24. legjobb sci-fi könyv a molyok értékelése alapján

Kilégzés ​és más novellák 121 csillagozás

Ted Chiang: Kilégzés és más novellák

Az Életed ​története (Érkezés) többszörös Hugo- és Nebula-díjas szerzőjének régóta várt új novelláskötete kilenc történettel.

Egy kereskedő megépíti a korai középkori Kairóban az első időgépet. Egy idegen tudós sokkoló felfedezést tesz, aminek a következményei nem csak a saját népére, hanem a valóság egészére érvényesek. Egy nő több mint húsz éven át viseli gondját egy mesterséges intelligenciának, ami digitális háziállatból végül igazi élőlénnyé fejlődik. A viktoriánus kori Angliában mechanikus gépek nevelik a gazdag elit újszülötteit. Egy modern felfedezés nem csak a tudomány, de a vallások alapjait is megkérdőjelezi.

Ted Chiang régóta várt második novelláskötete formabontó ötleteivel és emlékezetes szereplőivel ismét elemében mutatja be korunk legfontosabb tudományos-fantasztikus szerzőjét. A Kilégzés és más novellák egy lehengerlő és időtálló gyűjtemény, mely egyaránt keresi a választ a legfontosabb kérdésekre – mi az univerzum természete? mit… (tovább)

Tartalomjegyzék

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2019
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2019
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634196105 · Fordította: Ballai Mária, Juhász Viktor, Molnár Berta Eleonóra, Farkas Veronika, Bosnyák Edit, Huszár András

Enciklopédia 6


Kedvencelte 27

Most olvassa 11

Várólistára tette 162

Kívánságlistára tette 207

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
giggs85 P
Ted Chiang: Kilégzés és más novellák

Abból a szempontból mindenképpen a kedvenc elbeszélésíróm Ted Chiang, hogy nála átgondoltabban és tökéletesebben megkomponáltan általam egyetlen korábban olvasott szerző sem tud kibontani történeteket. Ezeknek a történeteknek az alapja ráadásul mindig olyan mély és továbbgondolásra érdemes ötlet, ami megint csak ritkaságszámba megy. Már a korábbi kötete, az Érkezés kapcsán is le voltam nyűgözve (én, aki csak szökőévente olvasok sci-fit), és mit mondjak, most sem adta alább a kínai származású amerikai mester. Megint csak azért teremt meg hihetetlen intellektuális mélységeket, hogy igen eredeti módon elmélkedjen az élet végességével való szembenézésről, az élet értelmének kereséséről, az istenbe vetett hit megingásáról, a szabad akaratról, a múlttal való viszonyunkról, az önismeretünk korlátairól, az értelmetlen semmibe vetett emberiség erejéről és tudásvágyáról, törékeny emberi kapcsolatokról, és persze még sorolhatnám… De minek? Inkább olvassátok! Azt hiszem, hogy Chiang az egyik legokosabb kortárs szerző, ám az ő intellektualitása valahogy sohasem hideg, sosem távoli, még ha az űr hidegében is vagyunk, állandóan emberközeli, hisz mindig megbújnak mögötte az érzelmek is, és ez a kombináció, azt hiszem, egy baromi nyerő dolog.

2 hozzászólás
>!
gesztenye63
Ted Chiang: Kilégzés és más novellák

Kétség nem fér hozzá, hogy Ted Chiang a kortárs science fiction egyik tündöklő állócsillaga. Tudós, humanista gondolkodó és sziporkázó ötletek kifogyhatatlan tárházával zsonglőrködő, virtuóz író. Minden egyes novellája a zsánerirodalom ünnepe. Az elbeszélések pedig makacsul horgonyt eresztenek az olvasó elméjébe és hosszú ideig nem engedik továbbsiklani gondolataink hajóját.
Ahogy az Érkezés egy-egy elbeszélése a mai napig kísért bennem, valószínűleg úgy lesz hosszú (utó)életű antológia számomra a Kilégzés is.

