Sarah ​kulcsa 209 csillagozás

Tatiana de Rosnay: Sarah kulcsa

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Párizs, ​2002. Julia Jarmond amerikai újságírónőnek cikket kell írnia az 1942-es nagy párizsi razzia évfordulója alkalmából. Ezzel kapcsolatos kutatásai során lassan feltárulnak előtte azoknak a szörnyű júliusi napoknak az eseményei, amikor sok ezer zsidót, köztük több mint négyezer gyermeket hurcoltak el, és zártak be napokra, rettenetes körülmények között a Téli Kerékpárstadionba, hogy onnan vigyék őket tovább a lágerekbe. Döbbenten tapasztalja, hogy még hatvan év elmúltával is milyen mély hallgatás övezi ezt a témát a franciák körében. És rájön, hogy a férje családja is súlyos titkot takargat…
Párizs, 1942. július 16. Kora hajnalban francia rendőrök dörömbölnek egy Marais-negyedbeli lakás ajtaján. A kis Michel rémülten bújik el kuckójában, a faliszekrényben. Tízéves nővérkéje, Sarah, úgy hiszi, ott biztonságban lesz, amíg délután vissza nem jön érte. Rázárja öccsére az ajtót és magával viszi a kulcsot. Nem tudja, hogy ahová ő megy, onnan nincs visszatérés…
Egy… (tovább)

Eredeti mű: Tatiana de Rosnay: Elle s'appelait Sarah

Eredeti megjelenés éve: 2006

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2011
366 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632454528 · Fordította: Burján Monika
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2011
368 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632453934 · Fordította: Burján Monika

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Sarah Starzynski · Bertrand Tézac · Julia Jarmond

Helyszínek népszerűség szerint

Párizs


Kedvencelte 42

Most olvassa 6

Várólistára tette 150

Kívánságlistára tette 120

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
_Eriii
Tatiana de Rosnay: Sarah kulcsa

Sok gyönyörű történetet olvastam már életem során, de számomra az első és második világháborús történetek azok, amely hiába, hogy tele vannak bánattal, szenvedéssel, sokszor horrorba illő jelenetekkel, engem valami hihetetlen módon beszippantanak. Egy gyönyörű, szívet tépő történetnek voltam tanúja, amely tényleg a lelkemíg hatolt. Egy 10 éves zsidó kislányt kísértem el, egy olyan úton, amelyre sajnos ő nem igazán kapot válaszokat, mert tiszta szíve nem tudta megérteni, hogy miért történik az a sok szörnyűség amelybe bele csöppent. Szívszorító volt olvasnom ennek a kislánynak és annak a több ezer embernek a szenvedését. Komolyan a tehetetlenségtől sokszor én is reszkettem. A történet két idősíkon fut, jelen és múlt, de a végen összekapcsolódnak. Az írónő gyönyörűen ír, a fordítás szerintem nagyon jó lett, én csak ajánlani tudom.

6 hozzászólás
>!
KönyvMoly_1989
Tatiana de Rosnay: Sarah kulcsa

Nehezen találok szavakat. Ülök, nézem a monitort és hálát adok, hogy nem abban a borzalmakkal teli korban éltem… Bár mi a garancia arra, hogy nem történhet hasonló még egyszer?
De nem… Az lehetetlen, azt nem bírnám elviselni.

Régen sírtam ennyit egy könyv elolvasása alatt. Rengeteg mindent tudok a Holokausztról és sok ilyen témájú regény fordult meg a kezeim között, de szerintem még egy szereplő élete sem érintett meg annyira, mint Sarahé.
Drága, kicsi Sarah… Vérzik a szívem érted! Hogy nem lehettél gyerek és ilyen hamar fel kellett nőnöd… Sajnálom, hogy nem élhetted meg a boldog, gondtalan gyermekkort. Sajnálom, hogy megszégyenítettek, hogy sárba tiportak. Sajnálom, hogy elvesztetted a családod. Sajnálom, hogy leborotválták a gyönyörű, dús, szőke hajad… De legjobban azt sajnálom, hogy nem lehetettem ott, hogy segítsek neked.
Milyen lehetett olyan levest enni, amiben sercegett a homok és olyan vizet inni, ami szürke volt a kosztól? :( Akkoriban nem az új „ájfon” volt egy ember vágya, hanem egy szelet kenyér.
Brutálisan hatott az érzéseimre a regény, rég viselt meg bármi is ennyire lelkileg. Fájt olvasni, ugyanakkor tudni akartam, mi történik és mi lesz a végkifejlet.
Gyötrelmes, fájdalmas volt, amikor a múlt és a jelen összeért, szörnyű titkokra derült fény és persze fellebbent a fátyol Sarah kulcsának rejtélyéről is. Mélyen megérintett minden szereplő sorsa.

