Nyitótánc (Sulijegyzetek 1.) 83% 835 csillagozás

„Lehet, hogy bennem van a hiba, de be kell vallanom, sosem értettem az angol nyelvű regényekben azt a pillangós dolgot. Mármint amikor azt olvasom egy könyvben, hogy a regény főhősnőjének gyomrában pillangók verdesnek, ha éppen feltűnik a színen szerelme tárgya. Már elképzelni is tiszta brutál ezt a szitut. Imádom a lepkéket (az állatkert lepkeháza szerintem varázslatos hely), na de a gyomromban? Szegények. Akik ilyeneket írnak, azok nyeltek már le véletlenül bogarat? Na és a gyomorsavról hallottak már?”

Nos, ezt megint „befaltam” és idén már másodszorra vettem kézbe.

Talán mindenki találkozott már avval a érzéssel, hogy azt hitte utálni fog egy regényt, de legnagyobb döbbenetére az ellenkezőjét kapta olvasás közben.

Nem szokásom általánosítani, de nekem a „középiskola élet” az SZJG – vel azonosul, és mivel ki nem állhatom azt a sorozatot, így nagyon nagy pofira esés volt, hogy ezt viszont megkedveltem.

Elsődlegesen azért olvastam el kétszer, mert elsőre is elérte nálam, – teszem azt hozzá, ahogy most is –, hogy kiszakított a mindennapi, gondokkal teli világomból, és elérte, hogy mosolyogjak, helyenként hangos kacagásra is vetemedtem, és bár már második olvasásra tudtam, hogy végződik a kötet, mégis majdnem ugyan úgy izgultam.

A karakterek nagyon élethűek, szerethetőek. A hisztik valóságosak, és bár Lilla még az én idegeimet is kikezdte néha, valahol eltudtam fogadni, hogy ha ő így éli meg a kamaszkor szépségeit, akkor miattam mennyire ki lehettek anno bukva a felnőttek, sőt sokszor az társaim is!? Nos erre nem kell válaszolni….

Bár helyenként fogtam a fejem, a szülők is érthetően voltak „nehezen kezelhetőek”. Lilla anyukája a legtöbbször elérte, hogy a legszívesebben fejbe vertem volna egy péklapáttal, de valahol legbelül viszont örültem, hogy két ellentétes pólusú szülő mutatkozik meg a lapokon.

A tanárok külön kategóriák voltak, a matektanár volt itt a kedvencem, pedig ha azt veszem anno én magam is szenvedtem az órákon, és hasonló folyamaton mentem keresztül, mint Táncoslány.

A szerelmi szál, már ha lehet ilyet írni, hisz még oly halovány, inkább csak színfoltja volt a történetnek, sokkal jobban élveztem a közösség erejét, és a barátság hullámvölgyét.

Eredetibbnek érzem ezt a történetet, mint az értékelésem elején említettet, mert itt nem volt felesleges drámázás, teljesen hihető volt amit olvastam.
Valamint nem csak szórakoztat, de fel is tölti az olvasó lelkét, még akkor is ha már rég elmúltak azok az idők, mikor én magam koptattam a középiskola köveit.

Remek kezdésnek könyvelem el, és ha ilyen marad a színvonal, akkor többször olvasós polcom lakója lesz véglegesen.

Egy nagyon kellemes élményben volt részem! ♥

Oké, én…én…IMÁDOM ezt a könyvet. Egyszerűen hihetetlenül nagyszerű.
Mindig is szerettem a gimis történeteket. A Szent Johanna gimi után ez volt az a könyv, amit a kezembe vettem. Először nem tudtam, hogy mire számítsak, de OMG!
Nos, az elején tipikus ismerkedésről szólt, ahol az olvasó megismerhette a szereplőket, vagyis Lillát, Krisztiánt, Flórát (ez a név azért is tetszik, mert a nővéremet is így hívják spoiler), Ákost, Jázmint, Kristófot, Grétát, Márkot és még sorolhatnám a neveket. Azonban ez a könyv nem a szerelemre és a barátokra hajaz, hanem a sportra és a művészetre. Pontosabban a kosárra, a táncra és a rajzra. Igen, ezekben a gyerekek tehetségesek. És ez az, ami lenyűgözött a könyvben. Főleg Lilla tánc iránt való szeretete, Krisztián és Ákos kosár iránti érdeklődése és Jázmin, Flóra, valamint Gréta rajz tehetsége. Viszont, a könyv nem csak a kosárról vagy a táncról szól, hanem az osztályban szövődő barátságokról, az osztály közösségről és összetartásukról is.
Egyszóval a Nyitótánc ez izgalmas történet, ami néha együtt érzés vált ki az emberből, csalódottságot, némi felháborodást spoiler, de legfőbbként mosolyt csal az olvasó arcára. Sőt, én személy szerint egyes résznél/mondatnál hangosan felnevettem.