A novellákról külön az olvasónaplómban írtam:
https://moly.hu/olvasasok/7524991

2 hozzászólás
>!
Oriente P
Ted Chiang: Kilégzés és más novellák

Amikor tavaly ilyenkor itt járt a szerző Magyarországon, alig vártam hogy élőben is halljam sziporkázó intellektussal átitatott szavait, de az a helyzet, hogy van akinek jobban megy az írás, mint a beszéd. Olyan sóvárgó gondolatom is támadt már nem egyszer, milyen remek lenne, ha Ted Chiang zsenije nemcsak novellákban, hanem regényekben is megmutatkozna, de a kissé terjedelmesre sikerült Szoftveres objektumok életciklusa után belátom, hogy van akinek tényleg jobban megy a rövid, mint a hosszú.
Persze összesen ennyi kifogást tudok emelni, ti. hogy a kilenc novellából az egyik egy kicsit megnyúlt és kilapult, egyébiránt éppen azt a magas színvonalt képviselik ezek az írások, mint amilyet az Életed története válogatás alapján várhatunk. spoiler Kevésbé stílusvegyes ez a kötet, mint az első volt, és az arányeltolódás az én ízlésemnek kedvezett: mély, elgondolkodtató, de ízig-vérig sicence fiction írások szinte egytől egyig, és mintha tematikailag is összekötné őket a döntési paradoxonok és a szabad akarat problémájához való vissza-visszatérés.

Kicsit fura érzés, hogy becsukva a második novelláskötetét gyakorlatilag kiolvastam Chiang életművét, de összevetve az életkorát a produktivitási tempójával talán még reménykedhetünk egy jövőbeli harmadikban.

>!
Aigi P
Ted Chiang: Kilégzés és más novellák

Nem változott semmi. Második kötet. Ismét sokszínű és mélyen filozofikus. Ismét nagyon okos és átgondolt. És jönnek újra a homlokon csapós aha élmények, a de izgalmas, hogy így is ránézhetek, így is vizsgálhatom, mérlegelhetem. Jövő, múlt, technológia és központban mindig az ember. Lehetne csupa nagybetűvel. A szoftveres objektumok életciklusa különösen beült gondolataim fogságába. És ugyanúgy maradt a kívánság is, Ted Chiang for president.

>!
ViraMors P
Ted Chiang: Kilégzés és más novellák

Arra tettem fel az életem, hogy a világegyetem varázslatos mechanizmusát tanulmányozzam, ami mindig megelégedéssel töltött el.

Ted Chiang másodszorra is megcsinálta. A Kilégzés ugyanolyan erős gyűjtemény mint az Életed története/Érkezés. A novellák átgondoltak, alaposak és úgy szórakoztatnak, hogy közben elvárják a gondolkodást az olvasótól.
Változatos kötet, ugyanakkor most többször is visszatérnek ugyanazok a témák, gondolatok, döntésekről, következményekről, hitről, tudományról és fejlődésről. Egyszerre érzem elképesztőnek és zseniálisnak, hogy Chiang ennyi különböző szempontból el tud játszani a közel azonos témákkal is.
Abszolút kedvencek:
A kereskedő és az alkimista kapuja
A nagy csend

Olvasónapló:
https://moly.hu/olvasasok/7086218

1 hozzászólás
>!
marschlako P
Ted Chiang: Kilégzés és más novellák

Keretes szerkezet jellemezte Ted Ciang újabb novelláskötetét, nekem legalábbis az első és az utolsó lett a kedvencem belőle (A kereskedő és az alkimista kapuja, valamint az A szorongás a szabadság szédülete), de még a Kilégzés is maximális pontszámot kapott, amitől Az Omphalosz is épp csak hogy elmaradt. Nekem ez a kötet talán még jobban is tetszett, mint az előző, bár abból a címadó történet eddig (talán a film miatt is) abszolút kedvencem a szerzőtől, de ezt sokkal egyenletesebbnek éreztem, egyedül csak A szoftveres objektumok életciklusa sikeredett egy kicsit túlírtra szerintem.

