Érkezés ​és más novellák 88% 207 csillagozás

Az az igazság hogy semmit de tényleg semmit sem értettem belőle fogalmam sincs hogy konkrétan mit olvastam ez meghaladta az én felfogási képességem és ez elégé idegesít mert én azt hittem valami könnyű olvasmány lesz erre pofon vágott de úgy hogy úgy maradtam.
Egyedül a Bábel tornyát értettem, a többi kicsit zavaros nekem, vagy nehéz. Láttam hogy van film is belőle és lehet ha azzal kezdtem volna nem lenne ennyire zavaros minden, mindenesetre megnézem a filmet mert érdekel.

Nagyon szeretem a novellákat és most már rendszeresen olvasom is őket. Talán pont Ted Chiang volt az, aki megszerette velem ezt a műfajt. Tetszik, hogy változatosak, sokoldalúak. Ha nincs sok időm, akkor is tudok olvasni egy történetet. Rövid idő alatt is ki tudnak kapcsolni, el tudnak gondolkodtatni. Ebben a kötetben nyolc novella kapott helyet, köztük a cím adó történet, amit meg is filmesítettek. Nekem mégis a Bábel tornya volt a kedvencem. A novellák nemcsak műfajra, de tartalomra is eltérőek. Foglalkoznak a vallással, nyelvészettel, matematikával, az emberi természettel, a jövőbe látással. Biztos, hogy többször olvasós könyv lesz.

Ted Chiang nem nekem ír.
Erre jöttem rá a könyv felének elolvasása után.
A novellák alapkoncepciói nagyon tetszettek, de amikor tudományosan kibontja a történéseket, az engem lefárasztott. Nekem nem volt szórakozás; tudom, hogy sci-finek a tudományos fantázia a lényege, de nekem nagyon tudományos volt. Sorry.
A hátralévő 3 novellát is be fogom fejezni, de nem ez év végén.

Nem olvasok sűrűn novellákat, de van pár kötet a TBR-n, ami ettől függetlenül a radaromra került. Chiangról rengeteg pozitív értékelést hallottam már, elég nagy elvárásokkal kezdtem bele emiatt a könyvbe és azt kell mondjam a legtöbb elé állított lécet gyönyörűen megugrotta. Eddigi tapasztalataim szerint a novellásköteteket elég nehéz értékelni, mert elég hullámzó tud lenni az élményem – talán az eddigi egyetlen kivétel Ken Liu könyve volt – de szerencsére itt egyformán magas volt a novellák minősége. Nagyon tetszettek a koncepciók, amiket kibontott a történetei során – külön tetszett a nyelvészet belefűzése a legtöbb sztoriba – amiket könnyen befogadható módon tálalt, rengeteg ismerős élethelyzettel vagy gondolattal teletűzdelve, mint kapaszkodók az olvasónak, így azok is élvezhetik ezt a könyvet, akik nem hard sci-fi olvasók.

Életed története:
Természetesen ezzel kezdtem, mert erre voltam a legkíváncsibb a film után. És nem is kellett csalódnom, nagyon élveztem a lapokon is végigkövetni Chiang koncepcióját, ami a szabad akarattal hozott döntéseink és a jövőbelátás közötti összefüggéseket mutatja be egy nyelvész életén keresztül. Már korábban is foglalkoztatott a nyelvi relativizmus, miszerint a nyelv, amit használunk a gondolkodásunkat és a világszemléletünket is megalapozza. Bizonyos szinten egyetértek vele, mert még egy idegennyelv életvitelszerű használatánál is érzem, hogy máshogy viselkedem és gondolkodok bizonyos szinten angolul, mint magyarul. De persze ez messze nem olyan drasztikus különbség, mint amit az író itt felvázol az olvasóknak. Gyönyörűen kibontja nekünk az író ezt a hipotézist az idegenekkel való kapcsolatfelvételen, nyelvük megtanulásán keresztül. Filmben és könyvben is megható volt.

