Palacsinta ​apróban 2 csillagozás

Tatay Sándor: Palacsinta apróban Tatay Sándor: Palacsinta apróban

Tatay ​Sándor valami olyat tud, amit az utána jövő nemzedékek anakronizmusnak tartanak. Természetes örömmel, életkedvvel mesélni. S mikor mesél, önmagát adja; a benne rejlő derűt, iróniát, a megértésen, tapasztalaton alapuló bölcsességet, a pontos, reális valóságismeretet, az élet, az ember hitét és szeretetét. S hozzá még a jellegzetesen színes-ízes tatays nyelvezetet s a Balaton-felvidék természeti szépségeinek meghatározó közegét.
Egy munkanapját szenteli arra, hogy kiszabadítson egy viruló csipkebokrot, a „domboldali rétek lámpását” a vadszőlő és az iszalag szorításából. S mindezt miért? Mert tudja, hogy tartozik vele a hegynek. „Én adósságaimat csak egy csipkebokorért róttam le. Földhazámért, földtestvéremnek, amely majd befogad” (Harc egy csipkebokorért). Természetesen nem minden novella lírai vallomás, de mind olyan, mintha tudná az író, hogy tartozik vele nekünk, értünk. Tatay írásaiból szinte észrevétlenül bukkannak fel napjaink gondjai, örömei, fonákságai,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1986

Tartalomjegyzék

>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2011
372 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633293034
>!
Magvető, Budapest, 1986
356 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631408302

Most olvassa 1

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

Vivarumba>!
Tatay Sándor: Palacsinta apróban

Ha az idei novellaolvasásaimra gondolok, ebből a kötetből kimaradtak a letaglózó drámák. Hétköznapi életek, mindennapi gondok főként a II.VH és rendszerváltás közötti időszakból. Tatay ihletét felváltva meríti a bakonyi szőlőtermő vidékből és a változó budapesti miliőből. Talán a közös nevező ezekben az írásokban, hogy egy-egy nagy társadalmi változás legnagyobb vesztesei az idősebb generáció, akiknek talán már idejük sincs alkalmazkodni a legújabb fejleményekhez. Legyen az egy pap vagy egyedülálló asszony, akik a szőlőtermesztés során vetélytársak, majd a végén megbékélnek egymással, vagy egy az életét a pesti tripoliszban eltöltő öregasszony, aki aztán vágyódva és elkeseredve nézi egy panelből az ő régi otthonának felszámolását. De szó esik még benne társbérletről, válásról…. Ha valaki nosztalgiázni szeretne a korszakról, ne riassza el a viszonylag kevés csillag.


Népszerű idézetek

Vivarumba>!

A művelt embernek kell gondoskodnia önmaga kipusztításáról. Ennek a kötelességének a jelek szerint eleget is tesz minden civilizált nemzet, tekintet nélkül gazdasági és társadalmi szerkezetére.

34. oldal, Hess, páva!

Vivarumba>!

„Ha a szerencsédet várod, söpörd előtte tisztára az utat.” Ezt öreganyám szokta mondani.

299. oldal, Palacsinta apróban

Vivarumba>!

A Sebestyénről azt tartottuk, hogy, enyhén szólva, félénk, az ilyen közvélemény pedig veszedelmes, mert egyesekben a suhanckorban ugyancsak feltámad a hatalomvágy, sőt hajlam a kegyetlenkedésre, és ennek átka mindig a félénkeket sújtja: úgy, mint a nagy életben, az elnyomás a türelmeseket, a kizsákmányolás a szolgálatkészeket, a megcsalattatás a féltékenységben szenvedőket. A gyengeség ravaszul kimódolt kínzásokat szül,

192. oldal, Mikor sütöttek pogácsát?


Hasonló könyvek címkék alapján

Vivien Holloway: A bross
Bächer Iván: Utóíz
Örkény István: Egyperces novellák
Fekete István: Őszi vásár
Tar Sándor: Mért jó a póknak?
Gárdonyi Géza: Az én falum
Szabó Magda: Mézescsók Cerberusnak
Bächer Iván: Nagypapa hűlt helye
Háy János: Napra jutni
Tar Sándor: Ennyi volt