>!
Bori_L MP
Ted Chiang: Kilégzés és más novellák

Ez most nem volt annyira meglepetésszerűen jó, de eléggé biztos vagyok benne, hogy ha ez lett volna életem első novelláskötete – mint ahogy az Életed története az volt –, akkor ugyanúgy belelkesedtem volna a novellaolvasás iránt. Mivel zűrös időszakban olvastam, a novellánkénti értékelés csak félig-meddig sikerült (részleges olvasónapló itt: https://moly.hu/olvasasok/7081582), de erős késztetést érzek rá, hogy minél hamarabb újraolvassam az utolsó 3 novellát amúgy is. Ebben a kötetben talán több olyan novella volt, ami közel férkőzött hozzám, és olyan dolgokra „rezonált”, amik mostanában nagyon foglalkoztatnak (teljesen meglepő módon agyon ilyen volt pl. A tények valója, érzések igaza), bár volt itt is egy-kettő, ami viszont nem mozgatott meg bennem különösebben semmit. Ami biztos, hogy A kereskedő és az alkimista kapuját olvastam volna még hosszabban is, A Nagy Csend pedig nem csak az év, hanem életem legjobb novellája is, és nem tartom valószínűnek, hogy bármilyen remekmű képes lenne letaszítani erről a pozícióról.

>!
Molymacska P
Ted Chiang: Kilégzés és más novellák

Ezt a kötetet mindenki az előző hasonlítja (mert lehet valamihez) pedig ez egy alapjaiban más kötet. Nem azért, mert ne lenne Chiang a szerző, vagy ne lenne sci-fi novella benne, inkább Chiang ebbe a kötetbe a kevésbé tudományosabb novelláit válogatta be. Nem rossz így sem, de totálisan más, mint a másik kötet, én nem tudnám összehasonlítani, melyik a jobb. Az biztos, hogy ebben a kötetben változatosabb novellák kerültek be, ami mindenképpen előnyére vált a kötetnek (akkor is, ha adott novellát nem is szerettem annyira, de még mindig sokkal jobb, mint az átlag).
Ebben a kötetben a szabad akarat volt az egyik téma, illetve az élet értelme. Ezeket több novellában is fejtegeti, mindig kicsit más körülmények között. Ugyanúgy találkozhatunk technikai alapú novellákkal, mint kicsit érzelmesebb, elvontabb típusúakkal is.
Az alábbiakban pedig a novellákról írnék:

A kereskedő és az alkimista kapuja Nagyon tetszett ez a novella, mert alapvetően két teljesen eltérő dolgot rakott össze: az arab világot és az időutazást. Ilyen történetet nem gyakran látni, és emiatt a már megszokott „klisék” vagy inkább bevett panelek, amiket gyakrabban olvashatunk, azokat is fel tudta rázni kicsit, valami egészen más, új formába.
Azért is különleges számomra, mert a narratíva sokkal nagyobb teret enged a világnak, mintha szimpla novella lenne. A mesélés hordozza magában a fő történetet (aminek bár van csattanója, és olyat csattan, hogy én ilyet nem láttam, ilyet csak Chiang tud írni, istenbiza), de közben a mese a mesében narratíva is előkerül, amely egyrészről még jobban átadja az arab világ kellemes, ezeregy éjszaka meséi érzést, másrészről a világból és annak lehetőségeiből is többet tud megmutatni. Ha nem ilyen narratíva lett volna, akkor sokkal kevesebbet láthattunk volna az egészből, amit én sajnálnék is.
Ezek a mesékben pedig az a jó, hogy többféle hangulatot adnak át. Míg a fő történet olyan misztikus, addig a mesék egyértelműen meghatározhatóak: vidámabb, borúsabb, és mindenféleképpen hasznosak, egy-egy élethelyzethez próbálnak igazodni, és emellett roppantul szórakoztatóak is.
Be kell valljam azt is, hogy a napokban én is egy arab világos történettel foglalkoztam (mely alapjaiban más ettől), mégis nagyon sokat segített dramaturgiailag, és a narrációban is, hogy mit csináljak, mit ne rontsak el. Chiang novellái pont azért, mert bámulatosan változatosak, sokszor akaratlanul is tanulok tőle, vagy igényem van rá, hogy én is ennyire változatos dolgokban kipróbáljam magam. Szellemileg frissítő Chiangot olvasni. Imádom <3

Kilégzés Ez a novella egyszerre volt zseniális, és orbitálisan rossz is.
Nagyon sokat vártam a novellától, hiszen a kötetnek a címadó novellája, mégis csak egy jó ötlet volt. Annak viszont nagyon jó.
Itt is elsősorban a narratívát emelném ki, hogy E/1-ben ír egy robot, és hogy folyamatosan, ahogy beszél, úgy válik számomra is egyértelművé a világ, és a mi világunk közötti különbségek. Ez nagyon jó volt, hiszen, mint egy krimiben, az információt lassan, apró lépésenként kapjuk.
Maga a steampunk sci-fi történet se volt rossz, csak inkább lassú. Mire elérkeztünk az izgalmas részhez, háromszor meguntam a novellát. Amikor viszont oda érünk, hogy spoiler és végre beindul az egész, akkor nagyon izgalmas lesz, és a technika szövevényében előkerül a végső probléma. Nagyon tetszett az is benne, hogy nem happy endes, nem kreált hozzá csak azért valami erőltetett véget, hogy jó legyen, inkább függővégnek hagyta.