Bábel tornya:
Tudva a novella végén lévő csattanót – amire bizonyos szinten számít is az olvasó, ismerve az „erdeti történetet” – egészen máshogy tekintettem a novella elején elejtett apró információkra: a fent és a lent összezavarásáról, vagy a tényről, hogy a főszereplő egy bányász. Szépen volt ábrázolva végig az emberi hit, kreativitás, kíváncsiság és arrogancia emberre oly jellemző elegye, amelynek köszönhetően a főszereplő a csattanót követően is olyan értelmezést társít hozzá, ami beleillik a saját világképébe, ezzel megvédve a belső békéjét. spoiler Érdekes belegondolni, hogy milyen hatalmas dolgokra képes az ember – pl itt a több száz évig tartó monumentális Bábel tornyának megépítése – pusztán ezekre a jellemzőkre támaszkodva, amely hajtja őt előre a felfedezés és alkotás útján, miközben ugyan azokat a köröket képes lefutni, csak mert fájdalmas dolog belátni, ha téves az addigi szemléletmódja a világról. Erős dolog ez a pszichológiai önvédelem. Ugyanakkor valószínűleg enélkül összeomlana az ember, ha ekkora út megtétele után a kiindulópontnál találná magát megint. Lehet úgy gondolná értelmetlen volt az egész, pedig mennyit tanult ebből a próbálkozásból.

Értsd meg!:
Elég közkedvelt alapkoncepcióra építi az író ezt a novellát: az emberi intelligencia határait feszegeti, mindezt nyelvészeti elméletekkel ötvözve, miközben bejárja az elméje fölötti teljes kontrollhoz vezető utat Grecoval. De létezik ez az állapot? Mi történik akkor, ha teljesen megértjük az elménket? Érdekes volt ez a novela is, úgy látszik a minőség végig kitart a novellák alatt és nem lesz túl hullámzó élmény elolvasni ezt a kötetet. És habár objektíven tisztában vagyok vele, hogy ez a novella is tűpontosan lett megírva, de mégis ez hagyott eddig a leghidegebben. Talán, mert ezzel a koncepcióval találkoztam eddig a legtöbbször és habár vitt bele egyedi ízt az író, mégse sikerült annyi gondolatot elindítania bennem, mint az ezelőtt olvasottaknak.

Nullával való osztás:
Érdekes volt a hit és a matematika párhuzamba állítása: mind a kettő olyan alapvető tényekből/állításokból indul ki, amit elfogadsz igaznak de nem „tudod” bizonyítani. És mind a kettő egy keretet képez – ha úgy tetszik szemüveget nyújt – ahhoz, hogy be tudd fogadni a világot és értelmezd a környezeted.

Hetvenkét betű:
Ez volt eddig a legfurcsább novella a kötetben és nagyon el kellett vonatkoztatnom a biológiai ismereteimtől, hogy ne csak a homlokom ráncoljam bizonyos magyarázatoknál. Van az egésznek egyfajta régies bája spoiler ˛megfűszerezve egy kis steampunk hangulattal. Ugyanakkor nagyon érdekesnek találtam azt a felvetést, hogy mindennek van egy neve, és ha az ember megtalálja a legmegfelelőbbet, ami a legjobban leírja a lényegi részét az adott dolognak, akkor bizonyos szinten hatalmat kap (befolyásolhatja) felette. Ismét egy nyelvészeti elemekre épülő felvetés, ami nagyon tetszett. Többször A szél neve ugrott be olvasás közben, igaz itt „tudományosabban” lett az egész tálalva. A felvezetett konfliktus pedig sajna egy nagyon is valóságos veszély. Vezethet bármilyen nemes cél a kutatásaid során, ha aztán az eredményeidet önös célokra használják fel.

A pokol, mint Isten hiánya:
Érdekes eszmefuttás a vak hit és Isten feltétel nélküli szeretetének jelentéséről egy olyan valóságban, ahol Isten létezése nem kérdés: nagyságának bizonyítékaként pedig angyali jelenések katasztrófaként sújtanak le az emberekre, áldást vagy átkot hagyva hátra. Az író 3 ember életén és döntésein keresztül bemutatva levezeti, hogy valójában mit is jelent Isten feltétlen szeretete és miért kerülhet valaki a mennybe, még mások a pokolba. Nem vagyok hívő, de ettől függetlenül mindig is érdekesnek találtam a vallásról beszélgetni – különösen hívő emberekkel – így ezt az eszmefuttatást is érdekes volt végigkövetnem.

Ted Chiang fantasztikus elme, hatalmas háttértudással. Számomra mégis sok volt, nem vagyok elég érett ezekehez a történetekhez. Ahogy olvastam sokszor azt éreztem, hogy a tudomány mögött hiányzik a történet, elnyomja azt.

