Rajtad ​a szemem 78% 123 csillagozás

Olyan könyv, amit könnyű olvasni, lehet élvezni, de sajnos ironizálni is túl egyszerű. De nem kell minden regénynek megváltania a világot, és ez is az a típusú krimi??, amely szépen ballag a sokak által jól kitaposott medrében, hisz a beharangozó ismeretében pontosan tudhatjuk, mire számíthatunk. Mindenképpen meg kell jegyeznem azt is, hogy egy jó (vagy akár rossz krimi) megoldásához három „alkotórész” szükséges: indíték, az elkövetési mód és maga az elkövető. Amire itt célozni próbálok az az, hogy egy krimiben, még ha erősen drámai elemekkel is szövik át, adni kell valami támpontot az olvasónak, ami itt hiányzott, ezért a befejezés összességében cserbenhagyta a könyvet számomra. Ettől függetlenül azért érdemes adni neki egy esélyt, és ne érezzük magunkat rosszul, ha nekünk tetszik – akármit is mondanak mások, mert ez kivételesen nem a mi hibánk. Maga a sztori korrekt, csak tényleg egy kis több fantáziával a végére, sokkal jobb lett volna, de ezért nem kell a szégyenlistára tenni. Tipikusan az az ártalmatlan iparos munka…, de mivel első könyves írónőről beszélünk, ezért jár neki a plusz egy csillag.

Szeretem az összetett és csavaros pszicho-thrillereket, ez pedig a fülszöveg alapján potenciálisan olyannak tűnt, ami egybevág az ízlésemmel. Így a borongós-esős (helyesbítek, most már havas!) hosszú hétvégén elő is vettem, és tulajdonképpen egy nap alatt le is daráltam. Mostanában viszonylag telített a piac ebben a műfajban, így az ember kicsit bizonytalan lehet, melyik köteteket érdemes kiválasztani, mindenesetre ha könnyed szórakozásra és feszült történet-szövésre vágyunk, akkor ezt a könyvet érdemes a kosárba biggyeszteni. Az eredetileg újságíróként dolgozó Teresa Driscoll első magyarul megjelent regénye kellemes meglepetés, és úgy gondolom, van még potenciál az írónőben, érdemes lesz rá odafigyelni a későbbiekben.
A cselekmény egy viszonylag szokatlan nézőpontból indul, nevezetesen Ella, a szemtanú nézőpontjából, aki egy évvel ezelőtt tanúja volt, ahogy a Londonba tartó vonaton két fiatal lány szóba elegyedik két gyanús fiatalemberrel. Hallgatózás közben megtudja, hogy a srácok most szabadultak a börtönből, így nem tud szabadulni a rossz érzésétől, hogy esetleg veszélyt jelentenek. De hiába az anyai ösztön, végül nem avatkozik közbe, akkor pedig már késő, amikor pár nap múlva kiderül, hogy az egyik lánynak, Annának nyoma veszett, a lehetséges tettesekkel együtt. Ellát még mindig mardossa a bűntudat, ráadásul a lány anyjának haragjával és egy titokzatos idegennel is szembe kell néznie, aki még egy év elmúltával is fenyegető leveleket ír neki. Hiába próbál a saját életével és problémáival foglalkozni, nem tud szabadulni az esettől, különösen akkor nem, amikor az eltűnés évfordulóján új mozaik-darabkák kerülnek felszínre a nyomozással kapcsolatban.
Gyakori, de jól bevált megoldás az utóbbi időkben a váltott szemszög, nincs ez másként ebben a regényben sem. Ellán kívül központi szerepet kap még Anna barátnője, az édesapja, illetve egy magánnyomozó is, akit Ella bérel fel a fenyegető levelek miatt. Ahogyan sorban olvassuk a fejezeteket, egyre több apró részlet derül ki, nem csak a tragikus londoni éjszakáról, hanem az azt megelőző eseményekről is. Nagyon tetszett, hogy a cselekmény nem csupán a bűntényre korlátozódik, hanem megismerhetjük az egyes szereplők családját, életét, belső vívódásait is. Továbbá az írónő azt is remekül ábrázolta, hogy egy ilyen bűntény vagy tragédia hogyan fodrozódik tovább a közvetlenül érintett személyek életéről, és hogyan lesz hatással egy csomó más ember – például egy szemtanú vagy annak családja- mindennapjaira. (…)
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.hu/2018/03/rajtad-szemem.html

Ez a regény egy üde színfolt a mostani pszicho-thriller kínálatban. Végre egy olyan történet, amit pont az egyszerűségével nyert meg magának A valóságban is elképzelhetőnek tartom, talán épp ettől olyan megrázó. De ne higgye azt senki, hogy egyszerű lesz rájönni a történet csattanójára! Csak a végén áll össze az ok-okozati láncolat. Tökéletesen tudta érzékeltetni, mit válthat ki egy személy eltűnése a környezetében élő emberekből. Ez nagyon átjött a karakteralkotáson is.

