18. legjobb vers könyv a molyok értékelése alapján

Háttal ​a napnak 113 csillagozás

Terék Anna: Háttal a napnak

„Csak ​a közepe sötét az égnek” – ezzel a sorral indul Terék Anna új verseskötete. A kötet mintha abból a sötétből sugározna ki, abból a fekete lyukból, ahol egykoron a nap világított. A hiány csillagjegyében keletkezett versek a szilánkos személyiség magánmitológiáját rajzolják körül. A vers, akár a fényképezés, nem rögzíti, hanem újraalkotja a múltat, az ég sötét közepét, ahol minden a maga tükröződésében látható, a férfi, a nő és a nemtelen harmadik. A kötet azonban nem lehúzó, sokkal inkább behúzó, erőt ad, fölbátorít szembenézni a vakító sötéttel, rálépni a befagyott szibériai Bajkál-tó jegére. Kit szólítanak meg a versek? Kié a néma sikoly? Ha az olvasó egyszer is meghallja ezt a hangot, megreped talpa alatt a jég. A versek olyanok lesznek számára, mint a saját árnyéka, amely háttal a napnak sötétlik elő. Terék Anna a Halott nők című, emlékezetes kötete után újabb súlyos darabbal állt elő, amelyet igazi könyvtárggyá avatnak az állandó alkotótárs, Antal László karakteres… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2020

Tartalomjegyzék

>!
Kalligram, Budapest, 2020
120 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634681601 · Illusztrálta: Antal László
>!
Forum, Újvidék, 2020
120 oldal · keménytáblás · ISBN: 9788632311121 · Illusztrálta: Antal László
>!
Forum, Újvidék, 2020
126 oldal · ISBN: 9788632311329

Enciklopédia 1


Kedvencelte 27

Most olvassa 2

Várólistára tette 55

Kívánságlistára tette 41

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

gesztenye63>!
Terék Anna: Háttal a napnak

Lázban égő, sosem hamvadó nyílt sebekből félénken csorgó keserű fájdalom.
Magányban ázó, csupasz félelemben fogant elcsukló fohász.
…egy halott életért.

Ha, mint én, te is csak ritkán találkozol kortárs magyar versekkel, akkor vedd a kezedbe Terék Anna kötetét. Talán megtalálod azt, amit nem is igen kerestél…

balagesh I>!
Terék Anna: Háttal a napnak

Hernádi Judit. Azt szeretném, hogy Hernádi Judit előadja ezt a kötetet. Mert ez olyan kötet, hogy elő lehet adni, ő meg olyan színésznő, aki ezt elő tudná adni.
Bizony, ezt a szöveget az elejétől a végéig A mondja B-nek. A hangsúlyosan nő, B hangsúlyosan férfi – utóbbi meg is van nevezve, de azért hamar kiderül, minden férfi, beleértve a magasságosig!, meg vagyon szólítva. Anna prófétanő nem tesz kivételt egyikőnkkel sem. Itt most a férfiak bűnieről, mulasztásairól, durvaságairól és gyengeségeiről van szó. A fekete-fekete-fekete ruhában, kedvvel, gondolatokkal a megfeketedés prófétai felismerését teszi versbe. Amit ő lát. Amitől és ahogyan ő szenved. És mindezt élőbeszéddé lágyítja. Ezért adható elő.
Hernádi Judit pedig azért, mert az ő előadásmódjában van meg a két véglet: a csábító, közelengedő, illetve a sértődötten elhajoló vagy néha egyenesen kézzel ellökő. A két véglet, amelyek ugyan elkülönülnek, ám folyamatosan átúsznak egymásba. Mindig megvan a meghittben is a visszahúzott karmok fenyegetése, de a bántásban is a bújásvágy dorombolása. Vad és csábító, de megszerezhetetlen.
Olyan, akinek esélye sincs bármilyen traumát nem tovább súlyosbítani.

