Mosolygó ​történelem 2 csillagozás

Egy sajtótájékoztatón Anne Baley, amerikai újságírónő megkérdezte Einsteintől:
     – Mi a különbség az idő és az örökkévalóság között?
     – Drága asszonyom – felelte nyájasan Einstein –, ha volna időm, szívesen elmagyaráznám önnek, de egy örökkévalóságig tartana, mire megértené.

52-53. oldal, Idő és örökkévalóság (Kassák, 2000)

Az inas izgatottan rontott be a tudós Beketov dolgozószobájába:
     – Nyikolaj Nyikolajevics! Tolvajok vannak a könyvtárban!
    A tudós fel sem pillantott a jegyzetei mögül, mikor megkérdezte:
     – No, és mit olvasnak?

41-42. oldal, Olvasni nem szégyen! (Kassák, 2000)

Egy estélyen kikérték Bernard Shaw véleményét a házasságról.
     – Ennél ugyanaz a helyzet, mint a szabadkőműveseknél – válaszolta az író. – Aki nem lépett be, az nem tud semmit róla; aki viszont már belépett, az kénytelen örökre hallgatni.

90. oldal, A házasság meghatározása (Kassák, 2000)

Platón egyik tanítványa dicséretet várt a mestertől hosszú előadásáért. A filozófus azonban nem neki, hanem Arisztotelésznek nyújtotta át az almát elismerése jutalmául.
     – Hogyan? Hát nem az én mindenre kiterjedő okfejtésem ér a legtöbbet? – kérdezte Platóntól dicséretre szomjas tanítványa.
     – Az almát ma Arisztotelész kapja – mondotta Platón –, az ő szava akkor is többet ér, amikor hallgat.

20. oldal, Platón almája (Kassák, 2000)

Xenokrátész jelen volt egy késhegyre menő, gonosz vitánál, miközben egyetlen szót sem szólt. Valaki megkérdezte tőle, hogy bírta végighallgatni e töméntelen ostobaságot anélkül, hogy közbeszólt volna.
     – Azt már sokszor megbántam, hogy beszéltem, de azt, hogy hallgattam, még soha – válaszolta a filozófus.

22. oldal, Bölcsesség (Kassák, 2000)

Az új egyetem felavatásának ünnepén Haeckel, a neves antropológus egy pap mellé került az asztalnál. Ebéd után a pap egy szivart vett elő, a tudós udvariasan tüzet adott neki, de a gyufa kialudt, mielőtt a szivar meggyulladt volna.
     – No lám, kialudt a tudomány fénye! – jegyezte meg a pap szarkasztikusan.
     – Ebben semmi rendkívülit nem látok. Az egyház kezében ez már többször is megtörtént.

60. oldal, A tudomány fénye (Kassák, 2000)

Mengyelejev professzor szabadidejében könyvkötéssel és bőröndkészítéssel foglalkozott. Egyszer éppen műbőrt vásárolt készülő új bőröndjéhez, mikor az eladó megkérdezte főnökétől:
     – Ki volt ez az ember?
     – Hát nem tudja? Pedig mindenki ismeri, a híres bőröndkészítő mester, Dmitrij Mengyelejev.

45. oldal, A híres bőröndkészítő (Kassák, 2000)