Michel, Julia, Sarah… És persze Tatiana de Rosnay…
Köszönöm!

>!
KATARYNA 
Tatiana de Rosnay: Sarah kulcsa

Sarah vagyok 10 éves… eddig tudtam mi az a boldogság, szerető családban nevelkedtem. Cserfes kislány voltam… kis kíváncsi fáncsi.

De 1942. július 16-án minden megváltozott. Egy rémálommá vált az életem.

Elhúrcoltak engem és a családomat, a kis Michelre rázártam a rejtett faliszekrényt, és igen! Igenis megígértem neki, hogy elmegyek érte. Életem… drágám.. bíztál bennem.

A franciák úgy bántak velünk, mint a véres ronggyal, mint a kivert kutyákkal. De mi nem adtuk fel, reménykedtünk. Vártuk, hogy jobbra forduljanak a dolgok.

Várni… várni… beleroskadni.

Elszakítottak a családomtól…

Most is a sírógörcs kerülget…

… Istenem…spoiler de milyen áron? És azok akik odavesztek? Vajon, ha létezik Isten, ott köszöntötte őket a mennyek kapujában? Nyugalomra és a békére leltek végre ott?

És a jelenben vagyunk… a múltat tárja fel nekünk ebben a történetben Julia Jarmond. A múlt és a jelen összekapcsolódását kapjuk meg.

Tatiana de Rosnay, olvasni akarok még tőled. El nem tudom mondani… szavakkal kifejezni ezt az egészet. Nem tudom milyen hajlamom van.. ha elolvasok egy ilyen történetet, vagy hasonlót sírógörcsöt kapok.

Hogy én félretenni, félbehagyni? Nem… feldagadt szemekkel is olvasni.. majd a végén én kérek bocsánatot azoktól, akik már soha nem láthatják a napot, a holdat, a csillagokat, a családjukat, nem szívhatják be a tüdejükbe az oxigént. Nem ver tovább a szív, amely előtte életerősen dobbant, minden másodpercben…. már nem dobban.

Michel.. lelkemnek csillagvirágszálla.. :'( ♡

Teljes szívemből ajánlom. Hatalmas nagy kedvenc lett. Egyet sajnálok… nem írt még Tatiana arról az időszakról spoiler

5 hozzászólás
>!
ZsúésKrisz_Olvas
Tatiana de Rosnay: Sarah kulcsa

„ez egy nagyon jól kigondolt ès összeállított történet, szenvedéssel, érzelmekkel teli, egyszerűen nincs rá más szó, mint, hogy gyönyörű…”
http://zsuolvas.blogspot.hu/2016/09/tatiana-de-rosnay-s…

>!
Ács_Milán
Tatiana de Rosnay: Sarah kulcsa

Jó pár órával később is csak keresem a szavakat, a mondatokat… Nagyon nehéz megszólalni vagy pár értelmes mondatot írni erről a könyvről.
Egy szívbemarkoló, fájdalmasan szép történetet kaptam az írónőtől, ami a szívem és lelkem mélyéig hatolt.
Nagyon tetszett, hogy a történet két szálon fut. A múlt és a jelen, ami egy idő után összekapcsolódik.
Rendkívül élvezetes olvasmány volt, annak ellenére, hogy alapvetően ez egy szomorú történet. Mélyen megérintett és sokszor még a lelkem is sírt, amikor belegondoltam abba, hogy a kis Sarah-nak és családjának és még sok hozzájuk hasonló embernek mennyi kínt, szenvedést kellett elviselniük és mi lett a szenvedésük vége…
Nem egészen így képzeltem el Sarah felnőttkori életét, mint ahogy alakult, de ettől a történet csak még érdekesebb volt számomra.
Felesleges tovább szaporítanom a szót… mert ezt a történetet el kell olvasni és át kell élni minden leendő olvasónak.
Köszönöm az írónőnek ezt a páratlan történetet!