8 hozzászólás
giggs85>!
Terék Anna: Háttal a napnak

Terék Anna műve, a Háttal a napnak a tavalyi év egyik legjobb verseskötete volt – méghozzá vitathatatlanul az. Bár attól, aki korábban már megírta a Halott nőket vagy a Duna utcát, talán már el is várható ez a konstans magas színvonal.

Elmondható, hogy az új kötet nemcsak színvonalában, de megszólalási módjában és nézőpontjaiban is idézi a vajdasági alkotó korábbi műveit. Ugyanis ismét csak egy végtelenül személyes lírát kapunk, amely bár ezer szállal kötődik a szerző személyéhez, mégis a gyászt, a fájdalmat, a dühöt vagy éppen a pillanatokra elővillanó boldogságot és a megtörténtekbe való belenyugvást olyan természetességgel ragadja meg, hogy ezeket az univerzális tapasztalatokat minden kellően nyitott olvasó a saját életére vonatkoztatva is tudja értelmezni.

spoiler

A kötet központi alakja – mint oly sok korábbi versben is – az apáé. Azé az apáé, aki elszakíthatatlan módon a múlthoz és a gyermekkorhoz köti az emlékezőt. Ez a múlt és ez a gyermekkor azonban minden, csak nem szép, nem jó és nem idilli.

Egy apát ugyanis feltétel nélkül szeretni kellene, és egy apának feltétel nélkül szeretnie kellene a gyermekét, ám a kétségkívül fel-felvillanó szeretetfoszlányok mellett az apa inkább csak a szigort, a fásultságot, a bajokat és a kötődési problémák origóját jelenti a megszólaló lírai én számára.

Ám a Háttal a napnak jócskán túlmutat egy valódi, ám évek óta halott szülőhöz intézett monológon, túlmutat azon, hogy a mára már felnőtt lány megmondja a magáét a folyamatosan alkoholproblémákkal küzdő apának, majd megbocsásson és elengedje a férfit; hiszen a legtöbb versben már nem egyértelműen az elhunyt apa lesz a megszólított, hanem egy mindenen és mindenkin túlnövő mitikus alak, aki szép lassan nemcsak az egész férfinemmel és a fenyegető maszkulinitással válik egylényegűvé, hanem magával az Úristennel is. Nem véletlen, hogy sokszor a megszólított pusztán csak „uram” névvel nevezhető meg. Így az itt szereplő verseknek van egy felsőbb hatalmakhoz, vagy magához a Teremtőhöz intézett olvasata is.

Ezeken kívül kiemelten fontos szerepe van még a költőnő szövegeiben az otthon, ill. otthontalanság és az ehhez kapcsolódó határontúliság témakörének, a jugoszláviai háborúk emlékeinek és jelenünkre gyakorolt hatásának, vagy annak a folyton magunkkal cipelt hiánynak, ami minden súlyos traumán átesett ember sajátja.

A Háttal a napnak fontos és jó mű, viszonylag könnyen értelmezhető és letehetetlen alkotás, ami a benne szereplő illusztrációknak is hála szinte kész műalkotásként hat. Aki hozzájut, ne gondolkozzon rajta, olvassa!

1 hozzászólás
Csabi >!
Terék Anna: Háttal a napnak

Elsőnek az egységességével tűnik ki a kötet, szinte mintha egy regény fejezeteit olvasnánk, úgy ugrunk át egyik versből a másikba. Ez persze nem meglepő, hisz az egész kötet az apa halálának feldolgozásáról szól. Ráadásul egy nehezen szerethető apáról van szó, így a versek is komoly utat járnak be a megbocsátásig.
A megszólaló hang is szokatlan, egy utcán ténfergő nőt látok magam előtt, aki leszólít ismeretleneket (mindig férfiakat), és nekik magyarázza a traumáit, az életét. Egyrészt nagyon elidegenítő megoldás, hisz mindannyian ódzkodunk a minket az utcán megszólító félbolondoktól, menekülnénk, de tapad ránk ez a nő, és szép lassan rájövünk, hogy amit mesél, az nagyon is ismerős, a családon belüli kommunikáció képtelenség, amit a halál csak lezár, de nem old meg.
Terék hangja közvetlen, és nagyon erős képekkel dolgozik. A kitárulkozása pedig olyan őszinte és mély, ami nem kis erőfeszítésébe kerülhetett írás közben. Bár az ember rányom a befejeztem gombra, de az ilyen köteteket nem lehet befejezni.