Mit várnak tőlünk? Azt a hét meg a nyócát nekije!
Ez egy nagyon rövid novella, de amennyire rövid, annyira zseniális. Az időutazás és a szabad akarat kérdését boncolgatja, és azt, hogy szociológiailag milyen hatása van annak, ha megjelenik az időutazás egy kezdetleges formája, ami miatt a szabad akarat megkérdőjeleződik.
Egyrészt nagyon tetszett benne a stílus, ahogy mindent szépen, kissé tudományosan, kicsit túl is magyarázva leír, és közben meg ahogy halad egyre a történet, egyre kevesebb lesz a remény, és akkor elérkezünk a végéhez. A véghez. Ha eddig azt mondtam, Chiang történetei csattannak, ez olyan pofont kever le, hogy cseng tőle a füled. Amikor végeztem vele, csak ültem, és néztem, hogy tényleg? Hihetetlen!

A szoftveres objektumok életciklusa Ez a novella konkrétan egy kisregény, amely a kötet konkrétan egyharmadát teszi ki, emiatt ha akarnék se tudnék róla röviden beszélni. De nem is akarok, szóval essünk neki.
A történet a digientekről szól, vagyis a digitális lényekről a cybervilágban. A történet több dolgot is mutat be egyszerre, így keletkezik több rétege is a történetnek: a születéstől a kamaszvilágig, egy fejlődésregény, a megalkotástól a népszerűsége elvesztéséig egy sci-fi, főleg technikával foglalkozó történet, és a nevelők közötti bonyodalmak egy romantikus történetet hoznak ki, még akkor is, ha ez nem annyira erős vonal benne, mint a másik kettő spoiler
A technikai része azért is volt izgalmas, mert egy hosszú, évtizedes folyamatot követhetünk nyomon, szemelvényeket, életszakaszokat (amikor valami izgalmas fordulópont történik), és közben láthatjuk,azt a folyamatot, ahogy divathullámok veszik át egymást, egyes dolgok kimennek a divatból, megszűnnek, csődbe mennek, míg más úgy dolgokat felkapnak, híresebbek lesznek. A valóságban is így megy ez, de leírva kicsit fájó lehet az olyan maradi embereknek, mint én. tuti én is megtartottam volna a digientjeimet
A fejlődéstörténet már egészen mást hatást vált ki az emberből. A cuki kis állatkákból a történet végére hirtelen dehogy hirtelen, azért ilyen hosszú a kisregény komplett emberi értelemmel rendelkező kedves lények lesznek. Akiknek rengeteg problémájuk lesz. Nem csak azzal, hogy most értelmes lények vagy sem, vagy mennyire mérhető az ő értelmük, és mit várnak el tőlük, hanem olyan alapvető problémákat is, hogy mire képesek. A munka kérdése vissza-visszatérő elem a történetben, hogy a cuki kinézettől függetlenül valamit csináljanak (akár azért is, mert szeretik).
A másik nagy kérdés, amire a végén nagyon sok szó kerül, az a szexualitás, és a digientek jogai. Az első része, vagyis a szexualitás először elég merészen hangzik, de rengeteg példával egyszerűen elnyomják a józan ész NEM-jét, és valahogy mégis teljesen rendben lévő lesz a kapcsolat. A rengeteg példában nagyon tetszett, hogy a rendes állatokhoz hasonlítják őket, és néha olyan állatokkal kapcsolatos jogi problémák is előkerülnek, amelyeken az olvasó csak pislog. én nagyon. spoiler
A vége függővég, de mégsem az. Láthattunk egy életszakaszt, ahogyan a semmiből valami nagyon is komoly lett. Ez az út itt nem ér véget, de a továbbiak már radikálisan mások lennének, mint az eddigiek. És én nem is vagyok annyira kíváncsi rá, elég unalmas volt ez az évtized is :D

