A ​vágy villamosa 90% 80 csillagozás

Ezt a könyvet a Várólistacsökkentési kísérletnek köszönhetem – és milyen jó, hogy hozzányúltam! A vágy villamosánál megtetszett, hogy a rövidség mellett is milyen jól gömbölyödik a történet, és rákaptam a többi drámára. Csak rá kellett álljak a színházi leírás szerkezetére, és már repülnek is az oldalak. Eddig nem láttam a klasszikus filmeket, amiket belőlük készítettek, de most az olvasás jó apropó lesz azokat is megnézni.

Emlékeim szerint a film jobb, de meg kell újra néznem.
Nem biztos, hogy mindig értettem, hogy a szereplők, mit miért csinálnak. Valahogy az állatias ösztönök nem voltak meggyőzőek, így leírva valahogy hiányzott a darabból a varázs.
Az viszont mekkora, hogy egy villamost „vágy”-nak hívjanak! Vajon a debreceniek hogy neveznék el az ők kis épülő 2-es villamosukat?;)

na, csak eszembe jutott, hogy őt is olvastam:) a fél csillag mínusz azért jár, mert félig kötelező volt, mert az ofőm elkeresztelt Blache-nak, ami mára már csak „Blanzs”.
Nem mondom, hogy nem jó könyv, mert jó volt olvasni, a történet is gördülékeny. Az viszont elrontotta az olvasást, hogy folyamatosan felkiáltottam, hogy ezt nekem miért kell elolvasnom, nem is ilyen vagyok…
Aztán megnéztem a filmet és levett a lábamról.
Hm. lehet, hogy újra kéne olvasni?:)

ahogy tanultuk, míg Miller az ész, addig Williams a szív drámaírója… és hát lássuk be, rengeteg érzelmi töltete van ebben a drámában a meghasonlott, eltűnő déli kultúra, és a durva városi munkásosztály keserű találkozásának… A klasszikus filmet nem láttam, de hallottam róla (szerintem a vége jó ahogy van).

Évek óta el akartam olvasni ezt a darabot. Nem is tudom, miért húztam idáig.
Nem túl bonyolult történet, de a karakterek és viszonyaik összetettsége felejthetetlenné teszi. Lehet, hogy van náluk híresebb világirodalmi pár, de számomra Ray és Stella sokkal valóságosabb, mint, mondjuk Liz Bennett és Fitzwilliam Darcy, vagy Rhett Butler és Scarlett O'Hara. Lenyűgöz az is, ahogyan Williams kétmondatnyi szerzői instrukcióval tökéletesen megteremti a darab atmoszféráját. Különösen élvezetes, hogy minden egyes sor a helyén van, a darab tempója is feszes, sehol egy felesleges jelenet. Élvezet lehet színpadra állítva látni.

Évekig hajkurásztam, sehol se találtam, se antikváriumban se újonnan. Aztán mégis meglett. Ez egy mókás történet. Mármint ahogy megszereztem a könyvet. Mind1.
A vágy villamosa viszont nem mókás, nem tetszett. Nekem nem volt elég időm, h egyáltalán érezzek vmit a szereplők iránt… h együtt tudjak érezni velük, nem kedveltem meg senkit de nem is utáltam meg senkit. Nem éreztem rá a mögöttes tartalomra. Semmit nem váltott ki belőlem ez a könyv. Semmit. Nem is értem.

Régi adósság volt már, hogy elolvassam, és megvallom nem ment olyan könnyen. A szereplők kidolgozottak, mégsem voltak érdekesek, senki sem került túl közel hozzám, és talán ezért sem kaptam semmiféle katartikus élményt, amit azért elvártam volna. Pedig én nagyon empatikus vagyok, de egyszerűen csak elolvastam, becsuktam és kész. Pici csalódás.

Nagyon jó párbeszédek! Aki nem látta a filmet, nézze meg, amúgy majdnem szó szerint a könyv, elég színpadias az egész, tulképp olyan, mint egy színdarab. Én előbb láttam a filmet, és nem bántam, hogy a könyv olvasása közben a filmszereplők jelentek meg a fejemben.

Nálam favorit, nagyon szeretem T. W. stílusát, korrajzát, karaktereit, kiélezett helyzeteit.

Már első olvasásra megfogott! Az egyik kedvenc drámám Arthur Miller Salemi boszorkányok c. műve mellett! Blanche sorsa tragikus, de látszólagos törékenysége dacára hihetetlenül kemény nő! Szerintem példaértékű.