2 hozzászólás
Cukormalac P>!
Terék Anna: Háttal a napnak

Ha csak egyetlen verseskötetet lehetne mondani az elmúlt évekből, tovább megyek: évtizedekből, amit a jövő generációi vérmes reményeim szerint korszakos klasszikusként fognak emlegetni, gondolkodás nélkül erre voksolnék. Nem akarom túlmisztifikálni a dolgot, de a lehető legjobbkor talált meg és biztos, hogy kerítek belőle fizikai példányt is, hogy bejelölgethessem a számomra fontos, értékes gondolatokat, amik megragadtak valamiért. Oldalanként kettő-három is volt, ami esetemben kifejezetten ritka, az pedig különösen, hogy a versek túlnyomó része egészében is működjön.

Őszinte, kegyetlen és kíméletlen marcangoló utazás ez az ember lelkének legmélyére; folyamatos útkeresés, szünet nélküli párbeszéd Istennel, az apa halála után érzett minden létező fájdalom öszzetolulása, megnyugvás és levegő utáni kapkodás. Emlékek, képek, benyomások sorozata, ami minden érzékszervünkre gyomrosként hat. Nem voltam ott, nem láttam, nem érintettem, de értem és átérzem. A szívembe markol, kitépi, darabokra szaggatja, majd újra összerakja. Minden ízében tökéletes, hatásos és emlékezetes.

>!
Kalligram, Budapest, 2020
120 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634681601 · Illusztrálta: Antal László
2 hozzászólás
sophie P>!
Terék Anna: Háttal a napnak

„Jó lenne, ha egy verseskötetet is el lehetne olvasni egyhuzamban, az elejétől a végéig, (…)”
(Michael Houellebecq: Intervenciók 2020 – 42. oldal)

Tényleg jó, ha el lehet olvasni egy verseskötetet egyhuzamban, az elejétől a végéig.

olvasóbarát>!
Terék Anna: Háttal a napnak

„Csak a közepe sötét az égnek.”

Az ajánlás Apámnak, a kötet a gyászmunka része az apa halála után leltárszerű átgondolás mit is jelentett számára az apa, akit szeretett, de aki nem volt hibátlan.

„Mióta megtudtam, hogy
te mindennap ittál,
csak állok egy helyben,
és hagyom, hogy bántsanak.”

Az apa halála után …
„Mint mikor elengedi a szívedet valami, és ki tud simulni végre az összes görcsbe rándult izom.” …
„Tudtam, hogy többé már sehogy sem tud bántani,
és tudtam, hogy többé már ő sem szenved.
Egyszerre szabadultunk meg.”

A férfiakkal való kudarcra ítélt kapcsolatatait is befolyásolta az apja emléke.
A versekhez jól illeszkedő illusztrációkat Antal László készítette.
Ez a kötet volt rám hasonló hatással, ami szintén gyász feldolgozására tett kísérlet.

Paulinusz_Tünde P>!
Terék Anna: Háttal a napnak

Nem vagyok nagyon verses, de ez a kötet nagyon szíven és lelken talált. Ott van az ágyam mellett, és sokszor csak úgy felütöm és amit találok azt olvasgatom, ízlelgetem. Nem mondom, hogy mindegyik vers napfényes csoda, de nagyon jó. És csak ez számít!
Most is csak felütöttem.
„… Jobb lenne még nagyobb távolság,
jobb lenne elszaladni innen.
Egyszer csak megálltam,
belefagyott ebbe a földbe a lábam,

és azóta sem tudok mozdulni.”

