Teresa De La Vega (szerk.) · Dobos Éva (szerk.) · Dornbach Mária (szerk.)

Sevillai ​altatódal 13 csillagozás

Spanyol versek és mesék gyerekeknek
Teresa De La Vega – Dobos Éva – Dornbach Mária (szerk.): Sevillai altatódal

A világirodalomban kalandozó Világjáró Varázscipők című sorozatunk ötödik kötete a spanyol irodalom mintegy nyolc évszázadába enged betekintést. Egy-egy jelentős szerző művének segítségével felvillantja a különböző korok jellegzetes stílusát, formáit.

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A művek szerzői: Gil Vicente, Juan Boscán, Ana María Matute, Juan Ramón Jiménez, Miguel de Cervantes, Luis de Góngora, Lope de Vega, Tomás de Iriarte, Juan Valera, Antonio Machado, Federico García Lorca, Rafael Alberti, Gustavo Adolfo Bécquer

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Világjáró varázscipők Móra


Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

marschlako>!
Teresa De La Vega – Dobos Éva – Dornbach Mária (szerk.): Sevillai altatódal

Mostanában elég sok spanyol irodalmat olvasok, talán egy kicsit részrehajló is lettem, mindenesetre ez a gyerekeknek szánt kötet is nagyon tetszett. Bár néhol (főleg a korábbi századok verseinél) nem éreztem igazán, hogy gyerekeknek szólna – de @Timár_Krisztina megnyugtatott, hogy de igenis, ők is imádhatják ezt a kötetet (itthon még nem teszteltem, majd ha kicsit nagyobbak lesznek) –, ez azonban semmit sem von le az értékéből. A mesék pedig helyenként egészen fenomenálisak, legalábbis olyanok, amelyeket én általában nagyon szeretek. Varázsosak, mélabúsak, szívet melengetőek, s engem az sem zavar, ha egy mesének mindemellett erkölcsi tanulsága is van.

Őszintén bevallom, engem Ana María Matute vezetett el ehhez a kötethez – gyűjtöm mindazt, ami magyarul megjelent tőle (ami sajnos szánalmasan kevés) –, s elfogultság nélkül mondhatom, hogy A bolond lovacska az egyik legszebb mese a kötetben: tanúságot tesz a barátság, az érdek nélküli szeretet és az önfeláldozás erejéről. De kiemelhetném A granadai hó c. népmesét a szerelem hatalmáról, vagy Aurora Mateos spoiler és Fernando Alonso (nem, nem az, akire gondoltok :-) meséit, de Fernando Lalana: Margarita története is – bár csupán egy meseregény egyik fejezete –, kifejezetten kedves történet.

2 hozzászólás
Kek P>!
Teresa De La Vega – Dobos Éva – Dornbach Mária (szerk.): Sevillai altatódal

Tetszett a kötet. Egyszerűen nem értem, miért nem olvastam korábban, hiszen olyan régóta ott van már a polcomon a különböző nemzetiségű népmesekötetek között – holott ez nem is népmesegyűjtemény. A kötet végén a szerzők rövid életrajza is szerepel, illetve néhány gondolat az írókról. És bizony a történetek stílusán érződik, hogy ezek nem mind maiak, pár százévnyi lenyomat süt némelyikből. A spanyol karakter érződik és ha másban nem is (bizonyos mesékben), hát a nevek kacifántján és csengő hosszúságán mindenképp.