Dacey szabadalmazott, önműködő dadája Ez a novella picit gyengécskébb volt, mint a többi, de inkább azért, mert nem volt meg benne az a fajta tudományos szemlálet, amit vártam, inkább csak olyan tudománytalan steampunk sci-fi volt. Annak viszont mesteri.
A történetben az önműködő dadák kitalálása és hanyatlása a főszerep. Nem rossz, ahogy belekeverve a társadalmi kérdéseket, megpróbálnak egy ilyen szerkezetet eladni (ahogyan az is érdekes benne, hogy az újság, mint olyan, mennyire intrikus tud lenni). A történet főszereplője mégis a gyermek, aki egy ilyen dada által kezdett felcseperedni, és akin spoiler Amikor ez utóbbi kiderült, nem tudtam mást, csak nevetni, de azt szívből.
Chiang megpróbált humoros steampunk történetet írni, és végül is sikerült neki. De nekem akkor se jött be annyira, mint a többi novellája.

A tények valója, érzések igaza Ez egy elég mély novella, ami pont annyira szomorú, és pont annyira mai kérdésen alapul, hogy mindannyian át tudjuk érezni kicsit.
A történet két szálon fut: az egyik a tiv törzs története, ahol láthatjuk a szóbeliségen alapuló közösségre milyen hatással van az írás, és az írás tudása. Egyrészről nagyon jó volt benne, hogy az írás alapjaival kezdődött, vagyis, azzal, hogy mit jelentenek a szavak. Mi, aki az írásba beleszülettünk, nehezen tudjuk ezt megérteni, hogy probléma lehet, de közben meg alapja az írásbeliségnek. Ebből fakadóan pedig egy történetmesélő és az írás közötti különbséget is láthatjuk: míg a történetmesélő nem mindig mondja ugyanúgy a történetet, addig a mesélésnek is megvan a maga pozitív érzése a hangokkal, a szavak játékával, a személyes kontaktussal.
A másik szál a technológiai, amin egy olyan technológiát láthatunk, amely előhívja a videofelvételeket, amelyeket az ember rögzít maga körül, így az emlékezés alakul át, sokkal objektívebb lesz. Ennek a szálnak a nagy előnye, hogy akármennyire is megpróbál a technológiáról írni, valahogy mindig visszatérünk az eredendő emberi kapcsolatokra, hiszen mikor igazán fontos az emlékezés, ha nem a különbözőségek miatt? Nagyon jó volt, ahogy bemutatta, hogy az emlékek érzelmi alapúak, és hogy meg tud változni az idővel, míg a teljesen objektív útmutatás mindent megmutat neked ha akarod, ha nem. Kicsit kegyetlen, nem biztos, hogy élnék ebben a világban.
Nagyon érdekes, hogy a két történet hogyan függ össze egymással: mindkettő egy technológia új bekerüléséről szól, illetve az emlékek megmásításáról. Már az írás is megváltoztatta az emlékeinket, hiszen mindent papírra írva sokkal egyszerűbb visszakeresni, és tudást is átadni. Nagyon érdekes volt az összehasonlítás, kicsit szívbemarkoló is, de mégis zseniális a tűéles mondatokkal.

Nagy csend Hát ez gyönyörű.
Nagyon szeretem Chiang rövidke novelláit, mert olyankor minden mondat, minden rezdülés, minden apró szótag fontos lesz. Ez a történet is ilyen. Elképesztő, ahogyan párhuzamot von az űrkutatás és ezzel együtt az Arecibo és olyan idegen létforma, mint a papagájok között. Elsőre nevetséges lehet, de nagyon is sok sok hasonlóságot írt le Chiang, ahogyan rávilágított az emberiség egyik legnagyobb problémájára (vagyis igazából kettőre is): hogy nem látja, ami a szeme előtt van, és hogy mindent elpusztít, amit csak tud. (ha úgy nézzük, utóbbi megjelenése miatt simán elmenne cli-fi novellának is).
Gyönyörű, csodaszép, és eszméletlen ez a novella. Ilyet szeretnék olvasni, még jó sokat :)

