Jöjj, ​légy a világosságom! 4 csillagozás

A sötétben…

Uram, Istenem, ki vagyok én, hogy elhagynál engem? Szeretetednek gyermeke – és most a legyűlöltebbé lett az – akit eldobtál mint nem kívántat – nem szeretettet. Hívtalak, beléd kapaszkodom, kívánlak – és Senki nem válaszol – Senki nincs, akibe kapaszkodhatnék – nem, Senki. – Egyedül. A sötétség olyan mély – és én egyedül vagyok. – Nem kívánt, elhagyatott. – A szeretetre vágyódó szív elhagyatottsága elviselhetetlen. – Hol van a hitem? – még egészen mélyen, bennem csak üresség és sötétség van. – Istenem – milyen fájdalmas ez az ismeretlen fájdalom. – Szünet nélkül fáj. – Nincs hitem. – Nem merem elmondani azokat a szavakat és gondolatokat, amelyek szívemben vannak – és elmondhatatlan gyötrelmet okoznak. – Olyan sok megválaszolatlan kérdés van bennem – félek kimondani ezeket – és elmondhatatlan gyötrelmet okoznak. – Ha van Isten, – kérem, bocsásson meg nekem. Bízom abban, hogy Jézussal a Mennyországban mindez befejeződik. – Amikor megpróbálom gondolataimat az Ég felé terelni – olyan taszító üresség tölt be, hogy még azok a gondolatok is mint éles kések ütnek vissza, és sértik meg a lelkemet. – Szeretet – ez a szó – semmit sem jelent. Azt mondják, hogy Isten szeret engem – és mégis a sötétség, a dermesztő hidegség és üresség valósága olyan nyomasztó, hogy semmi sem tudja lelkemet megérinteni. Mielőtt a munka elkezdődött – oly nagy egyetértés – szeretet – hit – bizalom – ima – áldozat volt bennem. Hibáztam-e, amikor vakon engedelmeskedtem a Szent Szív hívásának? A munka iránt nincs kétségem – mert meg vagyok győződve, hogy ez az Övé, nem az enyém. – Nem érzem – még csak egy kísértés sincs bennem, hogy a munkából bármit magamnak tulajdonítsak.

Mindig csupa mosoly – a Nővérek és mások ilyen megjegyzéseket tesznek. – Azt gondolják, hogy hitem, bizalmam, szeretetem betölti egész valómat, hogy az Istennel való bensőséges együttlét és az akaratával való egység tölti be a szívemet. – Mennyire nem tudják – hogy vidámságom az a palást, amivel befödöm ürességemet és nyomorúságomat.

Mindezek ellenére – ez a sötétség és üresség nem annyira fájdalmas, mint az Isten utáni vágyakozás. – Az ellentmondás, amit érzek, szinte őrületbe kerget. – Mit teszel, Istenem, egy ilyen kicsivel? Amikor azt kérted, hogy passiódat szívembe becsételed – ez a válasz?

– Ha az üdvösségedet szolgálja, hogy egy kis örömed is van ebben – ha ez lelkeket vezet Hozzád – ha a szenvedésem enyhíti szomjadat – íme, itt vagyok Uram, örömmel fogadom mindezt életem végéig – mindig mosolyogni fogok a Te Elrejtett Arcodra.

202-203. oldal

Kegyelmes Uram,

Miért van az, hogy mindeni olyan jó hozzánk? – Nem tudom a választ, csak nagy hálát érzek…

Annyi ellentmondás van a lelkemben. – Olyan mély vágy Isten után – oly mély, hogy már fáj – állandó szenvedés – és Istennek mégsincs rám szüksége – visszautasít – üres vagyok – nincs hitem – nincs szeretetem – nincs lelkesedésem. – A lelkek nem vonzanak – A Mennyország semmit sem jelent, olyan számomra, mint egy puszta hely – ha rágondolok, az semmit sem jelent nekem, és mégis, ez a gyötrő vágyakozás Isten után. – Kérem, imádkozzon értem, hogy mosolyogni tudjak Rá mindezek ellenére. Mert én csak az Övé vagyok, azért Neki mindenhez joga van velem. Örülök, hogy senki vagyok, még Isten előtt is…

Odaadó gyermeke Jézus Krisztusban

M. Teresa MC*

*Teréz Anya Périer érseknek, 1957. február 28-án.

183. oldal

Ma azonban a béke legnagyobb rombolását az abortuszban látom, mert ez közvetlen háború, közvetlen ölés, közvetlen gyilkosság magától az anyától. Azt olvassuk a Szentírásban, Isten nagyon világosan megmondja: „Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad. Íme tenyerembe véstelek be.” … Ez a meg nem született gyermek Isten tenyerébe van bevésve. …

313. oldal (A béke Nobel-díj átvételekor mondott beszéd részlete)

Mielőtt végül kivették a csöveket, [az orvos] … azt mondta: „Atya, menjen haza, és hozza el azt a dobozt az Anyának.” Első pillanatra elcsodálkoztam: „milyen dobozt, cipősdobozt?” Azt a dobozt, azt a templomot, amelyet elhoznak, és beteszik a szobájába, és Anya egész idő alatt azt nézi. Ha idehozza, és a szobájába teszi, Anya megnyugszik." Tudatosult bennem, hogy a tabernákulumra gondolt az Oltáriszentséggel. Azt mondta nekem: „Ha itt van a doboz, itt a szobában, akkor ő csak nézi és nézi és nézi a dobozt.” A hindu orvos öntudatlanul tanúja volt az Eucharisztia hatalmának Anyánk felett.

