Protokoll 87% 29 csillagozás

a napokban voltam a szatyor bárban libri szeparén, ahol többek között térey jánossal is volt nyilvános beszélgetés. ott mondta a szerző felvetésre válaszolva, hogy bizony, az ő verses regényei esetén le kell küzdeni a félelmet attól, hogy az a regény: versben van.

ha egy üzlet egyszer beindul: a paulussal ezt a félelmet legyőztem és az annyira tetszett nekem, hogy rögtön elkezdtem ezt is olvasni. továbbra is van az, hogy én ehhez nem nagyon értek (egyáltalán nem), úgyhogy verselésről erről-arról egyáltalán nem fogok írni. csak arról, hogy ez megint nagyon tetszett.

talán jobban is, mint a paulus. kevesebb benne tán a sziporkázó, szójátékokon alapuló, hangosan röhögős bennfentes poén, viszont összefogottabb, határozottabb, megfontoltan hömpölygő társadalomrajz.

nyilván ered ez abból is, hogy szemben a paulus három (két és fél) szálával, amely sokkal inkább az életfordulatra magára koncentrált, itt egy ember midlife crisis-a áll a középpontban, meg budapest, meg a nemzeti együttműködés rendszerét megelőző néhány gemütlich év, amelyben már ott vannak az utcai zavargások, ott van sólyom lászló balsikerű sétája szlovákia felé.

imádom a szerző finom megfigyeléseit, legyen az a színházi bemutató fennsőbbségesen fanyalgó közönsége, bennfentes házibuli, vagy a pörgő élet után magányra vágyás vagy hivatali intrika.

én például egyre inkább várom a legkisebb jégkorszakot, amelyből már itt-ott olvashatni részleteket.

és külön hálás vagyok az „önsajnálat stockhausenje”-ért:):):)

Gondoltam, hogy ez egy fura könyv lesz (verses regény a 21. században, -ról??), és tényleg az is volt. De nem volt annyira rossz sem azért. Ennyire budapesti könyvet például talán még nem is nagyon olvastam. Cselekményes is, igazán nem mondható, hogy nem. A szereplők is abszolút hitelesek. Ugyanakkor ez a forma egyrészt nem könnyíti meg az olvasást, másrészt van benne valami nagyon elidegenítő. Mintha üvegfal lenne köztem és a szereplők között. Fura, na.

Aki így november végén még szeretne egy kis bónusz nihilt begyűjteni, annak csak ajánlani tudom. :) Halvány, szitáló búbánat és reménytelenség, továbbá nyúlós unalom, meg otthonos önsajnálat – többnyire ebből áll a főhős érzelmi repertoárja. Történet, jellemfejlődés semmi, de ezért kárpótol a sok, precízen festett hangulat és érzés, aminek hősünk átengedi magát. A legütősebb nekem az egészben az, hogy több ismerősömet is eszembe juttatta a regény…

Csodálatos társadalmi regény. És belengi valami szürkés, téreys melankólia. Talán ezt a könyvét szeretem Téreynek a legjobban.