Bábel tornya:
Ez a novella sokkal nagyobb hatással volt rám most, mint az előző olvasásnál. Most, hogy tudtam, hogy mi lesz a végkimenetel észrevettem azokat a jeleket, amik előrevetítik. Ted Chiang végig játszik a fent és lent összemosásával. Ha a Nap síkjában betennénk egy tükröt, akkor lefelé és felfelé is megtalálnák ugyanazokat a szinteket, legalábbis a novellában felvázolt világban. Az is nagyon ötletes, hogy a bányászok végzik ezt a munkát, akik életük nagy részét lent töltik, a mélységben. Chiang még utal is rá, hogy sok bányász fél lemenni a sötétségbe, éppúgy, ahogyan most félnek felfelé menni az ismeretlenbe.spoiler

Értsd meg!:
Az előző olvasásnál ez a novella tetszett a legjobban és most az újraolvasásnál már értem, miért. Ted Chiang a novelláiban nagyon sokat merít a nyelv és a nyelvészet kérdéseiből, elméleteiből, ahogyan ebben a történetben is tette. És én tanulmányaimhoz és szakmámhoz híven imádom ezeket a kérdéseket, gondolatokat feszegetni. Ebben az esetben leginkább Saussure nyelvelmélete kerül előtérbe, ugyanis a fejlett elme rájön, hogy a nyelv, amit használ már nem tükrözi a gondolatait. Hiszen a gondolat csupán egy alak és forma nélküli zagyvaság, „természeténél fogva kaotikus”, amit a nyelv(pontosabban a hangkép) nélkül képtelenség megragadni. Greco pontosan ezzel szembesül a novellában, képtelen a gondolatait a meglevő nyelve segítségével megragadni, hiszen a nyelv nem más, mint a gondolatokat kifejező jelek rendszere. Azaz létre kell hoznia egy olyan rendszert, ami képes a gondolatait megfegyelmezni.
A másik, ami nagyon tetszik a novellában az a lezárás megvalósítása. Az asszociáció szintén fontos részét képezi a nyelvészetnek, amivel a mai napig vizsgálják a mentális lexikont (persze most már kérdés az is, hogy egyáltalán beszélhetünk-e mentális lexikonról). Az asszociáció egy tudattalan dolog, kiküszöbölhetetlen és elengedhetetlen feltétele annak, hogy az emberi kommunikáció és emlékezet működjön. És bár Greco úgy gondolta, hogy lényegében megszűnt a tudatalattija, nagyot tévedett, mert van, amit ő is képtelen irányítani, méghozzá azt, hogy bizonyos dolgokról más bizonyos dolgok jutnak eszébe – tehát ő maga és az elméje létezik.

Nullával való osztás:
Ez is sokkal, de sokkal jobban tetszett, mint első olvasásra. Nem vagyok matematikus, szerintem sokkal jobban ütne, ha az lennék, de ez tök fura, kb. egy éve ilyenkor pont erről a témáról vitatkoztunk az egyik szemináriumon, mármint nem a nullával való osztásról, hanem arról, hogy a hit és a matematika nagyon sok mindenben hasonlít – a tanár nem értett egyet, mi öten, a hallgatók igen. És akkor nem is emlékeztem, hogy Chiang írt erről és én olvastam. Ennek a novellának valójában az egyik fő mondanivalója az, hogy a valóságban nem lehet semmi bizonyos (ahogyan a hipotéziseink sem igazolhatók, maximum alátámaszthatók), csupán akkor, ha egyes tételeket igaznak fogadunk el anélkül, hogy azok igazolhatóak lennének – Isten létezik, Ha egyenlőkhöz egyenlőket adunk hozzá, akkor egyenlőket kapunk. Ha a hit alapja megkérdőjeleződik – Isten nem létezik, az Axióma nem igaz – a vallás és a matematika esetében is ugyanaz történik. Az ember képtelen feloldani az ellentmondást.

