Asztalizene 29 csillagozás

Térey János: Asztalizene

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az ​Asztalizene helyszíne egy White Box nevű, törtfehérben játszó, elegáns budai étterem, az ország közepének a közepe, ahol „Tavaly mindenki meghalt”. Térey János drámájának ideje pontos, meghatározza a történelemmé lett tragikus tűzijáték, a kétezres évek közepén vagyunk, szereplői harmincas-negyvenes éveikben járó nők és férfiak, kilenc nárcisztikus ember, akik kapaszkodókat keresnek egymásban, a munkájukban, a művészetben vagy a pénzben. Győző, az étterem tulajdonosa gyűjti maga köré őket, munkaadóként, barátként, feleségként, szeretőként vagy vendégként, kit mire talál alkalmasnak. Lassan lesz csak számára nyilvánvaló, hogy a viszonyrendszerben, melyben magának szánja a főszerepet, mások szemében ő a mellékszereplő. A sebész Kálmán és felesége, az ügyvéd Alma közé látszólag Delfin, az operaénekesnő furakodott be, akinél mindegyik férfi kiköt ideig-óráig, hogy megvethesse aztán őt ezért. noha neki még szíve is van – bár úgy tesz, mintha nem volna –, és ez alatt a szív alatt… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2008

>!
Magvető, Budapest, 2008
192 oldal · ISBN: 9789631426502

Kedvencelte 5

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

>!
tgorsy
Térey János: Asztalizene

Egy számomra teljesen idegen világ. Idegen emberek (nem annyira ) idegen problémákkal. Az Amerikai psycho első 200 oldala magyar környezetben, lightosan.

>!
Juci P
Térey János: Asztalizene

Egyszer elcsíptem a tévében, azt sem tudtam, mi ez, de lebilincselt, csak olyan fáradt voltam, hogy nem bírtam végignézni. Olvasva persze szürkébb az élmény, és kicsit jobban megérint a „hol érdekel engem ennek a sok ellenszenves embernek a sorsa” érzés, de azért elég jó kis tablót fest megint Térey, és csak ritkán esik túlzásokba (pl. a horoszkópos csajnál).
(Ide is berakom a linket: a YouTube-on meg lehet nézni a teljes színházi előadást négy részletben: http://youtu.be/z3roLjYaOKI…)

3 hozzászólás
>!
korkata
Térey János: Asztalizene

A szereplők egy nívós étteremben találkoznak. Mindegyikük a középosztálybeliek gondtalan életét éli. Valamilyen szinten ismerik egymást. Többen az életben is kapcsolatban állnak egymással. Hiába az anyagi biztonság mindegyiküknek meg van a problémája. Ebben a drámában senki sem boldog. Senki nincs megelégedve a saját életével és máshol keresi a boldogságot. Az este alatt szinte nem történik semmi mégis sok mindent megtudunk róluk. Arról, hogy ki milyen tulajdonsággal bír, ki kivel csalta meg a másikat, ki kivel keveredett viszonyba. A szereplőket könnyű elképzelni, hiszen a köztük lévő monológok erre lehetőséget adnak.

>!
olvasóbarát P
Térey János: Asztalizene

Drámát olvasni nem akkora élmény, mint az előadást látni. Ez egy különös drámai költemény, az olvasó hamar megszokja a verses szöveget, amely jó, kifejező.
A helyszín: „ Lounge-jelleg, biztos ízléssel, ötcsillagos finomságokkal,…. pazar kristálycsillára bor magyar, a wisky skót, a szivar kubai.” A szereplők többek között ezt mondják egymásról: „ez a fuvolázó hangú kakastaréj frizurás” „profilja madarat mutat… siketfajdot vagy kakadút, „nincs arcod, nincs karaktered.”
A szerző tökéletesen ábrázol egy középosztálybeli értelmiségi csoportot, akik elég sznobok, elég felületesek, nem igazán találják a helyüket. Nincsenek nagy drámák, kisebb összeütközések vannak, a nagy érzelmek hiányoznak, akiknek valami közük volt egymáshoz azok is eléggé felületes módon érintkeznek egymással, a barátságok, a szerelmek kiüresedtek.
" Majdnem mindenki meghalt:
Lejött a szerről vagy ráált a szerre;
Egy biztos: váltott. Egész másmilyen."
Az ellenszenves szereplők ellenére szórakoztató volt az olvasás, ami talán egy csöppet hiányzott, hogy egyik szereplővel sem tudtam igazán azonosulni.

