Tea ​angyalai a vadonban (Cinnfordi kalandok 3.) 90% 50 csillagozás

Szende továbbra is imádja Teát és Geronimot, aranyos és cuki, de ez volt remélem az utolsó, amit nekem kellett felolvasni, mert én már kezdem azért megunni őket. Szendének ezt el nem árulhatja senki

A frissen olvasott Geronimo Stilton-nal éles ellentétben áll ez a példány: kedves, szerethető szereplők, rokonszenves diákok, klassz történet. A negatív szereplők abszolút ellenszenvesek és természetesen pórul járnak – ideális felállás, s közben a gyerekeket arra tanítja, hogyan kell ismeretlen helyzetekben helyt állni, milyen egy jó barát, s hogy egy arrogáns embernek nincs sok barátja :)
Nagyon tetszett! :)

Bár gyerekeknek íródott – ez érződik is a fogalmazáson –, nagyon szórakoztató volt számomra. Igazi könnyed, gyorsan haladós könyv. Maga a történet is érdekes, na meg tanulságos. A változatos szövegkiemelések és a sok szépen megrajzolt kép pedig csak plusz esztétika.
Bátran ajánlom mindenkinek, kicsiknek és nagyoknak egyaránt! Még akkor is, ha úgy gondolod, ez nem a te világod. ;) (Én is így voltam vele az elején, de kicsit se bántam meg, hogy belefogtam.)
Köszönöm a könyvet, @Fleur_Rouge_Cerise, ahogy azt is, hogy rávettél az elolvasására! ;) ♥

A kötet kifejezetten tetszett, sok mozgalmas rajzzal, viszonylag vastag lapokkal, jól nézegethető, nagy méretű, lazán szedett betűivel csudára haladósan olvasható, még a szövegen belül is vannak színes kiemelések, amiket talán a kisebbek is élvezhetnek, eddig tart a dicshimnusz. A tartalom az bizony mondhatni habkönnyű – dráma, dráma, ármány, cselszövés és szerelem – szinte szappanopera. Ahhoz képest, hogy a történet egy egyetemi túlélő táborról szól, alig tudunk meg erről a témakörről bármit is. Nem tudnám kitalálni, hogy hány éveseknek kéne ajánlani, tartok tőle, hogy egy okos nyolc éves nagyon unatkozna rajta.

Ez volt a kedvenc részem a Cinfordi kalandok sorozatból.Nagyon tetszettek benne a színes rajzok, illusztrációk. Jó volt újraolvasni.

Nos! Ez volt a második rövid könyvem Teától, bár nem ez lesz a kedvencem! Hiányosnak éreztem a történetet, és nagyon kapkodósnak. Tetszett és elfogadható volt a túlélő oldala a történetnek, a kevert párosok is nagyot alkottak, de mégis túl hamar „adták fel” nekem nagyon-nagyon egyértelmű volt, hogy csak Nickyék lesznek az igazán működő páros. Tudom, ez egy gyerekkönyv, és hogy nekik ez egészen kalkulált, de még a nyolc éves kistesóm is túl hamar rájött, mi lesz a dolgok vége, amikor meséltem neki. :D Összességében viszont nem a rossz kategóriába sorolom, a karakterek nagyon kedvesek voltak. Ez mentette meg a helyzetet. :)

Talán nem 15 évesen kellett volna újraolvasnom a könyvet, mert most szét tudnám kritizálni az egészet, ezért inkább visszautazok az időben és megkérdezem kis kori önmagamat, hogy ő mit gondol a könyvről.
Mikor kisebb voltam, nagyon szerettem ezeket a történeteket. A rajzok most is tökre tetszenek, de az oldalanként 15 viccesen kiemelt szó kicsit bántotta a szememet (legalább kreatív). Meg a kifejezések is, a szavak, amiket a szereplők használtak…valahogy azok sem tetszettek.
Igazából ez az egész dolog tök jó, és kisebb gyerekeknek tökéletes. Igaz barátokról, kihívásokról és fantasztikus megoldásokról szól, úgy gondolom, van egy apró üzenete.

Nagyon jó volt ez a könyv.Tetszett benne,hogy a túlélésről,sátorozásról,meg ilyenekről szól ez a könyv.Vanília a teknológia nélkül nem maradna életben a vadonban,viszont Nicky erre született.Ő a kedvencem Tea angyalai között.

Cinnfordi kalandok 1. rész

Új tanár, „új óra” de kiről is van szó? nem másról, mint Muszkoliról, nagyon szereti a sportot és a természetet, Bálna-szigetre is azért jött, hogy azt a tudást s „edzéstervet” amit ismer s tud, azt átadja Cinnford tanulóinak.
Óráját nagyon sokan látogatják, hiszen sokan szeretik a természetet, s órái mi másról szólnánk mint a természetről és annak túléléséről? Mikor véget ér a „kurzus”, akkor rendeznek egy versenyt, aminek az a lényege, hogy két napot kell eltölteni két főnek az erdőben. Minden maguknak kell intézni (szállás, élelem, …).
Vanília úgy gondolja, hogy ez egy nagyon hülye verseny, erre senki nem fog jelentkezni, de mikor barátnője betoppan, s közli vele, hogy mindenki erről beszél, s mindenki jelentkezik a vetélkedőre, akkor úgy érzi, hogy Neki is ott kell lennie, s le kell győznie Tea Angyalait. Aztán közlik vele a tényeket, hogy mindössze csak hat csapat játszhat, s a két fős csapatok már megvannak. Ezt nem lehet annyiban hagyni, szóval egyből hívta Viciánát (Édesanyját), aki kézbe vette az ügyet, s bejuttatta gyermekeit a versenyre.
Muszkoli is kicsit változtat a szabályokon, hogy ne érezze úgy, hogy megvesztegették. Elérkezett a várva várt eligazítás pillanata, mikor sok érdekes / fontos dologra derül fény: A csapatok megváltoznak, s mit takar az a bizonyos különleges alakulat?

– – – – – – – – – – – – –
Vajon észre vesszük, hogy majdnem mindig ugyan azokkal az emberekkel lógunk? Van egy legjobb / jó barátnőnk / barátunk, … menjünk vásárolni, jujj ugorjunk el fagyizni, nem megyünk strandra? talán még az sem tűnne fel, hogyha egy hosszabb madzaggal de összekötnénk a derekakat.
Néha talán nem ártana egy kis változás, vagy csapat bővítés, hiszen honnan tudod, hogy az xy személlyel nem olyan jó a szórakozás, míg ki nem próbáltad, s nem adtál esélyt annak, hogy igazán jóban legyetek?

Csak gondold végig az akivel sülve-főve együtt lógsz, hányszor futottatok neki, hogy ott tartsatok ahol? Bővítsetek, még többen még jobb. :-)

Új tanár érkezett Cinnford Egyetem és Szakiskolába: Muszkoli, aki a túlélő kurzust tartja majd. Úgy néz ki mindenki élvezi az óráit, és a hamarosan történő versenyre is sokn jelentkeznek majd. A feladat nem más mint 2 napig elleni az erdőben. A diákok párosával jelentkeznek, és mindent megtesznek, még ha a vihar kitörik, akkor is. De lesz néhány zavaró tényező…