„…innen bizonyos értelemben nincs visszaút: a Paulust követően Térey már nem csinálhatja ugyanazt, mint eddig, egy ilyen feszítő ambíciókkal teli, összegző mű után a költői pálya belső súlypontjai óhatatlanul átrendeződnek…”
Keresztesi József
„…innen bizonyos értelemben nincs visszaút: a Paulust követően Térey már nem csinálhatja ugyanazt, mint eddig, egy ilyen feszítő ambíciókkal teli, összegző mű után a költői pálya belső súlypontjai óhatatlanul átrendeződnek…”
Keresztesi József
Eredeti megjelenés éve: 2001
Ez egy olyan mű, amit agyon lehetne lábjegyzetelni, meg több száz oldalas kommentárt lehetne írni hozzá (biztos össze is írtak róla mindenfélét a hozzáértők). Először is nagyon alaposan kidolgozta Térey a koncepciót, a kilenc fejezeten át tartó aláereszkedést a dantei mélységekbe (nem is egy, hanem rögtön három „térképet” mellékel a kötet végén). Három Paulust/Pált idéz meg a szöveg: az egyik egy hacker az ezredfordulós Budapestről, akivel végigjárhatjuk a romkocsmáktól a Stexen át a Szigetig az éjszakai élet összes kultikus helyszínét; a második Friedrich Paulus, a 6. hadsereg parancsnoka, akinek kapcsán elég hátborzongató tablókat látunk az ostromlott városról; a harmadik pedig Pál apostol, aki a történet síkján nem jelenik meg, viszont ő a tárgya az első Paulus és barátja, Kemenszky között zajló teológiai-filozófiai vitának, amelyet egy romos épületbe bemászva, pár joint társaságában folytatnak. Pál gondolatai az egyes fejezetek mottóiban is visszaköszönnek, sőt a szövegbe beékelve itt-ott is felbukkannak (visszatérő motívum például a testbe adatott szeg vagy tövis). De egyébként is tele van vendégszövegekkel a Paulus, az evangéliumoktól és epistoláktól kezdve Dantén és Puskinon keresztül a magyar kortársakig, sorolni se tudnám, de jó érzés, amikor kikacsint egy-egy sor vagy szókapcsolat a szövegből, és ismerősként üdvözöl. Puskintól az Anyegin-strófát is kölcsönözte Térey, ami viszont iszonyú nagy vállalás, és őszintén szólva nekem nem is tetszett annyira: úgy érzem, ezzel nagyon leszűkítette a saját lehetőségeit, rettenetesen kötött ez a forma. Néhol szerencsére kitör belőle, és felszabadítja a rímelést, a szótagszámot vagy a központozást (vagy mindhármat): talán nem véletlen, hogy ezek a részek tetszettek a legjobban.
Összességében ez egy rettentő izgalmas kísérlet, nagyon nagy dolgok vannak benne, de nem könnyű olvasmány, és speciel nem is igazán vágynék most többre belőle :)
én ehhez a műfajhoz nem nagyon értek, úgyhogy értékelést nem fogok írni. miután elolvastam, el kellett hozzá olvasnom ezt-azt, mert nem könnyű olvasmány ez, sok mindenben homályban is hagyja az embert, kellett más olvasó megerősítése.
értem, hogy többen kritikusok felvetették a műnek ilyen-olyan problémáit, megoldatlanságait, s belegondolva bizonyos felvetésekbe hajlamos is vagyok igazat adni. viszont ez a legcsekélyebb mértékben sem csökkentette az élvezeti értékét.
igazán magával ragadó, sodró, elgondolkodtató, sziporkázó könyv. nyilván segít, hogy érdekelt kifejezetten a sztálingrádi paulus, benne éltem így-úgy abban a kilencvenes évekbeli budapesti szubkultúrában… szóval nem árt, ha van, ami túllendíti az embert az első néhány oldalon, de utána szerintem letehetetlen és olykor kifejezetten hangosan röhögős – részleteket felolvasós.
s amikor az amber nagy boldogan azonosít egy-egy finom vagy kevésbé finom utalást, csak az szomorítja el, hogy nyilván mennyi mindent nem ismer föl. úgyhogy kedvet kapván gyorsan belekezdtem a protokollba.
A kortárs líránk kimagasló teljesítménye ez a Paulusba öltöztetett Anyegin. Mind nyelvezetében, mind szerkezetében bravúros költői teljesítmény ez az elbeszélő költemény.
A férfit, mint acélt, megedzik,
Legyen ezáltal: ridegebb.
Műhelyek méhében leledzik
A titok: anyagismeret.
Edzés során a friss anyagból
Szénatomok égnek ki. Akkor
Lesz keményebb és nemesebb
És egyszersmind törékenyebb.
8. fejezet: Acta Pauli et Ludovicae, 10. strófa (196. oldal)
Gyorsulni: négyórás királyság,
Csillámporos ámokfutás;
Folyvást változó koordináták,
Miközben nincs elmozdulás.
Igyekvő sorsom provokálom,
Gyöngéd abroncs a koponyámon,
Állok: lengő teher alatt,
S bent zakatol a gyorsvonat.
Ketten a gyorsforgalmi úton,
De egyazon csíkon… Kijutnom
Sztrádai hőstett, olvasóm:
Két Pál ül a csatahajón. […]
Szűz porral megpakolt vonatra
Ült föl Kemenszky, szűzi hó,
Pál kalauznak sose gyatra,
és útiterve misszió;
Túl járnak hetedhét határon,
Napesti gyorson partiáron.
Szeg a húsban, agyban a por,
És Paulus arcán bájvigyor.
2. fejezet: Acta Pauli, 28., 30. strófa (46-47. oldal)
tudtam van ott egy kötözőhely
jó nagy nyerstégla épület
először persze amputálnak
második körben haslövés
merthogy a műtét háromórás
macera közepes eséllyel
láttunk ott egy sápadt segédet
kezében színig telt vödör
ruhafoszlányok közt kötszer és egy
kékeres lábcsonk a fiú
erecskéit elkötözik
földgejzír fröccsen föl időnként
takarja pólya gimnazista és
még nem tudja hogy megvakult
3. fejezet: Damaszkusz felé, 33. strófa (80. oldal)
Végy hát egy eszményi kadávert
Ne pöttyözzék tífusz ragyái
Legyen mályvaszínű fagyásos
Abból szelj vékony szeletet
És lassú tűzön főzd puhára
S úgy kínáld körbe „tevehús”
TEVÉT mondj fiam ez a lényeg
Az átlagszürkétől elüt majd
Pirospozsgáid ritka foltja
De te csak híven add a bambát
Ajándék Árnyalatnyi bőrpír
Kend hagymázra maláriára
Ha foglárok előcibálnak
Nehogy rád fogják kannibál vagy
7. fejezet: Caesarea, 12. strófa (173. oldal)