Életed története/Érkezés:
Az első olvasásnál kicsit csalódtam, mert a film sokkal nagyobb hatással volt rám, mint maga a novella, de most megkaptam azt az élményt, amit először is kerestem.
Még mindig fenntartom a véleményemet, amit a film nézése után gondoltam: Ez a történet csodálatos bemutatása a Sapir-Whorf hipotézisnek. Zseniálisan van előadva a nyelvi relativizmus, miszerint a nyelv nem csak a gondolataink formába öntésére szolgál, hanem azt is meghatározza, hogy hogyan gondolkodunk. Azzal, hogy Louise megtanul egy új nyelvet, új gondolkodásmódot fedez fel. És persze nekünk embereknek szinte lehetetlen elképzelni azt, hogy az idő nem lineáris. A világunkban mindent lineárisan építünk fel, képtelenek vagyunk elszakadni attól, hogy egymás után következő láncolatba fűzzük össze azt, ami körülvesz minket, a dolgok számunkra egymás után következnek. Szerintünk minden történetnek van eleje, közepe és vége – még akkor is, ha a posztmodernben próbálunk kitörni ebből a linearitásból.
És persze ott van a másik fontos téma, a szabad akarat. A film kapcsán a nővérem nem értette, hogy Louise miért vállalja a gyereket annak ellenére, hogy tudja, mi lesz a sorsa. Dehát éppen ebben van az a feloldhatatlan ellentmondás, ami a jövő tudása és a szabad akarat kapcsán mindig felmerül. Van-e egyáltalán Louise-nak szabad akarata és ha van, miért nem cselekedne soha az ellen, amiről tudja, hogy be fog következni? Mert minden megváltozik, ha az emlékezetedben egyszer már megtörténtek a dolgok.

Hetvenkét betű:
Maga az elnevezés nagyon érdekes, miszerint valami attól lesz élő, hogy nevet adunk neki. Ezt egyébként szerintem jelenleg is alkalmazzuk, hiszen mindennek adunk nevet, szükségszerűen a dolgok csak úgy léteznek számunkra, hogy meg tudjuk őket nevezni. (Ó, drága nyelvészet, úgy örülök, hogy ebben a novellában is benne voltál!)
Számomra ez a történet egy kicsit túlnyújtott, Chiang inkább a rövidebb novellákban mutatja meg a zsenialitását.

Az emberi tudomány fejlődése:
Ez nagyon rövidke volt (és hogy őszinte legyek, egyáltalán nem is emlékeztem rá). Maga az alaphelyzet – miszerint a metahumánok olyannyira okosabbak, mint az emberek, hogy az emberek képtelen megérteni azt, amit a metahumánok kifejlesztenek/kitalálnak/kutatnak – szerintem egy elég gyakori téma, még ha kifejezetten nem is ebben a formában. Azért valljuk be, most is vannak különböző ember, akik egyáltalán nem értenek semmit abból, amit egy másik ember kutat/feltalál/gondolkodik róla – és ez szükségszerűen van így, ha mindenki értene mindenhez, akkor valójában senki nem értene semmihez. Szóval, mi van akkor, ha az ember olyan technológiákat talál ki, ami lehetővé teszi, hogy a következő generáció fejlettebb legyen, ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy a régi generáció, a szülők egyáltalán nem értik a gyerekeiket és ez megakadályozza közöttük a kommunikációt. A válasz egyszerű, sokan inkább nem élnek a technológiai lehetőséggel és azzal hitegetik magukat, hogy attól még ők és a gyerekeik is olyan fontos fogaskerekei lehetnek a társadalomnak, mint azok, akik éltek a technológiával – és szerintem ez egyébként így is van. Nem kell zseninek lenni ahhoz, hogy egy ember munkája fontos legyen.

A pokol mint Isten hiánya:
A hit vak. Ehhez most csak ennyi hozzáfűzni valóm van.

Szépségvakság: Dokumentumműsor:
A novellában benne is van, amit gondolok a témáról: „Inkább a szépség nőközpontú felfogására van szükség, ami minden nőnek lehetővé teszi, hogy jól érezze magát a bőrében, ahelyett, hogy a legtöbben szégyenkeznének a külsejük miatt.”
A szépség szubjektív, a kalli pedig kicsit úgy állítja be, mintha lennének tipikusan szép és tipikusan csúnya arcok, amiről az egész társadalom ugyanazt gondolja, pedig ez nagyon nem így van. Mondhatják akármilyen szupermodellre, hogy a világ legszebb nője/férfija, ha én nem látom annak, miközben másnak valóban kiemelkedően szép. Azzal, hogy az emberek képtelenek lennének különbséget tenni számukra szép és nem annyira szép arcok között, szerintem épp azt az egyediséget szűrnék ki, hogy mindenkinek megvan a saját ízlése. A szépséget nem démonizálni kell, hanem azt tanítani a fiatal nemzedéknek, hogy mindenki mást tart szépnek és az egyik embernek ez tetszik, a másik embernek pedig az. Szerintem egyébként a testpozitív képpel igen jól haladunk erre felé. Mindenki fogadja el saját magát, mert nem az a legfontosabb, hogy más embernek mit gondolnak rólunk, hanem az, hogy mi mit gondolunk saját magunkról.

