Tébolyda-cella 7 csillagozás

illendőségből elfojtott üvöltések

Walt Whitman, 11. oldal

Minden előbbre és kifelé halad, semmi sem hull ki,
És meghalni más, mint bárki hinné, és örvendetesebb.

Walt Whitman, 9. oldal

Ideje fölfedni magam – kiki álljon fel.

Walt Whitman, 54. oldal

Te is kérdezel engem s én hallom szavad,
Azt felelem, hogy nem felelhetek, magadnak kell rájönnöd.

Walt Whitman, 58. oldal

Ha egyik helyen nem találsz, keress a másikon,
Valahol megállok, és várok reád.

Walt Whitman, 64. oldal

„Nekem nincs gúnyom,vagy érvem ,én jelen vagyok és várok.”

„Hiszek benned,lelkem,másik lényegem ne alázkodjék meg előtted,
Te se alázkodjál meg másik előtt.”

„Az árny -halál sarkamban lappang,ülő alakomnál,s évek óta –
Néha közelhúzódik,már -már szemtől szembe.”

„Ha nem is találsz rám rögtön,ne veszítsd el bátorságod.
Ha egyik helyen nem találsz ,keress a másikon ,
Valahol megállok ,és várok reád.”

„Sem én,sem más nem járhat,helyetted ezen az úton,
Neked magadnak kell rajta járni.”

Boldogság (aki csak hallgat rám, ha férfi, ha nő, induljon még ma keresésére).

Walt Whitman, 29. oldal

27

Formát ölteni, mi az?
(Körbe, körbe megyünk mi mindannyian s oda térünk vissza,)
És ha a kérges héjú quahaug-kagyló volna a fejlődés csúcsa, jó lenne úgy is.

Nekem nincsen kérges héjam!
Rajtam mindenütt érzékeny vezetők vannak, s ha megyek, vagy megállok,
Megragadják a tárgyakat sorba és épen vezetik át rajtam őket.

Én csak moccanok, simulok, tapintok ujjaimmal és boldog is vagyok már,
S ha lényem egy máséhoz érinthetem, ez annyi, amennyit épphogy elbírok.

Walt Whitman, 31. oldal