Juci I>!
Terék Anna: Háttal a napnak

Egy nő találkozik egy férfival a Moszkva téren, valahova mennek együtt, és közben mesélni kezdi a gyerekkorát, az apját, a félelmeit, fájdalmait. Csak uramnak szólítja, és ebben van valami olyan megalázkodás, ami az egész találkozás tranzakciós jellegére enged következtetni (ugyanakkor a magánbeszéd mintha néha fohászba váltana át, és a versek megszólítottja talán nem is mindig olyan egyértelmű). Egyfajta női szemszögű Perdita-ciklusnak tűnik tehát először a szöveg, az ember fejében hamar összeáll a kép, hogy a pozitív apakép hiánya meg a bántalmazás hova tud juttatni egy nőt.
De aztán egy ponton túl széttörik ez az olvasat, ahogy egyre személyesebbnek tűnik a visszaemlékezés, ahogy a megszólított férfi alakja háttérbe szorul, és a versek egyre magabiztosabban beszélnek arról, ami történt, és ami még mindig fáj, nagyon érzékletesen ragadva meg például a függőség vagy a depresszió képét. Már nem fohász, nem magyarázkodás, nem is captatio benevolentiae, ami itt történik, hanem terápia, amelynek a megszólítottja tulajdonképpen a versbeli beszélő; nem a hallgatóság, hanem a saját maga kedvéért tárja fel, elemzi, írja szét azt, ami vele történt. Ennek a munkának az ereje pedig végül szétfeszíti a fikciós keretet (vagy a versek egyik képét használva: lyukat vág annak közepébe), és – egy tipográfiai váltással jelezve – egyesíti a versbeli beszélőt a költő saját lírai énjével. Átgondolt, erőteljes munka, még ha nekem néhol már túl konkrétan személyessé vált is. Ami az erénye ennek a kötetnek – a feszes, egyetlen ívre felhúzott szerkezete –, az a hátránya is egyben: az egyes versek ebből az egységből, kontextusból kiszakítva (kevés kivétellel) veszítenének az erejükből szerintem.

Natalie_Danaisz IP>!
Terék Anna: Háttal a napnak

Először úgy éreztem, helyettem mondja, aztán, hogy velem. Nem tudom, kinek mondta, de én meghallottam. Nem biztos, hogy mindent értettem, de rá figyeltem.
Ez a kötet a gyászmunka része lett.
Részletgazdag, tűpontos, kíméletlenül őszinte. Rendkívüli költői nyelvvel megáldott.
A legjobbak közül való. Nem hiszem, hogy tévedek.

.

falt
spoiler

legutóbb amikor kijelentettem
hogy jó a döntetlen is
dörmögtél valamit aztán
hangosan káromkodtál
láttam hogy az egyik védésnél
ökölbe rándult a kezed
én a bírót szidtam hogy
minek nyúl bele a meccsbe
te az idegenlégiós anyját
az üres kapu mellé gurított lövés után
mondtad hogy jó a döntetlen a bajnokaspiráns ellen
de akkor mondtad csak amikor már vége volt
pedig lehetett volna úgy hogy elejétől végig
ugyanazért a csapatért dobban együtt
kihagyó ritmusok között a szívünk
és ha más hely nem lett volna
ahová megérkezem veled
akkor is lenne egy legalább
ahova most hazavágynék
kiürült csarnok a szív benne
zártajtós mérkőzéseket játszanak
spoiler

(21 01 21)


Népszerű idézetek

szadrienn P>!

Út Magadanba

Vajon mekkora távolság van
két ember vágyai között,
nem érdekli, uram?
Csak nevet, mit tudja maga,
Magadan milyen messze van.

Ha mégis
elmentünk volna,
én a jeget nézném,
maga a végtelent,
így tükröződnénk
abban a simára fagyott
Szibériában.
Épp, ahogy vagyunk egyébként:
én mozdulatlan,
maga meg mint akinek
soha nincs vége.