Észbontó írások, zseniális elgondolású sci-fi novellák, melyek vastagon a való világra épülnek. Minden egyes történet más-más szempontból erőteljes, az összes hihetetlenül egyedi és változatos, még akkor is, ha az adott témának volt már korábbi feldolgozása, itt valami teljesen új perspektíva nyílik. Habár nem egyforma szinten nyerték el a tetszésemet a novellák, a szerző lenyűgöző kreativitása és tudása vitán felül áll, bámulatos, hogy valaki ennyiféle érdeklődési körrel, politikai és vallási nézettel, valamint prózai stílussal rendelkezik.

Bábel tornya: Hangsúlyos indítás, az egyik legjobb történet mind közül. Intenzív képi világ, szinte mintha filmet vetítettek volna a fejemben. Az ószövetségi kozmológia kifejezetten szórakoztató volt, ahogy a tornyon felfelé haladva elhagyják a holdat, a napot, a csillagokat.

Értsd meg!: Különösen tetszett, ahogy a történet nyelve és szókincse fejlődik, ahogy a főszereplő intelligenciája növekszik, mindemellett elborzasztott, hogy ezzel párhuzamosan mennyire a szociális perifériára kerül. Úgy tűnik, ha a tudat kinyílik, meglátod, hogy jobb így.

Nullával való osztás: Hitvesztés, mentális betegségek, öngyilkosság és matematika. Csak képzelj bele, milyen érzés lehet, amikor egy teológus ráeszmél, hogy Isten bizonyítékokkal alátámaszthatóan nem létezik.

Életed története: Ha csak egy novellát akarsz elolvasni a kötetből, ez legyen az.

Hetvenkét betű: Érdekes koncepció, de számomra kicsit vontatott történetvezetés. A szavak cselekvést és észlelést formáló ereje. Milyen az, ha Istent játszunk.

Az emberi tudomány fejlődése: Pár oldalas kis kakukktojás, amiben a tudomány meghaladja az emberi értelem kapacitását.

A pokol mint Isten hiánya: Isten pedig mint egy mániákus nárcisztikus, aki nem törődik semmivel és senkivel, de cserébe feltétel nélkül kell szeretni.

Szépségvakság: Dokumentumműsor: Ha a kalliagnózia valaha elérhetővé válik, én most aláírom, hogy feltétlen kipróbálom.

Bábel tornya
Inkább a helyszín fogott meg, mint a szereplők. A toronyban felfelé haladva ismerhetjük meg a szintjeit, ahogy tör a mennyek felé. Ám valóban felfelé haladunk? Vagy egy szinttől már lefelé?

Értsd meg!
A történetet egy “feljavított” ember szemszögén keresztül látjuk, aki miután négy injekciót kap egy kísérleti gyógyszerből, az általunk ismert valóságon túl is képes érzékelni.
Ahogy haladunk előre, úgy fejlődik az elméje és a világot már hullámokban, gestaltokban érzékeli. Célja, hogy megtalálja a tökéletes gestaltot.
Természetesen felvetődik itt az istenként való létezés, mivel több lett már, mint egy átlagos ember.
A kérdés, hogy mi a fontosabb? A kapott hatalommal a tudományok, nyelvészet fejlesztése, vagy az emberek segítése.

Nullával való osztás
A történetben egy házaspár életét figyelhetjük meg. Renée egy kiváló matematikus, aki kidolgoz egy olyan egyenletet, ami ellentmond mindennek. Mivel nem tudja kibogozni, ebbe kezd egyre jobban belebonyolódni, a férje, Carl pedig próbál neki segíteni, de a nő elmarja magától, szinte megszállottja lesz saját teóriájának.
Ahogy haladunk előre, a szereplők elhidegülnek egymástól.

Érkezés (Életed története)
Itt egy-egy nyelvész és egy-egy matematikusból álló kétfős csapat próbál kapcsolatba lépni a Föld különböző pontjaira érkező idegenekkel. Ahogy haladunk előre, úgy érti meg a nő az idegenek gondolkozását.
A fő kérdés, hogy ha ismernénk a múltunkat és jövőnket, az befolyásolhatna-e minket? Egyáltalán hogyan cselekednénk, ha minden egyes lépésünket tudnánk előre?
Kevésbé hatásvadász, mint a film, egy nagyon izgalmas olvasmány.