>!
remenant
Térey János: Asztalizene

A legelső lapon: „Delfin nem énekelhet. Senki sem dohányozhat.” Szóval úgy gondoljam, szeretni fogom. Szerettem is, leginkább azt a kontrasztot, ahogy a drámai költemény mivoltával járó színpadiasság, pátosz keveredik a szereplők élőbeszéd jellegű, felvágós vagy épp alpári, többnyire idegen szavakon abúzust tevő stílusával. Sajnos nem maradt el a túlzás a karakterekből (Delfin fehérmájúsága; Zsuzsi egyetlen jellemvonása, az ezoterikus megszállottság), ami a színpadon jól állhat és talán kell is, itt viszont megfosztott a katarzistól. Azért szívesen megnézném.

>!
pepege MP
Térey János: Asztalizene

Azt hiszem, fel kell hagynom a régi beidegződésemmel, miszerint színművet nem jó olvasni. Az idén ez a második (ez már haladás ahhoz képest, hogy szerintem középiskolás korom óta max. 3-4-et olvastam!), s csak úgy, mint Székely Csaba Bányavidék-je, az Asztalizene is kellemes csalódás volt. (Nem tehetek róla, én mindig az Antigoné, Bánk bán, Az ember tragédiája és hasonló színművekre asszociálok, amit felnőttként nem is mertem még újraolvasni – akkora sokkot kaptam tőlük amikor diákként kellett olvasnom.)
Szóval itt van e mai modern színmű, ami végülis olyan semmi. Mindenki meghal, (ezt nem kell szó szerint érteni) mindenki megvolt mindenkinek. Mint egy szappanoperában. De hát azért mégsem az! Viszont megmosolyogtató, elgondolkodtató.
Ja, és megtaláltam a híresneves videomegosztó oldalon a Radnóti Színház művészeinek előadásában, és septiben meg is néztem. A Csányi Sándor által megformált Győző „élőben” is éppoly beképzelt majom, mint ahogy elképzeltem.

Mindent összevetve, nem mondom, hogy színműfüggő lettem, de gyakrabban fogok olvasni – modern darabokat mindenképp.

(Viszont az Aegon Művészeti Díj zsűrijének sosem fogom megbocsátani, hogy 2008-ban ezt választották Az ondrok gödre helyett! )

3 hozzászólás
>!
SMesi P
Térey János: Asztalizene

Három évvel ezelőtt olvastam először a könyvet, előtte láttam a belőle készült színdarabot. Érettségi tétel volt, nekem tetszett, akkor azt mondtam rá, hogy a kedvencem. Még mindig áll ez a kijelentés, bár a szereplők nem szimpatikusak, maga a darab se szimpatikus különösebben, de jó, eszembe juttatja az előadást. Ami megéri az öt csillagot, pont a tizennyolcadik szülinapomon néztük az osztálytársaimmal, a darab előtt kaptam egy tábla csokit. Nekem nagyon tetszett, maga az előadásmód, a díszlet.

>!
bzsuzso
Térey János: Asztalizene

budán lakni világnézet, avokádós pirítós és légli bor – rosszkor, rossz helyen tálalva, neked és nekem is.

>!
Bogas P
Térey János: Asztalizene

Ez a nyegle budai langymeleg meglehetősen unalmas, és nem jutunk, csak a Joliot-Curie térről a Királyhágó térre.

