16. legjobb dráma (műnem) könyv a molyok értékelése alapján

A ​vágy villamosa 156 csillagozás

Tennessee Williams: A vágy villamosa Tennessee Williams: A vágy villamosa

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Blanche, a darab főszereplője, a soha révbe nem érő Vágynak nevezett villamoson, egy szál bőrönddel érkezik meg húgához, Stellához, a poros, unalmas New Orleansba. A gyenge idegzetű, álmodozó, jó családból származó úrinő, akit már eléggé megtépázott az élet, néhány nap alatt szétdúlja húga házasságát. Stella lengyel származású férjével, Stanley-vel él együtt, és éppen gyermeket várnak. Imádják egymást. Blanche megérkezésével két homlokegyenest ellentétes ember kerül szembe egymással. Stanley igazi hús-ember, egy vad bika, és házasságukban az erotikus vonzódásnak nagyon nagy szerepe van. Blanche lenézi a férfi műveletlenségét, brutalitását, nyers erejét, és húgát is meg akarja győzni arról, hogy nem hozzá való. Azt szeretné, ha úrinőként bánnának vele, de csak kinevetik. Kifinomult dámaként akar viselkedni, de Stanley nyomoz utána, és kideríti, hogy az úrinő álarca mögött egy nagyon is kétes hírű öregedő nő áll, s minden, amit el akart hitetni velük: hazugság.

Eredeti megjelenés éve: 1947

>!
Irodalmi, Bukarest, 1968
126 oldal · Fordította: Czimer József

Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Blanche Dubois · Stanley Kowalski


Kedvencelte 13

Most olvassa 6

Várólistára tette 118

Kívánságlistára tette 71

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

VargaÍriszDóra I>!
Tennessee Williams: A vágy villamosa

Nem tudom, hány éves, egy biztos: gyereklány koromban láttam A vágy villamosát, nem csak hogy fekete-fehérben, de fekete-fehér tévén. Nyilván semmit nem értettem meg sem a történetből, sem a mondanivalóból, mégis valahol mélyen a retinámban elraktározódtak a képek, a fátyolködben úszó jelenetek. A vágy villamosa, mint egy szezám-tárulj, beengedett ennyi év(tized) múltával a színfalak mögé. Könyv és film tökéletesen egymásba fonódtak bennem. Az „Elysiumi mezők”-ön háttérben kísértő „Desire” (= "Vágy") villamosa, a „méla zongoraszó”, na és a törékeny szépségű Blanche Du Bois (= Fehér Liget) felejthetetlen „molypille”-tánca nem önthető szavakba. Olvasni, látni kell A vágy villamosát!

4 hozzászólás
Ibanez P>!
Tennessee Williams: A vágy villamosa

Jó kis dráma, szerencsére ez sem rímekbe szedett, úgyhogy élveztem. Sosem láttam se színdarabként, se filmen, úgyhogy ideje volt már egy Tennessee olvasmánynak. Nem bántam meg, nem is hosszú történet, a hangulat nagyon fülledt (szó szerint, főleg mikor Blanche kiengedi a gőzt a fürdőszobából :-D). Amit sajnálok, az az, hogy a szereplőknél Stanley-t ilyen agresszívre alkotta meg, sokkal jobban örültem volna egy, a Blanche „köreinek” nem megfelelő, szimpla munkásosztályból való férfinak, aki viszont éleslátásával, gyanakvásával lerántja a leplet a hazugságokban élő nővérről. Így viszont egyik szereplő se vált szimpatikussá, még Mitch sem, hiszen a végén ismét védte volna Blanche-t… Stella felejthető, kis nyuszifigura (valahol az a fajta, aki meg is érdemli, hogy elnyomják, még a nővérével szemben sem képes soha erőssé válni, csak kiszolgál mindenkit)…. Blanche életének egy-két mozzanata megható, de nem indokolja azt, amit csinált, főleg azt, hogy még a testvérénél is hazudozik és játssza magát, nekem nagyon ellenszenves figura lett. De tény, hogy a műben szereplő Stanley-ben helyesen látta meg a rosszat, ugyanakkor morálisan neki aztán tényleg nem volt beleszólása (bagoly mondja verébnek alapon…)…

Viszont összességében egy nagyon olvasmányos dráma, jó volt olvasni és belecsöppenni ebbe a zenés-táncos-kártyázós-füstös világba…

2 hozzászólás
Ildikó74>!
Tennessee Williams: A vágy villamosa

Először hetedik osztályos koromban olvastam. Tisztán emlékeztem a történetre és a hangulatára is. Jelentős könyv az életemben, amit nagyon érdekes volt újra olvasni. Mennyire mást jelent most a középkorú Blanche kicsit kopott ragyogása. Az erőszakos párkapcsolat értelmezése. A fontosabb könyveket tényleg többször el kellene olvasni, mert minden életszakaszban mást jelentenek.