>!
Lanore P
Tatiana de Rosnay: Sarah kulcsa

Párizsban vagyunk, 1942-ben…a franciák a „Tavaszi szél” fedőnevű akció során több, mint 13000 zsidó származású emberre csapnak le, és a Vélodrome d'Hiver nevű kerékpárarénába zárják őket, embertelen körülmények között, mielőtt a koncentrációs táborokba kerülnek… így ismerjük meg a 10 éves Sarah-t, a szüleit, és az öccsét, akikre szintén ez a sors vár. Mielőtt a családot elhurcolják, Sarah egy hirtelen ötlettől vezérelve bezárja öccsét a szekrénybe, hogy mentse őt, és a történet ezzel veszi kezdetét.
60 évvel később Julia, az amerikai újságírónő cikket ír az események évfordulójára, és kiderül, hogy éppen abba a lakásba készülnek beköltözni férjével és lányával, ami egykor Sarah családjáé volt. Felváltva kapunk ízelítőt Julia életéről, nyomozásáról, és Sarah sorsának alakulásáról… Sarah élete jobban megfogott, a szívembe zártam őt, de mindkét szál hihetetlenül izgalmas, fájdalmas, és szívszorító, ahogy finoman kapcsolódnak egymáshoz a múlt és a jelen darabjai, mindig újabb és újabb titkok kerülnek felszínre… ezt bizony nem lehet papírzsepi nélkül olvasni, az utolsó oldalak is beléd marnak… kedvenc könyv lett, és ezután a film is kötelező, nagyon kíváncsi vagyok rá.
Köszönöm Neked ezt az élményt, @Roni_olvas!

12 hozzászólás
>!
tmezo P
Tatiana de Rosnay: Sarah kulcsa

Köszönöm @Lanore, hogy elolvashattam, számomra ez egy csodálatos könyv volt.
Az írónő egy nagyon hihető történetet talált ki az 1942-es párizsi történelmi eseményekhez. Akár még igaz is lehet Sarah története, ami egyébként borzasztó.
A jelenben Juliának sem könnyű, meglepő fordulatot vesz az élete. A nyomozása igazán érdekes és tele van titkokkal. Fájdalmas dolgok kerülnek napvilágra, amelyek mindenkit megviselnek a családjában.

4 hozzászólás
>!
tündérrózsa P
Tatiana de Rosnay: Sarah kulcsa

Muszáj volt hagynom, hogy ülepedjen kicsit, de még most is gondban vagyok, mit hogyan fogalmazzak meg. Nagyon vegyesek az érzéseim első perctől. Kezdődött azzal, hogy egyáltalán nem voltam ráhangolódva a témára. Már-már ott tartottam, hogy hagyom a csudába, majd valamikor később előveszem, de már így is elég sokáig tologattam a kezdését. Ami a téma jellegét illeti, mindig érdeklődve kezdek bele ehhez hasonló könyvbe, de most valami vidámabbra vágytam, talán ezért nem sikerült 100%-ig belemerülnöm a történetbe. Egyrészt azt kell mondjam, nagyon tetszett, leginkább a stílusa, az, ahogy Sarah élete el van mesélve. Másrészt viszont, többször éreztem hatásvadásznak, ami inkább visszatetszést váltott ki belőlem. Julia egy idő után idegesített, a családját meg egyáltalán nem sikerült megkedvelnem. Sikerült viszont többször is lesokkolódnom olvasás közben. spoiler
A vége meg… csak egy kérdés jutott eszembe. Miért? Sajnos az tényleg nem tetszett.
Tudtam, hogy nem vidám könyv, tudtam, miről szól, ennek ellenére (vagy éppen ezért) mégis mást vártam. Igen, határozottan vegyesek az érzéseim, de szerettem annyira, hogy kíváncsi legyek a filmre is.

>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
Tatiana de Rosnay: Sarah kulcsa

Kicsit hosszúra sikeredett az olvasása, de nem azért, mert nem tetszett, hanem pont azért, mert nagyon tetszett.
Az elején egy darabig nem igazán tudtam követni, hogy ki kicsoda a mai részeknél, de aztán rendeződtek a dolgok.
Tetszett az idősíkok váltogatása, pedig alapjában véve nem igazán szoktam szeretni.
Néhol kicsit úgy éreztem, hogy elrugaszkodik a valóságtól, kicsit meseszerű volt, pl. amikor a két kislány találkozott a kerítésnél a rendőrrel. De aztán ezeket az apró kis érzeteket mindig elnyomta a következő esemény, így gond nélkül jutottam el a végéig.
Természetesen várható volt, ami végül úgy is lett.