349-350. oldal

Teréz Anya sokat gondolkodott életének paradox voltán: hogyan lehetett Isten olyan közel, ahogy Neuner atya állította, amikor érzései az ellenkezőjét mutatták? Miközben érzései ebben a hűtlen „játékban” vettek részt, nem tudta megtagadni, hogy egész lénye Őrá irányuljon. Éppen ezért vonzódtak hozzá sokan, mert észrevették, hogy olyan közel van Istenhez. És bár még mindig aggódott, hogy képmutató, mégis tanúságot tett az eltökélt hitről és az igazi szeretetről, az Istennel való bensőséges egyesülés gyümölcséről, amit azonban ő nem tudott megérezni. Azt gondolta magáról, hogy nem tudja Isten „elérni”, mégis örült, hogy segített másoknak, hogy közelebb kerüljenek Hozzá.

244. oldal

Sokszor gondolkozom azon, hogy ebben az állapotomban – se hit, se szeretet – még érzések sem – valójában mit kap tőlem Isten. A minap elmondhatatlanul rosszul éreztem magam. Volt egy erős pillanat, amikor majdnem visszautasítottam őt. – Erős akarattal elővettem a rózsafűzért, és nagyon lassan, elmélkedés és gondolkodás nélkül – lassan és nyugodtan mondtam. A pillanat elmúlt – de a sötétség olyan mély, és a fájdalom annyira fájdalmas. – Elfogadom azonban, bármit ad is, és odaadom, bármit kér is. Az emberek azt mondják, hogy erős hitem láttán közelebb kerülnek Istenhez. – Ez nem az emberek becsapása? Amikor meg akartam mondani az igazat – „hogy nincs hitem” – nem találtam szavakat – a szám néma maradt. – És mégis mosolygok Istenre és mindenre.

256. oldal

Nem az számít, hogy mennyit „kell” odaadnunk, hanem az, hogy mennyire vagyunk üresek, hogy életünkbe teljesen be tudjuk fogadni, és Ő élhesse bennünk az Ő életét.

295. oldal

Emlékszem, hogy egyszer professzorok egy nagy csoportja jött az Egyesült Államokból, és megkérték: „Mondjon valamit, ami segít nekünk”. És akkor én azt mondtam: „Mosolyogjanak egymásra”. Nagyon komolyan mondhattam, gondolom, mert egyikük megkérdezte: „Ön házas?” "Igen, és néha nagyon nehéznek találom, hogy mosolyogjak Jézusra, mert nagyon követelő tud lenni" – válaszoltam.

301. oldal

Azt mondják, hogy a pokolban Isten elvesztése miatt szenvednek az emberek örök fájdalommal – Ha egy kis reményük volna, hogy Istenhez tartozhatnak, minden szenvedést elviselnének. – Lelkemben az elveszettségnek ezt a borzalmas kínját érzem – hogy Isten nem akar engem – hogy Isten nem Isten – hogy valójában nem is létezik (Jézus, bocsásd meg nekem ezt az istenkísértést – de azt mondták, hogy mindent írjak le). Minden oldalról sötétség vesz körül – Nem tudom lelkemet Istenhez felemelni – lelkem nem érez világosságot vagy sugallatot. – A lelkek szeretetéről – Isten gyengéd szeretetéről beszélek – a szavak keresztüljutnak szavaimon [sic. ajkamon] – és nagyon vágyódom arra, hogy higgyek bennük. – Miért fáradozom? Ha nincs Isten – nem lehet lélek sem. – Ha nincs lélek, akkor Jézusom – Te sem vagy. – Mennyország, milyen üresség. – Mivel nincs remény – a Mennyországról semmi sem jut eszembe. – Félek megírni mindezt a sok borzalmat, ami a lelkemben van. – Biztosan megbántanak Téged.

Szívemben nincs hit – nincs szeretet – nincs bizalom – de olyan sok fájdalom van – a vágyakozás fájdalma – annak fájdalma, hogy nem kellek. – Lelkem teljes erejével kívánom Istent – és mégis borzalmas szakadék van közöttünk. – Nem imádkozom többé – a közösségi imák szavait nehezen mondom – és minden erőmmel megpróbálom a szavak éességét megtalálni. – Az egyesülés imádsága azonban megszűnt. – Már nem imádkozom – Lelkem nincs egységben Veled – és mégis, amikor egyedül vagyok az utcákon – óráik beszélek Hozzád. – arról, hogy vágyódom Utánad. – Milyen bensőségesek ezek a szavak – és mégis milyen üresek, mert messze vannak Tőled. –

A munka nem ad örömet, nem vonz, nincs célja…

208-209. oldal

A csend gyümölcse az imádság,
Az imádság gyümölcse a hit,
A hit gyümölcse a szeretet,
A szeretet gyümölcse a szolgálat,
A szolgálat gyümölcse a béke.

337. oldal (Teréz Anya "névjegykártyája")