>!
ElinorA
Térey János: Asztalizene

Nehezen haladtam vele, úgy éreztem össze-vissza beszél mindenki-mindenkivel, félbemaradt párbeszédek lógnak a levegőben. Erkölcsi fronton sem jött be. Azért, megnézném színpadon mi jön ki belőle!
3/10


Népszerű idézetek

>!
olvasóbarát P

Elhasználódott! … Én a primadonnát
Mint külön állatfajtát szeretem.
Tombol, hát persze, hiszen
Tombol az Etna, a Stromboli is:
Aki vulkánnak szerződik, tomboljon.
Természetéhez tartozik az izzás;
Szakmai elvárás, hogy hisztis legyen.

(I. ALLEGRO)

>!
pepege MP

Már ott tartok, hogy nem szívesen piszkolom be
A szememet a látványoddal…

100. oldal

>!
Bogas P

GYŐZŐ (fölpillant a csillárra)
Szóra sem érdemes égbolt,
Szóra sem érdemes égi lakókkal,
De alatta a hangulatos Budapest.

I.Allegro 8.

>!
Bogas P

Minthogyha fölkínálták volna
A lehetőséget: belebújhatsz
Valaki más bőrébe. A nonszensz maga, nem?
Nyakába hághatsz, a helyére állhatsz,
Elfoglalhatod az állását, székét, ágyát, asztalát,
Mégsem leszel azonos vele. Maradsz: te magad.

II. Andante 5.

>!
Bogas P

ALMA (Kálmánnak)
Tényleg, miért nem mondhat le a pápa?
Mért éli túl mindig saját magát?

KÁLMÁN
Nyilván hübriszből nem mond le,
A mennyei kényszer tartja a trónon.

DELFIN (félig hunyt szemhéja alól figyeli a társaságot)
Vagy a halandók görcse,
Vagy az emberi nagyképűség.
Öröm őszentségének félbetegen,
Félhülyén ragaszkodni
A majdnem semmihez, ott fönt?… Nem öröm.

HENRIK (kásás hangon közbeszól)
Megértem. Ez annyira emberi,
Annyira mélységesen emberi gesztus.

Mariann leül, szigorúan, előkelő elhatárolódással körbenéz. Egyedül Kálmánra pillant barátságosan, hosszan

ZSUZSI
Ó, ez csak a hűség.
A pápának nem illik lemondania.

GYŐZŐ
Ez mégsem egy gyorsétteremlánc,
Ahol ő a vezérigazgató,
És lemond, hogyha kiöregedett.
Az utódok hada glédába gyűlik,
Remegő térddel, remegő szájjal,
Sorban állva remél mindegyik a sírig;
S ő nem mondhat le.

ALMA
Vajon miért?

ZSUZSI
Mondom: mert nem illik.
Neki nem illik lemondania.

III. Presto 1.

2 hozzászólás
>!
pepege MP

Most úgy tűnik, Kálmán egyedül van,
És nagyjából meghalt – odabent.
Nem látszik az arcán, de belül megtört;
Csak lélekben döglött meg, egyébként
Két lábon jár, rendel, vacsorázik.

15. oldal

>!
SMesi P

Úgyszólván mindenki meghalt.
Kiveszett a fölösleg,
Kiveszett a kemény mag,
A kaszás minden vonalon aratott.

11. oldal

>!
SMesi P

Tavaly mindenki meghalt, és tavaly
Mindenki megvolt: mindenkinek.

12. oldal

>!
ElinorA

KÁLMÁN
(…)
Nem voltam elég spontán, és ő sem.
Ha szeretsz valakit, akkor azzal
Minden természetes az égvilágon,
Nem léteznek bonyolult rigolyák;
(…)

36. oldal (Magvető, 2008)


Hasonló könyvek címkék alapján

Nádas Péter: Világló részletek
Krasznahorkai László: Báró Wenckheim hazatér
Spiró György: Fogság
Kun Árpád: Boldog Észak
Oravecz Imre: Távozó fa
Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz
Jónás Tamás: Önkéntes vak
Barnás Ferenc: Másik halál
Rakovszky Zsuzsa: Visszaút az időben
Esterházy Péter: Esti