Paulus 69% 21 csillagozás

Ez egy olyan mű, amit agyon lehetne lábjegyzetelni, meg több száz oldalas kommentárt lehetne írni hozzá (biztos össze is írtak róla mindenfélét a hozzáértők). Először is nagyon alaposan kidolgozta Térey a koncepciót, a kilenc fejezeten át tartó aláereszkedést a dantei mélységekbe (nem is egy, hanem rögtön három „térképet” mellékel a kötet végén). Három Paulust/Pált idéz meg a szöveg: az egyik egy hacker az ezredfordulós Budapestről, akivel végigjárhatjuk a romkocsmáktól a Stexen át a Szigetig az éjszakai élet összes kultikus helyszínét; a második Friedrich Paulus, a 6. hadsereg parancsnoka, akinek kapcsán elég hátborzongató tablókat látunk az ostromlott városról; a harmadik pedig Pál apostol, aki a történet síkján nem jelenik meg, viszont ő a tárgya az első Paulus és barátja, Kemenszky között zajló teológiai-filozófiai vitának, amelyet egy romos épületbe bemászva, pár joint társaságában folytatnak. Pál gondolatai az egyes fejezetek mottóiban is visszaköszönnek, sőt a szövegbe beékelve itt-ott is felbukkannak (visszatérő motívum például a testbe adatott szeg vagy tövis). De egyébként is tele van vendégszövegekkel a Paulus, az evangéliumoktól és epistoláktól kezdve Dantén és Puskinon keresztül a magyar kortársakig, sorolni se tudnám, de jó érzés, amikor kikacsint egy-egy sor vagy szókapcsolat a szövegből, és ismerősként üdvözöl. Puskintól az Anyegin-strófát is kölcsönözte Térey, ami viszont iszonyú nagy vállalás, és őszintén szólva nekem nem is tetszett annyira: úgy érzem, ezzel nagyon leszűkítette a saját lehetőségeit, rettenetesen kötött ez a forma. Néhol szerencsére kitör belőle, és felszabadítja a rímelést, a szótagszámot vagy a központozást (vagy mindhármat): talán nem véletlen, hogy ezek a részek tetszettek a legjobban.
Összességében ez egy rettentő izgalmas kísérlet, nagyon nagy dolgok vannak benne, de nem könnyű olvasmány, és speciel nem is igazán vágynék most többre belőle :)

én ehhez a műfajhoz nem nagyon értek, úgyhogy értékelést nem fogok írni. miután elolvastam, el kellett hozzá olvasnom ezt-azt, mert nem könnyű olvasmány ez, sok mindenben homályban is hagyja az embert, kellett más olvasó megerősítése.

értem, hogy többen kritikusok felvetették a műnek ilyen-olyan problémáit, megoldatlanságait, s belegondolva bizonyos felvetésekbe hajlamos is vagyok igazat adni. viszont ez a legcsekélyebb mértékben sem csökkentette az élvezeti értékét.

igazán magával ragadó, sodró, elgondolkodtató, sziporkázó könyv. nyilván segít, hogy érdekelt kifejezetten a sztálingrádi paulus, benne éltem így-úgy abban a kilencvenes évekbeli budapesti szubkultúrában… szóval nem árt, ha van, ami túllendíti az embert az első néhány oldalon, de utána szerintem letehetetlen és olykor kifejezetten hangosan röhögős – részleteket felolvasós.

s amikor az amber nagy boldogan azonosít egy-egy finom vagy kevésbé finom utalást, csak az szomorítja el, hogy nyilván mennyi mindent nem ismer föl. úgyhogy kedvet kapván gyorsan belekezdtem a protokollba.

A kortárs líránk kimagasló teljesítménye ez a Paulusba öltöztetett Anyegin. Mind nyelvezetében, mind szerkezetében bravúros költői teljesítmény ez az elbeszélő költemény.