Hidd ​el, ez Delhi! 10 csillagozás

Egy önkéntes naplója
Tasnádi-Sáhy Péter: Hidd el, ez Delhi!

Mi történik Péterrel, a kalandvágyó magyar fiatalemberrel, aki önkéntes angoltanárnak megy India 13 milliós metropoliszának, Delhinek nem éppen legelőkelőbb negyedébe?
Egzotikus, lenyűgöző és olykor megdöbbentő élményeket rögzít számítógépes naplójában – feltéve, ha van áram –, és az eltelt tíz hónap során keletkezett élvezetes olvasmányból a világ egyik legnagyobb országának és kultúrájának felfoghatatlan szegénysége és gazdagsága tárul fel olvasói előtt.

>!
Sanoma, 2010
312 oldal · ISBN: 9786155008665

Enciklopédia 1


Kedvencelte 2

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

ppeva P>!
Tasnádi-Sáhy Péter: Hidd el, ez Delhi!

Tasnádi-Sáhy Péter: Hidd el, ez Delhi! Egy önkéntes naplója

Mindig sajnáltam, hogy a lányom nem írta le – akárcsak a szűkebb családi-baráti kör részére – a távol-keleti ösztöndíja ill. önkénteskedése élményeit. Ezért aztán szívesen olvasom más fiatalok beszámolóit, akár Indonéziáról:
https://moly.hu/konyvek/sebesteny-aniko-kakasver-es-viragszirom
akár Indiáról (ami az ő számára is sokáig célország volt – és mindig is örültem, most is, ezt a könyvet olvasva, hogy nem ott töltött el egy évet…)
Jó, hát blog-könyv, nem szépirodalom, de élvezetes, vidám a stílusa, informatív, és nagyon értékeltem benne, hogy sokkal többet írt Indiáról, a helyi viszonyokról, az oktatásról, a meglátogatott helyszínekről, megismert emberekről, mint saját magáról. Sok blog-könyvben ez taszít, az én-túltengés. India bevallottam a szerelme, és az is maradt, mégsem rejti véka alá a csalódásait se.
Sokáig hiányoltam belőle a fotókat, csodálkoztam, hogy nincs egyetlen kép se a könyvben. Aztán eljutottam a végére, és megtaláltam a fotókat. Nagyon nagy csalódás volt. Gyufacímke méretű, sötét, elmosódott, nehezen azonosítható, néhány kivételtől eltekintve semmitmondó képek. A vagy-vagy híve vagyok – vagy jó képek, vagy inkább semmi ne lett volna…

zalus>!
Tasnádi-Sáhy Péter: Hidd el, ez Delhi!

Tasnádi-Sáhy Péter: Hidd el, ez Delhi! Egy önkéntes naplója

Hát ez olyan könyv, amit ha lenne időm napi 24órában olvasni, egynapos lenne :)
Így pár napig tartott, de egyszerűen lerakhatatlan volt. Tényleg szuper módon írja le a mindennapokat Delhiben, az embereket, a viselkedésüket, a szokásokat stb.
Ha még nem voltál Indiában, szerintem ez a könyv meghozza a kedvedet. Ha pedig voltál, újra visszavágysz. Én legalábbis így jártam :)
Ja, és szerintem meghozza a kedvet az önkénteskedéshez is… :) A kis mauglikkal :D

aati>!
Tasnádi-Sáhy Péter: Hidd el, ez Delhi!

Tasnádi-Sáhy Péter: Hidd el, ez Delhi! Egy önkéntes naplója

Tasnádi-Sáhy Péter igazi utazásra visz bennünket, Indiába! Méghozzá úgy, hogy nem csupán egy egyszerű külső szemlélőként nézelődünk ott, hanem – bár egy európai szemein keresztül, mégis – belülről mutatja meg nekünk ezt a borzalmas és gyönyörű, sokkoló es felemelő, felfoghatatlan, hihetetlen és mégis nagyon emberi, csodás, szines kavalkádot. Turistából már-már egy indiaivá transzformál bennünket, ha erre nyitottak vagyunk, és hiszem, hogy nem csupán a könyv olvasása idejére, hanem sokkalta hosszabb időre. Ez a könyv legnagyobb erénye.
A (néhol összeszedetlen, sőt, hanyag) nyelvezete és a blog-stílusa miatt vontam le fél csillagot az ötből, de a másik oldalon, épp ezek a dolgok teszik a könyvet hihetetlenül őszintévé. Kalandra föl, irány India!


