TURCZI ISTVÁN sokoldalú alkotó. Első verseskötete 1985-ben jelent meg, azóta négy újabb verseskönyv, két regény, három színházi bemutató, hangjátékok és rádiós világirodalmi összeállítások egész sora jelzi erőteljes jelenlétét a mai magyar irodalomban. A televízióban évekig sikerrel ment irodalmi vetélkedője, a Parnasszus. 1995. őszén, szintén ezzel a címmel, megindította és szerkeszti az első magyar költészeti folyóiratot. Műfordítói tevékenysége is jelentős – angolszász prózafordításai közül kiemelkedik a több kiadást megért Dale Carnegie Sikerkalauz első könyve, és I. B. Singer regényfolyama, A Moszkát család. Jelen kötet Turczi István versfordításait bemutató sorozat első darabja. A mai finn költők antológiáját követően a kortárs ausztrál, majd az izraeli költészet újabb törekvéseivel ismerkedhet a világlíra erotikus tájain kedvvel időző magyar olvasó.
„Az ember mániás. Beleszeret valamibe, hozzáfog, gyürkőzik, csihol, aztán létezteti, dunsztolja, idővel megint… (tovább)
TURCZI ISTVÁN sokoldalú alkotó. Első verseskötete 1985-ben jelent meg, azóta négy újabb verseskönyv, két regény, három színházi bemutató, hangjátékok és rádiós világirodalmi összeállítások egész sora jelzi erőteljes jelenlétét a mai magyar irodalomban. A televízióban évekig sikerrel ment irodalmi vetélkedője, a Parnasszus. 1995. őszén, szintén ezzel a címmel, megindította és szerkeszti az első magyar költészeti folyóiratot. Műfordítói tevékenysége is jelentős – angolszász prózafordításai közül kiemelkedik a több kiadást megért Dale Carnegie Sikerkalauz első könyve, és I. B. Singer regényfolyama, A Moszkát család. Jelen kötet Turczi István versfordításait bemutató sorozat első darabja. A mai finn költők antológiáját követően a kortárs ausztrál, majd az izraeli költészet újabb törekvéseivel ismerkedhet a világlíra erotikus tájain kedvvel időző magyar olvasó.
„Az ember mániás. Beleszeret valamibe, hozzáfog, gyürkőzik, csihol, aztán létezteti, dunsztolja, idővel megint előveszi, tisztogatja, újra-álmodja, felpörgeti, végakarja: nyugvópontot keres, mert jó (lenne) tudni, eleget áldozott-e a Mérhetőért. Itt tartok most, amikor ez az antológia az Olvasó kezébe kerül. A nyolcvanas évek elején a bölcsészkaron tanáraimtól kölcsönkapott kötetekből, majd az első ösztöndíjas utak során személyesen megismert finn líristák akkor velem együtt „fiatal” költőnek számítottak, ma már ők a „középnemzedék" – és az idő is megrostálta őket. Két tucatnyi kiszemelt költőből tízen maradtak a műfordítás nevű monstre társasjáték jelen állomásának résztvevői. Én csupán játékmester vagyok, a téteket ők állapítják meg – újabb és újabb verseikkel. Győztes nincs, de lesz, aki nagyot dob, lesz, aki feladja, a többiek pedig haladnak tovább a többé-kevésbé kiszámítható pályán. Közben egy pillanatra sem tévesztjük egymást szem elől, de nem a verseny, hanem a megismerés jegyében. Szeretném hinni, hogy van tíz barátom." Turczi István