Ez a könyv ott volt az elsők között, amit magyar íróktól olvastam. Pont ezért az elején egy kicsit féltem tőle, de szerencsére pozitívan csalódtam. Tetszett, hogy nagyobb hangsúlyt fektetnek a táncba és nem csak a címbe említik meg. A szereplőket sikerült megkedvelnem, de nem mindenkit egyből. Krisztián az elején nagyképűnek tűnt, de egy idő után azt vettem észre, hogy már meg is kedveltem. Összességében szerintem ez egy jó kezdés egy sorozathoz.

Az eleje egész jól indult. Aztán a közepe felé, egyre jobban felszínre került Lilla személyisége, ami számomra unszimpatikus volt. Mindenbe belekotnyeleskedett, azt hitte, hogy ő az osztály sztárja, de eközben szerintem ciki volt amit művelt. Krisztián iránti epekedése mindenkinek feltűnik, csak a bamba Krisztiánnak nem, aki igazából amellett, hogy van néhány jó pillanata, eszméletlenül bunkó.
A szlengek pedig borzasztóak. Nem régen voltam gimis, de soha nem mondtunk olyat, tetszik helyett, hogy lájkolni való. Majdnem elbőgtem magam, annyira rossz. xD
A borító sem tetszik igazán, úgy érzem, hogy nem illik a történethez.
A könyv egyetlen pozitívuma, hogy az osztályközösségük nagyon összetartó volt. Jó volt olvasni a közös bulikról, kirándulásról. Kristófot és Jázmint kedvelem.

Nem tudom eldönteni, hogy SZJG egy stílus legismertebb sorozata, vagy csak annyira népszerű hogy sokan követik az általa kitapostatott utat. (nem ismerek külföldi hasonló könyv sorozatot, inkább filmsorozat témának tűnik) A nyitótánc szerencsére csak a formában hasonlít a SZJG-re mivel Kata szerintem sokkal jobban érzi a fiatalok lelki világát, egy percig se éreztem Laura felszínességét és kényszeres cukiskodását.
Nagyon eltalált főszereplők, akik végre olyanok mint amilyennek a kamaszoknak lenniük kell, veszekszenek, vitáznak, szeretnek és élnek a tánc, rajz, sport világában. Volt szerepük a szülőknek, tanároknak, volt aki tanult és mégse sikerült és persze volt aki nem.
Élő, aranyos történet, rájöttem nem a gimis formával van bajom, ha azzal ami SZJG mutatott belőle.

„Már nem először olvasom újra Tavi Kata: Nyitótánc c. könyvét; egyszerűen annyira imádom Lilla és Krisztián történetét, hogy akárhányszor képes lennék újra, és újra belemerülni. Kellemes kikapcsolódás a szürke hétköznapokra, én mindenkinek nagyon ajánlom. ♥”
Bővebben: http://bookwormsbookshelfs.blogspot.hu/2017/11/tavi-kat…

Azt hiszem egy Szjg utánzatra számítottam. Az tény, hogy vannak hasonlóságok: a nézeteltérések, félreértések, konfliktusok. De ezektől eltekintve a karakterek például teljesen mások. Jó, Jázmin hajaz néha Kingára, illetve Dórika is Edinára. De például Lilla nem kitűnő tanuló, igazán színes egyéniség, van önbizalma és kerek perec kimondja, mit gondol. Krisztián igen féltékeny típus, nem tisztázza a félreértéseket, inkább duzzog. De amikor végre észnél volt, és kedvesen viselkedett Lillával, akkor kedveltem. ettől függetlenül megcsapkodtam volna szívlapáttal egy-egy helyzetben Remélem az ő szerepéből az írónő még többet is ki fog hozni. Kristófot már a legelején tudtam, hogy szeretni fogom, és a végkifejlet tekintetében nem is csalódtam. Márkot nem tudtam hova tenni az egész könyv alatt, ez gondolom a mérhetetlen szótlanságának köszönhető. De amit megtudhatunk róla az utolsó oldalakon…kíváncsi vagyok, mi lesz belőle.
Tulajdonképpen már az első oldalnál elkezdett érdekelni a történet nemhiába maradtam fent hajnali négyig… . Könnyed olvasmány, igazi kikapcsolódást jelent. Amik még igazán magukkal ragadtak, azok a táncjelenetek. Az utolsó versenyt szinte láttam magam előtt, átéreztem Lilla izgatottságát és kezdeti lámpalázát. Örülök, hogy nem kapott kevesebb szerepet a tánc a romantika, a konfliktusok ellenére.
Az értékelést írva egyre több olyan szituáció jutott az eszembe, ami hasonlít egy-egy Szjg helyzethez, de nem érdekel. El tudtam vonatkoztatni ettől, élvezni tudtam és megszerettem. Mikor jön a folytatás?:)