Schuler_Zsófia>!
Teresa De La Vega – Dobos Éva – Dornbach Mária (szerk.): Sevillai altatódal

Azt hiszem a kedvenc mesekönyvem. Vetekszik Hauffal és Michael Endével is :)

Morn>!
Teresa De La Vega – Dobos Éva – Dornbach Mária (szerk.): Sevillai altatódal

A versek zavartak benne, főleg az elején, aránytalanul szerkesztették meg a kötetet. A mesék között akadtak hasonlóak, melyek megmutatják, hogy a különböző kultúrák között sincsenek olyan eget rengető különbségek mint elsőre gondolnánk. Némelyiken tudtam mosolyogni is, főleg hogy ami ténylegesen gyerekeknek való volt (akadt, amelyet eleve bele se raktam volna a kötetbe), azt az ovisok előszeretettel kiszínezték, főleg a madarakat (kell az ovi kirakott könyveit hazahordani :)). A legutolsó mese nagyon unalmas volt, már azt hittem, sosem végzek vele. Bosszantott a sok csillagozás is, mert rendben, hasznos hogy a gyerekek is helyesen ejtsék ki a neveket, de amennyi ott egymás hegyén-hátán tolongott… Na ne. Ma fejeztem be, de meg nem tudnám mondani, az a történet miről szólt, annyira vontatott és lényegtelen volt.

5 hozzászólás

Népszerű idézetek

Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

Federico García Lorca Táj

A délután tévedésből
hidegbe öltözött.

Gyermekek ámuldoznak
párás ablakok mögött:
egy sárga fa madárraj
lett s – huss!- elköltözött.

A délután elnyúlt
két folyópart között,
s almaszín pír remeg
a kis tetők fölött.

65. oldal Federico García Lorca Táj

Szabella>!

Olyan tiszta vagy, mimt a forrás, ahonnan a folyó ered.

96. oldal, Bolond Lovacska, 3.

Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

…S bár élete elszökött,
velünk maradt vigasza
emlékének.

179. oldal, Carmen Bravo- Villasante A nemes úrfi A nemes úrfi halála

Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

Gustavo Adolfo Bécquer
A szemed kék

A szemed kék, midőn kacagni hallak.
lágy tisztasága azt hozza eszembe,
amikor a hajnal rezegve sugarainak
tükröt feszít a tenger.

A szemed kék, s midőn zokogni látlak,
az áttetsző könnyek füzére benne
harmat cseppjei idézi elém,
mik a rózsák remegnek.

A szemed kék, s midőn mélyen kigyúlad
ragyogó ragyogó fénypontonként egy tiszta eszme,
mint elveszett kis csillag esti égen,
akként tűnik szemembe.

41. oldal

Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

Manuel Osorio y Bernard

Szálkát más szemében

Bár csak két vagy három
órája van nappal,
Juana evett már:
tortát, nagy adaggal,
sonka,paradicsom,
méz és nagy adag vaj
csúszott le a torkán
két őszibarackkal.
Galambjának morzsát
szór- míg nagyokat fal!
s élítélőn mondja,
efféle szavakkal :
-Ugyan mit kezdjek íly
nagyétkű galambbal?

40. oldal

Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

Antonio Machado

Az utazás

-Kislány: várnak a tengerek!
-Ha nem viszel magaddal,
kapitány: elfelejtelek.

A hajóján, fent a hídon
a kapitány ily hangokat hall,
-mert elszunnyadt- álma mélyén:
Ha nem viszel magaddal!…

Visszajött a tengerek-
ről egy szép zöld papagájjal.
kapitány: elfelejtelek.

S újra várták a tengerek
a zöld papagájjal. A kislány
róla rég megfeledkezett.

54. oldal

Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

Meg kell kóstolnod a különleges „Rufina" cukorká-
kat. Csudajók, kerekek és áttetszőek, olyanok, mintha
nagy üveggolyók volnának. És olyan az ízük van, amilyet
csak szeretnél. Csak arra kell gondolnod: „Citromosat."
És citromízűek lesznek. És egy idő múlva elunod a
citromízt, arra gondolsz:„Most epreset." És máris eper-
ízűek lesznek. É így tovább, valahányszor csak akarod.
Ráadásul el sem fogynak egészen addig, amíg rájuk
nem unsz.