Népszerű idézetek

ppeva P>!

Azt hiszem, az észak-indiai szappanoperánál egyetlen borzasztóbb dolog létezik a világon: a dél-indiai szappanopera […] Kicsit idegtépő, hogy bármelyik szereplő mond egy mondatot, akkor a kamera – ijesztő hanghatások közepette – megmutatja a többiek arcát. Jóképű, feltehetően orvos hősszerelmes mérgesen kifakad, erre egy holdvilágképű pasas eltátja a száját (mennydörgés), aztán a ravasz szemüveges felvonja a szemöldökét (éles, vészjósló sivítás), a dundi, minden lében kanál nő pedig jelentőségteljesen néz (mintha egy súlyos tárgy nagyot puffanva földet érne). Éppen hogy csak egy picikét vontatott…

190. oldal

Tasnádi-Sáhy Péter: Hidd el, ez Delhi! Egy önkéntes naplója

3 hozzászólás
ppeva P>!

A számomra legérdekesebb, a motivációra vonatkozó kérdés, a „Miért akarsz mérnök lenni?” volt. Mivel már lehúztam itt egy laza másfél hónapot, voltak sejtéseim a válaszokat illetőleg, de így is meglepődtem, amikor beigazolódtak. A kedvencem: „Hogy megtaláljam a boldogságot”. A sztárválasz viszont így hangzott: „Hogy teljesítsem apám kívánságát”. Ezt néha kiegészítették azzal, hogy „A hazám egy fejlődő ország, és szüksége van mérnökökre”, illetve „Fényes jövőt szeretnék magamnak, hogy nagy emberré válhassak”. Amikor kicsit megpiszkáltam egyiket-másikat, saját vágyait illetőleg, nemegyszer azt kaptam válaszul, hogy „Az én saját vágyam az, hogy apám vágya teljesüljön”. Volt egy srác, aki azt mondta, azért szívesen lenne birkózó is, ha egy mód van rá.

78. oldal

Tasnádi-Sáhy Péter: Hidd el, ez Delhi! Egy önkéntes naplója

ppeva P>!

Úgy döntött, rövidre zárja a verstanulást, méghozzá az itt szintén meglehetősen elterjedt, bombabiztos módszerrel: az, aki felmondja a versikét, kap egy vadi új ceruzát. Ez elég komoly motiváció. És tényleg, mindenki lázas tanulásba kezdett. Természetesen a legrosszabb (és egyben persze legokosabb) kölök győzött, tíz perc alatt végzett. Nagyon boldog voltam, kérdeztem a kolleginát, hogy a többiekkel mi lesz. Megnyugtatott, velük sem lesz gond, ők nem kapnak ceruzát, viszont amíg nem mondják fel a leckét, nem mehetnek haza…

91. oldal

Tasnádi-Sáhy Péter: Hidd el, ez Delhi! Egy önkéntes naplója

Kapcsolódó szócikkek: motiváció
ppeva P>!

Találjátok ki, hogy Amrita Sher-Gil, a huszadik század legjelentősebb indiai festőnője, akinek műveivel tele van egy egész emelet a Nemzeti Galériában, honnan származik! Hát persze, hogy félig magyar. Az édesanyja kicsiny hazánkban volt operaénekesnő, mígnem egy indiai utazás során megismerkedett a szikh családból származó, tudós apukával, aki mellesleg az indiai fényképezés egyik úttörője. Ja, és a bácsikája pedig Baktay Ervin, a híres indológus. Sőt, még a férje is egy kicsiny hazánkból származó orvos volt!