>!
Böngyör6
Tatiana de Rosnay: Sarah kulcsa

Hát ez nem volt egyszerű… Sokan az Árnyalatnyi remény című regényhez hasonlítják, de részemről a téma jellegén kívül csak azt az egyetlen párhuzamot szeretném vele húzni, hogy ez is egy éjszakai letartóztatással kezdődik.
Ha lehet ilyet mondani egy ilyen témájú regényre, ez csodálatos volt. A borzalmaival, amik amellett, hogy megrázóak és hitelesen megelevenítettek voltak, egyben megható is volt, Julia erőfeszítéseivel, magánéletével, hétköznapi problémáival és kevésbé hétköznapi erőfeszítéseivel együtt.
Annak ellenére alakult ki ez a véleményem, hogy anyaként főleg az első fele nagyon megviselt. Ilyenkor óhatatlanul arra gondol az ember, hogy „mi lett volna, ha ez velem/velünk történik meg”… Még belegondolni is megrázó.
Ezt egy picit feloldotta (volna) a jelenben játszódó szál, ha nem lett volna annyira tragikus az is a maga módján. A vége pedig…. tökéletes…?? Remélem, az és úgy, ahogyan én a fejemben elképzeltem.. :)
A filmet is meg fogom nézni!! :)

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
cassiesdream

Hogy lehet az, hogy életek ilyen gyökeresen megváltoznak, tönkremennek, és az utcák meg a házak közben ugyanolyanok maradnak?

205. oldal

>!
KATARYNA

Ne felejtsétek el, hogy az összes zsidó családot a francia rendőrség tartóztatta le. Nem a nácik.

43. oldal

>!
KATARYNA

„Mindnyájunkra nézve szégyen, hogy hagytuk”.

96. oldal

>!
szil0214

Lehajtotta a fejét. Érezte a szerszám súlyát a koponyáján. Lehunyta a szemét. Képtelen volt elviselni a lábára potyogó szőke tincsek látványát. A haja, az ő gyönyörű haja, amit mindenki megcsodált. Érezte, hogy sírás fojtogatja a torkát, de erőt vett magán. Nem fog sírva fakadni ezek előtt. Soha. Ez csak haj. Majd kinő újra. Csak erre szabad gondolni. Nem szabad sírni.

111. oldal

>!
cassiesdream

… nem könnyű dolog a múltat megbolygatni. Néha kellemetlen meglepetésekkel találhatja magát szemben az ember. Az igazság olykor rosszabb, mint a tudatlanság.

163. oldal

>!
szil0214

A szögesdrót túloldalán látszott a falu. A templom sötét harangtornya. Egy víztorony. Tetők és kémények. Fák. A kislány arra gondolt, hogy ezekben a házakban, melyek oly közel vannak hozzájuk, az emberek ágyban alszanak, lepedőn és takaró alatt, van mit enniük és inniuk. Tiszták, a ruhájuk jó illatú. Senki nem kiabál velük. Senki nem bánik velük úgy, mint az állatokkal. Pedig itt vannak egész közel, csupán a szögesdrót választja el őket.

90. oldal

>!
Pöfivonat P

Amikor először fedeztem fel Párizst, a kontrasztok varázsoltak el. A póriasabb, kevésbé kifinomult városrészek az én szívemhez éppoly közel álltak, mint a pompás haussmanni sugárutak. Mindent tudni szerettem volna ellentmondásairól, titkairól, meglepetéseiről. Huszonöt évembe telt, hogy beleolvadjak ebbe a világba, de sikerült.

51. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Julia Jarmond · Párizs
>!
KATARYNA

Soha semmi nem lesz már olyan. A békének keserű íze van. És nyugtalanító a jövő.

251. oldal

>!
tmezo P

Miért vele történik mindez? Mit csinált ő, mit csináltak a szülei, mivel érdemelték ki ezt? Miért olyan nagy baj, ha valaki zsidó? Miért bánnak így velük?

68. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Sarah Starzynski
>!
Ács_Milán 

Ahogy a televízióban néztem az ünnepséget, azon töprengtem, vajon én eszébe jutok-e Williamnek, amikor ezt a szót meghallja, amikor ezek a rettenetes fekete-fehér képek villódznak a képernyőn, a megszámlálhatatlanul sok, egymásra dobált, élettelen, csontsovány testről, a krematóriumokról, a hamuról, erről az egész iszonyatról.

355. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Murányi-Kovács Endre: A barikádok fiai
Robert Merle: Mesterségem a halál
Charles Dickens: Két város regénye
Charles Dickens: Két város
Robert Merle: Jó városunk, Párizs
Alexandre Dumas: Charny grófné
Mary Chamberlain: A dachaui varrónő
Edward Rutherfurd: Párizs
Émile Zola: A Patkányfogó
Maurice Druon: Franciaország nőstény farkasa