1 hozzászólás
Agatha>!
Tennessee Williams: A vágy villamosa

Fülszöveg alapján úgy tűnik, hogy Blanche a „rosszfiú” ebben a történetben, aki beállít húgához, feszültséget kelt, megjátsza magát, közben pedig egész élete megjátszás és hazugság.
A történetet olvasva azonban sokat árnyalódik ez a kép.
Először is Stella és Stanley nem valami fényes környéken laknak, közönséges munkások, utcai árusok a szomszédok, akik azért összetartanak, viszont gyakori a hangos szó, a verekedés. Aztán kiderül, hogy el-eljár Stanley keze, még úgyis, hogy a felesége várandós – leginkább, amikor az otthonában hajnalig tartó pókerparti van, és az ital is szépen fogy.
Stella a tipikus áldozat, aki mentegeti a férjét az ilyen esetek után, hogy tudhatta volna, ne ingerelje, mert ilyenkor puskaporos a hangulata, stb.
Persze azért Blanche sem ártatlan.
Furcsa volt számomra ez a nőalak – én eddig mindig erős déli nőkről olvastam, nyilván a leghíresebb Scarlett O'Hara, de ott vannak például John Jakes Észak és Dél sorozatának nőalakjai. Az elején határozottan szándékosnak gondoltam Blanche részéről ezt az ingerlést, mint aki unatkozik, bedob egy-két megjegyzést és várja reakciót. Aztán voltak olyan megnyilvánulásai, amiknél már éreztem, hogy spoiler.
A valóság nyilván valahol a kettő között volt, képtelen kezelni, hogy miután déli szépségként, körülrajongva felnőtt, a család vagyona elúszott, és neki nem sikerült időben férjhez mennie, szépsége megkopott, így már megelégedne bárkivel, aki képes lenne eltartani, de ami még fontosabb, rajongva szeretni.
Szívesen megnézném a színházi előadást, mert olvasni például a színpadkép kinézetét, a zenei aláfestést és megjeleníteni magamban nagyon nehéz, ugyanakkor érzem, hogy sokat adna hozzá.

marcipáncica P>!
Tennessee Williams: A vágy villamosa

Picit csalódás volt, illetve nem is csalódás, csak nagyon nehéz volt elvonatkoztatni a filmtől (az ’51-estől), így nehezen tudom önállóan értékelni, és nem folyamatosan magam előtt látni a (zseniális) színészi játékot és rendezést. Nagyon tetszett Williams hangulatteremtése, ahogy megfestette a 40-es évek New Orleans-át, a nagyon gyarló, de igazán emberi karakterei, és a feszültség, ami minden szereplőből és minden sorból áradt, különböző formákban. Nagyon gördülékeny volt az egész történet, és élvezetes a stílusa, viszont igazából pont Blanche karaktere, aki körül az egész cselekmény összpontosul, volt az, akivel nem nagyon tudtam mit kezdeni, így érzelmileg nem hagyott bennem nagy nyomot az olvasás.

Anita1113>!
Tennessee Williams: A vágy villamosa

Nem igazán szeretem a drámákat, de úgy voltam vele, hogy hajrá, az általános műveltséghez ezek is hozzá tartoznak, úgyhogy éppen itt az ideje. És be kell, hogy valljam, egészen pozitív csalódás volt. Egyáltalán nem hosszú, és nyelvezete is könnyen érthető. Nem mondom, hogy megváltoztatta a drámákról alkotott véleményemet, de összességében örülök, hogy volt hozzá szerencsém.

hattori>!
Tennessee Williams: A vágy villamosa

Ezt a könyvet a Várólistacsökkentési kísérletnek köszönhetem – és milyen jó, hogy hozzányúltam! A vágy villamosánál megtetszett, hogy a rövidség mellett is milyen jól gömbölyödik a történet, és rákaptam a többi drámára. Csak rá kellett álljak a színházi leírás szerkezetére, és már repülnek is az oldalak. Eddig nem láttam a klasszikus filmeket, amiket belőlük készítettek, de most az olvasás jó apropó lesz azokat is megnézni.

Morgan_Walsh>!
Tennessee Williams: A vágy villamosa

Nem hittem volna, hogy ennyire megfog ez a történet, annak ellenére, hogy belengi valami elkerülhetetlen szomorúság, ahogy a lecsúszott és érzelmileg labilis Blanche Dubois a húgához és annak férjéhez menekül a negyvenes évek Amerikájában.
Blanche, labilis, ez a legjobb szó rá, gyötri a bűntudat és a magány, egyik pillanatban még próbálja előadni azt a művelt déli úrinőt aki egykor volt, hogy aztán a következő pillanatban összeomoljon és még a legapróbb zajokra is összerezzenjen. Minden negatív dolga ellenére, amiből azért akad, ezért nem is kedveltem különösebben, mégis voltak pillanatok, mikor nagyon megsajnáltam.
Aztán ott Stanley, a másik véglet, lengyel származású, volt katona és gyári munkás, aki erőteljes, kérlelhetetlen, hirtelen haragú és gyakran erőszakos. Megbocsáthatatlan dolgot tesz, ami alól még a csodálatos Marlon Brando általi megszemélyesítés sem menti fel.
Végül pedig Stella, két tűz, a testvére és a férje közé szorult, igazából jóravaló és jószívű asszony, aki túlságosan fél elhagyni egy rossz kapcsolatot.
Nem feltétlen kedvelhető, de életszerű karakterek, egy reményvesztett korszak Amerikájában.
Azt hiszem több 20. századi irodalmat kellene olvasnom.