Omphalosz Chiang mindig vissza-visszatér a vallási témákhoz, kicsit kifordítva, kicsit átgondolva, és ez nagyon tetszik. Ebben az esetben történelmi bizonyíték van a teremtésre, így megkérdőjelezhetetlen Isten léte, mégis egy felfedezés miatt az Úr akarata kérdőjeleződik meg. Mit csinálna egy ember, aki rájön arra, hogy az Istenének nincsenek vele tervei? Bizarr és nyomasztó, mint ez a novella, de közben meg zseniális történeti átírások vannak spoiler
Az ötletet mindenképpen nagyon becsültem, bár némely dolgokban kicsit magasabban gondolkozott, mint az olvasó (a csillagászati részeket helyenként nem értettem rendesen)

A szorongás a szabadság bizonytalansága Ez a novella nagyon hasonlított a kötetben lévő Mit várnak tőlünk? című novellára, csak bonyolultabb, összetettebb verzióban. Itt időutazás helyett párhuzamos dimenziók vannak, és ahhoz való kapcsolatok, amiken keresztül a másik énünkkel tudunk beszélgetni.
A novella több szálon is fut (a technológiai rész, a rosszfiú, a majdnem jókislány) hogy meg tudjuk ismerni a technológiát teljes valójában (bár ahogy olvastam, inkább csak a hátrányát. Valaki tud előnyt is? de tényleg…) és ezzel együtt az emberekben eddig meglapuló, de jobban kibontakozó szorongásokat. Szorongás a választás miatt, a döntés miatt, a rossz cselekedetek miatt, mert mi van, ha mi azt nem csináltuk volna meg…
Nekem ez a novella sokszor ugyanazokat a sallangokat mutatta a betegeken keresztül, és ha nem is unalmas, de nem is volt túl izgalmas számomra. Lehet, rövidebben, kevesebb karakterrel jobb lett volna.

A kötetet mindenképpen ajánlanám a sci-fi rajongó és kevésbé rajongó olvasóknak is. Változatos, nagyon jó témákat és ötleteket vet fel, és még mindig zseniális.

>!
Hoacin
Ted Chiang: Kilégzés és más novellák

Mintha egy átlagosan színvonalas, szelídebb és filozofálósabb Black Mirror évadot olvastam volna végig. Robotok, digitális háziállatok, önműködő dadák, szabad akarat, párhuzamos világok… az első novellában kapásból időutazással nyitunk, de egyáltalán nem az ilyenkor szokványos jövőbeli környezetben tesszük ezt, hanem mintha az Ezeregyéjszaka meséibe pottyantunk volna. A kereskedő és az alkimista kapuja az egyik legjobb történet a könyvben, szeretem az idővel manipuláló ügyes írásokat. Ami még kifejezetten tetszett, az a Tények valója, érzések igaza, ami az átélt emlékek személyiségformáló erejének kérdését járja körbe. Mennyire válnál mássá, ha a memóriád digitalizált lenne, és minden pillanatod szabadon visszakereshető lenne? Jó párhuzam a történetben a tiv törzsbeli fiú, aki azáltal, hogy írástudóvá válik, óhatatlanul másképp kezd gondolkodni. Megemlíteném még A szorongás a szabadság szédülete novellát, ami igen ütős zárás volt így a végére. Képzeld el, hogy van egy Prizmád, amivel kommunikálhatsz a párhuzamos dimenziókban lévő éneiddel. Tegyük fel, volt egy sorsfordító pillanatod, amiben többféleképpen is dönthettél – a Prizmával lazán cseveghetsz magaddal, aki Karcsi helyett Jánoshoz ment hozzá, igent mondott a makói hagymaültetvény bizniszre, vagy nem rongálta meg a főnököd autóját. Azokban a világokban a környezeted is szükségszerűen más, így biztos van valaki, akinek az egyik alternatív síkjában még nem száradt el a cserepes szobapálmád, és olyanok is élnek még benne, akik a te valóságodban már nem… A sztori kedvemre valóan elvont, jó kérdéseket vet fel, és szívesen néznék egy komplett sorozatot róla.
De a többi történet is eredeti, egyiket sem untam (na jó, talán az így neveld a digitális háziállatod terjedelmes és semmibe futó sztoriját kissé… illetve a dadás szösszenet elég gyenge volt), mindenképpen ajánlott könyv az igényes, filózós sci-fi kedvelőinek.