Hetvenkét betű
Ez az egyik legfurcsább története volt a kötetnek, először nem is tudtam belőni, hol is járunk.
Egy alternatív történelemben járunk, ahol Viktória királynő idejében az emberek ismerték gólemeket/autómatákat. Ezeket hetvenkét betűs kombinációkkal lehet utasítani.
Hősunk feltalál egy olyan autómatát, ami emberi kezekkel rendelkezik, ennek segítségével szeretné jobbá tenni a társadalmat.
Ezzel párhuzamosan meghívják egy titkos kutatásra, mert az emberiséget generációkon belül a kihalás veszélyezteti.
A világban külön érdekes, hogy mindennek van elnevezése, amely életet ad neki, de a kísérletben fontos megtalálni azt az elnevezést, ami szükséges az emberiség megmentéséhez.
Talán ezen novállánál éreztem, hogy tovább tart a kelleténél, kissé el lett nyújtva.

Az emberi tudomány fejlődése
A legrövidebb novella a kötetben, inkább újságcikkre emlékeztet.
Története szerint léteznek humánok és metahumánok. A kérdés itt az, hogy a tudományoknak meddig terjed az emberek által felfogható része, és mikortól veszik át a vezető szerepet a metahumánok.

A pokol, mint Isten hiánya
A bibliai fogalmak ebben a világban valóban léteznek, csodák történnek, angyalok jönnek közénk.
Az angyali eljövetel azonban katasztrófákkal tarkított, ugyanakkor csodák történnek (emberek gyógyulása).
Három szereplőnk van, akik szemszögén látjuk a történteket.
Neil elvesztette feleségét az egyik eljövetel alkalmával, és minden vágya, hogy újra együtt lehessenek a mennyországban.
Janice láb nélkül született, és ezért vált híres szónokká, ám egy újabb eljövetel alatt lábakat kap, ezáltal fokozatosan elveszti követőit.
Ethan pedig keresi célját a világban az eljövetelek által.
Pár kérdés azért felmerült bennem:
– Milyen az igazi hit?
– Mi alapján kerülnek emberek a mennybe és a pokolba? Mert azok is a pokolba kerülnek,
akik jó életet élnek, de nem hívők.
Nagyon jól dolgozza fel a szereplők lelki világát.

Szépségvakság
Az utolsó írás olyan, mint egy riport. Feltalálnak egy szerkezetet, a kallit, ami elnyomja a szépségérzetet az emberekben.
Több karakternek megismerhetjük az álláspontját róla, mivel először a felsőoktatásban szeretnék kötelezővé tenni, így megvalósulna egy utópisztikus társadalom, ami nem tesz különbséget a kinézetek között.

Jegyzetek
Nem novella, de megismerhetjük Chiang gondolatait írásai keletkezéséről.

Ebben a kötetben sokkal több van, mint elsőre látszik. Kíváncsi leszek, mi lesz a véleményem újraolvasás után.

Ted Chiang: Erkezes es mas novellak

Ahogy azt mar novellaknal megszoktam, kulon kisebb reszekre bontom a velemenyemet. Ez nem biztos, hogy az osszes novella velemenyezese lesz, ahogy alakul.

~Babel tornya~
Igazan kulonleges atmoszferaju ez a tortenet. Maga a felvezetes, a torony miertje, a felepitese. Tetszett ez nekem nagyon. Es a vegkifejlet is, nem lattam jonni, oszinten. De ez az ive a tortenetnek eleg zsenialis lett. spoiler

~Ertsd meg!~
Az iro valami elkepesztoen intelligens, ugy erzem. Minden egyes szavat, minden mondatat nagyon meg kell figyelni, nagyon melyre kell asni, hogy ott maradjak a tortenetben, hogy megertsem, milyen szinten kell gondolkozni hozza. Ez a tortenet olyan elvont, annyira mely volt, hogy kellett hozza koncentralni rendesen. Nagyon tetszett ez, hogy emberunk hogyan ivelt folfele, mennyi mindent megtudott, majd mi lett vege a sztorinak spoiler.