95-96. oldal

Tasnádi-Sáhy Péter: Hidd el, ez Delhi! Egy önkéntes naplója

4 hozzászólás
ppeva P>!

Most például majdnem felborított minket egy kamion, de aztán persze nem, csak kicsit súrolta a busz oldalát. A sofőrünk nem volt rest és utánaeredt, amikor mellé ért, az első sorban ülő hetvenöt év körüli bácsi, aki egy gyönyörűséges rózsaszín törölközőt terített a fejére sapka helyett, az ablakon kihajolva elkezdte ütlegelni a kamion vezetőjét a botjával. Aztán valahonnan előkerült egy szirénázó, Motorway Patrol feliratú autó, amelyikből érthetetlen módon egyenruhás emberek ugráltak ki benzinkutasok helyett. A fél busz leszállt szakérteni a botos bácsival az élen, aki a balhé felénél szépen odébb totyogott és nekünk hátat fordítva, a botját a hóna alá csapva könnyített magán. Mire végzett, már mindenki újra a fedélzeten volt, úgyhogy csak rá vártunk, de nem jött zavarba, félig letolt gatyával, orrközépig lecsúszott szemüveggel, megkönnyebbül mosollyal komótosan visszasétált, aztán leült két csinos hölgy mellé beszélgetni. Tíz perc múlva annyit láttam csak, hogy a címüket és a telefonszámukat írja.

103-104. oldal

Tasnádi-Sáhy Péter: Hidd el, ez Delhi! Egy önkéntes naplója

1 hozzászólás
ppeva P>!

Itt mindenki dög lázasan is dolgozik, a Tesszin névre hallgató didi is beteg hetek óta, de mégsem marad otthon. Amikor Kriszti próbált neki némi szabadságot kieszközölni Mr. Prasantnál – amióta együtt dolgoznak az iskolareformon, olyanok, mint a borsó meg a héja –, az igazgató úr csak legyintett, hogy a vasárnap éppen elég pihenni. Azt persze természetesnek veszik, hogy mi akkor maradunk el, amikor csak akarunk, mert „ártatlanok” (innocent) és „túlvédettek” (overprotected) vagyunk.

75. oldal

Tasnádi-Sáhy Péter: Hidd el, ez Delhi! Egy önkéntes naplója

ppeva P>!

Az iskola mellett tanulással töltött idő átlagosan napi négy-hat óra, ami vizsgaidőszakban felcsúszhat tíz-tizennégyre is.
Az a helyzet, hogy ezek, mint oly sokan mások, nagyon szegény családok csemetéi, akiknek a szülei napi tizenhat órát dolgoznak, hogy a következő generációnak jobb legyen. És itt a diploma biztos megélhetést jelent, bomba biztosat. Ahhoz viszont, hogy valaki eljusson odáig, már tizennégy évesen ki kell választani az irányt, és onnantól kezdve kőkeményen küzdeni érte, a többi kapu becsukódik. A szülők ezt a döntést nem bízzák a véletlenre, pláne nem az érintettekre. Azt meg már meg sem kéne említenem, hogy ez a gyereknek sok esetben teljesen természetes, könnyekig meg van hatva, hogy kap egy esélyt a „fényes jövőre”.

78-79. oldal

Tasnádi-Sáhy Péter: Hidd el, ez Delhi! Egy önkéntes naplója

ppeva P>!

Mivel az iskolában – mint véletlenül kiderült – szünnap volt, kikísértük Zsófit a reptérre. Nem sokon múlt, hogy megint bemenjünk dolgozni potyára, de szerencsére délután még beugrottunk Mr. Prasanthoz egy röpke csevejre az oktatási reform ügyében, és derengeni kezdett neki, hogy esetleg talán másnap nem kell jönni. Az egyik papírkupac aljáról laza negyed óra alatt előkotort tanrendből kiókumulálta, hogy a megérzése helyes volt. Hogy kinek a mijét ünnepeljük, senki nem tudta megmondani. További fél órába telt meggyőzni Dzsóti-mamet, hogy értesítse a tanítványainkat, akikkel másnapra beütemeztünk egy angolórát. Szerinte erre nem lett volna szükség, közel laknak, ha látják, hogy nem vagyunk ott, majd szépen hazamennek.