A múlt és a jövő egy és ugyanaz, egyiket sem tudjuk megváltoztatni, de alaposabban megismerhetjük őket. A múltban tett utazásom semmin sem változtatott, de amit megtudtam, attól minden más lett, és megértettem, hogy ez máshogy nem is történhetett volna.

2 hozzászólás
>!
LRn
Ted Chiang: Kilégzés és más novellák

Ted Chiang újabb novellagyűjteménye képes volt megismételni az Életed története hatását, pedig nagyon magasra került a léc. Persze most már volt elképzelésem arról, mire számíthatok, éppen ezért nagyon vártam a kötetet.

A Kilégzés és más novellák kilenc történetet tartalmaz, plusz a szerző jegyzeteit – egy-egy kis extra információt, amelyek segíthetnek a szövegek befogadásában (a keletkezés körülményeiről, az induló ötletekről). Nem mintha maguk a szövegek ne lennének termékenyek, hiszen muszáj elgondolkodni rajtuk: érdemes lassan haladni, naponta csak egy-két szöveget elolvasni (már ha az embernek több önuralma van, mint nekem volt).

A novellák központi témája most is az ember; Chiang humanizmusa ismét mérnöki pontossággal vág az elevenünkbe. A kötet a matematikai logika és a racionális távolságtartás illúziója ellenére rendkívül intim élménnyé válik; nagyon érdekesen ír a szerző – bizonyos szövegek technikailag nem is tűnnek irodalminak (pl. A nagy csend), inkább „csak” filozófiai kérdésfelvetésnek, a hatásuk azonban ugyanolyan erősen épít az érzelmeinkre. Ez nem jelenti azt, hogy nem találkozunk izgalmas elbeszélői technikákkal: az első szöveg az Ezeregyéjszaka meséit idézi meg hangulatban és szerkezetben egyaránt (A kereskedő és az alkimista kapuja); később pedig olvashatunk egy olyan szöveget is, amelyet imádságok alkotnak (Omphalos). A fókusz azonban nem a technikai tudáson van, hanem a mondanivalón: az emberi kapcsolatok, morális és vallási kérdések, múlt, jelen és jövő közötti összefüggések, a szabad akarat és az eleve elrendeltség (s a felelősségvállalás szükségessége), a biztosnak hitt világkép megrendülése mind olyan téma, amelyet már az előző kötet is vizsgált, de most más oldalról, más érvekkel is górcső alá vesszük őket.

A már említett Omphalos például azt mutatja meg, mi történik a vallási bizonyossággal, ha az addig stabil világképet felborítja egy új felfedezés (az előző gyűjteményben a Nullával való osztás lehetne a párja ennek a novellának, hasonló problémát vizsgál kicsit más aspektusból). Az egyik legemlékezetesebb szöveg számomra A szoftveres objektumok életciklusa volt (részben a hosszúsága miatt, hiszen hosszabb távon több idő van közel kerülni a szöveghez érzelmileg), amelyben háziállatként tartott mesterséges intelligenciák, ún. digientek (digitális entitások) és emberek viszonyáról van szó. Ezek a digitális lények a tamagocsik vagy a teveclub-szerű digitális állatneveldék fejlettebb, intelligensebb utódai, de az elv nagyon hasonló ezekhez a kezdeti elsöprő divathullámmal, majd az újabb divat megérkezése után a digientek feledésbe merülésével. A novella valódi ereje számomra abban állt, amit Chiang a szöveghez tartozó jegyzetében is megemlít: a digientek nem csupán mesterséges intelligenciaként érdekesek itt, a hozzájuk fűződő viszony problémáit vizsgálhatnánk pusztán emberi kapcsolatokon is. Bármilyen kapcsolatról legyen is szó, az rengeteg ráfordítást igényel, még ha néha egyoldalúan is, hogy működőképes és értékes maradjon; ezért különösen nagy felelősséggel jár az olyan lények iránti elkötelezettségünk (és annak minősége), akiket mi magunk hoztunk létre – legyen szó akár gyerekekről, akár mesterségesen létrehozott lényekről.

Órákon át tudnék beszélni még erről a kötetről, minden darabja megérdemli a figyelmet. Mivel univerzális témákat jár körbe, azoknak is ajánlom, akik nem rajonganak a sci-fiért – Ted Chiang egy rendkívül intelligens szerző, szövegei szépirodalmi igényű, precíz konstrukciók; hosszú időre lekötik az olvasó gondolatait és érzéseit. Vegyetek egy mély levegőt, aztán jöhet a Kilégzés!


