A ​kőmajmok háza 87% 56 csillagozás

10-12 éves kortól ajánlanám ezt a könyvet, bár a kor ismeretének hiánya miatt a háttér és a poénok nagy részét a gyerekek valószínűleg nem fogják érteni (ezért csíptem le belőle fél csillagot). De még így is izgalmas, szórakoztató és szép olvasmány lehet nekik – nekünk, felnőtteknek meg még inkább :) Szuperül oldotta meg Tasnádi, hogy az olvasó kedve szerint választhassa az események természetfeletti vagy „földhözragadt” magyarázatát. Az akár egy-két mondattal is érzékletesen felvázolt és sok humorral ábrázolt regényalakok is nagyon tetszettek. Klassz könyv, ajánlom.
(A kőmajmos háznak valahol a Podmaniczky és az Andrássy út között kell lennie, ugye?)

Kellemes ifjúsági regény, mely több korosztály részére is hordoz odafigyelésre érdemes mondanivalót. Emléket idéz a mai középkorúaknak; izgalmas, titkokra fényt derítő nyomozást és „sárkány” szelídítést a kisebbeknek; egyedülálló szülőként csapdát jelentő helyzet megvilágítását mindenkinek, aki gyereket nevel. Másik erénye, hogy mivel a mai gyerekek a 80-as években játszódó részben pár dologra rá fognak csodálkozni, esetleg ezt-azt nem fognak érteni, jó kis beszélgetésekre is alkalmat ad.

Egy könyv, amire a film miatt lettem kíváncsi. (A férjem keresztapja szólt, hogy nézzem meg a filmet, mert az unokája játszik benne.)
Elkapott egy kicsit a nosztalgia. Mennyivel jobbak voltak a nyári vakációk régen, amikor nem kellett mágikus lényeket kitaláljunk magunknak. Sokkal jobban tudtam élvezni Gyuri gyerekkorát, mint Kornélét. Nekem nem az volt fura, hogy Gyuri nyughatatlan, csavarog, rosszalkodik, hanem az, hogy Kornél nem vesz részt a többiek játékában, nem mozog eleget, túl nyugodt, túl átgondolt a korához képest. Rá lehet fogni mindezt a betegségére, de igazi betegség ez? Nincs egy kicsit túlféltve ez a gyerek? Sokszor az az érzésem, hogy túl sok mindentől féltjük a gyerekeinket. Túl sokáig kísérgetjük iskolába, vagy szabadidős programokra. Ettől unatkoznak annyit, mert mindig megmondjuk nekik, hogy mit csináljanak. Amikor nem, akkor ottfelejtjük a tv, vagy a számítógép előtt, mert ott csendben elvannak. Nem szeretem az ilyen világot. Akkor már inkább hagyjuk nagyinál, aki ki meri engedni, hiszen minket is kiengedett és felnőttünk.
Izát nagyon kedveltem. Ő megtalálta a maga világát, benépesítette az űrt maga körül. Kitartott a fantáziavilága mellett akkor is, amikor mások furának tartották emiatt.
Én nagyon jól elvoltam ebben a párhuzamos világban. Jó sok mindent össze tudtam hasonlítani, átgondolni, átértékelni, és mindenekelőtt értékelni a saját gyerekkoromat. Kicsit megtanultam elengedni, bár ezt még sokat kell gyakorolnom.

Kifejezetten jopofa es otletes volt, es meg nem is emlitem a nosztalgikus hangulatot amit a regeny nehol nyujtott.
A cselekmeny ket szalon fut 1982-ben es 2012-ben. Felvatlva kovethetjuk ket kisfiu nyari napjait a ket idosikban. A tortenetet atszovi egy kis misztikussag magikokkal, peritonokkal es mindenfele fura meselenyekkel fuszerezve…. ami lehet hogy csak egy kislany elenk fantaziaja de akar lehet benne igazsag is…
A szalak a vegen osszefonodnak. Nagyon, nagyon oteltesnek talaltam az egeszet es en nagyon jol szorakoztam. azt meg el is felejtettem, hogy eredetileg a kisfiam kapta ezt a konyvet ajandekba. Nekem nagyon tetszett. :)

Tetszett, ahogy Tasnádi ír, igazából hosszabban is el tudtam volna képzelni a történetet. Bár lehet, hogy csak azért, mert felnőttként gondoltam tovább.
Nálunk a rajzos borító járt, a fényképen az ott Csányi Sándor? Az hát.