81. oldal

Tasnádi-Sáhy Péter: Hidd el, ez Delhi! Egy önkéntes naplója

ppeva P>!

A boltban, ahol a khárdot szoktam vásárolni, érdekes felfedezést tettem. Az a furcsa lé, amiben az itt sajtnak nevezett, egyébként nagyjából íztelen valamit tárolják, azon kívül, hogy ezt a „panir” néven futó tejterméket megóvja a kiszáradástól, más célt is szolgál: a boltosfiú abban mossa meg a kezét, mielőtt belenyúlna a khárdos bödönbe. Azok után, hogy láttam Ántit mosogatni, ezen meg sem lepődöm (a drága néne a teraszon, a földön ülve lögyböli el az edényeket puszta kézzel és csapvízzel, és a tisztának nyilvánított darabokat a poros padlón szárítja). Egy kedves ismerősöm írta még valamikor a kaland elején, hogy nagyon figyeljek, mert itt nem igazán tartják be az európai ételhigiénés normákat. Hát tényleg.

86. oldal

Tasnádi-Sáhy Péter: Hidd el, ez Delhi! Egy önkéntes naplója

ppeva P>!

Ha jól emlékszem, még nem meséltem az itteni fegyelmezési szokásokról: ha röviden szeretnék fogalmazni, akkor ütik a kölköket, mint a répát. Tudom, hogy ez durván hangzik, pedig nem az. Arról van szó, hogy a húsz év körüli „tanító nénik”, sok más eszközük nem lévén, nyakon verdesik az egyébként roppant módon szemtelen, náluk éppen csak hét-nyolc évvel fiatalabb fiúkat. Onnan a távolból lehet, hogy így sem jobb, de közelről szemlélve inkább valamifajta népi játéknak tűnik. Főleg azért, mert mind a két fél nevet közben, sőt a fegyelmezési kísérletek sokszor hangosan kacarászós fogócskává fajulnak. A srácok még az egyébként ritkábban alkalmazott és valószínűleg az előbbieknél jóval fájdalmasabb körmöst sem veszik túl komolyan. Engem igazából nem is az tart vissza a tockos osztogatásától, hogy ellenkezik a nálunk alkalmazott nevelési elvekkel – volt már rá precedens, hogy kiosztottam egy pár nyakast, amikor az ártatlan báránykák arcra ejtegetősdit játszottak a betonon, és a legkisebbnek már vérzett a szája –, hanem hogy nem hatékony, magasról tesznek rá. Ezért elővettem az úszóedzéseken látott módszereket: fekvőtámasz és guggolás mint büntetés. Az előbbiről még nem is hallottak, majd megtanítom nekik, az utóbbi viszont jól működik: egyrészt örülnek neki, másrészt a harmadik tízes kör után le is nyugszik kicsit a rendbontó. Mivel nincs testnevelés órájuk, tele vannak levezetetlen feszültséggel. Lehet, hogy minden órát tíz perc mozgással fogok indítani, csak szokjak hozzá annyira az időjáráshoz, hogy fel tudjam emelni a karomat.

89-90. oldal

Tasnádi-Sáhy Péter: Hidd el, ez Delhi! Egy önkéntes naplója


Hasonló könyvek címkék alapján

Gróf Apponyi Henrik: Úti- és vadásznaplóm
Herczeg Zsolt: Büfik és bukások
Somorjai Lajos: Megjártam a Don-kanyart
Czeglédi Nagy Eszter: Amorf mesék ébrenjáróknak
tiboru: Konteó 1.
Horvát János: Kubai retró
tiboru: Kémek krémje
Lohonyai Dóra: Karmaváltás
Rodonit Zoé: Hiányzol belőlem
Szentesi Gyöngyi: Egy vadászgörény naplója