Borító: 5/5 – like. :D
Cselekmény: 5/5***** – pont erre volt most szükségem. :)
Rengeteg ilyen témájú könyvet olvastam már, két kezemen nem is tudnám megszámolni, de ez most mégis valamiben más volt. Talán azért, mert
– nem kerülgették egymást a főszereplők 3 éven keresztül
– Lilla, végre nem egy béna,ostoba, hisztis liba volt, hanem egy igazi tini
– Krisztián.. hát róla még nem tudok nyilatkozni, majd a következő részben (nagyon remélem,hogy lesz következő… :D) – barátságnak 1000 arcát, színét láthattam, Flóra, Lilla, Jázmin, Gréta teljesen más stílus, alkat, jellem.
– míg az SZJG a humorra fókuszált főképpen, a D.A.C ugyanakkor komolyabb témákat is boncolgatott, a Nyitótánc egy teljesen más világot mutatott, ahol persze minden volt, Szabina, Vörös, Szöszi meg mi egyéb :D
Valószínűleg miután elolvastad az első 6-7 sort,most azt gondolod: mi van? :D Magam sem tudom, nehéz olyan regényről írni, ami tetszik,de még nem tudod megmondani,hogy miért, mert annyira különleges neked. :)
Szerintem minden 14-15-16 éves lánynak érdemes lenne elolvasnia, az ilyen típusú regényeket,mint a Nyitótánc.
Egy dologban azonban biztos vagyok,egy igazi tehetséget fedezett fel a Könyvmolyképző kiadó. Személy szerint engem nagyon megfogott az írónő stílusa. :) És remélem még nagyon-nagyon sok könyvet olvashatok tőle. (:
*5 Seconds Of Summer – She Looks So Perfect* – https://www.youtube.com/watch…

Huh, ez volt aztán az igazi függővég!!
Krisztián bármennyire is bunkó tud lenni néha, azért nem lehet figyelmen kívül hagyni a kedves oldalát sem, amikor arról van szó, hogy Lilla szomorú. spoiler
Márkot is bírtam, bár a végére kiderült róla egy-két dolog, de én attól még nem tudok rossz szemmel nézni rá. Lehet, hogy a múltban követett el pár hibát, s lehet, hogy most is csak Krisztiánt akarta idegesíteni azzal, hogy jóba lett Lillával, de én akkor is bírtam őt. Főleg azokat a részeket, amikor a táncfellépések előtt úgy le bírta teremteni a lányt azért, hogy végre észhez térjen és lehiggadjon.
Flóra pálfordulását nem igazán értettem. Olyan kedves, aranyos lány volt eleinte, aztán pedig enyhén szólva megdinkult! Szerencsére visszatért a lányokhoz tékozlásából, de akkor sem értettem. Persze értem én, hogy fontos számára a népszerűség, és így akarta felhívni magára a figyelmet, de ez nem jóféle figyelem volt… Jázmin és Gréta a két másik barátnő mindvégig hűen kitartottak Lilla mellett. Olyan gyorsan lettek igazi jó barátnők, hogy csak pislogtam. És közben faltam a lapokat.
Alig várom már, hogy a következő részt is olvashassam, mert ez a történet egyértelműen a folytatásért kiált!
(És mellékesen a borító is nagyon-nagyon tetszik.) :)

Meglepett ez a könyv, mert nem számítottam rá, hogy tetszeni fog. Szerencsére pozitív csalódás volt. Természetesen nem kell semmi bonyolult cselekményre számítani, de abszolút hozta azt a szintet, ami egy gimisekről szóló ifjúsági regénytől elvárható. Több értékelésben is olvastam, hogy Leiner Laura Szent Johanna Gimi sorozatához hasonlítják. Úgy gondolom, ez az állítás egyrészről megállja a helyét, másrészről pedig nem. Szerintem, amiben az SZJG mindenképpen erősebb, az a humor, ami ebben a könyvben kevésbé volt jelen. Ellenben a Nyitótánc egy sokkal reálisabb közegben játszódik. A karakterek is sokkal emberibbek, nem rendelkeznek egy-egy szélsőséges tulajdonsággal, így sokkal életszerűbb az egész történet. Összefoglalva kellemes, limonádé regény, aki szereti a gimisekről szóló könnyed történeteket annak biztosan tetszeni fog.
(P.S.: A borító viszont szörnyű. Aki ezt jóváhagyta az olvasta egyáltalán a könyvet? A szereplők egyáltalán nem így néznek ki a leírások alapján.)