157. oldal Fernando Lalana Margarita története

Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

– Csináljatok nekem egy
szép és jó leánygyermeket!
A tündérek megígérték,
azzal elmentek az erdőbe,
hogy összegyűjtsék a kislány
megformálásához szükséges legszebb dolgokat.
Egy tündér összegyűjtötte a fenyőfák ágai közt áttün-
döklő telihold vékony sugarait. Ebből lesz a kislány
haja.
Egy másik tündér két vízcseppet mért ki a kezével egy
holdfényben fürdő patakból. Ebből lesz a kislány sze-
me.
Egy harmadik tündér egy erdei rózsabokorról egy
hamvas rózsaszín, finom szirmú virágot szakított le,
hogy ebből legyen a kislány bőre.
Egy újabb tündér pókhálóból szőtt fonalat a kislány
szemöldökéhez.
Egy másik fehér kövecskéket keresett , a fogaihoz.
Megint egy másik rózsakvarcszilánkokat a körméhez.
Megalkották a világ legszebb kislányát, s felöltöztet-
ték egy bodorrózsaa –, tömjén – és rozmaringillatú tuni-
kába.

118. oldal María Luisa Gefaell A hercegkisasszony , akinek varázyerő volt az ujjában

Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

Federico García Lorca

A a néma kisfiú

Egy kis fiu hangja elveszett.
( a tücsökkirály elfogta őt.)

Egy vízcsepp mélyén kereste
eltünt hangját a kiskölyök.

„Ó, nem beszélni kell nekem,
belőle gyűrüt ötvözök,
csendem kisujján tündököl,
mint eggyé – forrt arany körök!"

Egy vízcsepp mélyén kereste
eltünt hangját a kiskölyök.

(A fogoly hang messze – messze
tücsökruhába öltözött.)

64. oldal

Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

Plaetro kicsiny, bolyhos és lágy; olyan puha kívülről
mintha csupa vattából volna, s csontja se lenne. Csak
szemének jáspistükre kemény, akár két fekete üvegbo-
gár.
Ha eloldom, kimegy a rétre, a orrával langyoskán
simogatja a rózsaszín, égszínkék és lila is virágokat; alig
érinti őket. Szólítom kedvesen: „ Plaetro?" , odajön hoz-
zám, s kocogása vidám, mint a kacagás, mint valami
álombeli csengettyűszó.
Mindent megeszik, amit adok neki. Szereti a manda-
rinnarancsot, a csupa ámbraszem muskotályszőlőt, a
lilára ért fügét, rajta a pici, kristályos mézcseppbel…
Gyengéd és szeretetre vágyó, akár a gyerekek, akár egy
kislány, de belül kemény és rideg, mint a kő. Ha vasár-
nap a hátán ülve végigbaktatok az alvégi utcákon, az ünnepbe öltözött, tempós falusiak megállnak, hogy
megnézzék.
– Acélból van…
Az; acélból és holdezüstből.
Velünk jön a hold; nagy kerek és tiszta. Az álmatag
réteken fekete kecskéket látni homályosan gyalogszeder közt… Közeledtünkre valaki csendben el-
rejtőzik… A karám felett egy virágoktól és holdtól havas
mandulafa roppant koronája olvad össze egy fehér fel-
hővel, és alábújik a márciusi csillagok arany nyílhegyei-
vel sebzett égi út…Narancsok átható illata terjeng…
nyirkos csend… A boszorkány – dűlő…

69. - 70. oldal Juan Ramón Jiménez Platero meg én részlet Platero


Hasonló könyvek címkék alapján

Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje
Varga Katalin: Mosó Masa mosodája
Varga Katalin: Gőgös Gúnár Gedeon
Jean de La Fontaine: A tücsök és a hangya
Szabó Magda: Bárány Boldizsár
Alekszandr Szergejevics Puskin: Mesék
Kányádi Sándor: Az okos kos
Petőfi Sándor: János vitéz / A helység kalapácsa / Bolond Istók
T. Aszódi Éva (szerk.): Bóbita álmos
Lovász Andrea (szerk.): Dzsungeldzsem