Megrázó könyv ez, Herbszt László szuggesztív képeivel meg különösen az. Megnézünk benne egy fiút, aztán az apját. Majd megint a fiút és újra az apát. Végül ők is megnézik egymást, amikor eljön az ideje.
A fülszöveg önállóan olvasó gyerekeknek ajánlja, én a magyarázatra szoruló retrós poénok és főleg az érintett nehéz témák miatt – drogfüggő apa, pszichoszomatikus tünetekkel küzdő kissrác stb – a felolvasás mellett döntöttem.*

*Szép pillanat volt megfigyelni, hogy amikor a történetben sűrűsödött a levegő, közeledett a nagy apa-fia szembenézés, a legidősebb fiam elkérte a könyvet: ezeket a részeket ő már egyedül szerette volna elolvasni.

Nekem jó kis nosztalgia volt olvasni a 82-es részeket, de a gyereknek is tetszett, úgyhogy jó ez, ajánlom. Izgalmas, mágikus, meg szívhez szóló is. Minden, ami kell. Nekem az illusztrációk is tetszettek. Ja, és rövid fejezetek, ami szerintem alap lenne a korosztályhoz szóló könyvekben, de sajnos nem mindig van így.

borító: 5
tartalom:5
stílus: 5
szereplők:4
mondanivaló:4
élmény: 4

Furcsa kettősség lengi át ezt a könyvet, és nem, itt nem a két idősíkról beszélek, mert az a végén szépen összesimul. Hanem a normális és a misztikus határterületéről. A borító szépen összefoglalja a lényeget, csak Izát hiányolom. A mondanivaló szerintem ez: érdemes a felszín mögé nézni, a körülöttünk élő embereket jobban megismerni, mert váratlan és örömteli dolgokra bukkanhatunk! A stílus nagyon gördülékeny, biztos a gyerekek is élvezik, bár lehet, hogy nem minden lesz számukra világos a 80-as évekből, de ez nem is lenne tragédia.

Eddigi legeslegjobb a kötelezők közül. Oltári volt!!!!! Megint gyereknek éreztem magam. Zseniális!

Jó sokáig tologattam, nem volt hozzá kedvem, nehezen szántam rá magam. Nem tudom pontosan megmondani, miért ódzkodtam tőle – talán Tasnádi miatt, mert az Időfutártól idegbajt kaptam mindig a rádióban. Szóval nem tudom. Ma meg úgy döntöttem, hogy elkezdem olvasni befelé a városba, hazafelé úgyis bemegyek a könyvtárba, ha nincs hozzá türelmem, legfeljebb visszaviszem ezt is. Aztán úgy alakult, hogy be is fejeztem, mire odaértem.

Amiből egyrészt le lehet vonni azt a következtetést, hogy nem olyan hosszú a könyv, illetve, hogy sokat utazom eléggé olvastatja magát. Egyedül ott akadtam fenn, hogy nem volt nekem hiteles egészen se az 1982, se a 2012, bár tény, hogy egyik évben sem voltam 10-12 év körüli, de nem illik össze a valósággal. Sokkal inkább gyerekirodalmi hagyományokra épít, mint valóságra (bár lehet, hogy csak én nem szoktam felnőtt felügyelet nélkül szaladgáló gyerekeket látni az elmúlt tíz-tizenöt évben.)

A fél csillag levonás a fülszövegnek jár, ami elég sok mindent ellő, rögtön mindjárt azt, hogy hogyan függ össze a két történet – de javára legyen mondva, hogy akkor is kifejezetten jó olvasni, hogyha az ember már elég jól kitalált mindent. Ezen felül a bénácska fantasy-nevek bosszantottak, de ennél nagyobb bajunk sose legyen. Formailag a képek számomra beleilletek a hangulatba spoiler, viszont az iniciálék furák voltak, néha négysoros, néha öt, egy-két fejezetben meg mintha elmaradt volna.

De hogy a szövegről is mondjak dolgokat: a két srác szerethető, amikor Gyuri meg tudja fogalmazni a nagyon fontos kérdését spoiler az egészen letaglózott. És szép mindenestül, jól össze van rakva, és kimondottan elegáns, ahogy a végén nyitva marad, hogy melyik megoldás az igazi, az Izabella-féle vagy a Kornél-féle valóság. Mert akárhogy nézzük is, egyik sem stimmel teljesen, mindkettőben vannak furcsaságok. És ez jó. Ez határozottan jó.