~ Erkezes (eleted tortenete) ~
Nagyon erdekes tortenet volt. Lattam ilyesmi temaban egyszer egy filmet, nagyon regen volt mar ez, megis az jutott eszembe. Mi lenne, ha idegenek jelennenek meg es hogyan, mikent kommunikalnank veluk? Nagyon kacifantos volt, nagyon okos emberekkel megspekelve, erdekes elemzesekkel, tenyfeltarasokkal. Kozben ott volt egy kis „emberi” is, tetszett ahogy a jovorol mesel, tenyleg mi magunk alakitjuk-e, vagy eleve el van rendelve ez nekunk, kozben meg olyanforman is a jovobe latunk, hogy evekkel kesobb mi lesz a foszereplononkkel, a csaladjaval.

~ Hetvenket betu ~
Nos, erre a novellara meglehetosen megharagudtam. Ha csak ez lett volna az egesz konyv, lehet el se olvasom, de ha megis, kb 2 csillagot adtam volna ra. Mert az elkepzeles, az otlet, a felvetes jo, erdekes is lett volna, ha a kivitelezes nem lett volna ennyire szornyu. Elfogadhatatlannak tartom, hogy egy 56 oldalas novellaban kb az utolso 6 oldal erjen valamit. Persze, tudosember nem vagyok es lehet elsiklottam dolgok felett, de helyenkent meg undorito is volt, de mindenekfelett UNALMAS. Alig tudtam vele valamit haladni. Nem lett volna baj, ha ez a 'szosszenet' nincs ebben a konyvben.

~ A pokol, mint Isten hianya ~
Vegtelenul furcsa, gondolatebreszto novella volt ez, amit az iment olvashattam. Kerdesek Istenrol, a pokolrol, ki miert hisz, vagy nem hisz. Nagyon erdekes az is, hogy ugyanolyan vegkimenetelt tudnak emberek teljesen mashogy, 180°-os fordulattal latni, tapasztalni. spoiler

~ Szepsegvaksag ~
Nagyon-nagyon(!) egyedi tortenet, igazan gondolatebreszto, erdekfeszito. Huha! Kedvenc nezopontom Tamera Lyons-e volt. Tetszett a gondolkodasa, hogy hogy kezdodott vele a sztori, majd hova futott ki. spoiler
Egyebkent… Hogy mi is a szepsegvaksag? Ez a kalliagnozia. A novella errol szol spoiler. Gyakorlatilag mindenki elmondta, mit gondol rola. Szereti, vagy nem. Tegyuk-e kotelezove, vagy nem. Es az volt az igazan erdekes, hogy olyan okos, okfejtesileg tokeletes szempontokat kaptunk, amik altal mindegyik, az adott nezopontbol maximalisan ertheto, logikus kovetkeztetes, gondolat volt. Az jutott eszembe az olvasas kapcsan, hogy igen, ezert olvassunk ilyeneket minel tobben, hat ha befogadobbakka, nyitottabba valunk a vilagra, a velemenyekre es talan kicsit szebb is lesz a vilag. :) off

Osszessegeben kellemes elmeny lett a konyv. Habar azt gondolom, kicsit elonye is, ami hatrany, de lehet csak szamomra: okos konyv, erdekes okfejtesekkel. Ami azert hatrany, mert ha faradt vagyok nagyon (ez pont egybevagott a mostani idoszakkal, amikor kezembe kerult), nem szivesen veszek olyan konyvet a kezembe, aminel ennyire kell figyelni (ez azert nem az osszes novellara volt jellemzo, de megesett, amikor tudosemberek beszeltek, hogy nagyon kellett koncentralni es ezert nem tudtam olyan mertekben olvasni).

A legtobb novellat szerettem benne, mint fentebb kifejtettem. Volt egy, amire megharagudtam off, az levitte egy kicsit a pontozasomat. A tobbi, nem emlitett novellak mindinkabb semlegesnek bizonyultak. Probaltam kb. atlagot vonni ezek kozott, igy szuletett az ertekelesem.

Az Érkezés című novellából készült filmet láttam, tetszett is és talán ezért is kaptam ajándékba a könyvet. A könyvben szereplő novellák nagyon tetszettek. Nem a „tipikus űrben játszódó sci-fi-k” voltak, de szerintem emiatt is voltak annyira jók. spoiler A könyv végén szereplő Jegyzetek is kifejezetten érdekes volt, ennek kapcsán volt olyan is, aminek utána is olvastam spoiler.