Sokat rontott az olvasmányélményen, hogy teljesen más sztorit vártam. Kissé izgalmasabb, pörgősebb történetet ígért a fülszöveg. Rövid volt a könyv a maga 330 oldalával, de számomra kissé eseménytelen. Inkább a lelki folyamatokon volt a fókusz, nem pedig cselekményen, ami nem feltétlenül baj, de itt ez túl sok volt már.
Valamint túl sok volt számomra a 4 szemszög is, kettőt bőven elég lett volna kibontani, mert így sok felesleges töltelékinfó is belekerült a könyvbe, aminek nem volt érdemi értéke a végkifejletre vonatkozóan.
Befejezés gyanánt is mást vártam. Nem bánom, hogy elolvastam, egyszeri időtöltésnek nem volt rossz, de nem újraolvasós.

A leírás alapján nem volt nagy elvárásom, az eleje pedig elég lassan indult. Egy fiatal lány eltűnik, és akad egy szemtanú akinek ez miatt lelkiismeret furdalása lesz. Az eset után egy ével később ismerhetem meg a szereplők életét és hogy min is mentek keresztül ez idő alatt. Bizony ezek a részek terjedelmes olvasmányoként kerültek elém, kevesebb is elég lett volna belőle. A krimi szál mely elindult viszont csak a végén kapott több részt, mikor összeállt a kép. Apró események sorozataként mutatkozott be a sok kis nyom mely végül szőrnyű bűncselekményt mutatott be.
Sajnos nekem ez a könyv nem tetszett. A kezdés sem volt igazán erős, nem igazán kötött le a szemtanú élete sem. Az ö jelenléte mondhatni felesleges lett, pedig a leírás alapján azt gondoltam lényeges részekben fog megjeleni. Nem igazán volt számomra emlékezetes könyv, könnyen le tudtam rakni. Valahogy ez a rész kevésbé keltette fel a kíváncsiságomat.

Nagyon sokat gondolkodtam, mit is kezdjek ezzel a könyvvel. Tetszett a fülszövege, viszont nem kapott túl jó értékeléseket. Persze ez nem jelent semmit, hiszen az egyik kedvenc könyvemet is lehúzták, és azóta sem értem miért. Úgyhogy nem foglalkoztam a negatív kritikával, hanem inkább a megérzésemre hagyatkoztam. És nagyon jól tettem…

Bővebb értékelés: http://irokkozott.blogspot.com/2018/07/teresa-driscoll-…

Inkább lélektani drámának mondanám, nem pszicho-thrillernek. Nem Anna eltűnése állt a központban, hanem a többiek érzése ezzel kapcsolatban. Több nézőpont, több idősík, ami érdekes is lehetett volna, de én valahogy untam. Egy csomó felesleges dolog lassította tovább a történetet, pl. a virágkötészeti stílusok vagy a pelenkázás.
A fülszöveg alapján többet vártam volna.

Nagyon nem jött át…Hosszú vontatott borzalmasan lassú.

Borzasztóan tetszett, nagyon jó, fordulatos könyv.

Nagyon megszenvedtem ezzel a könyvvel. Alapvetően szeretem a krimiket, még inkább a 21.század kiadó könyveit, no de ez… Hagyján, hogy nagy jóindulattal lehet csak kriminek nevezni, de nem értem, miért kellett ilyen vontatottan megírni. Alig történt benne valami, ellenben tele van felesleges leírásokkal. Például hosszan olvashatunk a bébi pelenkázásról, vagy a virágcsokrokról. Kérdem én, kit érdekel?
A csavaron a végén is csak a fejemet csóváltam, úgy tűnt, mintha menet közben találta volna ki az írónő, ráadásul utána nagyon hamar le is zárta. Mindenesetre örülök, hogy a végére értem.