Rálépnénk együtt
a Bajkál-tó jegére,
hogy hallgassuk,
hogy reped.

96. oldal

3 hozzászólás
giggs85>!

Ott van a jóisten, uram, minden kifáradt ember üvöltésében.
Nem csak a mosolyokban lakik, nem gondolja?
Nem fogja soha senki a kezünket.
És épp ez ebben a nehéz.
Csupasz kezekkel állunk, keressük a falon, az égen a repedéseket, közben tátong bennünk az a betölthetetlen űr.

Natalie_Danaisz IP>!

Nem tudom,
hány lépés választ el
két embert végleg egymástól,

35. oldal

giggs85>!

Csak a közepe sötét az égnek.
Félni támad kedve
az embernek ilyen
délutánokon.
Mert, látja uram,
úgy sötétedik az ég,
mint bőrön az ütések nyoma.
Elég rémísztő ez,
mert most mondja meg,
ki veri ennyire a jóisten egét,
hogy így sötétedik, foltosan?

De egy cseppet se féljen.
Ugyan, üljön közelebb!
Csak bátran uram,
húzza ki nyugodtan
a szememből
egyenként a könnyeket!
Hagyni fogom.
Az arcomat maga felé
fordítom és többé
nem mozdítom
a nyakam.

9. oldal, Gombostűk (részlet)

Natalie_Danaisz IP>!

Ebben a csorgó fényben
egész nap azt keresem,
merről indul el a megbocsátás.

24. oldal

Véda P>!

Vékony az ég, uram,
átlátszik rajta a jóisten.
Nem nevet, nem lát engem,
de egyre csak magára mutat.

Tudja, hordozom magát is
itt a mellkasomban. Néha,
mint ólom, húz lefelé.
Földig érnek a vágyak,
kilóg belőlem mindegyik.

Nem tudom,
hány lépés választ el
két embert végleg egymástól,
vagy hogy mennyi ideig tart pontosan,
míg a szív elengedi
a megszokásokat.
Ólommal van tele a tüdőm, uram.
Húz lefelé, a víz alatt tart.

Tudja, az a jó az életben,
hogy egy nap vége lesz.
Egy nap majd meg fogok halni,
és mintha itt se lettem volna,
a testem helyére visszaül a levegő,
visszaadom a teret,
amit ezzel a szomorú testtel
kiszorítok folyton.

Ólom - részlet

1 hozzászólás
Natalie_Danaisz IP>!

van egy pont,
amikor megáll minden
a levegőben.
Még mielőtt a dolgok
zuhanni kezdenének.

19. oldal

Natalie_Danaisz IP>!

és még mielőtt
minden zuhanni kezdene,
az ember egy pillanatig
otthon érzi magát.

20. oldal

Natalie_Danaisz IP>!

Talán van valahol egy pont,
amit ha átlépünk, visszajutunk
minden elengedett kézhez,
és ott talán majd vár rám
apám tenyere, valahol,
a tévé előtt a távirányítót fogja
vagy a garázsajtót nyitja
majd épp vele,
valamit keres vagy szerel,
és én kicsi leszek újra,
olyan kicsi, hogy
a tenyerébe férjek,
hogy a zsebébe tegyen,
a cigaretta mellé,
hogy nevessek,
éppúgy és olyan hangosan,
mint régen.

33. oldal

Natalie_Danaisz IP>!

Azt mondják,
sokan taposnak ki bennünk
egy-egy utat.

99. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Kormányos Ákos: Töredezettségmentesítés
Bozsik Péter: Behódolt tartomány
Németh István: Dőrejárás
Böndör Pál: Kóros elváltozások
Orcsik Roland: Legalja
Bogdán József: A szavak néha kövek
Bíró Tímea: Hosszú
Bencsik Orsolya: Kékítőt old az én vizében
Kormányos Ákos: Légzéstechnikák
Borbély Szilárd: Bukolikatájban