2 hozzászólás
krlany I>!
Tennessee Williams: A vágy villamosa

Emlékeim szerint a film jobb, de meg kell újra néznem.
Nem biztos, hogy mindig értettem, hogy a szereplők, mit miért csinálnak. Valahogy az állatias ösztönök nem voltak meggyőzőek, így leírva valahogy hiányzott a darabból a varázs.
Az viszont mekkora, hogy egy villamost „vágy”-nak hívjanak! Vajon a debreceniek hogy neveznék el az ők kis épülő 2-es villamosukat?;)

14 hozzászólás
katalins>!
Tennessee Williams: A vágy villamosa

Az író már a mű elején megteremti a feszültséget, és ezt végig sikerül fenntartani. Blanche az elejétől unszimpatikus, és ez a későbbiekben csak lefelé megy. Aztán a végén már csak sajnálni tudtam. Stella teljesen jelentéktelen, valószínűleg ezért is lehet megfelelő pár Stanley-nek. Stanley akár szimpatikus is lehetne, ha nem lenne ennyire agresszív. A dráma egész nyomasztó hangulata rányomta a bélyegét az olvasásra. Nagyon hatásos volt.


Népszerű idézetek

VargaÍriszDóra I>!

    BLANCHE. Megmondom, nekem mi kell. Varázslat! (Mich nevet.) Igen, igen, én varázslattal szeretném megajándékozni az embereket. Én mindent elváltoztatok a kedvükért. Nem az igazat mondom, hanem azt, aminek igaznak kellene lennie. És ha ez bűn, akkor kárhozzam el érte…

95. oldal (Irodalmi, 1968)

Kapcsolódó szócikkek: igazság · varázslat
Niko7>!

Igen, az életben túl sok a köntörfalazás, kétértelműség… Én az olyan művészt szeretem, aki erős, merész alapszínekkel fest. Én nem szeretem a rózsaszínt, a drappot és a se-hideg-se-meleg embereket.

viidori I>!

Tudod te, mi az, hogy szerencse? Szerencse az, hogy az ember hisz a szerencséjében.

Kapcsolódó szócikkek: Stanley Kowalski · szerencse
abyssusabyssuminvocat>!

Őszinteséget csak attól kaphat az ember, akit a
bánat megpróbált.

42. oldal

judkacag>!

STELLA: Éjjel a legrosszabb oldalát láttad, Blanche.
BLANCHE: Ellenkezőleg. A legjobb oldalát láttam! Az állati erejéből, amit egy ilyen férfi nyújtani tud, tegnap csodálatos bemutatót rendezett. Ilyen emberrel egy nő csak egyet tehet: lefekszik vele.

Kapcsolódó szócikkek: Blanche Dubois
Perly>!

A távoli zongoraszó, mint valami köhögési roham, elhal

Hetedik kép

curly_bookish>!

BLANCHE Igen? Köszönöm… A kofferem felrobbant?

29. oldal

Szelén>!

STANLEY (kissé bizonytalanul) Stella?
Stella se lát, se hall, csak zokog.
Most, hogy nővére eltávozott, teljesen belefelejtkezik a sírásba.
STANLEY (érzéki suttogással csillapítja) Jól van, édesem, szerelmem. Jól van, no. Jól van, édesem. (Odatérdel melléje, és ujjai megkeresik Stella blúzának nyílását) Jól van, na, drágaságom, jól van…

Szelén>!

BLANCHE Kérem, ne álljanak fel.
STANLEY Senki se akar fölállni, ne izguljon!

Kapcsolódó szócikkek: Blanche Dubois
Szuszusz>!

Milyen csillagjegyben született? Fogadok, a Kos jegyében. A Kos jegyében született emberek erősek és dinamikusak. Imádják a zajt! Szeretnek csapkodni! A hadseregnél kedvére csapkodhatott, és most, hogy leszerelt és ez megszűnt, élettelen tárgyakon tölti ki a bosszúját. (Blanche)


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Edward Albee: Kényes egyensúly
Arthur Miller: Az ügynök halála
Anton Pavlovics Csehov: Három nővér
Arthur Miller: Drámák
Örkény István: Macskajáték
Örkény István: Tóték / Macskajáték
Friedrich Dürrenmatt: A milliomosnő látogatása
William Shakespeare: Öt dráma
Henrik Ibsen: Nóra
William Shakespeare: A makrancos hölgy