara kívánságdala baljósabb, sötétebb hangulatú, mint ez előző két kötet. A karakterek többször is megkérdőjelezik a küldetés fontosságát, és kétségbe vonják Allanon bölcsességét. Ráébrednek, hogy a vén mágus bizony szereti manipulálni – saját értékítélete szerint – a világ sorsát. A mord wraithektől pedig borsódzik az ember háta, és ők még kifejezetten visszafogottak egy-két szörnyhöz képest. Emellett pedig érződik ezen a köteten, hogy meghatározó téma volt a sötét oldal delejes csábítása. A hatalom ugyanis, melyet a két ifjú Ohmsford megörökölt az őseiktől (és amit sem a szüleik, sem a nagyszüleik, de még a dédszüleik sem birtokoltak) egyszerre használható jó és gonosz célokra is, és ahogy az lenni szokott, pusztítani sokkal egyszerűbb, mint építeni. Főszereplőink csapattársai sem szentlelkűek, hanem olyan alakok, akiket a „véletlen” fújt össze, és akik azért csatlakoznak hőseinkhez, hogy saját céljaikat is elérjék. Ennél a kötetnél már nem éreztem azt, hogy a történet mindent a főhősök lába elé vet, hanem bizony minden egyes nap új kihívások elé állítja őket, amiken nehezen juthatnak át. A befejezés pedig remek lett. Az ember egyszerre érzi, hogy véget ért egy krónika, de egy új megírása is megkezdődött, ami – figyelembe véve a többi Shannara-könyvet – talán szándékos húzás is lehetett az író részéről.

A túlírtság még mindig probléma, ami különösen akkor válik idegesítővé, amikor az ember a könyv vége felé jár. Vagy száz oldalt ebből is ki lehetett volna húzni, de itt már szerencsére nincs egyetlen felesleges szál sem. Minden, ami történik, a végkimenetel felé tart, és összeáll. Amellett pedig nem tudok elmenni fejhajtás nélkül, ahogy Brooks történetvezetése, stílusa és szereplői felfoghatók egy-egy válaszként is az első Shannara könyvre. A Gyűrűk Urából átvett klisék itt is jelen vannak, csak itt már kifordítva kerülnek az olvasó elé, ahogy, mint említettem, a szereplők sem egyeznek meg sokban a Shannara kardja főhőseivel; saját dédszüleikkel. A szerző nagyon sokat ért a trilógia nyitánya óta, és a stílusa is ennek megfelelően változott. Abban viszont biztos vagyok, hogy az eredeti Star Wars trilógia eposzba illó lezárása gyakorolhatott rá némi hatást.

Összességében: az alap Shannara-trilógia egy katasztrofális nyitás után sokat javult, és a „tolkieni klisék” felhasználójából egy azokra itt-ott reflektáló, nagyon szórakoztató regénysorozat lett, aminek én megadom az erős négyest. Nem vállal annyira sokat, cserébe nem is esik akkorát (jobban mondva, az első botlások után megtanul járni). Azt tudom javasolni az olvasóknak, akiket érdekel a klasszikus fantasy, és szeretnének jól szórakozni, hogy az első könyvön valahogy verekedjék át magukat. Utána már sokkal jobb lesz. Ami engem illet, felkeltette az érdeklődésemet a további Shannara könyvek iránt, és nem tartom kizártnak, hogy hamarosan visszatérjek ebbe a hatalmasra hízott világba, ahol generációkon átívelő történetek várják a kalandos kedvű olvasókat.


Népszerű idézetek

>!
Three

You shouldn’t believe everything you hear. You’re young, not stupid.

X

Kapcsolódó szócikkek: Garet Jax
>!
Three

They knew the stories of Allanon. They knew as well that whenever the Druid appeared, it meant trouble.

II

Kapcsolódó szócikkek: Allanon

A sorozat következő kötete

The Original Shannara Trilogy sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Sarah J. Maas: Queen of Shadows
Brandon Sanderson: The Final Empire
Brandon Sanderson: Warbreaker
George R. R. Martin: A Feast for Crows
Sara Raasch: Ice Like Fire
Robin Hobb: Renegade's Magic
Kristen Britain: Mirror Sight
Patricia A. McKillip: The Riddle-Master's Game
Robin Hobb: Fool's Assassin
Elizabeth Bear: Range of Ghosts