Népszerű idézetek

>!
Oriente P

(…) nincsenek rövidebb utak: annak a józan ítélőképességnek a kialakítására, ami abból fakad, ha az ember húsz évet tölt a világban, húsz évet kell áldozni. Egyszerűen képtelenség ezzel egyenértékű heurisztikát bevésni kevesebb idő alatt, mert a tapasztalat algoritmikusan tömöríthetetlen.

157. oldal, A szoftveres objektumok életciklusa

>!
Oriente P

A Fermi-paradoxont néha a Nagy Csendnek is nevezik. Az univerzumban hatalmas hangzavarnak kéne lennie, de ehelyett döbbenetesen csendes.
Néhány ember úgy véli, hogy az intelligens fajok kihalnak, mielőtt szétterjednének a világűrben. Ha igazuk van, akkor az esti égbolt csendje egy temető némasága.

224. oldal, A Nagy Csend

>!
giggs85 P

Arra tettem fel az életem, hogy a világegyetem varázslatos mechanizmusát tanulmányozzam, ami mindig megelégedéssel töltött el. Ezt régen úgy értelmeztem, hogy a Te akaratod szerint járok el, Uram, és ezért teremtettél engem. Ha viszont tényleg nincsenek céljaid velem, akkor a beteljesülés érzése egyes-egyedül belőlem fakad. Egyszóval: az emberiség képes értelmet adni a saját létezésének.

259. oldal

>!
gesztenye63

És amíg ez a hatalmas, kifújt kilégzés tart, a gondolataim tovább élnek.

54. oldal - Kilégzés

>!
gesztenye63

Most már tudom, hogy bár a múlt megmásíthatatlan, váratlan dolgokra derülhet fény, ha látogatást teszünk benne.

27. oldal - A kereskedő és az alkimista kapuja

>!
Fabian

Tudom, hogy ezzel megszegtem néhány szabályt, de nem a viselkedésemen kell változtatni, hanem épp a szabályokon.

246. oldal, Omphalosz

>!
abstractelf

Az embereket történetek alkotják. Emlékeink nem az összes, általunk megélt másodperc részrehajlás nélküli felhalmozódása, hanem az a történet, amelyet válogatott momentumokból raktunk össze.

200. oldal, A tények valója, érzések igaza

>!
Citrompor

Az alaptalan önsajnálat sokkal jobb annál, mint amikor az ember valóban elcseszi az életét.

287. oldal, A szorongás a szabadság szédülete

>!
Bori_L MP

A hindu mitológia szerint az univerzumot egy „aum” hanggal teremtették meg. Ebben a szótagban minden benne van, ami valaha létezett és létezni fog.
Amikor az Arecibo rádióteleszkópot a csillagok közti űr felé fordítják, halk zümmögés hallatszik.
A csillagászok ezt kozmikus mikrohullámú háttérsugárzásnak hívják. Ez a tizennégy milliárd évvel ezelőtti ősrobbanásból fennmaradt sugárzás, amely megteremtette a világegyetemet.
De úgy is gondolhatunk rá, mint annak az egykori „aum”-nak az alig hallható visszaverődésére. Az a szótag annyira zengő volt, hogy az éjszakai égbolt örökké vibrálni fog tőle, amíg csak az univerzum létezik.
Amikor az Arecibo ezt a zümmögést fogja, a teremtés hangját hallja.

227. oldal (A Nagy Csend)

>!
Citrompor

Mert attól még, hogy a világegyetem létezésének hossza kiszámolható, a mindenségben létrejött élet sokszínűsége nem.

57. oldal, Kilégzés


Hasonló könyvek címkék alapján

Ken Liu: A papírsereglet és más történetek
Dan Simmons: Hyperion bukása
Kim Stanley Robinson: Vörös Mars I-II.
Ann Leckie: Mellékes igazság
Martha Wells: Kritikus rendszerhiba
Frank Herbert: Frank Herbert teljes science fiction univerzuma 1.
Arthur C. Clarke: Randevú a Rámával
Connie Willis: Ítélet könyve
Tom Sweterlitsch: Letűnt világok
Mary Doria Russell: Verebecske